Magyar Jövő, 1943. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
Szerda, 1943 évi szeptember 1 ^ra 16 fillér XXV évfolyamm (6947) szfim MAGYAR 3 OVO Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken 4 pengő 30 fillér. Negyedévre 12 P 40 fillér. Postatakarékpénztári befizetési lap 24034 arán FÜGGETLEN ^ 1 - POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Alrakció, Werbóczy* utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15*73. Kiadóhivatal 15-72. Nyomda 15 66. (Postafiók Miskolc) Dániában a német megszálló csapatok főparancsnoka vette át a kormányhatalmat, a dán király se gyakorolja jogait ! Idő előtt összehívják a nyári szüneten lévő svéd képviselőházat ? Borisz bolgár király nem hagyott hátra semmiféle politikai végrendeletet Ciano grófot és családját a francia határ közelében letartóztatta az olasz csendőrség Nem csökkenő hevességgel folytatja a szovjet támadásait a keleti arcvonal középső és déli szakaszán . Az olasz csizma sarkában meghiúsult egy angol partraszállás Churchill az európai és a Japán elleni háborús tervekről s a hármas értekezlet szükségességéről szólt québeci rádióbeszédében Miskolc, augusztus 31. Ma négy éve annak, hogy reggelre kelve háborús híreket csigárzott a rádió. Miután a lengyel kormány nem teljesítette a német követeléseket, 1939 szeptember 1-én, pénteken hajnalban a német csapatok a német-lengyel határt majdnem teljes szélességében átlépték. S ha négy évvel ezelőtt egyeseknek, akik nem értettek a világpolitika nagy összefüggéseihez, még lehettek olyan allúziói, mintha csak egy elszigetelt háborúról lenne szó, akkor az elmúlt négy esztendő ezek számára is a legvéresebb valósággal bizonyította, hogy négy évvel ezelőtt tényleg a világháborút indították meg. ........ A mai napon tehát az ötödik háborús év első napját értük meg. S be kell vallanunk az ötödik háborús év küszöbén, hogy milyen naivak is tudtunk lenni négy évvel ezelőtt, amikor azt hittük, hogy a modern háborús fegyverek rettenetes pusztítóereje nem engedi azt, hogy az új háború esztendőkre nyúljon. Megerősíthetett ebben a hitben Lengyelországnak a világtörténelemben példátlanul álló gyors letiprrása. Megerősítettek a második háborús év hihetetlenül gyorsan kivívott német győzelmei. És mégis ötödik háborús évbe léptünk s az ötödik háborús év küszöbén újra Európa földjének annyi részét fenyegeti a háború tüzének felgyúlása. Pedig — ezt semmi okunk sincs tagadni — a világ békére vágyik, mint ahogy különben békére vágyott négy évvel ezelőtt is. Csak talán most annyival komolyabb és sóvárgóbb ez a vágyódás, mert ismét a világ legkulturálabb földrészére, Európára kívánja visszavinni az ellenség a háborút. S nem csoda, hogy ily körülmények között oly nagy figyelemmel fordul az egész világ az ötödik háborús év első napján Róma felé, ahol a legnagyobb erkölcsi hatalom, a pápa, fogja a mai napon hallatni szavát a világ népeinek megbékélése, vagy legalább is a hadviselés emberiesebb módja érdekében. És azt sem tagadhatjuk, hogy az ötödik háborús év küszöbén minden hadviselő néppel együtt azt a hitet melengetjük magunkban, hogy a mai nappal az utolsó háborús évbe léptünk. Igaz, hittük ezt egy évvel ezelőtt is, s bár csalatkoztunk hitünkben, most mégis megerősödve hisszük, holyban súlyos megpróbáltatások várnak még Európára, de a megpróbáltatások súlyát mégis némikép enyhíti az a hit, hogy újabb háborús év ezenkívül már nem fog szakadni a világra. Természetesen az ötödik háborús év küszöbén elsősorban gondolunk a mi szegény hazánkra. Arra a magyar földre, amelyet a múlt világháború után annyira meggyaláztak, amely földnek a szabadsága, függetlensége, épsége a mi minden és egyedüli vágyunk és akaratunk. Kicsinységünk tudatában a nagy világhatalmak mérkőzésének mi nem részesei, hanem csak szemlélői akarunk lenni, ellenben aktív tényezői akarunk lenni az ötödik háborús évben a magyar jövendő megalapozásának még akkor is, ha azt a jövőt csak a jó magyar fegyverek kovácsolhatják ki. S hogy Európa felé úgy tornyosulnak a viharivető fellegek, mi még öntuddatosabban, még elszántabbban állünk a gyülekező felhők alatt, mert tudjuk és akarjuk, hogy hogy mindaz, ami a keleti arcvoincinóra «»Unn-Analon történik, tervszerűen történik, mert, mint ahogy német illetékes helyen mondják, a német hadvezetőség már régen megtette nem szakadhat Európára olyan, újabb veszedelem, amelyben mi még egyszer elvesztenek fejünket és eszünket, amelyben mi el tudnánk szakadni a magyar öncélússág ama gondolatától, hogy nekünk a világban csak ez a föld adatott s nekünk a világból ezt a földet kell mindennel és mindenkivel szemben megvédenünk és megtartanunk. S azért, amikor az ötödik háborús év küszöbén az Isten irgalmát kérjük a világ és Európa számára, hogy adja meg végre azt a győzelmet, amely igazságos békét hoz a világ és Európa minden nemzete számára, akkor imádságunk mégis elsősorban azért száll az Ég felé, hogy ezt a számunkra legdrágább földet engedje az Isten megtartani újabb ezer év virágzására a magyar nép számára. S mikor Magyarország minden gondunk és minden aggodalmunk, akkor magyar szempontból nézünk oly figyelemmel úgy a keleti arcvonal eseményei, mint az Európa elleni készülődések felé. Elsősorban magyar szemmel nézzük azt a gigantikus harcot, ami most már annyi hét óta dúl a keleti arcvonalon és amelyben a német hadak a világtörténelem legsúlyosabb és legvéresebb csatáit állják úgy, hogy szinte minden német katona napról-napra egy-egy hőskölteményt ír vitézi tetteivel. Nem csukjuk le szemeinket a tények elől és látjuk a hadseregek mozgását. Látjuk, hogy a hadszíntér a mintegy 600 kilométeres középső szakaszon ma nyugatabbra van, mint ahogy a nyári offenzíva megindulásakor volt. De az elől az igazság elől sem zárjuk el magunkat, a megfelelő intézkedéseket a német állás hátravonására.Tehátami történik, az rendezettem és tervszerűen történik és ez a lényeg. S ha a szovjet azt jelenti, hogy az Azovi tengernél már Taganrogtól 80 kilométerre nyomultak elő a szovjet csapatok, akkor viszont azt is tudjuk, hogy ennek is logikus tervszerűséggel kellett történnie azok után, hogy a szovjet erők Charkovtól nyugatra, előre törtek s ezáltal veszélyeztették a messze keletre előreugró német déli arcvonalat. Sokan azt hitték, hogy a tervezett inváziós műveletekről majd Churchill beszédéből valamit meg tud a világ. Azonban Churchill beszéde katonai vonatkozásban természetszerűen csak általánosságokban mozgott. Az inváziós tervekről inkább német közle-* ményből értesülhetünk, amely el*mondja, hogy Dániában azért szítottak bizonyos szabotázs tevékenységet az ellenséges ügynökök, mert Dániát inváziós területnek akarják felhasználni. Azt is megmondják Berlinben, hogy az angolok könnyebbnek tartják itt az inváziót, mint Norvégiában és sztratégiailag is jelentősebbnek, mert egy sikeres dán partraszállás elvágná a norvégiai német erőket. Ez a körülmény eléggé megmagyarázza, hogy miért történt oly gyorsan és energikusan a német rendcsinálás Dániában, amely a dán királyt és kormányt arra a lépésre vezette, hogy lemondjanak az aktív kormányzásról.