Magyar Jövő, 1942. október (24. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

Hitler vezér és kancellár a téli segélyakció megindulása alkalmából nagy beszédet mondott az eddig elért eredményekről és a német nép céljáról Miskloc, szeptember 30. A szerdai nap legnagyobb eseméye ismét egy beszéd. Egy beszéd, melyet Hitler Adolf, a német biodalom vezére és kancellárrá tanul abból az alkalomból, hogy ti negedik háborús télre most indul meg az a nagy segélyakció, amelyről-évre oly jelentős eredményeet hozott, amelynek révén Németrszág a szociális kiegyenlítődés műét nagymértékben tudta szolgálni. Minden háborús évben ezt az akiét Hitler beszéde vezette be. S mitán annyi hónapon át nem nyilatozott meg a német birodalom veére, ezt a tradicionálissá vált alkalmát most ittégis fölhasználta arra,ogy beszéljen azokról a kérdésekől, amelyek nemcsak a beméts feet, nemcsak annak szövetségeseit és arátait, de ezeken túl, egész Euróát és a világot érdekük. Ez az öröklődés annál nagyobb, mert a vila nagy kérdéseiről ma senki sem eszélhet hivatottabban, mint a német birodalom vezére, aki azoknak győzelmes hadaknak az élén áll, melyek az eltelt három esztendőén olyatt területeket hódítottak meg, aminőre legfeljebb csak azkor történelme nyújt példát. Hitler beszédét egyébként a hadisemények megítélésében és a jövő ázolásában a legtárgyilagosabb hisisség jellemezte. Nem akart vágyépeket vetíteni hallgatóinak tömpe és népe elé, hanem elsősorban a uiltra, az elért eredményekre muitott rá jogosan büszke öntudattal s közben felfedte azt a vasküvetezetességet, amellyel a német biroalom célja megvalósítása felé haladig, hogy szókban nem engedi mast korlátozni. Természetesen Németország nemcsak akciókat kezdeményez és visz végbe, hanem ugyankkor felkészült minden eskeresére is, amely az ellenségnek a kezdeményezéséből érheti Németországot. Úgy Hitler, mint a gyűlést megvitó Gelfherm, miniszter teszteteknyilatkoztak azokról az állításokról amelyekkel az ellenséges propanda próbálja meglazítani elsősoran a német nép önbizalmát, azután edig szövetségeseink bizalmát, ez egyszerűen és világosan kijelentette, hogy minden alanot nélkülöznek azok a hírek, mintha a németolasz viszony csak egy kicsit is meglazult volna. Göbbels pedig azokat a propaganda állításokat sorolta fel, amelyeket az ellenség Németország belső viszonyairól terjeszt s amely hírverés már olyanokat is mer állítani, mintha az SS külön légierőt szervezne a légierő pedig külön rendőrséget. Mintha a nemzeti szocialista párt és az állata vezetésében ellentétek dúlnának, s mintha egyes vezetőket máris őrizetben kellene tartani. Hatásosabban cáfol-—k, ezeket az alatpnélküli híreket tényleg nem is lehet, mint azokat kendőzés nélkül felsorolni és előtárni a német nép elé. A történelm jelentőségű gyűléstől és Hitler vezér és kancellár történelmi jelentőségű nagy beszédéről tudósításunkat az alábbiakban adjuk: A téli segélyakció megnyíló ünnepsége Berlin, szeptember 30. A Sportpalotában szerdán este hat órakor lefolyt hatalmas arányú ünnepségen a Führer beszédet mondott, amelyen a megjelent időkelőségek között ott Volt Keitel és Klommel Vezértábornagy, akiket lelkes ünnepléssel fogadtak. Göbbels birodalmii miniszter a téli segélygyűjtési programról tartott beszámolójában egyebek között kijelentette, hogy a hadviselés legnehezebbjén már túljutottak és immár■ a legnagyobb reményekkel eltelve tekinthetnek a jövő elébe. A német nép kitart a győzelmes végig. A háború negyedik évének kezdetén a német hadsereg szövetségeseivel együtt mind a nyersayagok, mind az élelmiszerellátás terén, mind politikai és katonai tekintetben teljesen érintetlen és rendületlen. _ A miniszter azután számadatokat közölt a háborús évek téli valamennyi segélyző akciójának együtttes bevételéről. A háborús téli segélyakció összes bevétele 2805 millió, tagyis több mint valamennyi délamerikai országok bevitelének és kivitelének értéke. Kitörő ünneplés közben közölte ezután Göbbelser, hogy a Führter visszatért Berlinbe. A Führer a népgyűlések hagyományos helyéről, a Sportpalotából beszélt az egész német néphez, mely értükében vele együtt hűségesen és az idők megpróbáltatásaival nem törődve n lehettel a győzelem felé. Hitler vezér és kancellár beszéde A Führer beszéde elején arra emlékeztette hallgatóságát, hogy most egy éve annak, hogy utoljára erről a helyről szólhatott a német néphez. Az alatt az idő alatt egyre inkább a tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Különben is amit mondani fog, azt a katonák fogják mondani. Nem tartanám helyesnek — jelentette ki a Führer — már most azzal foglalkozni, ami egykor ki fog alakulni. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkozzak, amit a jelek pillanatban az idő tőlünk megkövetel. Egy „atlanti okmány“-t kifőzni természetesen igen könnyű dolog. Ez az esztelenség különben is csak pár évig marad érvényben. Mert a tények kérlelhetetlensége egyszerűen félre fogja lökni. — Egy másik okból is könnyebb ellenfeleinknek beszélni, mert hoszszú évekig tartó hiábavaló erőlködés után hirtelen felfedezték pártunk célkitűzéseit és csodálattal láthatjuk, hogy ők most körülbelül ugyanazt ígérik a világnak a jövőben, amit mi máris megadtunk a hómér népnek, azt, amiért végeredményben a túlsó oldallal háborúba keveredtünk. Ha pedig arról hallani, hogy Valaki odaát kijelentést tesz, — azt hiszem, Edén Volt az, de az ember jóformán nem is tudja,hogy melyik nulli beszél* — hogy ők igazán hisznek abban, amiről állítják, hogy hisznek benne, akkor már sokkal előbb kelett volna amellet hitvallást tenniük. Annyi igazságunk van, hogy nemcsak hittünk valminben, hanem meg is cselelődtuk, amiben hittünk. Most pedig azt hisszük, hogy tiskünk ütnünk kell az ellenséget a végleges győzelemig. Ebben hiszek én is és ezt meg is tesszük. — Természetesen ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudunk vitába bocsátkozni. — Aki például azt hiszi — mondotta Hitler —, hogy Dünkirchén a világ történelmében a legnagyobb győzelem volt, vagy hogy mondjuk, egy expedíció, amely 9 óra hosszat tartott, egy győzelmes tibiurd há- Inulali ameltó és bátorító megnyilatkozás. volt, azzal mi a mi fényes eredményeinket természetesen össze sem hasonlíthatjuk, mert hiszen bit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. » — Ha például legutóbb néhány hónap alatt előretörtünk a Donhoz, a Hon mentén lefelé végre is elértük a Volgát, megrohanjuk Sztálingrádot — és el is fogjuk foglalni, ebben biztosak lehetünk. .— ez mind semmi. Ha előretörünk a Fankázrusig, ez is semiiti. Ha idegizálják Ukrajnát, ha birtokba vesszük a hihéc szenét, az ini'ou séníhii. Ha az orosz vágyoit 65—73 százalékát megszerezzük, ez megint sektriti. 11a a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag megtartjuk a német nép és ezzel Európa Számára, és mind semmi még. Ha az ötajtóírásokat biztosítják, az is semmi. Httel kivetettük őket a Balkán-fél Szigetről, meghódították Görögországot, megszálltuk Kréta szintét, idegrá Vártuk Északafrikábart, ez mind semmi. Ha azokbatt vállhol párember partra Száll, hogy fölébe kerekedjen egy magános őrszemünknek, ezek tettek, cselekedetek. Tehát ilyenformán ezidő szernt sohasem fogják megérteni hitünket. Mindenesetre a tettekkel szemben váltójuk Van a jBVörc.