Magyar Jövő, 1943. január-március (25. évfolyam, 2-72. szám)
1943-01-03 / 2. szám
XXV. évfolyam 2 (6752) szám Vasárnap, 1943. évi január 3 дга 20 fillér MAGYAR 1ÖV0 Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken 9 pengő 20 fillér. Negyedévre 9 pengő 20 fillér, rostatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczyutca 5. Telefon: Szerkesztőség 15*73. Kiadóhivatal 15 72. Nyomda 15 66. (Postafiók Miskolc 1.)" Elig elsuhult a magyar csapatok arcvonalán az ellenség tevékenysége • ** ' jr Az ellenség fegyveres felderítő műveletekbe kezdett, de vállalkozásai legtöbbször már tüzérségünk tüzében összeomlottak Az afrikai hadszínteret továbbra is csak kisebb csatározások jellemzik, a keleti arcvonal több szakaszán pedig folytatódnak az erős harcok Mióta a honvédcsapatok arcvonalától délre tombol a legnagyobb harc a keleti arcvonalon, érthetően fordul még az eddiginél is nagyobb figyelem a mieink felé. Tudják ezt az illetékesek is s azért adtak ki karácsony előtt is külön tájékoztató közleményt a hét végén szokásos hivatalos jelentés és katonai tájékoztatón kívül. Ezekből a jelentésekből megtudtuk hogy a mi arcvonalunkat nem érintette a támadás vihara s a harci tevékenység inkább saját csapataink vállalkozó kedvében jelentkezett, melyet magyar virtussal és mindég jelentékeny eredménnyel hajtottak végre. A szent karácsonyi ünnepeket is nyugalomban ülhették meg honvédaink s csak karácsony után jelentették német részről, hogy a Don túlsó partján, Voronyezstől délre szintén kezd jelentkezni bizonyos ellenséges gyülekezés és mozgolódás. Ennek az eredménye az, hogy a legújabb magyar hivatalos jelentés már a mi arcvonalunkról is némi megélénkülést jelent. Nagyobb harcok azonban még továbbra sincsenek, hanem csak — mint a hivatalos jelentésből kiadott tájékoztató közleményből megtudjuk, a felderítő tevékenység lett élénkebb szovjet részről s a felderítést most már helyenkint egy századnál nagyobb erejű egységek is hajtnáak végre. Azonban a mieink is éberek s ezek a felderítő kísérletek legnagyobbrészt kitűnő tüzérségünk elhárító tüzében omlottak össze. Az elkövetkező napok fogják megmutatni, hogy a szovjetnek mi a szándéka a mi arcvonalunkon, támadást terveznek e a lejjebb folyó támadások biztosítására, vagy pedig az az aggodalmuk szüli az élénkebb szovjetmozgolódást, hogy félnek a mi arcvonalunktól. Az új esztendő legjelentősebb eseménye egyébként az a napirarancs volt, amelyet Hitler vezér és kancellár intézett a német véderőhöz és az a kiáltvány, amelyben a német nép felé fordul. Mindkettő a reális helyzetből indul ki. Abból, melyben — mint a napiparancs mondja — „a siker mérleg sűrűn hajlik látszólag ellenségeink oldalára.16, s amely helyzetben lehet nehéz is részleteiben a harc, azonban mindkettőt áthatja a mélységes hit a német nép győzelmében és jövőjében és az elszánt akarat is, hogy ez a győzelem beteljesedjék. Ez az elszántság halálos elszántság, mert hiszen — amint azt Hitler felsorolta — az ellenség nem akar izgalmas lenni, ha győzni tudna. Különösen feltűnő a napiparancs ama része, melyben arról beszél a bírortalom vezére, hogy mindenki tudja, hogy mit tenne a szovjet a német néppel győzelme esetén és hogy amire ezzel szemben elszánta magát, azt ezek az ellenségek is majd meg fogják ismerni. Egy nagy elhatározásra utal a parancs e része, melynek értelmét ma még senki nem tudhatja, de minenki érezheti, hogy nem mindennapi elhatározásról lehet szó. Tiller vezér és kancellár napinarancsa és üzenete súlyos harcok közepette láttak napvilágot. A szovjet láthatólag összeszedte minden erejét és az orosz fél szövetségében bizakodva, a boszii arcvonal sok és széles szakaszán kiszélesítve folytatja decemberben megkezdett offenzív hadműveleteit. A siker mérlege — amire Hitler narancsa is utalt — helyenkint az ellenség oldalára hajlik. Azonban ez oly roppant nagy arcvonalon még kevésbé feltűnő, mint egy rövidebb arcvonalon lenne. A döntő az hogy mit ér sztratégiai szempontból az, amelyet a szovjet vér- és anyagáldozata ki tud vívni. Ilyen nagy sztratégiai döntés felé való törekvést látunk ugyan, de ilyen sikert nem tud felmutatni a szovjet. De kületbn is — amint arra Göbbels volt szilveszteri cikkében — a német csapatok kezén oly nagy a zálog hogy ha abból meg vissza is jut valami az ellenség kezébe, nem jelent döntést. Van azonban ezeknek a harcoknak más jelentősége is, mely független a területi nyereségtől vagy veszteségel, azonban mégis hadászati fontosságú. Ez pedig az, hogy az elkeseredett harcok annyi embert és anyagot használnak el. Ugyanis sem az emberanyag, sem a hadiszer, még a hatalmas szovjetbirodalomban sem kimeríthetetlen. S bár a szovjet háborúját sok évi előkészület előzte meg s azalatt — a világ szeme elől elrejtve — rengeteg katonát képzett ki s rengeteg hadianyagot halmozott fel, viszont a másfél éves harc oly hatalmas tömegeket emésztett fel úgy emberben, mint anyag ha, hogy az egy ily hatalmas bíródalmat is nagyon érzékenyen érint. S mégha komolyabbb sikerek is kísérnék ezeket a hallatlan áldozatokat, akkor is ezekért a kíméletlen áldozatokért egyszer súlyosan kellene majd felelnie a mai orosz rendszernek, melynek olyan súlyos a felelőssége, hogy azt még sikerek mellett sem bírná ki a mai orosz rendszer. S ez a felelősség és számonkérés pedig még súlyosabb és szigorúbb lesz az orosz nép részéről azért, mert az áldozatok sehol nem kapják meg az ellenértéket. Épp azért nem elég az, ha a keleti arcvonal eseményeit pusztán katonai szempontokból figyeljük, mert legalább is olyan fontos az, hogy ezek a hadiesemények, hogy gyűjtik az anyagot a politikai számonkérés részére. Fentebb arról beszéltünk, hogy a szovjet minden erőt összeszedve folytatja támadó műveleteit. Ahhoz ugyanis, hogy annyi helyen próbálkozzék, mint amennyiről a jelentésekből értesülünk, tényleg minden erejének megfeszítése szükséges. Mert élénk támadó műveletek folynak a Kaukázuban, támad a kalmük pusztákon — itt visszakapta romokban a fővárost, Elisztát —, támad Sztálingrádtól délre, a Don kanyarában, nagy erőkkel folytatja az ellentámadásokkal szemben akcióját a Don és a Doné között, nagy áldozatokat hoz Velikie Lukiért és ugyancsak ismétli az annyiszor sikertelen támadást az Ilmen tó környékén. A keleti arcvonalon tehát általában igen élénk a tevékenység s ez az élénkség még nem mutatja a lanyhulás jeleit. Ezzel szemben jelentéktelenek az afrikai események, melyek még mindig csak előkészületet jelentenek a jelek szerint rövidesen bekövetkező nagyobb eseményekben. A magyar hadijelantés tz MTI jelenti: A honvéd vezérkar főnöke közli: A mayar hadsereg arcvonallal szemben karácsony óta megélénkült az ellenség harci tevékenysége. Az ellenség arcvonalunk különböző részei ellen kisebb-nagyobb erejű vállalkozásokat hajtott végre, ezek a vállalkozások azonban védőrendszerünk összefogott tüzében még a fő ellenálló vonal előtt összeroppantak. Saját részről eredményes felderítő tevékenységet és sikeres vállalkozásokat hajtottunk végre. Megszálló csapataink sikerrel biztosították a hátsó területek közbiztonságát és gazdasági életét. j