Magyar Jövő, 1942. május (24. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-30 / 121. szám
M&GYM* JÖVŐ Szombat, 1942. évi május hó 30 A skagerraki csata egyik csatahajóparancsnoka a tengeri háború műhelytitkairól és Horthy tengernagyról Beszélgetés Brüninghaus ellentengernaggyal ■ •• 1 » 'ii__j. Három földrészen és hét világtengeren tombol a világtörténelem legnagyobb mérkőzése. Hét világtenger harci eseményei fölött tér mindennap szó nélkül napirendre a „kávéházi Konrád“, csak azért, mert a tengeri háború világa idegen világ neki, nem tud mit kezdeni vele. — Igen, a haditengerészet külön világ, sajátos hagyományokkal és sajátos romantikával, külön törvényekkel és külön titkokkal. Csábító feladat ezekbe a titkokba betekintést keresni, azonban nem könnyű szakavatott vezetőre találni. Ám ahol más nem, a vállalkozószellemmel irányított véletlen még mindig segíthet. Már régóta feltűnt a német sajtóban Brüninghaus ellentengernagy neve, aki a legjobb berlini lapokban szokta szakértelmét csillogtatni. Aki ilyen szívesen forgatja a tollat, az nem akar megközelíthetetlenségbe burkolózni, gondoltam reménykedve — és nem csalódtam. Nem mindennapi dolog egy érdemes ellentengernaggyal beszélgetni, Brüninghaus ellentengernagy egyénisége azonban hamarosan felold minden elfogódottságot. Megnyerő, közvetlen modorú öregúr a katonát csak határozottsága és pontossága árulja el benne. Katonaember nem szívesen beszél politikáról, ezért „captatio benevolentiae“-ként mindjárrt elöljáróban bejelentem, hogy csak tengerésztechnikai kérdésekre kívánok szorítkozni. A tengernagy úr barátságos mosollyal nyugtázza tartózkodásomat, de azért odaülteti az írógéphez kisasszonyát. Csak azért, hogy megkönnyítse dolgomat — mondja —, de az az érzésem, hogy óvatosságból iS. A lehető legártatlanabb technikai kérdéssel kezdem: — Igaz-e, hogy a sokáig vizen levő hajókra moszat rakódik le és az ilyen hajókat költséges tisztításnak kell alávetni? — Különösen a forró égöv alatti vizeken a hajótesten növények és állatok telepednek meg. A „benőtt“ hajók veszítenek sebességükből és ezzel harcierejükből is. A benövés ellen mérgező festékanyagokkal szoktak védekezni, a festést azonban időnként meg kell újítani, ezt a munkát pedig csak dokkokban lehet elvégezni — diktálja Brüninghaus ellentengernagy a feleletet. íme, a naivnak látszó kérdés milyen fontos felvilágosítást hozott! Új megvilágításba kerül az elveszett hongkongi, szingapúri és a megbénított máltai támaszpont jelentősége! Ha a nagy angol-amerikai egységeknek akár évente egyszer is angol vagy amerikai kikötőkbe kell vonulniuk, bizony alig marad sok idejük a messzi távolkeleti vizeken való tartózkodásra, vagy ha kényszeríti őket a hadihelyzet erre, az időnyereségért harcképességgel kell fizetniük. Úgy látszik érdemes továbbra is a technikai titkokat feszegetni. • Az angol flotta már évek óta üzemben van. Az állandó szolgálat feltehetően erős elhasználódási folyamatot indít meg, úgyhogy az angol hadihajóknak bizonyára mind gyakrabban van szükségük javításra. Ezek szerint Angliának az elvesztett támaszpontokra ebből a szempontból is még nagyobb szüksége lenne, mint valaha. Nem tévedek tehát, ha feltételezem, hogy ilyenformán a japán flotta számára az angol flottával szemben már maga az is nagy előny, hogy frissen lépett be a háborúba? Brüninghaus tengernagy jóváhagyta az elgondolást és utalt arra, hogy Jellicoe tengernagy, az első 1ilágháború flottafőnöke a tengeralattjáróháborúról írt sokat emlegetett könyvében maga is panaszos szavakkal emlékezett meg különösen a hajókaravánokat kísérő hadihajók elhasználódásáról. Egyébként, teszi még hozzá a pontosság és teljesség kedvéért, a legénység „elhasználódása“ sem elhanyagolható tényező. A haditengerész szolgálata nem gyerekjáték és nincsen olyan viharedzett tengeri medve, akinek ne lenne szüksége tartós üdülésre. Tehát már itt vagyunk a legaktuá- lisabb kérdésnél, a tengeralattjáró- háború kérdésénél. — Miképpen befolyásolja a nappalok hosszabbodása a tengeralatt---U.it«—-,9 tVTnm .-/■ lí'tlí'Tl liftorr Pfd. pen tavaszra esett? — A tengeralattjáróháborúnak legjobban a hosszú éjszaka és a nyugodt tenger kedvez. A tengeralattjáró ugyanis legszívesebben éjjel, mégpedig előlről támad, hogy a hajó ne siethessen el a torpedó elől. Nappal nehezebb a hajót megközelíteni, viharos időben pedig nehezebb megelőzni. Ám télen, amikor az éjszakák hosszabbak, az idő is rendszerint viharosabb, úgyhogy végeredményben a tengeralattjáró függetlenebb az évszaktól, mint ahogyan sokszor fel szokták tételezni. Az offenzívák megindításának idejét nem az évszak, hanem a hadihelyzet határozza meg. A német tengeralattjárók az év minden részében szerepeltek már nagy sikerrel. A hadijelentésekben gyakran esik szó bomba- vagy torepciótalálat következtében féloldalra dőlt hajókról? Milyen mértékben lehet ezeket a hajókat sérülteknek vagy éppen elveszetteknek tekinteni? — A féloldalra dőlt hajó ágyúinak egy része a vízre néz, másik része a magasba mered. A magasabb szögbe került ágyúk holttere erősen megnövekszik és ennek megfelelően a hajó harcképessége csökken. Ehhez járul még, hogy a megdőlt hajó kormánylapátja nem merül már el egészen a vízben, így a hajó kormányozhatósága is veszedelembe kerül. A hajó megdőlése tehát nagyon komoly következményekkel járhat, különösen egyszerű tehergőzösöknél, melyeket fel lehet ugyan fegyverezni, költséges megdőlés elhárító berendezésekkel azonban természetesen nincsenek felszerelve. Ezzel szemben A hadihajók a betódult vízmennyiség kiegyensúlyozásával issérélhetik a hajó harcképességének és kormányozhatóságának helyreállítását. Ez mindenesetre nagy szakértelmet és felelősségvállalást kívánó feladat, ezért csak a parancsnoknak van joga a megsérült oldal ellentétes pontján való vízbebocsátást elrendelni. Nehéz művelet, mely megizzasztja bizony a parancsnokot. „Bizonyítalán Brüninghaus ellentengernagynak is volt már dolga ezzel a művelettel! — Jud tengernagy úr saját tapasztalásból is példát mondani? Igen, Brüninghaus tengernagy valóban nem mindennapi példára tud hivatkozni. — A skagerraki csatában a parancsnokságom alatt álló „Körig11 csatahajó, a német zöm élhajója, tíz súlyos találatot kapott, köztük oldalt elől egy 30 centiméteres találatot az oldalpáncélzat alatt, mely felrobbantotta az egyik lőszerkamrát. A betóduló víz négy fokkal döntötte meg a hajót. Csata közben nem veszélytelen az ilyesmi — elég lehet egy újabb találat és a súlygyarapodás következtében egyébként is mélyebbre süllyedt hajóval hamarosan végleg búcsút mondhatunk a világnak —, ha azonban nem akartam magamat szégyenszemre kivonni a csatából, meg kellett kockáztatnom, elrendeltem a jobboldali hátsó rekesz megnyitását. A hajót csakugyan sikerült majdnem teljesen egyensúlyba hozni és a König harcképességét visszanyerve, továbbra is csatában maradhatott. Brüringhaus tengernagy, ha magáról van szó, szófukar ember, csak annyit mond, amennyi a példa megértéséhez szükséges, azonban ennyi is elég! Tehát a skagerraki csata egyik csatahajóparancsnokával ülök szemben! Nem tudok a gondolattól elszakadni és míg a következő kérdésre diktálja a választ, inkább az embert figyelem már benne. — Mi a magyarázata annak, hogy az angolok a sok lesújtó kritika ellenére — itt van például Yamell amerikai tengernagy kíméletlen leleplezése — nem tudták megvalósítani a három fegyvernem szoros együttműködését? Nem lenne-e túl merész az az állítás, hogy mindhárom fegyvernem tökéletes együttműködését nagyméretekben először a japánok valósították meg? Vájjon a légihaderő színrelépése nem forradalmasította-e a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadiflotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani az angol világbirodalmat, a légiflotta által elégtelenné vált? Brüninghaus tengernagy csak egy röpke pillanatig gondolkozik és már kész is a válasz: — Az angolok jól értenek a rögtönzéshez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadműveletekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt például az 1913. évi gallipoli kudarc végső oka is. A hadsereg és tengeri haderő együttműködése a kívülálló részéről elképzelhetetlenül gondos élőmunkát kíván, legelső alapfeltételül pedig egységes vezetést és összefogott szervezettséget. Erre az igazságra — természetesen már későn — az angolok és amerikaiak is rájöttek. Sir Gerald Ellison, a szerencsétlen vállalkozás angol történetírója könyvének jellemző módon MÓRICZ ZSIGMOND Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét A kritika mint Móricz művészetének új, mindennél pompásabb másodvirágzását fogadta a nagy író Rózsa Sándorról írt első könyvét, Móricz Zsigmond új regénye az első Rózsa Sándor-kötet bátor némi epikáját s hatalmas történelmi freskóját folytatja. Könyvnapi ára kötve P 8.80. Könyvnap után kötve P 10.80. NÉMETH LÁSZLÓ Kisebbségben ..A minőség forradalma“ és a „Készülődés“ után a szerző tanulmányainak utolsó csoportja. hatalmas, négykötetes munka időszerű, fontos nemzeti és irodalmi problémákat fejteget Könyvnapi ára fűzve P 14.—. kötve P 18.— Könyvnap után fűzve P 19___ kötve P 24.—. Ne bántsd a magyart! ORBÓK ATTILA Erdély mosolya Zrínyi Miklósnak, a költőnek örökértékű műveit Ferdi mind Mihály előadásában, mai nyelven szólaltatja meg a könyv. A ..Szigeti veszedelem“ és a ..Török a fiam elleni orvosság“ nemesveretű igéit most mindenki elolvashatja, megismerheti. Könyvnapi ára kötve P 5.9. A kitűnő író pompás anekdotagyűjteményében megismertetik az olvasót Erdély nagyjainak leghíresebb anekdotáival, a székelységet jellemző „góbéságokkal“ és az erdélyi népköltészetben is megmutatkozó vidám és bölcs humorral. — Könyvnapi ára fűzve P 4.80. kötve P 6.80. Könyvnap után fűzve P 5.80, kötve P 7.80. Előjegyezhető a MAGYAR JÖVŐ könyvosztályán Könyvnapi könyvek Jegyzékét díjtalanul készséggel küldtük