Magyar Jövő, 1943. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

Al A ti V AH JÖVŐ Péntek, 1943 október hó 1. mr n*iiHilmrtri«Mi i iá»ma0USBB Az irodalmi elem a képzőművészetben" (Hozzászólás a Magyar Jovi» szeptember 26-i hasonló című cikkéhez) A szóbanforgó kérdés igen ré­gen tárgya már a vitáknak.Kö­zöljen e, kifejezzen-e a festő kép­gondolatokat is, vagy „csak a szemnek“ szóljon? Sokféle fogal­mazásban szerepel ez a prolémai Voltakép­e körül forog Lessing ti íres értekezése: Laokoon, vagy a festőművészet és a költészet ha­tásai. Itt tudvalevőleg azt mond­ja: a festő térbeli dolgokat ábrá­zol térbeli eszközökkel (a két di­menziója vásznon), hát ne akar­jon elmesélni, mint a költő, aki­nek időbeli az eszköze (a nyelv), tehát események közlésére alkal­mas. A költő viszont ne akarjon térbeli dolgokat (pl. embereket, palotát, tájat) részletesen leírni, mert azt úgysem tudja olyan jól elképzeltetni, mint a festő s unal­massá válik. Mond persze Lessing egyebet is és tesz engedményeket is, de mondanivalójának ez a lé­­­­nyege és bizonyos, hogy alapvető igazságokat élesen formulázott. Lessingnél ridegebb, tovább menőjén szerintünk az igazság ro­vására menő módon túlzó a kér­dés olyan fogalmazása, amilyen­nel Luka­s Károlynál találkozunk. (A művészet kis tükre, stb.). E szerint a festőművészet terméke, a kép, a etemnek szól, nincs hát benne, helye irodalmi elemnek, gondolatnak, mesének, novellá­nak. A színek és formák világá­ban járatlan átlagember, mond­juk nyárspolgár (szegény nyárs­­polgár, de sokan­ acsarkodnak rá!...) ér­ül, ha „érti, mit ábrázol“ a kép: valami ismert történet moz­zanatát, a duzzogó huszárt, Buda­­vár bevételét,­stb., de a festőt vagy a­ festőművészet értőjét csaki a szenek és formák érdeklik, nem a kép irodalmi témája (ha van ilyen egyáltalán). Az „Izsák fel­áldozása“ képen például nem hatí­tódik meg Ábrahám hősi Isten­szerelmén, hanem gyönyörködik az angyal zöld köntösének a többi színfolttal összejátszó harmóniá­­ján. Végeredményben a képnek nem is kell „ábrázolnia“ semmit, lehet az a kaleidoszkóp mintáihoz hasonló szín­költemény, jelentés nélkül. . Erről az álláspontról mondot­tuk fennebb, hogy túlzó és így ha­mis. Mint ahogy túlzó és hamis volt az ellenkezője, az a kritika, amely minden képben „gondola­tot“ keresett. (Pl. Munkácsy egy erdőt festett a vászonra. Egy je­lenlevő kritikus barátja erőskö­­dött, hogy „ez még nem kép, ba­­rátom“, mire a mester még egy kislányt festett az előtérbe, egy le­tévedt gyereket. Így már meg volt elégedve a­ műértő barát, valamint bizonyára a naiv laikus is: „Sze­gény baba, eltévedt, milyen ked­ves!“ Ez a „gondolat“ a gyakor­latban néha kiállhatatlanul érzel­mes, , szirupos, nyálas, nyúlós, bárgyú novellatéma volt. Ha Luka az ilyenek ellen hadakozott, joggal tette és termékeny volt a kritikája.­­ De a „csak a szemnek szól“ elv igazságtalan és igaztalan. Mert a költészet sem szól „csak a fül­nek“, hanem az egész embernek, aki ész, szív, törekvés, egységet alkotó ezerrétű lélek. Ennek szó­ a kép is. Alaptermészetükből fo­­lyóan vannnak különbségek a műv­­­észetek között, de kicsinyeskedő, egyoldalú elméletek csak kárt okoznak. Az igazi művészek (Hajdú Béla szerint a „makran­cos festők“) nem törődnek velük. A „csak a szemnek szól“ for­mula rémuralma kivégezné ép a legnagyobbakat. A zseniket, akik nemcsak festőmesterek, hanem óriáslelkek voltak, rs maguk sem tudták, hogy egész lényük kon­centrált s nagyrészben tudatalatti erőfeszítése mi mindent sűrített egy-egy alkotásukba. Ha valaki olyan virtuóz a művészete mester­ségbeli­ részének, mint pl. Rodin, az ne adjon, ráadásul,­­gondolatai is? Azzal elrontaná a művét? Ez az elv valóban a törpék hőn üd­vözölt szabadalomlevele volna. Sőt igazában csakis a törpék tudnák betartani, azok, akiknek nincs igazi mondanivalójuk. Minden igazi művész alapjában költő, aki­ben ész és érzelem meghaladja az átlagos mértéket. Ez az erő öntu­datlanul is átömlik az alkotásuk­ba. Szobám falán függ a szegény feledhetetlen (és alig ismert) mis­kolci művésznő, Vietorisz Mária képe. Nyilván egy fiatal, tagba­szakadt, kevés értelmet eláruló­ arcú cselédleány volt a modellje. Széles ecsettel, piszkos, kormos fehér színnel festett blúzából, kék szoknyájából szinte kidagadnak, erős tagjai, amint esetlenül,, kezét ölébe ejtve ül és néz rád a képről. Ez a kép egy modellnek leülte­tett, egyébként nagy munkát vég­ző konyhalány képe, de a mű­vésznő keze alatt, vagy helyeseb­ben lelke gyűjtőlencséjén át a vá­szonra vetítve jelentőséggel telik meg, megkapó szimbólummá sú­lyosodi. Festői szempontból, mint egyszerű, nagyvonalú kom­pozíció, mint színharmónia máig elsőrangú, kielégítheti Lykát, de egyéb is zeng abban, hiszen em­bert ábrázol, egy nagy, látó mű­vészlélekben tükröződő lelket. „Hogy benne van a cselédlány­nak szörnyű elhagyatottsága (vo­gelfer­, mondja a német), kiszol­gáltatottsága, amellett azonban természetadta nagy ereje“, mon­dotta, a képben elmerülve, egy filozófus-lélek: Vucskits Jenő. De elsőnek a kép színei, festés­módja, monumentalitása ragadta meg. Azonban, ismétlem: a jelen­­tős művész-egyéniség lelke nem fényképezőgép, az a műalkotás­ban a természet lelkéből is föltár valamit és sajátm­agából is meg­toldja a mondanivalót. Ha tucat­­ember a festő, akkor nem lehet művész. Csak a géniusz, a vátesz, a varázsló lehet művész, akár k­ötő, akár zen­­ész, akár szobrász­­. Alivo­asu sok mi-ment mond:­­szemnek, szövid­ek, a tudatalatti világunk, kulik­­­öze .oknak... Különben talán r.uo .s art, ha a festőket arra tanítják, hogy az­­.ííik iC-Kmeste-ek. ív*a­rt, aki valóban csak annak jó, az nem akar majd gondolatokat, mélysé­geket, jelentést mit összekínlódni a képén, ami kétségtelenül bő­­■szitő erőlködés. Az igazi művész­egyéniség alkotásába azonban, mindenképpen átszivárog valami lénye mély talajából, s ennek, mi­vel tudtán kívül kerü­l oda, annál nagyobb a hitele. De lehet félrevezető is ez a ne­velés, sivárrá teheti a kiállítások termését. Ha a becsületes félte­hetségek semmit sem mernek adni magukból, csak másolgat­­nak vagy a divatos-izmus sablon- FERENC JÓZSEF keserűviz :S.P.ár­ ját variálják, akkor nem árt hi­vatkoznunk az előbb elmondo­t­takra, mint ahogy Hajdú Béla tette a M. J. szeptember 26-i szá­mában. Ő mint maga is festőmű­vész érezte az itt érintett dolgok igazságát. A kérdés különböző vonatko­zásainak taglalása messze ve­zetne és napjainkban, mikor a múzsák a harci zajban hét, (azaz hogy kilenc) felé menekülnek, nem is időszerű. Bár ott tarta­nánk már, hogy időszerű volna! Komán Andor. ­ Mindenki juttassa el Kereszt gyűjtésére adományait a Vörös­október 1-én és 2-án Ma kezdődik meg a XXXI. országos katolikus nagygyűlés Budapest, szeptember 30. Csütörtök este megszólaltak az ország minden katolikus templo­mának harangjai, jelezve a ma­gyar katolikus nagygyűlés kezde­tét. A nagygyűlés október 1­­, pén­teki első napjának a programja a következő: Reggel 8 órakor a fe­rencesek templomában Serédi Jusztinián­áí homnok szentmisét házában­ mond. Délután 4 órakor Paál Ár­­pád országgyűlési képviselő a ka­tolikus írók és hírlapírók Orszá­­gos Pázmány Egyesülete nevében megkoszorúzza Pázmány Péter szobrát, öt órakor a Vigadóban a nők tartanak díszgyűlést. Hat óra­kor pedig a Pázmány Egyesület rendez film-vitaestet a középponti Katolikus Kör molnár utcai szék- Hivatalos német hadijelentés Berlin, szeptember 30. * A véderő főparancsnoksága közli: A kubáni hídfő középső szaka­szán meghiúsult az ellenségnek egyik nagyobb erőkkel végrehaj­tott támadása. A bolsevisták számos friss had­osztály kíméletlen h­arcbavetésé­ Vel és erős harci repülőgép kötelé­kek támogatásával ismételten át akarták törni védelmi arcvonalun­­ka­t Zaporozsje térségében. A tá­madókat mindenütt visszavertük. A Dnyeper középső folyásánál az ellenség számos helyen át akart kelni. Ellentámadással visz­­szétvertük a bolsevistákat egy ne­hezen áttekinthető térségben, ahol hídfőállást akartak létesíteni. Az arcvonal középső szakaszán csapataink a legrosszabb időjárá­si és terepviszonyok ellenére is végrehajtották kijelölt mozdulato­kat, miközben heves ellenséges tá­madásokat hárítottak el. A délolaszországi arcvonalon az ellenség általában csak gyengébb erőkkel követte mozdulatainkéit. A Vezúvtól délre megállítottuk a hevesen előretörő brit páncélos kő­telikeket. Az arcvonalunk mögött fekvő Nápoly városában ,ellensé­ges partraszállások megakadályo­zása céljából alaposan szétrom­bolták a kikötőberendezéseket. A legszigorúbb rendszabályo­kat foganatosították a fellobbanó kommunista zavargások ellen. Észa­k Olaszország szlovén és kommunista bandáktól való meg­tisztítása a Garztől északra elter­ü­lő térségben igen előrehaladt. A bandák az utóbbi napokban ezer­nél több halottat és több ezer fog­lyot vesztettek. A szeptember 30-ára virradó éjjel brit bombázók berepültek a rajna-­ileszfáliai terület fölé és inén elszórtan bombákat dobtak, több he­lység lakónegyedeire, fő­leg pedig Hadaimra. Több temp­loma és kórház rongálódott meg súlyosan. "A­ lakosság körében veszteségek voltak. Eddig még nem állapították meg, hány repü­lőgépet lőttünk le. " T­enger alatt­jár­óink a Földközi tengeren az ellenséges partraszál­­lóhajók ellen és az Atlanti óceá­non az ellenséges utánpótlási köz­lekedés elen vívott harcban elsüly­lyesztettek 4.?.000 tonna tartalom­mal hat hajót és egy rombolót. A Konstanta kikötője ellen vég­rehajtott légitámadás eredményes elhárításában román légelhárító tüzérség is jelentősen résztvet/­ (MTI) ^ ^ Pályázati hirdetmény. Onga nagyközségnél f. évi ok­tóber hó. 1 -ével lemondás folytán a községi szülésznői állás megüre­sedett, pályázni óhajtó okleveles szülésznők pályázati kérelmüket október hó 10-éig nyújtsák be sze­mélyi és származási okmányokkal együtt. Az állás javadalma a tör­vényesen megállapított havi fize­tés és a szabályrendeletben meg­állapított működési díj. Elöljáróság.

Next