Magyar Jövő, 1943. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-01 / 73. szám
léTlőif£f£lCK if |«€SAi»»tR Miskolc, március 31 Vitéz Borbély Maczky Emil főistván vármegyei tavaszi körútja utolsó állományáként kedden Hejőcsabán nyújtotta át a Magyar Élet Párt legrégibb tisztségviselőinek a Kállay Iilki és miniszterelnök, pártvezér által adott elismerő okleveleket, ahol a járás főszolgabírája, Koós Béla a járás és, a község főjegyzője, Péter Mátyás fogadják a főispánt. A kerület választmányi ülésén a választmány tagjain kívül megjelent Svila Ferenc dr, az ónodi kerület országgyűlési képviselője, Jakob Tivadar kerületi elnök és vitéz Feréeházy József vármegyei központi titkár. A kerület nevében Jakob Tivadar elnök üdvözölte a főispánt Vitéz Borbély Maczky Emil megköszönve az üdvözlést, ismertette a párt néhai nagy vezére és megteremtője által elindított Nemzeti Egység mozgalmat, melynek hűséges kifejezője a Magyar Élet Párt, s már a neve is magában foglalja a szebb, a jobb magyar jövendőre való törekvést és a nemzet anyagi és erkölcsi függetlenségeibe vetett hitet. Az isteni Gondviselés — mondta a főispán a Főméltóságú Ur bölcs kormányzása és a kormány előrelátó gondoskodása eddig megmentett mindent nagyobb bajtól és ha a nemzet türelemmel, kitartással egymás iránti szereidben dolgozik az egységért, a nemzetért, úgy sem külső, sem belső ellenség nem vehet erőt rajta Ezután átnyújtotta a főispán Keményffy Béla kerületi titkárnak Kozma Lajos, vitéz Szilárdy Pál, Kravecz Lajos, vitéz Dudás Gergely, Igolyka Tivadar, Über András, Simárszky János, Lenviczky Simon községi elnököknek és vitéz Tamás János, Vitályos János, Skultéthy Andor? K. Gyilkér János, Lukács Vince községi titkároknak a miniszterelnök elismerő okleveleit. A kitüntetettek nevében Szojka Tivadar hejőcsabai elnök köszönte meg a főispánnak,, hogy személyesen adta át az oklevelet és meghatatódottan fejezte ki mindnyájuk háláját azért a mindenre kiterjedő gondoskodásért, amiben a vármegye minden kc4r£5t, minden arra szorult lakóját részesíti. Egyre nagyobb az érd©lődés az öt miskolci Művész csoportkiállítása iránt Miskolc, március 31. Az öt miskolci művész együttese, ahol Dübröczöni Kálmán, Imreh Zsigmond, Meilinger Dezső, Paleó Dezső és Szabó Ferenc neveiszerepelnek, a legnagyobb érdeklődéstkeltette fel. Méltán. A kiállításon mind az öten válogatott és legkiválóbb alkotásaikkal vesznek részt. A közönség fel is karolta a kiállítást, melyről minden látogatója csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik. Erre való tekintettel a rendezőség az esti zárórát 8 óráig tolta ki Megtekinthető délelőtt 10 órától a Koronán. Ifj. Zelenka Árpád: Svájci levél „Avez-vous les aoupoms, Mon ,ieur?" — kérdi és fenyegetően ontja fel szemöldökét a kiszolgáló- kisasszony itt, ebben az egyébként gén kedves kis cukrászdában, ahol séillitánonkkit iá fautatme-i arany- ifjúság szokott többnyire találkoznni. — „Mert ha nincs couponja, akkor legfeljebb csak a zenét hallgathatja, de enni azt azután nem kap" — ezt már nem mondta, de a bérlésének ez a figyelmeztetés volt valójában az értelme. Hja igen, háború van! Még Svájcban is. No persze, csak minden háborús ország ilyen jól élne. De talán Svájc ezt a jó életet éppen ennek a „kegyetlen, szigornak" köszönheti, amely éppen az előbb csattant el a kiszolgáló kisasszony szájából. Ennek a szigornak, mely az élet minden vonalán példás fegyelemben megvan. — A fizetést a boltokban és a vendéglőkben másodrangú dolognak tartják és még talán azt sem bánnák, ha valaki nem fizet. Elfelejtette — gondolnák megbocsájtólag. Majd kifizeti máskor, hiszen ma annyi gondja van az embernek, nem csoda, ha egy kicsit szórakozott, — mondják. De a jegyek, az már más. Ebben nincs teketória. A svájci embert általában a végtelen egyszerűség, pedánsság és jószívűség jellemzi. Jó szívük és udvariasságuk nem egyszer hozza zavarba az embert, annyi lekötelezés van bennük. Pedig távolról sem ezért teszik. Csak úgy. Érzésből. Újdonsült városlakó koromban, mikor megérkeztem után egyik hivatalból a másikba kellett mennem, nem egyszer kérdezősködtem utcák után, hogy merre is van ez, vagy Lausanne, 1913 március az? A felelet többnyire az volt, hogy egyszerre hárman, négyen se vállalkoztak a közelben rá, hogy majd elkísérnek és megmutatják. Pedig ezek a kisérgetések nem egyszer negyedórákat vettek igénybe, és kisérőim ilyenkor közben szívélyesen magyarázgatták, hogy gazdálkodjam a jegyekkel, kikkel beszéljek, mit mondjak etb. De a hivatalok is hasonló szívélyességgel kezeltek mindenütt, számtalanszor maguk a tisztviselők töltötték ki helyettem a hosszú íveket, hogy ezáltal megkíméljenek a hivatalos nyelv hosszú szótármunkát igénylő fáradalmaitól. Nem azért tették, mert idegen voltam, másoknak is tettek hasonló szívességeket kérelem nélkül, köszönetért. Szívességüket egy igen jellemző eset bizonyítja. Egy alkalommal valahol egy társaságban szóbakerült az élelmiszerjegyek kérdése — ez ma meglehetősen gyakori téma és említettem, hogy én bizony nem mindig jövök ki a jegyeimmel. Másnap vagy egy hónapra való mindenféle jegyet kaptam. Még máig sem tudom kitől. Pedig ez már igazán nagy ajándék, mert az élelmiszerkártyáját mindenki megbecsüli és féltve őrzi. Legtöbb fejtörést éppen ezek a jegyek okoznak: beosztásuk, mikor járnak le, mit lehet még venni s mire telik már. Ezek a komoly délutáni munkát jelentő pro blémák. Talán a háziasszonyok megnyugvására fog szolgálni, hogy sokkal több fajta jegy van itt, mint otthon. Tej, vaj, sajt, méz, textil, tojás, kávé, tea, csokoládé, hogy ez alá egy párat említsek hamarjában. ” ЯЯВЙЯК Külföldön ismerettel a különleges magyar tűzbiztosítási módozat Magyarország lakosságának több mint a fele mezőgazdasággal foglalkozik, tehát az ország mezőgazdasági jellegéhez simul a tűzbiztosítás fejlődése is. A mezőgazdasági jellegnek megfelelően hazánkban olyan tűzbiztosítási lehetőség áll fenn, amely a külföldön úgyszólván ismeretlen. Ez a biztosítási módozat a „mezőgazdasági tűz- és átalánybiztosítás“, amely különlegesen magyarnak nevezhető. Előnyei a következők: Más tűzbiztosításban a biztosítás érvényessége általában az előre megadott helyre korlátozódik. Ezzel szemben az átalánybiztosítás keretében az élő és holtfelszerelés, valamint a termés a gazdaság területén belül, közelebbi helymeghatározás nélkül is, mindenütt érvényesen van biztosítva. Tehát az állatállomány az istállóban éppen úgy, mint a birtoktesthez tartozó legelőn, a termés rendben és asztagban éppen úgy, mint a padláson vagy a magtárban. Az átalánybizitosítással feleslégessé vált a kazlaknak és asztagoknak hetekre, vagy cséplés idejére, hónapokra való külön biztosítása. Az évi termés, takarmány, szalona, tengeri* dohány, stb. egész éven át, minden külön bejelentés nélkül, fogyó és szaporodó állapotban mindaddig biztosítva van, amíg a következő évben a kalászosok learatása, a takarmány kaszálása, a tengeri törése, a dohány behordás meg nem kezdődött. A biztosítás ettől kezdve ugyancsak minden bejelentés nélkül már az új termésre szól. Az elmúlt évről esetleg megmaradt készleteket azonban amezőgazdasági átalánybiztosításban is külön fel kell adni. Nagy előnye továbbá, hogy díjtétele átlagos és kedvezőbb, mintha az egyes tárgyakat, illetve terményeket külön-külön biztosítanák. A biztosítás feladása is egyszerűbb, mert az egyfajta biztosított javakat egy összegben, összevontan lehet biztosítani. További előnye, hogy mindennemű termény teljes értékben biztosítható, szemben azzal a régi feltétellel, hogy a termést csak háromnegyed értékben lehet biztosítani. A külföld ezt a Magyarországon közkedveltségnek örvendő biztosítási módot csak a viszontbiztosítás révén ismeri, bevezetésére alig néhány államban került sor. A kezdeményezés és a biztosítási mód létessítése tisztán magyar munka. -------------------- - bizony nem mindegyik van valami bőven porciózva. Még a gáz és a villany használata is racionalizálva van, a szankció pedig a szabályt be nem tartók ellen elég komoly: kikapcsolják a gázt, vagy a villanyt, ha többet fogyasztott. De nélkülözi senki sem nélkülöz. Mindenkinek megvan bőven a maga betevő falatja. Talán ez az oka annak is, hogy nincs fekete piac. Ehez azonban hozzájárul a svájci ember feltétlen becsületessége is. Az előfordul, hogy a tejes több tejet ad, vagy a mészáros több húst, mint amennyi coupont kér. Megteszi, ha módjában van. De eszében sincs érte többet kérni. Az ellenben már nem egyszer előfordult, hogy kevessebbet számlázott, mint amennyit kellett volna. Miyen kár, hogy ez csak Svájcban van így! De hát a becsüetességet nem lehet rákényszeríteni senkire sem. Leckét mindenesetre itt lenne érdemes venni minden fiatal iparosnak és kereskedőnek. Az élet általában nem olcsó —, sőt bizonyos vonatkozásaiban talán még drágább, mint otthon. Talán csak a minőségben van eltolódás és nagyobb a választék. Az élet színvonala viszont kétségtelenül egyszerűbb, mint otthon. Nem alacsonyabb! Egyszerűbb. Igen ritka háztartás, ahol cselédet tartanak. Többnyire csak bejárónők vannak. — Ugyanis a kéziasszonyok általában úgy gondolkoznak, hogy én intelligens vagyok, tehát sokkal hama-r rább és könnyebben tudom ezeket. S a házkörüli dolgokat elvégezni. — Tény az, hogy délután bridzspartikira járó, vagy cukrászdáző asszonylípus itt ismeretlen. A nők elsősorban feleségek és anyák. Ez persze nem jelenti azt, hogy egész nap a konyhájukban ülnek, meglepően sokszor látni őket igen komoly előadásokon, hangversenyeken és meglepő szaktudást árulnak el nem egy vonatkozásban. Talán átlagműveltségük nem egy vonatkozásban a férfiakét is felülmúlja, aminek" szintén megvannak anyaga hátrányai. De úgy kell a férfiaknak... A háborúra csak két dolog emlékeztet valójában: az esti elsötétítés és a meghalt idegenforgalom. Az elsőn könnyen túlteszik magukat a svájciak. Olyannyira, hogy a rendőrségnek már 10 és 20 francos büntetésekkel kellett közbelépnie, így most ezen a téren általában rend van, mert mindenki a saját pénztárcája terhére vigyáz, hogy este 8 órakor pontosan elsötétítsen. A riabdóknak ellenben már nem lehet rendőrileg sem tekintélyt parancsolni, hiszen mindenki tudja, hogy valójában nem Svájcnak szólnak. Ezek legfeljebb csak annyiban érdeklik a rosszabb alvókat, hogy felriadnak rájuk esténként első szendergésükből. De például az utcai forgalom riadók alatt is tovább tart. Hogyisne! Majd éppen a jó svájciakat lehetne három, négy, sokszor öt órás kapu alatt állásra rábeszélni! Mikor őket nem fenyegeti veszedelem. A másik, az idegenforgalomnak szinte nullává csökkenése már súlyosan érinti Svájcot. Egyes városok, mint pl Montreaux, egészen kihaltak, hiszen a város felét a szállodák alkotják, melyeket tönkremem tulajdonosaik most becsuktak. Genf