Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-05-20 / 40. szám
— Megdöbbentő szomorú hir jár szájról-szájra lapunk bezártakor a közönség közt. — Bakos Pál, törvényszéki jegyzőt és nyomozó birót szélhűdés érte; a szorgalmas és közszeretetben álló egyén e szerencsétlensége mindenkiben a részvét és szánakozás érzését kelti fel. — Jó hir, ha igaz. A bécsi kiegyezési javaslatokat, úgy mondják, őszig nem tárgyalják, maguk az osztrák miniszterek sem akarják. Az osztrák birodalmi tanács is, júniusban szándékozik még csak elővenni azokat, — s azután magát elnapolni. — Jó az az isten, jót ád, — aki időt nyer, mindent nyer. — A sárospataki reform, főiskolában az 1876-7. iskolai év utófelének végén a vizsgák e következő rendben fognak megtartatni: — I. A gimnáziumban jun. 18., 19., 20-ikán, öt elnökség alatt, szóbeli érettségi vizsga és a négy alsó osztály vizsgája. — Jún. 21-én magánvizsgák. Jún. 22., 23., 25., 26., 27., 28-án az V. VI. VII. osztályok vizsgája. — Jún. 24-ikén reggel isteni tisztelet a városi reform, imaházban, ezután az iskola imatermében az igazgatói jelentés felolvasása ; délután az iskola imatermében az énekkar vizsgája, szavalati verseny, pályadijak kiosztása. — II. Az akadémiában, a bölcsészeti és theologiai szakban a colloquiumok tartatnak június 30-ig. A jog- és államtudományi szakban az alap- és államvizsgák letehetéséért a folyamodványokat a jogi szakelnökhöz június 16-ig kell beadni. — Az oroszellenes hangulat Angliában is terjed. Egy meetingben a Hydeparkban, következő határozatot hoztak. Az orosz kormány Lengyelország gyilkosa, Közép-Ázsia megölője s az orosz nép zsarnok elnyomója. — A meeting alatt érkezett következő távirat Lembergből: „A lembergi polgárok Osztrák Lengyelországban legnagyobb hálájukat fejezik ki az angol nemzetnek, a Lengyelország iránt tanúsított rokonszenvért. — Le az orosz cárral! Éljen Lengyelország! Éljen Angolország! — Konstantinápoly május 18-án („Egyetértés.“) A Magyarországon járt török küldöttség tegnap érkezett meg a Lloyd gőzössel. Velük egy hajón jöttek az osztrák-magyar nagykövet Zichy Ferenc gróf és a német nagykövet Reuss herceg. A küldöttséget óriás néptömeg várta: hajókkal mentek eléjök. Leírhatatlan lelkesedés, ölelés és könyek közt fogadták. Eger reszkettetőleg hangzott szakadatlanul a csóka s a madsarlar és éljen a testvéri szövetség. A magyar kardhozó küldöttség fogadtatásán kívül, a mostanihoz hasonló impozáns tüntetést nem látott Törökország fővárosa. A küldöttség tagjai jó egészségben érkeztek meg, magyarországi élményeikről elragadtatással beszélnek. A magyarok iránti barátságot ez szenvedéllyé fokozza. A küldöttég üdvözletét küldi „vendéglátó“ magyar testvéreinek. A harctérről, Kalafat és Viddin közt május 14-én hevesen ágyúztak. 240 román, Dukán ezredes és Mancz tábornok elestek és 3 ágyút szereltek le a török golyók. Ázsiában még erősebben folynak a dolgok; a Kars melletti ütközet után egyszerre 8 mértfölddel vonult hátra a muszka, amit az is bizonyít, hogy a legutóbbi csata már Sukhumkálénál történt, melyben a muszkák bebizonyították, hogy szégyen a szaladás, de hasznos. — Együd István, Vácz reform, lelkésze megőrült, hatvan éves volt, s a szabadságharcban is kitüntette magát. — Berec Juliánná. B. Sámuel sajó-vámosi földmívesnek 17 — 18 éves leánya május 17-én reggel magát felakasztotta. — Azt mondják, hogy szerencsétlen szerelme volt tette okozója. — A „Petőfi-társaság lapjának 20-ik száma következő tartalommal jelent meg: A „zárdában“ (költem.) Várady Antaltól. — Solferinónál, Jókai Mórtól. — Feltámadás után (elbeszélés) Margitay Dezsőtől. — A hét történetéből (heti szemle) Balázs Sándortól. Tóth Ede önéleti rázából (tárca.) A zsidó költészetről Kálnay Gyulától. — Irodalom. Vegyes. — Egy bolond angolra teszi figyelmessé a hatóságokat a belügyminiszter. Madden Eduard királygyilkolási mániában szenved és akárhányszor szállították eddig hazájába, mindig Ausztria- Magyarország területére jött vissza. Ha ismét vissza találna jönni, a hatságok fogasssák meg és tegyenek róla jelentés. Magas rangú embereknél kéregetni szokott. — Rózsavölgyi és társa zenemű kereskedésében Budapesten megjelent: D o b s i n a i jégbarlangi emlék. Ábránd. — Zongorára szerzé és Buffiny Jenő úrnak, a barlang felfedezőjének, tisztelettel ajánlja P. Nagy Albert. — Ára 1 frt. — Un dernier Adieux pour le piano par Francois Behr. Ára 80 kr. — Rövid hírek. — Schwarzenfeld Sámuelné miskolci kereskedő csődbe esett; bejelentések július 4. 5. 6. Id. tömeggondnok és perügyelő Rock Gyula. — A fővárosi állatkertben az óriáskígyót május 16-án a napra tették melegedni, s azóta nem találják. — Orosházán május 16-án délután 4—5 óra közt nagy jég esett; némelyik darab 10 gramm is volt. — Ercsínél a Dunából egy férfi hullát fogtak ki; a nála talált okmányok szerint neve Mihajlovics Demeter volt; két bizonyítvány volt nála az országos tébolydából, hol ápoló volt; volt nála egy levél is Juhász Ferenctől. — Az országgyűlési képviselőket, választók névjegyzékének kiigazítása Borsodmegye területén május 30-ikától junius 14-ig tart. — A miskolci nemzeti casino holnap 11 órakor közgyűlést tart. — Az „Esztergom“ című vidéki lap szerkesztésétől Ompolyi, ki azt 1874-től, midőn megindúlt, szerkesztette, — visszalépett s a lap szerkesztőjévé Rényi Rezső lett. — A háborúk az utóbbi 70 év alatt 169 milliárd frankba és 11 millió emberbe kerültek; e miatt szaporodik az államok adóssága és adója. — Persia fővárosában Teheránban, a pestis kiütött. — A hazai iparos ifjúság ma kezdi meg gyűlését Veszprémben. — A lövölde ma délután 4 órakor nyittatik meg. — H. Sámsonban a villám Nagy Sándor gazdasági épületeit felgyújtotta s ezek egyikében egy 14 éves leány is megégett. — Szalay Ágoston, kir. táblai tanácselnök, a magyar tudományos akadémiának 1858. óta levelező tagja, május 6-án meghalt. — A bankbizottságnak városunk mindkét országgyűlési képviselője tagjává választatott. — Dusek Béla, a volt magyar pénzügyminiszter fia, május 6-án Zágrábban agyonlőtte magát zilált pénzügye miatt. — Dr. Römer Flóris besztercei , egyházmegyei áldozár, jánossi apát, m kir. egyetemi tanár, múzeumi őr és magy. tud. akadémiai tag, kanonokká neveztetett ki. — Kölesei Kende László, Ungmegye volt főispánja, május 12-én 87 éves korában meghalt. Legújabb hírek a harcztérről. — A török külügyminister, a porta képviselőinek ezt táviratozta. Szukhum-Kalé megtámadtatott, csapataink által szárazon és vizen, kezünkbe jutott, az ellenség megfutamíztatott nagy veszteségeket szenvedett. A lakosság igen barátságosan fogadta csapatainkat. Cirkassziában és a Kaukázus több helyén kitört a lázadás. — A nagy vezér, ázsiai Törökország összes kormányaihoz azon rendeletet intézte, hogy a híres Samyl cserkesz fiát, Ghazi Mehemed bejt, azon törekvésében, hogy a kaukázusban felkelést idézzen elő, támogassák, erélyesen támogassák. — A kaukázusi lakosság nagy része fellázadt hír szerint. — A Seik-al-Izlamot, Szukhum-Kalé bevétele alkalmából, „diadalmas“ címmel ruházta fel a szultán. — Orosz hivatalos távirat szerint folyó hó 17-ről. Az orosz csapatok Ardahan vár két előerődítményét elfoglalók. Kilenc ágyút leszereltek. 1 őrnagy, 3 tiszt és 14 közember megsebesült, 14-en pedig a csatatéren halva maradtak. A törökök vesztesége a csatatéren maradt halottakról ítélve, jelentékeny. SZÉPIRODALMI CSARNOK. Egy kest eltöz, 1877. május 7. Mi ez? mit hallok? honnan e hang? Ki szóla így? tán Te voltál? Te beszélsz így, ki ifjúságot S szabadságot zengni szoktál? S midőn minden riadva ébred Aludni készülsz csendesen . . . ? Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Új élet van . . . újabb remények Bontott zászlója leng feléd, Mozdúl a föld — titkos szó hangzik, S Te nem hallod mi e beszéd ? Te ki annyit nyertél az égtől, Te vagy kedvétől idegen . . . ? Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem Feledted-e, — melyet daloltál — Mikes kesergő kínait . . . ? Tenger habját, mely verte régen Rodostónak bús partjait? Zágon felé a tündér csillag Még süt, még hí szép éjeken . . . ! Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Emlékszel-e a szülő házra, S szegény népedre? nyögve nyög. Mért nem maradtál honn s közöttök küzködvén értök és velők? Ez érdemért emeltünk volna, S rajongtunk volna képeden . . . Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Dalolhatsz még könynyű szerelmet, Galamb búgását, bús kebelt . . . De a szabadság szép nevéről Ne szólj többet, ne énekeld. Nem volna ki hallgatna rája, Nem gyúlna lángra senki sem . . . Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Nézd mint küzdünk, nézd mint hevülünk, Sorsunk bár zord és mostoha; De a sötétben akna-mécsként Tündér világ vezet tova. S ha majd kiérünk a tetőre Arcod közöttünk nem leszen . . . ? Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Nézd mint épít kicsinyre s nagyja. Nézd mint hozza szívét, szavát; Hogy lássa már szellős magasban Szabadsága szép oszlopát. Mért górnád szét, az összegyűjtött Követ, kezeddel hidegen . . . ? Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Menj útadon . . . kísérjen béke! Jutalmadat majd elveszed. Fénylő világ karol majd által, Vidámság s szépség lesz veled. Sugár, csillag ragyogni fognak, Boldogság lészen értetlen . . . Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. A jutalom, amit mi adnánk Koldus-bot, bánat, tán halál. — Mert ez jutalma, a ki régen Űzött eszmékért síkra száll. — Űzött volnál, bujdosva járnál Fájó szívvel, vad téreken . . . Vesd félre lantod, mert hiányzik Legzengőbb húrja, hidd nekem. Oh! hogy minden, mi szép s nemes volt Most a porhoz szegődve — teng!