Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)

1876-10-19 / 84. szám

MISKOLC, 1876. október 19. 84. szám. ELSŐ ÉVFOLYAM Előfizetési díj: bNegyedévre 1.50 kr.d ^Félévre ... 3 ft. j(J[ ^jS'jéEgész évre 6 „ MISKOLC. Megjelen­­t minden csütörtökön^­­ Helyi Érteteket képviselő, ipar, kereskedeki, faztámű­ és ismeretterjesztő közli. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara: V Izr. Kiadói iroda: Hirdetési díj: 1| Négyhasábos petit­issor 5 kr. Többszöri l­phirdetésnél olcsóbb..­ Bélyegdíj 30 kr.­­ Éves hirdetés 70 ft. Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Miskolc, 1876, október 17. Azokat a dolgokat, a­mik az ember szeme előtt történnek, csak a vakok és a diplomaták nem látják, az elsők bizonyosan azért, mert nem bírják, az utolsók bizonyosan azért, mert nem akarják. Hogy a szerb-török háborúban nem csupán a szerbek és törökök vesznek részt hanem az oroszok is, és hogy az a semle­gesség, melyet a nagy­hatalmak megőrizni oly igen állítanak, csak a képzelet világába tartozik, azt mindenki tudja, látja, darab idő óta; de hogy ennek a semlegességnek az árnyékában ily dolgok történhessenek, azt talán hinni meg sem merte mindenki. A N. Fr. Pr.­f. hó 15-ki számában szóról szóra ez áll: Belgrádi tudósítások sze­rint szerb hadsereg már nem létezik. A néhai szerb hadsereg ma már a valóságban egy orosz hadtest, a­mely orosz táborno­kok­­ orosz fő és altisztek által, orosz com­mando alatt vitetik a harcba. — Ma csupán az úgy nevezett „ágyútölteléknek szánt,“ és Oroszország dicsőségére a mészárszékre hurcolt paraszt nép szerb már, a míg a szerb tábornokok a háborút a belgrádi ká­véházakban csibuk és kártyával harcolják. Érdekesek a Pol. Corr. belgrádi levelezőjének ide vonatkozó adatai. Ö, a Tschernajeff táborában szolgáló orosz tisztek számát 479, az altisztekét 592, a kozákokét, — kiknek egy része pompás doni lovakon érkezett Szerbiába, — 1800-ra teszi. És miután a szerb tüzérségnek csak könnyű lövegei vol­tak, Moszkvából két üteg golyó­szóró — mitrailleuse — és két üteg igen nehéz löveg hozatott Belgrádba. Ezenkívül Oláhországon keresztül érkezett az utolsó napokban, Szer­biába, nagy mennyiségű töltény, 12 láda kard, és 22,000 puska.“ Így áll ez a N. Fr. Pr-ben, magya­rázat nem kell hozzá, ha pedig kell, azt adják meg a­ politicai lapok, mi egyszerűen a hír elmondására szorítkozunk. Már szombaton este katonai zenekar kísére­tében fáklyákkal járták be a várost s tisztelegtek Xifkovics Pista Erzsébet­­ nagyságánál, ki a zász­ló­anyát, B. Vay Béláné ő méltóságát, volt szíves helyettesíteni. — Tisztelegtek ez­úttal Farkas K. polgármesternél is. Vasárnap reggel 6 órakor 3 mozsár lövés je­lezte az ünnepélyes nap elérkezését s a katonai zenekar újra körutat tett a városban. 10 órakor az aggharcosok, a honvéd egylet és tűzoltók egymásután foglalták el helyüket a város korcsmájánál a szögleten zászlókkal és fenyő gályákkal díszített emelvény előtt, melyen a meg­hívott testületek képviselői foglaltak helyet. 11 óra után érkezett meg a bájos helyettes zászlóanya 16 koszorú leánynyal; ő maga rózsaszín nehéz selyem uszályos ruhában, kedves mosolygó arccal vezette az emelvényre, a fiatal aggharcosok és déli tűz­oltók szemei által kereszt­tűzbe vett, fehér ruhába öltözött, szép leányokat. 11 és egy negyed órakor a katonai zenekar kísérete mellett Beller József apát plebános a mi­séhez kezdett s ennek elvégzése után következett a szögek beverése. Beller J. a szentháromság nevében,­­ a zászlóanya helyettese a zászlóanya nevében, Bay Bertalan alispán Borsodmegye, Farkas Károly pol­gármester Miskolc városa, Margó Emilián görög­keleti lelkész egyháza, Gyöngyösi Sámuel ref. lelkész a ref. egyház, Dr. Bódogh Albertné a nőegylet, egy egy képviselő a közös hadsereg és honvédség, Martin Károly az önkéntes tűzoltók, Radványi István a gőzmalmi tűzoltók, Dr. Szabó Gyula a lövölde, Xifkovics Emil a korcsolya egy­let, Dr. Bódogh Albert a haláregylet, egy küldött a pesti aggharcosok nevében teljesítették a szög­­beverést. Csak az olvasó egyletek és tanintézetek nem voltak képviselve és meghíva. Végül Gyöngyösi Sámuel ref. lelkész tartott egy beszédet s átadta a zászlót az aggharcosok parancsnokának. Az ünnepélynél tapasztalt rend és csinosság a rendezőknek dicséretekre válik. A közebéd a korona vendéglőben vidáman folyt le. Beller J. a helyettes zászlóanyáért emelt poharat, s ezt több pohárköszöntés követte. Este a korona vendéglőben tartott bál re­kesztette be az aggharcosok ünnepélyes napját, földrajzhoz másik a történelemhez, — egyik a ter­mészettanhoz másik a természetrajzhoz, — egyik a számtanhoz másik a mértanhoz, — egyik a nemzetgazdászathoz másik az építészethez, a nyel­vészethez pedig nők és férfiak egyiránt értenek. — Csak az a veszedelmünk, hogy a tudományt nem méltányoljuk eléggé s van olyan vakmerő, a­ki a magyar embertől azt kívánja, hogy magya­rul írjon és beszéljen. * * * Ezen vakmerők nem tudják, hogy az újabb időben az összehasonlító nyelvészet lett a nyelv­tanok alapjává; az összehasonlító nyelvészeti sza­bályok szerint pedig szükséges, hogy a különféle nyelvek oly közel hozassanak egymáshoz, hogy az összehasonlítás minden nagyobb baj nélkül megtörténhessék. — A különféle nyelvek ilyen összehozásához nálunk sokan tudnak, minthogy tudnak, tehát tudósok, még pedig nyelvtudó­sok, a­kik tudományukat nem rejtik hektoliter­­alá, hanem kiállanak vele a világ színpadára. — Nem merjük állítani, hogy más nemzet fiai közt nem akadnának ilyen nyelvészek, — de minket magyarokat ebben csakugyan nem múlhat felül egyik európai nemzet sem. A­ki az ellenkezőt meri állítani, jöjjön el egy pár olyan gyűlésre, melyen magyar emberek magyarúl beszélnek s meg fogja látni, hogy most az egyszer nekünk van igazságunk. * * * Mi ugyan, — a mint egyik barátunk szokta mondani, — a purismus barátjai vagyunk; de, hogy genialitásunkat senki kétségbe ne vonja, mihelyt occasiónk akad, l­i­n­g­­vistaságunk mellett olyan argumentumokat fogunk citálni, hogy a­n ti pédes­eink­n­e­k muszájand desperálniok. Nem kell ehez egyéb csak legyen az ember a gram­ma­ti­cáb­an promp­­tus, jó logicával s életphilosophiával bírjon s igyekezzék egypár deput­átióban résztvenni és a specificált tárgyhoz elég fluidi­­tással szóljon. — Ha így egy-két commissiót elvállal, a determinált időben c­o­m­p­a­r­eál, a más orátiój­át nem t­u­r­b­á­l­j­a, hanem data occasione dictiozik és opponál, mindenki el fogja ismerni, hogy r­o­u­t­i­n l­­­t­orátor s még, ha a populéhoz számították is eddig, emergáls intelligensnek decla­rál­tatik.— Azon nem búsulunk, hogy azon per sónak kételkednek tudományunkban, a kik meg nem értenek, sőt épen azért di­csérik majd beszédünket, hogy tudatlanoknak ne láttassanak. Az nem nagy c a t a m i t a s, ha a nyelvet inficiáljuk, mert ugyan határoz-e az adó executornal a summa q­u­a­l­i­t­á­s­a, nem inkább az exequálással incassált quantitást tartja-e szeme előtt. Sic! Ez már nálunk az a­e­r­b­en van, d­e u­n­q­u­e nem használ ellene sem p­at­i­c­a sem doctor. Lehet, a­mit mondunk i­n­s­o­l­i­d­u­m vagy absurdum, csak Az aggharcosok zászlójának szentelése. Az aggharcosok városunkban már régebben egyletet alakítottak; legközelebb a gyűjtés útján e célra befolyt összegből egy zászlót készíttettek s annak felszentelését október 15-re tűzték ki. Az ünnepélyre meghívott aggharcos egyletek közül csak a pesti küldött 8 tagot, cseppek­. Tudós az, a ki tud; tudomány az, a­mit a tudós tud; a tudományt pedig nem kell véka, — bocsánat! — hektoliter alá rejteni. Ezen tételek igazsága és helyessége bizonyításra nem szerül­ megcáfolni? ... „Ily bátorságot szívében ki hord ?“ — Mi sem akarjuk azokat sem bizonyítgatni sem cáfolgatni, csak azt akarjuk belőlök következtetni, hogy, mivel valamennyit mindenki tud, tehát va­lamennyire mind­enki tudós. Egyikért a val­lástanhoz, másik a bölcsészethez,­­ egyik a

Next