Magyar Jövő, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

Szerda, 1942. évi stílius 1­97CXIV. évfolyam 146 (6702) sz Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken 12 pengő 50 fillér. Negyedévre 1 pengő 20 fillér. Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztősé­g és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy­ utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15-73. Kiadóhivatal 15-72. Nyomda 15-66. (Postafiók Miskolc 1.) Már Marsa Matruhtól keletre folyik Egyiptom földjén a harc A Nílus deltájáig már nem áll sem természeti nehézség, sem komoly védelmi lehetőség a német előnyomulás útjában Szebasztopolnál a német csapatok átkeltek a Szevernaja­­öblön és ezzel az ostrom döntő szakaszába érkezett Miskolc, június 30. Rommel tábornagy hétfőn újabb nagy megle­petéssel szolgált az egész világnak: annyi sok dicső csatát megvívott német és olasz csapatai hétfőn rohammal bevették Maria Matruhot, azt a védelmi támaszpon­tot, amelyről az a hír járta, hogy Szolluin, Capuzzo és Italfaya gyors kiürítése után itt fogják felvenni a brit csapatok az előnyomulókkal a harcot. Ez a hír sem bizonyult va­lónak, s az Itt ásott föhlsáncok is a tengelycsapatok kezébe kerültek, s ma már messze onnan keletre har­colnak a töretlen lendületű ten­gely­egységek. Marsa Matruli sorsa tulajdonképpen már —a­mint egyes jelentésekből kitűnik— vasárnapra mgpecsételődött, mert már akkor a magukat már szombatra Marsa Matrultól délnyugatra elődolgozó csapatok ettől a helytől keletre érték el a tengerpart vidékét. Hét­főre azután az olaszok nyugatról, a németek keletről rohamozták meg a lövészárkokkal megerősített Marsa Mal­uh-i tábort és a heves támadás gyorsan meghozta a sikert.­­ Ezzel ismét új helyzet, mégpedig mindenki számára váratlanul új helyzet állott elő Északafrikában. Ugyanis most már a Nílus deltájáig nem mutatkozik olyan hely Egyip­tom partvidékén, ahol a Paleszti­nából és Szíriából Egyiptomba vont erők, még ha idejében is megérkez­nek, eredményesen vehetnék föl a küzdelmet. A Nílus delta kétségte­lenül még tekintélyes távolságra Iván azoktól a helyektől, ahol a keddi jelentés szerint már megje­lentek a német csapatok. Azonban, fia Tobruk erődítménye, a Szollum­­-Capuzzo—halfává! háromszög nem volt akadály, ha Marsa Matruk­ az előre elkészített védelem ellené­re is szinte csak órákig tudott el­­lentállni és ha Bir T­apheim elfog­lalása óta színre egyetlen rohammal ,láz és száz kilométereket tudtak ifjőre haladni a tengely csapatok így aránylag még erősebb ellenség-gel szemben, akkor a további eln­yomul­ás még sokkal könnyebb lesz, mint az eddigi volt. Azok után, amiket Rom­mel ed­dig csinált Afrikában, még azt a kérdést sem lehet fölvetni, hogy a további előnyomulás útjában után­pótlási és szervezési kérdések áll­hatnának. Hiszen még Szollum előtt német Vezérkari helyen is úgy lát­ták, hogy e vonatkozásban komoly kérdéseket kell megoldani Rom­­m­elnek. Azonban épp a Marsa Matruli elfogla­lt c­lról szóló jelenté­sek adnak bizonyságot arról, hogy nemcsak a támadásnak művésze Rommel, de művésze a szervezés­nek és az utánpótlásnak is. Mert Maria Matruhot nyugatról egy olasz hadtest, keletről német hadosztály támadta eredményesen, ami azt je­lenti, hogy igen nehéz közlekedési viszonyok mellett is Rommel rend­kívül rövid idő alatt igen nagy erő­ket tudott­ előrevinni. Egy hadtest és egy hadosztály elszállítása —­ könnyű elképzelni még a laikusnak is — ren­dk­­­ül nagy feladat még akkor is, ám kellő teherbírású vas­utak is állanak rendelkezésre. Itt pedig a sivatag szélén az útviszo­nyok is bizony elég szegényesek. Valóban boszorkányos művészet kellett tehát ahhoz, hogy oly rend­kívül rövid idő alatt egy hadtest és egy hadosztály eljusson Marsa Matruli alá. Mint említettük már, ezek után — s ez tisztán Rommel elhatározá­sától függ — csak a Nílus vonalán, helyesebben a Nílus deltájánál vár­ható nagyobb harc, ahol a britek tagadhatatlanul kedvező védelmi állást foglalhatnak el a Nílus szé­les deltavidékén. Itt kénytelenek is minden erőt latba vetni, mert hi­szen a Nílusnál már nemcsak Egyip­tomért kénytelenek harcolni, ha­nem Szuezért is, amelynek elvesz­tése az egész Földközi tenger elvesz­tését jelentené. Amíg Északafrikában Rommel aratja világraszóló diadalait, addig a keleti arcvona­lon is komoly és je­lentős eredményeket ér el a német hadsereg. A keleti arcvonalon ara­tott győzelmek laikus szem számá­ra ugyan nem olyan mutatósak, mint az afrikaiak, azonban mégis méltóan sorakoznak azok mellé. Szebasztopol több mint három hete tartó ostroma, illetőleg a három hét előtt elért eredmények mindég dicsőségét fogják jelenteni a német hadvezetésnek és a német hadsereg­nek. Mert Szebasztopol erődműve, mint arról már ismételten megem­lékeztünk, modern és rendkívül erős védelmi rendszer. S a mesterséges erődítményeket még kiegészítik a terepviszonyok, amelyek mind na­­­gyon kedvező helyzetbe hozzák a védelmet. S a rendkívül nehéz viszonyok ellenére is a német haderő most is ren­kívüli fegyvertényt hajtott végre azzal, hogy átkelt a Szever­­nni­i öblön és a szovjet kezén levő déli rsézt most már az öböl déli partjáról is ostrom alá fogta. Ezek után teljes joggal hirdethetik Ber­linben illetékes katonai helyen, hogy a szebasztopoli harc döntő szakaszába érkezett. A hiába pró­bálkozott a szovjet most legutóbb is, hogy a tengeren tehermentesítse valamiképpen Szebasztopol védőit, az újabb akció itt már csírájában meghiúsult. A legutóbbi hivatalos jelentés alig mond valamit a ch­arkowidéld harcokról. Pedig itt terjedelmében is növekszik minden jel szerint a csata. S épp a német hivatalra je­lentés szűkszavúsága utal arra, hogy, itt nagyobb események történnek, amelyekről azután az újabb akciók lezárása után fogunk hallani rész­letesebben. Azonfelül a Volchov­­szakaszon is élénk a tevékenység, ahol a februárban benyúló öblöt számolták föl a németek, s ahol újabb támadó kísérleteket utaníta­­nak vissza. Végül meg kell még emlékeznünk arról, hogy az elmúlt hónapban már 900.000 tonnányi ellenséges hajóteret süllyesztettek el a német tengeralattjárók. Utalnunk kell ez­zel kapcsolatban arra, hogy régeb­ben, amíg a honvonként elsüllyesz­tett tonnatérményiség kisebb volt, hivatalos helyen mindig arról be­széltek Angliában, hogy komoly ve­szedelmet csak a baloonkénti egy­millió tonnányi hajótér elsüllyesz­tése jelentene. Most már ismételten körülbelül eléri ezt a mennyiséget az elsüllyesztett hajótér, s így töké­letesen ér­thető, hogy a Roosevelt— Churchill tárgyalásokban miért kö­­tött le annyi időt és fáradságot a hajótér problémája. Már a Nílus deltájáért aggódnak Londonban Lonson, június 30. (NST) A kairói brit főhadiszál­lás továbbra is azon fáradozik, hogy Marsa a ctmir elvesztését önkéntes kiürítésnek állítsa be. Ennek elle­nére azonban Londonban nem is­merik félre a helyzet komolyságát, amelyet a tengelycsapatoknak a Ni’ -lag-delta felé való előretörése elő­idézett. Rom­mel győzelmeinek hatása Egyiptomra (NTI) Illetékes német helyről nyék következtében a német és közük­ olasz légihaderő egyre jobb támasz-Egész biztos, hogy Rommel nem pontokhoz jut. A birodalmi főváros csupán nagy rögtönző, hanem hideg politikai köreiben magától áttető­sen számító hadvezér is, így nyilatk­­lónek tartják, hogy minél közelebb hoztak kedden este a Wilhelmstras­ körül Rommel Egyiptom bölcsejé­sen az Északafrikában folyó harcok- h­oz, annál nagyobb mértékben fog­ról. A harcokkal kapcsolatban hang­­lalkoztatja Egyiptom népét az a súlyozták, hogy a legfrissebb esetné­ kérdés, hogyan tudná a terhes brit

Next