Magyar Jövő, 1942. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

isáb­an. 1942. március hó 1 XXI­. Moly­am 49 (6606) sz Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy, 1 pengő 50 fillér. Negyedévre 7 pengő 20 fillér. FÜGGETLEN utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15-73. Kiadóhivatal Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. POLITIKAI NAPILAP 15­72. Nyomda 15­66. (Postafiók Miskolc 1.) Nem lesz ruhapontrendszer, jönnek az olcsó standardszövetek, elég lesz a kenyér és a burgonya Angol ejtőernyősök eredménytelen por­­r­aszol­lást hajtottak végre Ézak-franciaországban Tengeri üstközet fejlődött ki Jáva közelében a Japán és szövetséges hajóhadak között . A Szingapúrból elmeneküt brit hajók közöl 26-ot elfogtak a japánok Öt hét alatt 150 szovjet támadást vert vissza egy német had­osztály az Ilmen-tótól délkeletre Nagy páncélos erőkkel ismételték meg sikertelen támadá­saikat a szovjet csapatok a Donec-fronton és Krímben Miskolc, február 28. A német hivatalos jelentés szom­baton arról számolt be, hogy a pén­tekről szombatra virradó éjszakán Franciaország északi partjain sok brit ejtőernyős vadász szállott part­ra. A gyenge parti biztosító őrséget meglepték, de két órával később a német ellenrendszabályok nyomásá­ra a tengeren át visszavonultak. A partraszállási akciót, mint egy elszigetelt és kisebb akcót, nem le­het túlzottan jelentősnek feltüntetni. Németországnak Norvégia legésza­kibb részétől Dánián, Hollandián, Belgiumon és Franciaországon át a Pirreneusokig sokezer kilométernyi partvidéket kell őrizni. Olyan part­vidéket, amely aránylag nagyon kö­zel fekszik ellenséges országhoz, vagy ellenségek által megszállva tar­tott támaszpontokhoz és olyan ellen­ségekhez, amelyek kétségtelenül a legjelentősebb tengeri hatalmak, így bizonyos kombinált tengeri és légi rajtaütéseket nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is végrehajt­hatnak. Most is ez történt. Brit repülőgé­pek jelentek meg a partvidék felett az éjszaka sötétjében és sok ejtőer­nyős szállt le a repülőkből. A parti védőrség természetesen nem lehet sűrű és tömött, s így a leszállás pil­lanatában a sok ejtőernyőssel szem­ben nem tanúsíthattak erőteljesebb ellenállást. Ilyen esetek máskor is és más helyeken is előfordulhatnak. Azonban nem is az a lényeg, hogy a partmenti őrség rögtön vissza tudja-e utasítani a repülőgépekről, vagy szállít­óh­ajók­ról part­raszálló ellenséges erőket. Az őrség feladata ugyanis elsősorban nem a harc, ha­nem a felderítés, a megfigyelés. A lényeg az, ami ebben az esetben is­­történt, hogy még azelőtt, mielőtt az ellenség olyan erőket tud a ten­gerről, vagy a levegőből partradob­­ni, amelyik már legalább komolyabb helyi akcióra képes, a­ár azelőtt, vagy legkésőbb akkor jelentkezzék vele szemben a komoly elhárítás. A jelentés szerint — s ezt az angolok is kénytelenek elismerni — mind­össze két órát időzhettek francia föl­dön a brit ejtőernyősök, mert min­den elismerést megérdemlő gyorsa­sággal és szervezettséggel m­ár­is megjelent velük szemben az a német erő, amelyet a parti őrség felriasz­tott és amely gyors visszavonulásra kényszerítette a brit vállalkozást. Még ha csak másnap történt volna ez az elhárítás, akkor is a legkitű­nőbb védelemről tett volna bizony­ságot a nyugati német hadasreg. A két óra alatt történt elhárítás azon­ban szinte boszorkányos gyorsaság. A jelentésből azt is megtudjuk, hogy a leszállt brit ejtőernyősök tengeren vonultak vissza. Ebb­ől kö­vetkezik, hogy az akcióban nemcsak repülőgépek és ejtőernyősök vettek részt, hanem résztvettek abban brit flottaegységek is, amelyek azután fe­délzetükre vették a visszavonulni kényszerült ejtőernyősöket. A partraszállási akciót, mint egy elszigetelt és kisebb akciót nem le­het túlzottan jelentősnek feltüntet­ni — írtuk fentebb —. De nem le­het jelentéktelennek sem minősí­teni, különösen akkor, ha azt egy na­­gyobbszabású terv egy kis részleté­nek tekintjük. Ez a szombati partra­szállás önmagában csak helyi jelen­tőségű csetepatét és bizonyára némi rombolást jelentett a partvédő mű­vekben. Annyi ez, mint a szúnyog­­csípés az elefánt hátán. Azonban ez a kísérlet is éppúgy, mint a néhány­szor már Norvégiában megkísérelt partraszállás, jelenti azt is, hogy Anglia és szövetségesei egyáltalában nem tettek le régi tervükről és bi­zonyára majd a tavaszi nagy keleti offenzíva idején, olyan módon pró­bálnak majd a szovjeten segíteni, hogy ilyen, sűrűbben és talán több helyen megejtendő kísérletezésekkel igyekeznek német erőket elvonni a keleti arcvonalról. A hiba csak ott van, hogy Német­ország teljesen tisztában van ezek­kel a tervekkel s tudja nagyon jól, hogy az eddigieknél tömegesebb, gyakoribb és nagyobb erőkkel vég­rehajtott kísérletekkel kell szem­be­­szállania. Abból sem csinál titkot Né­metország, hogy ezekre a kísérle­tekre teljesen felkészült, s nemcsak a partvidéket erősítette meg, mint legutóbb is jelentettü­k, részben a Maginot vonalból megszerzett anyag felhasználásával, hanem megfelelő hadseregeket is tart késsét­ Nyugat­­európában az ilyen akciók leküzdé­sére. Maga Hitler is kijelentette nemrégen, hogy csak jöjjenek a partraszállással, Németország felké­szülten várja őket. Ezek a kijelen­tések azért bírnak nagy jelentőség­gel, mert ugyakkor hangzottak el, amikor ismételten bejelentették hi­vatalos német részről a tavaszi nagy offenzívát a Szovjetunióval szemben. Tehát a nyugati partraszállási kísér­letek nem fogják meggyengíteni Né­metország keleti arcvonalát, mert a keleti offenzíva terveivel egy időben készültek el a nyugati védelmi ter­vek, s egyidőben osztotta el Német­ország félelmetes katonaerejét ke­letre, nyugatra és délre. Az angol ejtőernyős partraszállás szinte parancsolja, hogy a harcterek jelentős eseményei ellenére is figyel­münket kissé Franciaország felé for­dítsuk, ahol a látszólagos csendes politizálgatás ellenére is tulajdon­képpen jelentős dolgok esnek még akkor is, ha semmi nem történik. Igaz, hogy Franciaország ezt a sem­mit már régen csinálja. Azóta, amióta fegyverszünetet volt kényte­len kérni, és kapitulált a győzelmes német fegyverek előtt. Azóta min­dég javítgatja határtalan német önuralom és türelem mellett a né­met-francia viszonyt, úgy, hogy les­h­et­ől­eg minden annyiban maradjon. Most látszólag ennél a semminél — ami ismételjük: mégis pozitívum —, mintha valami több történnék. Tör­ténik pedig úgy több, hogy ezt a többet bizonyos jóakarattal, vagy ta­lán némi naivsággal a német-francia komolyabb barátság felé haladásnak is nevezhetjük. De olyan haladás­nak, amelyről még mindig kitűnik egy olyan lehetőség is, hogy a Berlin felé menetelésből egy hirtelen for­dulattal ha nem is Londonba, de Washingtonba lehet eljutni. Vichyből ugyan azt jelenti a fran­­cia félhivatalos OFI, hogy Leahy ad­mirális, Amerika vich­yi nagykövete távozni készül, mert annyira kiéle­sedett közte és Darlan tengernagy között a viszony. Washingtonban — mint a Bud. Tud, jelenti — cáfolják a hírt és csak arról akarnak tudni, hogy a nagykövet jelentéstételtől utazik haza, azután ismét visszatér Vichybe. Mi lehetségesnek tartjuk a

Next