Magyar Jövő, 1943. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

Pintek 1943. évi október hó­t­ára 16 miér XXV -­f/o/vTM 222 mi2) Atzfinn MAGYAR JOVO LK­fizetési ára egy hónapra helyben és vidéken a pengő 30 fillér. Negyedévre 12 P 40 fillér. Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztősei és KiaJotuvauu a Vakoie, Werbőczy M­a tea 5. Telefon: Szerkesztőség 15­ 73. Kiadóhivatal 15­ 72. Nyomda 15 66. fPoetafiók Miskolc­L] ­ A­ szovjet ismét új gyalogos és páncélos had­osztályokat vetett a keleti csatába, de a német arcvonal rendíthetetlennek bizonyult Berlini katonai körök korainak tartják az arcvonal megszilárdulásának megál­­lapítását . A kremencsugi hídfőt észrevétlenül kiürítették a német csapatok Német illetékes nem újból cáfolta a szovjettel való különböke külföldi hírét Göbbels: Nemcsak az igazság, hanem a hatalom is a mi oldalunkon van és ezt be fogjuk bizonyítani A tengeralattjárók 42.000 tonna hajóteret el az óceánokon Az olasz harctéren Nápoly sorsa került előtérbe, ahol kom­­munista zenaulest is el kellett fojtaniuk a németeknek Miskolc, szeptember 30. Berlinben illetékes helyen is­mét szükségét láttak annak, hogy egy rövid, de határozott cáfolatot adjanak ki a német-szovjetorosz különbéke tárgyalások hírével kapcsolatban. Utalnak e körök Riebentrop külügyminiszter mi­napi beszédére, amelyben a leg­határozottabban jelentette be, hogy a német haderő nem teszi addig lábhoz a fegyvereket, amíg­­Európa felől tökéletesen el nem tüntették a bolsevista veszélyt. A berlini illetékes hely utal arra is, hogy ezeket a német-szov­­jjetorosz különbéke híreket angol­szász, tehát ellenséges oldalról rö­pítették fel és hirdetik minden cá­folat ellenére oly makacsul és angolszász forrásokból vették át a híreket egyes semleges orszá­gokban is. A berlini jelentéshez hozzátehetjük, hogy sajnos még itt is jelentkezik ennek az angol­szász propagandának a nyoma. Itt is vannak olyan fertőzött agyak, akik elképzelik, hogy Né­metország hajlandó megbékélni a­­szovjetunióval, sőt annyira me­részkedik az ellenséges forrásból­­és ellenséges célokat szolgáló pro­paganda, hogy a német kitérő mozdulatokban ezeknek a külön­­­déke tárgyalásoknak a felét vétik felfedezni, illetőleg azt hirdetik, hogy ez m­ár bizonyos megegye­zés alapján történik. A német ille­tékes helyről származó cáfolat most már igazán kell, hogy módot­­nyújtson ahhoz, hogy a legerélye­­­sebben szembeszálljunk azokkal, akik ennek az angolszász békehí­rekkel operáló propagandával v üzérkednek itten és próbálják a­­ közvéleményt nagy szövetsége­sünkkel szemben hamisan befo­lyásolni. A hadi eseményekkel kapcsolat­ban nem lehet m­egindultság nél­kül nézni az olasz drámának azt az újabb fejezetét, amelynek most Nápoly a székhelye. Nápoly, amelyért folyik most a harc Sa­lerno felett. Nápoly, amelyet a Vezúv ural, de amelynek lejtőin most nem turisták kapaszkodnak felfelé, hanem nehéz ütegek álla­nak és ontják a tüzet, az előnyo­­mulóban lévő angolszász csapa­tokra. A milliós városért, főleg kikötőjéért folyó küzdelemben egész szokatlan módon kíván résztvenni most a magával meg­­hasonlott olasz nép, amennyiben — mint a német hivatalos és fél­­hivatalos jelentések közük — kom­munista és anarchista zavargá­sokkal próbálják megnehezíteni azt az elszánt védelmet, amelyet a német csapatok Nápoly védel­mében kifejtenek. Nápolyt az an­golszász légierő addig, amíg Ba­­dogno le nem tette a fegyvert, ta­lán legtöbbször támadta az összes olasz városok között. Így Nápoly népe érezte az összes olaszok kö­zül leginkább a félelmetes légi­háború borzalmait. De eddig csak a nápolyi házak egy része hevert romokban, most pedig, úgy lát­szik, az olasz lélek is ruinált ott, amikor a 20 éves fasiszta rend­szer és nevelés ellenére most kom­munista és anarchista zavargá­sokba kezdett a német jelentés szerint.. Természetesen a német véderő sem maradt tétlen. Hivatalosan jelentették be német, részről, hogy a legerélyesebb ellenzemlszabályo­kat léptették életbe. Ezek közül a jelentés csak egyet említ meg, azt, hogy az angolszász partra­szállás megakadályozására telje­sen szétrombolták a nem is sok­millió, hanem többmiliárd olas­nemzeti vagyont reprezentáló ná­polyi kikötőt. Elképzelhetjük azonban, hogy az erélyes német rendszabályok nemcsak ebben az intézkedéében merültek ki, hanem teljes elszántsággal és határozott­sággal jelentkeznek Nápoly lakos­ságával szemben is, mely a német védelem közvetlen hátában kez­dett kommunista és anarchista zavargásokat, meghasonlásában teljesen megfeledkezvén a fasiz­mus 20 éves építő munkájáról. A délolaszországi harctér egyébként az esőzések miatt vi­szonylag csendes. A német hiva­talos jelentés szerint az ellenség csak gyengébb erőkkel követi a német mozdulatokat. Annál élénkebb azonban a har­­ci tevékenység a keleti arcvonalon. Az Interinf. a szerdai napot, amelyről a pénteken befutott je­lentések szólnak, nagy harci nap­nak nevezi. A MTI pedig berlini jelentésében arról számol be, hogy a "Zaporozsjené" és a Dnye­per középső szakaszán a szovjet csapatai kíméletlen bevetésével igyekezett az arcvonalat áttörni, illetőleg a Dnyeper nyugati part­ját birtokba venni. Ugyancsak ke­mény és súlyos harcok folynak a Dnyeper legfelső folyásánál, kü­lönösen Momely és Mogilev vidé­­kén, ahol a nagy szovjet erőkkel szemben friss német tartalékok is megjelentek. Az eredmény itt az, hogy a szovjet nem tudta megaka­­dályozni a német csapatokat fel­­adatuk véghezvitelében. Végeredményben a helyzet nem v­ál­tozott. Zápor­ozé­jenél a hevesi maradások a kiülő etlen továbbra sem hozták meg a szovjet úttal kívülit betörést. Kievtől különös­­en északra az átkelési kísérletek sem eredményeztek újabb helyze­tet. Az átkelt csapatok szűk körre vasutas szorítva és Kievtta mind északra, mind délre a megszállt kis dnyeperi szigetekről nem tu­dott kibontakozni jelentékenyebb átkelési szovjet akció. . Érdekes az, hogy most Berlin­­ben nemcsak a közvéleményben, háttén, a hivatalos és félhivatalos jelentésekben is műyen nyíltan folyik arról a vita, hogy a Dnye­per vonalon megá­llana­k-e a német csapatok, vagy sem. A vélemé­nyek továbbra is megoszlanak, bár abban mindnyájan megegyez­nek, hogy a Dny­eper-menti har­­cok az utóbbi hetekhez viszonyít­va új arculatot öltöttek fel, amennyiben egyre inkább az álló­­harc jellegét veszik fel. Ebből kö­­vetkeztetnek egyesek arra, hogy talán mégis a Dnyeper lenne az a vonal, ahol német részről tartó­sat.!) védelmet kivánnak kifejteni. A legilletékesebb körök természe­tesen nemcsak, hogy nem nyilat­koznak, de gondosan őrizkednek attól is, hogy a legkisebb támpon­tot is nyújtsák a találgatásoknak és ezzel az ellenségnek is. Min­den­esetre október első tíz napja meg fogja adni a kétségtelenül ér­­dekes kérdésre a válaszd.

Next