Magyar Jövő, 1942. március (24. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
isában. 1942. március hó 1 XXI. Molyam 49 (6606) sz Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy, 1 pengő 50 fillér. Negyedévre 7 pengő 20 fillér. FÜGGETLEN utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15-73. Kiadóhivatal Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. POLITIKAI NAPILAP 1572. Nyomda 1566. (Postafiók Miskolc 1.) Nem lesz ruhapontrendszer, jönnek az olcsó standardszövetek, elég lesz a kenyér és a burgonya Angol ejtőernyősök eredménytelen porraszollást hajtottak végre Ézak-franciaországban Tengeri üstközet fejlődött ki Jáva közelében a Japán és szövetséges hajóhadak között . A Szingapúrból elmeneküt brit hajók közöl 26-ot elfogtak a japánok Öt hét alatt 150 szovjet támadást vert vissza egy német hadosztály az Ilmen-tótól délkeletre Nagy páncélos erőkkel ismételték meg sikertelen támadásaikat a szovjet csapatok a Donec-fronton és Krímben Miskolc, február 28. A német hivatalos jelentés szombaton arról számolt be, hogy a péntekről szombatra virradó éjszakán Franciaország északi partjain sok brit ejtőernyős vadász szállott partra. A gyenge parti biztosító őrséget meglepték, de két órával később a német ellenrendszabályok nyomására a tengeren át visszavonultak. A partraszállási akciót, mint egy elszigetelt és kisebb akcót, nem lehet túlzottan jelentősnek feltüntetni. Németországnak Norvégia legészakibb részétől Dánián, Hollandián, Belgiumon és Franciaországon át a Pirreneusokig sokezer kilométernyi partvidéket kell őrizni. Olyan partvidéket, amely aránylag nagyon közel fekszik ellenséges országhoz, vagy ellenségek által megszállva tartott támaszpontokhoz és olyan ellenségekhez, amelyek kétségtelenül a legjelentősebb tengeri hatalmak, így bizonyos kombinált tengeri és légi rajtaütéseket nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is végrehajthatnak. Most is ez történt. Brit repülőgépek jelentek meg a partvidék felett az éjszaka sötétjében és sok ejtőernyős szállt le a repülőkből. A parti védőrség természetesen nem lehet sűrű és tömött, s így a leszállás pillanatában a sok ejtőernyőssel szemben nem tanúsíthattak erőteljesebb ellenállást. Ilyen esetek máskor is és más helyeken is előfordulhatnak. Azonban nem is az a lényeg, hogy a partmenti őrség rögtön vissza tudja-e utasítani a repülőgépekről, vagy szállítóhajókról partraszálló ellenséges erőket. Az őrség feladata ugyanis elsősorban nem a harc, hanem a felderítés, a megfigyelés. A lényeg az, ami ebben az esetben istörtént, hogy még azelőtt, mielőtt az ellenség olyan erőket tud a tengerről, vagy a levegőből partradobni, amelyik már legalább komolyabb helyi akcióra képes, aár azelőtt, vagy legkésőbb akkor jelentkezzék vele szemben a komoly elhárítás. A jelentés szerint — s ezt az angolok is kénytelenek elismerni — mindössze két órát időzhettek francia földön a brit ejtőernyősök, mert minden elismerést megérdemlő gyorsasággal és szervezettséggel máris megjelent velük szemben az a német erő, amelyet a parti őrség felriasztott és amely gyors visszavonulásra kényszerítette a brit vállalkozást. Még ha csak másnap történt volna ez az elhárítás, akkor is a legkitűnőbb védelemről tett volna bizonyságot a nyugati német hadasreg. A két óra alatt történt elhárítás azonban szinte boszorkányos gyorsaság. A jelentésből azt is megtudjuk, hogy a leszállt brit ejtőernyősök tengeren vonultak vissza. Ebből következik, hogy az akcióban nemcsak repülőgépek és ejtőernyősök vettek részt, hanem résztvettek abban brit flottaegységek is, amelyek azután fedélzetükre vették a visszavonulni kényszerült ejtőernyősöket. A partraszállási akciót, mint egy elszigetelt és kisebb akciót nem lehet túlzottan jelentősnek feltüntetni — írtuk fentebb —. De nem lehet jelentéktelennek sem minősíteni, különösen akkor, ha azt egy nagyobbszabású terv egy kis részletének tekintjük. Ez a szombati partraszállás önmagában csak helyi jelentőségű csetepatét és bizonyára némi rombolást jelentett a partvédő művekben. Annyi ez, mint a szúnyogcsípés az elefánt hátán. Azonban ez a kísérlet is éppúgy, mint a néhányszor már Norvégiában megkísérelt partraszállás, jelenti azt is, hogy Anglia és szövetségesei egyáltalában nem tettek le régi tervükről és bizonyára majd a tavaszi nagy keleti offenzíva idején, olyan módon próbálnak majd a szovjeten segíteni, hogy ilyen, sűrűbben és talán több helyen megejtendő kísérletezésekkel igyekeznek német erőket elvonni a keleti arcvonalról. A hiba csak ott van, hogy Németország teljesen tisztában van ezekkel a tervekkel s tudja nagyon jól, hogy az eddigieknél tömegesebb, gyakoribb és nagyobb erőkkel végrehajtott kísérletekkel kell szembeszállania. Abból sem csinál titkot Németország, hogy ezekre a kísérletekre teljesen felkészült, s nemcsak a partvidéket erősítette meg, mint legutóbb is jelentettük, részben a Maginot vonalból megszerzett anyag felhasználásával, hanem megfelelő hadseregeket is tart késsét Nyugateurópában az ilyen akciók leküzdésére. Maga Hitler is kijelentette nemrégen, hogy csak jöjjenek a partraszállással, Németország felkészülten várja őket. Ezek a kijelentések azért bírnak nagy jelentőséggel, mert ugyakkor hangzottak el, amikor ismételten bejelentették hivatalos német részről a tavaszi nagy offenzívát a Szovjetunióval szemben. Tehát a nyugati partraszállási kísérletek nem fogják meggyengíteni Németország keleti arcvonalát, mert a keleti offenzíva terveivel egy időben készültek el a nyugati védelmi tervek, s egyidőben osztotta el Németország félelmetes katonaerejét keletre, nyugatra és délre. Az angol ejtőernyős partraszállás szinte parancsolja, hogy a harcterek jelentős eseményei ellenére is figyelmünket kissé Franciaország felé fordítsuk, ahol a látszólagos csendes politizálgatás ellenére is tulajdonképpen jelentős dolgok esnek még akkor is, ha semmi nem történik. Igaz, hogy Franciaország ezt a semmit már régen csinálja. Azóta, amióta fegyverszünetet volt kénytelen kérni, és kapitulált a győzelmes német fegyverek előtt. Azóta mindég javítgatja határtalan német önuralom és türelem mellett a német-francia viszonyt, úgy, hogy leshetőleg minden annyiban maradjon. Most látszólag ennél a semminél — ami ismételjük: mégis pozitívum —, mintha valami több történnék. Történik pedig úgy több, hogy ezt a többet bizonyos jóakarattal, vagy talán némi naivsággal a német-francia komolyabb barátság felé haladásnak is nevezhetjük. De olyan haladásnak, amelyről még mindig kitűnik egy olyan lehetőség is, hogy a Berlin felé menetelésből egy hirtelen fordulattal ha nem is Londonba, de Washingtonba lehet eljutni. Vichyből ugyan azt jelenti a francia félhivatalos OFI, hogy Leahy admirális, Amerika vichyi nagykövete távozni készül, mert annyira kiélesedett közte és Darlan tengernagy között a viszony. Washingtonban — mint a Bud. Tud, jelenti — cáfolják a hírt és csak arról akarnak tudni, hogy a nagykövet jelentéstételtől utazik haza, azután ismét visszatér Vichybe. Mi lehetségesnek tartjuk a