Magyar Jövő, 1943. január-március (25. évfolyam, 2-72. szám)

1943-01-03 / 2. szám

XXV. évfolyam 2 (6752) szám Vasárnap, 1943. évi január 3 дга 20 fillér MAGYAR 1ÖV0 Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken 9 pengő 20 fillér. Negyedévre 9 pengő 20 fillér, rostatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy­­utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15*73. Kiadóhivatal 15­ 72. Nyomda 15 66. (Postafiók Miskolc 1.)" Elig elsu­hu­lt a magyar csapatok arcvonalán az ellenség tevékenysége • ** ' jr Az ellenség fegyveres felderítő műveletekbe kezdett, de vállal­kozásai legtöbbször már tüzérségünk tüzében összeomlottak Az afrikai hadszínteret továbbra is csak kisebb csatározások jellemzik, a keleti arcvonal több szakaszán pedig folytatódnak az erős harcok Mióta a honvédcsapatok arcvona­­lától délre tombol a legnagyobb h­arc a keleti arcvonalon, érthetően fordul még az eddiginél is nagyobb figyelem a mieink felé. Tudják ezt az illetékesek is s azért adtak ki karácsony előtt is külön tájékozta­tó közleményt a hét végén szokásos hivatalos jelentés és katonai tájékoz­tatón kívül. Ezekből a jelentésekből megtudtuk hogy a mi arcvonalun­kat nem érintette a támadás viha­­ra s a harci tevékenység inkább sa­ját csapataink vállalkozó kedvében jelentkezett, melyet magyar virtus­sal és mindég jelentékeny ered­ménnyel hajtottak végre. A szent karácsonyi ünnepeket is nyugalomban ülhették meg honvé­­daink s csak karácsony után jelen­tették német részről, hogy a Don túlsó partján, Voronyezstől délre szintén kezd jelentkezni bizonyos ellenséges gyülekezés és mozgolódás. Ennek az eredménye az, hogy a leg­újabb magyar hivatalos jelentés már a mi arcvon­alunkról is némi meg­élénkülést jelent. Nagyobb harcok azonban még továbbra sincsenek, hanem csak — mint a hivatalos je­­lentésből kiadott tájékoztató közle­ményből megtudjuk,­­ a felderítő tevékenység lett élénkebb szovjet részről s a felderítést most már he­lyenkint egy századnál nagyobb ere­jű egységek is ha­jt­ná­ak végre. Azon­ban a mieink is éberek s ezek a fel­derítő kísérletek legnagyobbrészt ki­tűnő tüzérségünk elhárító tüzében omlottak össze. Az elkövetkező napok fogják megmutatni, hogy a szovjetnek mi a szándéka a mi arcvonalunkon, tá­madást terveznek e a lejjebb folyó támadások biztosítására, vagy pedig az az aggodalmuk szüli az élénkebb­ szovjetmozgolódást, hogy félnek a mi arcvonalunktól. Az új esztendő legjelentősebb ese­ménye egyébként az a napir­arancs volt, amelyet Hitler vezér és kancel­lár intézett a német véderőhöz és az a kiáltvány, amelyben a német nép felé fordul. Mindkettő a reális hely­­zetből indul ki. Abból, melyben — mint a napiparancs mondja — „a siker mérleg sűrűn hajlik látszólag ellenségeink oldalára.16, s amely helyzetben lehet nehéz is részletei­ben a harc, azonban mindkettőt át­hatja a mélységes hit a német nép győzelmében és jövőjében és az el­szánt akarat is, hogy ez a győzelem beteljesedjék. Ez az elszántság halá­­los elszántság, mert hiszen — amint azt Hitler felsorolta — az ellenség nem akar izgalmas lenni, ha győzni tudna. Különösen feltűnő a napiparancs ama része, melyben arról beszél a bírortalom vezére, hogy mindenki tudja, hogy mit tenne a szovjet a német néppel győzelme esetén és hogy amire ezzel szemben elszánta magát, azt ezek az ellenségek is majd meg fogják ismerni. Egy nagy elhatározásra utal a parancs e része, melynek értelmét ma még senki nem tudhatja, de mine­nki érezheti, hogy nem mindennapi elhatározás­ról lehet szó. T­iller vezér és kancellár napi­­narancsa és üzenete súlyos harcok közepette láttak napvilágot. A szov­jet láthatólag összeszedte minden erejét és az orosz fél szövetségében bizakodva, a boszii arcvonal sok és széles szakaszán kiszélesítve folytat­ja decemberben megkezdett offen­­zív hadműveleteit. A siker mérlege — amire Hitler narancsa is utalt — helyenkint az ellenség oldalára haj­lik. Azonban ez oly roppant nagy arcvonalon még kevésbé feltűnő, mint egy rövidebb arcvonalon len­ne. A döntő az hogy mit ér sztraté­­giai szempontból az, amelyet a szov­jet vér- és anyagáldozata ki tud vívni. Ilyen nagy sztratégiai döntés felé való törekvést látunk ugyan, de ilyen sikert nem tud felmutatni a szovjet. De kü­le­tbn is — amint arra Göbbels v­olt szilveszteri cik­kében — a ném­et csapatok kezén oly nagy a zálog hogy ha abból meg vissza is jut valami az ellenség ke­zébe, nem jelent döntést. Van azonban ezeknek a harcok­­nak más jelentősége is, mely füg­getlen a területi nyereségtől vagy veszteségel, azonban mégis hadásza­ti fontosságú. Ez pedig az, hogy az elkeseredett harcok annyi embert és anyagot használnak el. Ugyanis sem az emberanyag, sem a hadiszer, még a hatalmas szovjetbirodalomban sem kimeríthetetlen.­ S bár a szov­jet háborúját sok évi előkészület előzte meg s azalatt — a világ szeme elől elrejtve — rengeteg katonát képzett ki s rengeteg hadianyagot halmozott fel, viszont a másfél éves harc oly hatalmas tömegeket emész­tett fel úgy emberben, mint anyag ha­­, hogy az egy ily hatalmas bíró­dalmat is nagyon érzékenyen érint. S mégha komolyabbb sikerek is kísér­nék ezeket a hallatlan áldozatokat, akkor is ezekért a kíméletlen áldo­­zatokért egyszer súlyosan kellene majd felelnie a mai orosz rendszer­­nek, melynek olyan súlyos a felelős­­sége, hogy azt még sikerek mellett sem bírná ki a mai orosz rendszer. S ez a felelősség és számonkérés pe­dig még súlyosabb és szigorúbb lesz az orosz nép részéről azért, mert az áldozatok sehol nem kapják meg az ellenértéket. Épp azért nem elég az, ha a ke­­leti arcvonal eseményeit pusztán ka­tonai szempontokból figyeljük, mert legalább is olyan fontos az, hogy ezek a hadiesemények, hogy gyűjtik az anyagot a politikai számonkérés részére. Fentebb arról beszéltünk, hogy a szovjet minden erőt összeszedve folytatja támadó műveleteit. Ahhoz ugyanis, hogy annyi helyen próbál­kozzék, mint amennyiről a jelenté­­sekből értesülünk, tényleg minden erejének megfeszítése szükséges. Mert élénk támadó műveletek foly­nak a Kaukázuban, támad a kalmük pusztákon — itt visszakapta romok­ban a fővárost, Elisztát —, támad Sztálingrádtól délre, a Don kanyará­ban, nagy erőkkel folytatja az ellen­támadásokkal szemben akcióját a Don és a Doné között, nagy áldo­zatokat hoz Velikie Lukiért és ugyancsak ismétli az annyiszor si­­kertelen támadást az Ilmen tó kör­nyékén. A keleti arcvonalon tehát általá­ban igen élénk a tevékenység s ez az élénkség még nem mutatja a lany­hulás jeleit. Ezzel szemben jelenték­telenek az afrikai események, me­lyek még m­indig csak előkészületet jelentenek a jelek szerint rövidesen bekövetkező nagyobb eseményekben. A magyar hadijelantés­ t­z MTI jelenti: A honvéd vezérkar főnöke közli: A m­ayar hadsereg arcvonal­lal szemben karácsony óta meg­élénkült az ellenség harci tevé­kenysége. Az ellenség arcvonalunk különböző részei ellen kisebb-na­­gyobb erejű vállalkozásokat haj­tott végre, ezek a vállalkozások azonban védőrendszerünk össze­­fogott tüzében még a fő ellenálló vonal előtt összeroppantak. Saját részről eredményes felderítő te­vékenységet és sikeres vállalkozá­sokat hajtottunk végre. Megszálló csapataink sikerrel biztosították a hátsó területek köz­biztonságát és gazdasági életét. j

Next