Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)
1876-10-19 / 84. szám
MISKOLC, 1876. október 19. 84. szám. ELSŐ ÉVFOLYAM Előfizetési díj: bNegyedévre 1.50 kr.d ^Félévre ... 3 ft. j(J[ ^jS'jéEgész évre 6 „ MISKOLC. Megjelent minden csütörtökön^ Helyi Érteteket képviselő, ipar, kereskedeki, faztámű és ismeretterjesztő közli. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara: V Izr. Kiadói iroda: Hirdetési díj: 1| Négyhasábos petitissor 5 kr. Többszöri lphirdetésnél olcsóbb.. Bélyegdíj 30 kr. Éves hirdetés 70 ft. Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. Miskolc, 1876, október 17. Azokat a dolgokat, amik az ember szeme előtt történnek, csak a vakok és a diplomaták nem látják, az elsők bizonyosan azért, mert nem bírják, az utolsók bizonyosan azért, mert nem akarják. Hogy a szerb-török háborúban nem csupán a szerbek és törökök vesznek részt hanem az oroszok is, és hogy az a semlegesség, melyet a nagyhatalmak megőrizni oly igen állítanak, csak a képzelet világába tartozik, azt mindenki tudja, látja, darab idő óta; de hogy ennek a semlegességnek az árnyékában ily dolgok történhessenek, azt talán hinni meg sem merte mindenki. A N. Fr. Pr.f. hó 15-ki számában szóról szóra ez áll: Belgrádi tudósítások szerint szerb hadsereg már nem létezik. A néhai szerb hadsereg ma már a valóságban egy orosz hadtest, amely orosz tábornokok orosz fő és altisztek által, orosz commando alatt vitetik a harcba. — Ma csupán az úgy nevezett „ágyútölteléknek szánt,“ és Oroszország dicsőségére a mészárszékre hurcolt paraszt nép szerb már, a míg a szerb tábornokok a háborút a belgrádi kávéházakban csibuk és kártyával harcolják. Érdekesek a Pol. Corr. belgrádi levelezőjének ide vonatkozó adatai. Ö, a Tschernajeff táborában szolgáló orosz tisztek számát 479, az altisztekét 592, a kozákokét, — kiknek egy része pompás doni lovakon érkezett Szerbiába, — 1800-ra teszi. És miután a szerb tüzérségnek csak könnyű lövegei voltak, Moszkvából két üteg golyószóró — mitrailleuse — és két üteg igen nehéz löveg hozatott Belgrádba. Ezenkívül Oláhországon keresztül érkezett az utolsó napokban, Szerbiába, nagy mennyiségű töltény, 12 láda kard, és 22,000 puska.“ Így áll ez a N. Fr. Pr-ben, magyarázat nem kell hozzá, ha pedig kell, azt adják meg a politicai lapok, mi egyszerűen a hír elmondására szorítkozunk. Már szombaton este katonai zenekar kíséretében fáklyákkal járták be a várost s tisztelegtek Xifkovics Pista Erzsébet nagyságánál, ki a zászlóanyát, B. Vay Béláné ő méltóságát, volt szíves helyettesíteni. — Tisztelegtek ezúttal Farkas K. polgármesternél is. Vasárnap reggel 6 órakor 3 mozsár lövés jelezte az ünnepélyes nap elérkezését s a katonai zenekar újra körutat tett a városban. 10 órakor az aggharcosok, a honvéd egylet és tűzoltók egymásután foglalták el helyüket a város korcsmájánál a szögleten zászlókkal és fenyő gályákkal díszített emelvény előtt, melyen a meghívott testületek képviselői foglaltak helyet. 11 óra után érkezett meg a bájos helyettes zászlóanya 16 koszorú leánynyal; ő maga rózsaszín nehéz selyem uszályos ruhában, kedves mosolygó arccal vezette az emelvényre, a fiatal aggharcosok és déli tűzoltók szemei által kereszttűzbe vett, fehér ruhába öltözött, szép leányokat. 11 és egy negyed órakor a katonai zenekar kísérete mellett Beller József apát plebános a miséhez kezdett s ennek elvégzése után következett a szögek beverése. Beller J. a szentháromság nevében, a zászlóanya helyettese a zászlóanya nevében, Bay Bertalan alispán Borsodmegye, Farkas Károly polgármester Miskolc városa, Margó Emilián görögkeleti lelkész egyháza, Gyöngyösi Sámuel ref. lelkész a ref. egyház, Dr. Bódogh Albertné a nőegylet, egy egy képviselő a közös hadsereg és honvédség, Martin Károly az önkéntes tűzoltók, Radványi István a gőzmalmi tűzoltók, Dr. Szabó Gyula a lövölde, Xifkovics Emil a korcsolya egylet, Dr. Bódogh Albert a haláregylet, egy küldött a pesti aggharcosok nevében teljesítették a szögbeverést. Csak az olvasó egyletek és tanintézetek nem voltak képviselve és meghíva. Végül Gyöngyösi Sámuel ref. lelkész tartott egy beszédet s átadta a zászlót az aggharcosok parancsnokának. Az ünnepélynél tapasztalt rend és csinosság a rendezőknek dicséretekre válik. A közebéd a korona vendéglőben vidáman folyt le. Beller J. a helyettes zászlóanyáért emelt poharat, s ezt több pohárköszöntés követte. Este a korona vendéglőben tartott bál rekesztette be az aggharcosok ünnepélyes napját, földrajzhoz másik a történelemhez, — egyik a természettanhoz másik a természetrajzhoz, — egyik a számtanhoz másik a mértanhoz, — egyik a nemzetgazdászathoz másik az építészethez, a nyelvészethez pedig nők és férfiak egyiránt értenek. — Csak az a veszedelmünk, hogy a tudományt nem méltányoljuk eléggé s van olyan vakmerő, aki a magyar embertől azt kívánja, hogy magyarul írjon és beszéljen. * * * Ezen vakmerők nem tudják, hogy az újabb időben az összehasonlító nyelvészet lett a nyelvtanok alapjává; az összehasonlító nyelvészeti szabályok szerint pedig szükséges, hogy a különféle nyelvek oly közel hozassanak egymáshoz, hogy az összehasonlítás minden nagyobb baj nélkül megtörténhessék. — A különféle nyelvek ilyen összehozásához nálunk sokan tudnak, minthogy tudnak, tehát tudósok, még pedig nyelvtudósok, akik tudományukat nem rejtik hektoliteralá, hanem kiállanak vele a világ színpadára. — Nem merjük állítani, hogy más nemzet fiai közt nem akadnának ilyen nyelvészek, — de minket magyarokat ebben csakugyan nem múlhat felül egyik európai nemzet sem. Aki az ellenkezőt meri állítani, jöjjön el egy pár olyan gyűlésre, melyen magyar emberek magyarúl beszélnek s meg fogja látni, hogy most az egyszer nekünk van igazságunk. * * * Mi ugyan, — a mint egyik barátunk szokta mondani, — a purismus barátjai vagyunk; de, hogy genialitásunkat senki kétségbe ne vonja, mihelyt occasiónk akad, lingvistaságunk mellett olyan argumentumokat fogunk citálni, hogy an ti pédeseinknek muszájand desperálniok. Nem kell ehez egyéb csak legyen az ember a grammaticában promptus, jó logicával s életphilosophiával bírjon s igyekezzék egypár deputátióban résztvenni és a specificált tárgyhoz elég fluiditással szóljon. — Ha így egy-két commissiót elvállal, a determinált időben compareál, a más orátióját nem turbálja, hanem data occasione dictiozik és opponál, mindenki el fogja ismerni, hogy routin ltorátor s még, ha a populéhoz számították is eddig, emergáls intelligensnek declaráltatik.— Azon nem búsulunk, hogy azon per sónak kételkednek tudományunkban, a kik meg nem értenek, sőt épen azért dicsérik majd beszédünket, hogy tudatlanoknak ne láttassanak. Az nem nagy c a t a m i t a s, ha a nyelvet inficiáljuk, mert ugyan határoz-e az adó executornal a summa qualitása, nem inkább az exequálással incassált quantitást tartja-e szeme előtt. Sic! Ez már nálunk az aerben van, de unque nem használ ellene sem patica sem doctor. Lehet, amit mondunk insolidum vagy absurdum, csak Az aggharcosok zászlójának szentelése. Az aggharcosok városunkban már régebben egyletet alakítottak; legközelebb a gyűjtés útján e célra befolyt összegből egy zászlót készíttettek s annak felszentelését október 15-re tűzték ki. Az ünnepélyre meghívott aggharcos egyletek közül csak a pesti küldött 8 tagot, cseppek. Tudós az, a ki tud; tudomány az, amit a tudós tud; a tudományt pedig nem kell véka, — bocsánat! — hektoliter alá rejteni. Ezen tételek igazsága és helyessége bizonyításra nem szerül megcáfolni? ... „Ily bátorságot szívében ki hord ?“ — Mi sem akarjuk azokat sem bizonyítgatni sem cáfolgatni, csak azt akarjuk belőlök következtetni, hogy, mivel valamennyit mindenki tud, tehát valamennyire mindenki tudós. Egyikért a vallástanhoz, másik a bölcsészethez, egyik a