Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-06-03 / 44. szám
támadtatások által ki nem fárasztható buzgósággal és erélylyel fogok mindig gyakorolni, — de a közmunkáért mikénti felhasználására nézve önállókig intézkedni hatalmamban épen nem áll, — a jelenvoltak hangos helyeslése között kénytelen voltam a közgyűlés színe előtt visszautasítani. Ez hű képe a dolognak — és épen ezért, — magam és az igazság iránti kötelességem követeli, hogy az elferdítést a nyilvánosság előtt ekként igazítsam helyre. Egyébiránt az alkalmat felhasználva, — előleges megnyugtatásul íme említésbe hozom azt is, — hogy a, kérdéses és már több ízben neheztelt megyei útvonalnak teljes jó karban helyezésére nézve, közvetlen indítványom folytán a legközelebbi városi közgyűlés, — melynek ez iránybani intézkedése a szerkesztői tudósítás keretébe nem vétetett fel, — immár rendelkezvén, — ha ez a tettes megyének kikérendő jóváhagyásával találkozni fog, — akkor ezen útvonal még ez évfolytán gyökeresen át fog igazíttatni. A „homokbánya“ ügyére nézve szinte félreértés forog fenn, — nevezetesen a t. szerkesztő úr a közbirtokossági gyűlésekben vagy épen nem vagy igen ritkán szokván megjelenni, — úgy látszik — nem volt tudomása arról, hogy a kérdéses homokbánya területéről, mint általában azon közterekről, — melyekről a tagosítás alkalmával gondoskodni szükséges — maga a közbirtokosság közvetlen hivatásához képest — kellőleg határozott, — sőt egyik ily gyűlés alkalmával előgondoskodásból én magam intézvén kérdést a munkálkodó mérnök úrhoz, hogy homokbányá- alól van-e kielégítőig gondoskodva? — tőle oly határozott és nyilvános „igen“ választ vettem, mely annyival inkább általános megnyugvást idézett elő, mert állítása szerint az e célra kijelölt hely az illető városi közeg által is kielégítőnek lön elfogadva. Azonban a tapasztalás szerencsére még a kihasítás végbefejezése és a törvényes átadás előtt elég korán azt bizonyította be, hogy a számítás nem volt helyes, miután a kijelölt sajómeder — mely különben évek hosszán nagy mennyiségű homok készletet biztosított — e helyen ez évben csak iszapot mutat._____________ Az e részben felmerült panaszok tehát rögtönös orvoslást követelvén, — egy perczig sem késtem kiküldeni egy küldöttséget, mely a tagositó mérnök úr befolyásával a bajnak azonnali orvoslására és ennek jövőbeni elhárítására nézve eljárjon és javaslatot adjon. Imigy keletkezett azon jelentés, mely a legközelebbi közgyűlés egyik tanácskozási tárgyát képezte. A homokbánya történetének múltja ez, — és a közgyűlés e , tárgyban miként határozott? szinte tudva van. Ily körülmények között valóban meglepetéssel kellett fogadnom ez ügyben. szerkesztő úr által egyenesen ellenem intézett támadást, — épen ellenem intézettet, aki ez ügyben is megtettem mindazt, mi reám tartozott. Egyébiránt, míg egyrészről nem mellőzhetem megemlíteni, hogy a bírálatot és ítéletet tetteimre, eljárásaimra nézve mindig és minden alkalommal csakis törvényes felsőbbségemtől fogom tekinteni illetékesnek, és csak is ennek ren-delkezéséhez fogok alkalmazkodni, szokásom szerint híven és teljes odaadással, — épen ezért más részről t. szerkesztő úr abbeli komoly felhívásának, — hogy ez ügyet felelősségem terhe alatt személyesen intézzem el, — mint nem közvetlen hivatásomhoz tartozónak eleget nem tehetek, hanem igen is szoros figyelemmel kisérendem, hogy azon szakértők alkalmazásával megalakított küldöttség, mely ennek közvetlen intézésére épen a t. közgyűléstől név szerint kiküldetett, — teljesítse hivatását. Ez az én teendőm, mint ki az ügyek élén állok; — azt hiszem, épen így fogja fel hivatását a t. szerkesztő, úr azon testületeknél, — hol mint elnök szerepel, — és bizonyára önmaga is — mint ilyen — a hasonló hírlapi illetéktelen rendelkezéseket nem igen hagyná észrevétel nélkül. Egyébiránt míg egy részről az ily nemű fellépéseket mindig hajlandó vagyok inkább az ügyek iránti buzgóságnak, mint a bántani vágyó azon szenvedélynek tulajdonítani, — melyre én okot soha nem szolgáltattam, és a mely az én érzületemtől egészen idegen, — épen azért más részről, — az igazságos bírálatokban mindig kielégítő tápot talált öntudatom legbiztosabb oltalma alatt ezek engemet teljesen nyugodtanhagynak. Engedjen meg t. szerkesztő úr ezen őszinte válaszomért, — melyet én bár honnét s bárminemű észrevételekkel kisértessek, — részemről teljesen befejezettnek nyilvánítok. Miskolc, május hó 29-én 1877. Tisztelettel Farkas Károly polgármester. A miskolci helv. hitvallású ref. líceum- s elemi főiskolákban a folyó 1876-ik iskolai év végével tartandó érettségi és közvizsgálat napjait az iskolai igazgatóság következőleg állapította meg: A közvizsgát megelőzőleg az érettségi vizsga az e végre kinevezett küldöttség előtt folyó évi június hó 11-én veszi kezdetét s következőleg fog tartatni. Június 11. 12. 13. 14-én a VIII-ik osztály növendékei írásbeli érettségi vizsgát tesznek. Ugyanezek 18. 19.20. 21-én szóbeli érettségi vizsgát. A közvizsgálat június 24-én veszi kezdetét, midőn a délelőtti isteni tisztelet végeztével az avasi nagy templomban — az igazgatói évi jelentés után — templomi közönséges és összhangzatos éneklésből és kardalokból fog történni vizsgálat s egyszersmind a nagy hallgató teremben rajzműi kiállítás leend az iskolai zenekar előadása mellett. Ugyan e napon délutáni 3 órakor az avasi nagy templomban a tanuló ifjúság Kazincy-köre tartandja örömünnepét, melynek fogalmazási és szavalati mutatványai nyugpontjait az összhangzatos éneklő kar tölti be s egyszersmind az illető jutalmak osztatnak ki. Ennek végeztével a testgyakoroló növendékei teendik próbatételeket. A közvizgálat rendje ez: Az első küldöttség előtt vizsgáltatnak: Június 25 és 26-án a gimnáziumi VII-ik „ 26 és 27-én a „ Vl-ik „ 28 és 29-én a „ V-ik osztálybeliek. A nyásodik küldöttség előtt: Június 25 és 26-án a gimnáziumi III-ik , 27 és 28-án a_______I IV-ik osztálybeliek képzelemről. (Lélektani tanulmány.) (Folytatás.) Az eleven képzelő tevékenység ezen három különböző fajának ellentéte a lassú, csendes, kevesebb elevenséggel bíró képzelem. — Vannak emberek, kiknek sem kedvük nincs nagyobb szabású tettekre és ingadozók. — sem nem mélyelműek és tépelődők, hanem igen derék üzlet emberek, kiket még a bukásban sem háborgat a képzelem játéka. Ezek az úgy nevezett száraz, hevület nélküli képzelmű emberek. Ezeknek emlékező tehetségük aprólékos jegyzetekre, korrajzokra, számok és adatok megtartására van kimívelve. Ezek pontos és megbízható elbeszélői a megtörtént dolgoknak melyek természetes sorrendben következnek. — Világos, hideg fők, nagyok a külsők felfogásában és megtanulásában, néha óriások. Náluk a képzelő erő az ismerő tehetség által emésztetik fel. — Soha sem álmodoznak, képzelődnek. Ha költői kísérleteket tesznek, csak a valót rajzolják, ezt is felette halvány színekkel. Mindenkor lehet tapasztalni az életben, hogy az érzelmek és hangulatok azon források, melyekből a képzelet a maga képeit meríti. — Miért helyezzük azonnal igazi világításba azt, amit tesz vagy beszél az, kiben teljesen bízunk? viszont az iránt, kihez bizalmunk nincs, bármit szóljon, tegyen, miért támad bennünk fel a gyanú, kétkekedés? Honnan van a történt dolgok, események elbeszélésénél, idegen személyek jellemrajzolásánál azon különböző érdekeltség, a szerint a mint egy hívő keresztyén, pogány, kitűnő, vagy alárendelt ember szájából halljuk. — A rokonszenv előtt a nyomor nemes takarékossággá, a szabálytalanság, kifejezés teljes vonássá válik; az ellenszenv a szilárdságot makacsságnak, a nemes kevélységet; gőgnek, a humanitást jellem gyengeségnek mondja.ltalában, mihelyt az érzelmek felhevülnek s az indulatok neki tüzesednek, a képzelem gépezetén az üst erősen fűttetik, s a gőznek kiterjedése az összes kerekeknek és csöveknek mozgása önként bekövetkezik. Az indulatok és érzelmek a lélekben az izzó, hevítő eszközök, melyekből tűz, édesség, életelevenség származik. Megfordítva, bizonyos képzeleti képeket is csak úgy lehet fölébreszteni, ha az érzelmek, hajlamok, hangulatok, s az ezekkel rokon ösztönök együtt, egyszerre mozgásba jőnek; ezeknek fölébredése nélkül képzelmi kép létre nem jöhet. Palmer londoni híres színész, egyszerre veszítette el nejét és fiát, s ez időtől mély fájdalom vett rajta erőt. Midőn néhány hét múlva a színpadon megjelent, játéka — mint rendesen — az első jelenetekben jól átgondolt s a szerephez illő volt. De midőn a harmadik felvonásban azon kifejezés fordult elő: „és gyermekeit“ ? a fia elvesztése fölötti mély fájdalom erőt vett rajta, földre rogyott, még egyet sóhajtott s meghalt. Sanders angol admirál, kit a betegség elgyöngített, azonnal fölkelt ágyából, mihelyt meghallotta, hogy a kormány a spanyolok elleni hajóhad parancsnokává nevezte ki; erőt vett magán, vidám jókedvű lett a háború tartama alatt. De amint a háború oka megszűnt, az öreg tengeri hős ismét betegségbe esett vissza. Ezek, s ehez hasonló esetek igen világosan bizonyítják a képzelem kifelé ható működésében az ösztönszerűséget s önkéntelenséget, mely ellentétben áll az értelem és akarat működésével. — A képzelem épen oly öntudatlanul működik, mint a nehézségnek és nyomásnak erői. A test bensőjére épen úgy hat, mint külsejére, de csak mindig érzelem, hajlam által. — Sanders admiral kétségkívül örömest fentartotta volna saját akarat ereje által lelkének azon hangulatát, mely vele betegségét elfelejtette, de ezen hangulat nem akaratától függött, hanem a jövő győzelem képzeleti képeitől, melyeknek előhozására ama külső benyomások elegendők voltak, de az ő puszta akarata nem. Palmer is a színpadon családi veszteségeinek fájdalmas képeit örömest eltávolította volna magától, de a külbenyomások által fokozott indulat ereje ellene dolgozott. Hát ezen vakon működő hatalomnak erejét bennünk az érdem és ész nem képes ellensúlyozni? Oh igen. De az ész munkássága és hatása igen nehéz föltételhez van kötve, ugyanis időre van szüksége és kitartásra. A képzelem villám sebességgel hat, a megfontoló ész lassan halad előre. Palmer néhány másodpercig bizonyosan tudott volna magán uralkodni, hogy játékát nyugalmasan tovább folytassa, ha az erős kedély izgatottság által támasztott szélhűdés hirtelen be nem következik. A fontolan haladó szoikus azt tanácsolta volna neki, hogy emelkedjék fel a helyzet magaslatára, győzze le fájdalmas érzéseit, de ezen tanács olyan forma volna, mintha valaki a kimerültség miatt elbukott vándornak azt tanácsolná, hogy üljön lóra, ami nincs. Csak akkor volna helye az ily tanácsnak, ha a tanácsot adó lovat is adna a kimerültnek. „A meglevő, a szemlélhető, — mondja Schoppenhauer — mint könnyen átlátható, mindig egész erővel, egyszerre hat, munkál; ellenben a gondolatok, eszmék időt és nyugodt megfontolást kívánnak, hogy részletenként át lehessen azokat gondolni: épen azért azokkal mind a pillanatban nem rendelkezhetünk.“ Okosságunk soha sem képes meghiúsítani egy kívülről támasztott képzeleti képnek, akaratunkra és kívánságunkra gyakorolt ösztönszerű hatását; csak ellentétes képzelmi képeknek, a lélekben való keletkezését segíti elő. — Csak izgatni tud, de rombolni nem. — Hogy az ész a képzeleti képek felett uralmat nyerhessen, megkellene tudni semmisíteni azokat, de ez azért nincs hatalmában, mert az emlékezet nyomokat, melyekből amazok támadnak, meg nem semmisítheti. (Vége következik.) UI. 1.