Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-06-03 / 44. szám

támadtatások által ki nem fárasztható buzgóság­­­gal és erélylyel fogok mindig gyakorolni, — de a közmunkáért­ mikénti felhasználására nézve ön­állókig intézkedni hatalmamban épen nem áll, — a jelenvoltak hangos helyeslése között kénytelen voltam a közgyűlés színe előtt visszautasítani. Ez hű képe a dolognak — és épen ezért, — magam és az igazság iránti kötelességem követeli, hogy az elferdítést a nyilvánosság előtt ekként igazítsam helyre. Egyébiránt az alkalmat felhasználva, — elő­­leges megnyugtatásul íme említésbe hozom azt is, — hogy a, kérdéses és már több ízben neheztelt megyei útvonalnak teljes jó karban helyezésére nézve, közvetlen indítványom folytán a legköze­lebbi városi közgyűlés, — melynek ez iránybani intézkedése a szerkesztői tudósítás keretébe nem vétetett fel, — immár rendelkezvén, — ha ez a tettes megyének kikérendő jóváhagyásával talál­kozni fog, — akkor ezen útvonal még ez év­­folytán gyökeresen át fog igazíttatni. A „homok­bánya“ ügyére nézve szinte fél­reértés forog fenn, — nevezetesen a t. szerkesztő úr a közbirtokossági gyűlésekben vagy épen nem vagy igen ritkán szokván megjelenni, — úgy látszik — nem volt tudomása arról, hogy a kér­déses homok­bánya területéről, mint általában azon közterekről, — melyekről a tagosítás alkal­­­mával gondoskodni szükséges — maga a közbir­tokosság közvetlen hivatásához képest — kellőleg határozott, — sőt egyik ily gyűlés alkalmával­­ előgondoskodásból én magam intézvén kérdést a­ munkálkodó mérnök úrhoz, hogy homok­bányá- a­lól van-e kielégítőig gondoskodva? — tőle oly­­ határozott és nyilvános „igen“ választ vettem, mely annyival inkább általános megnyugvást idézett elő, mert állítása szerint az e célra kije­lölt hely az illető városi közeg által is kielégí­tőnek lön elfogadva. Azonban a tapasztalás szerencsére még a kihasítás végbefejezése és a törvényes átadás előtt elég korán azt bizonyította be, hogy a szá­mítás nem volt helyes, miután a kijelölt sajó­­meder — mely különben évek hosszán nagy mennyiségű homok készletet biztosított — e he­lyen ez évben csak iszapot mutat._____________ Az e részben felmerült panaszok tehát rög­­tönös orvoslást követelvén, — egy perczig sem késtem kiküldeni egy küldöttséget, mely a tago­­sitó mérnök úr befolyásával a bajnak azonnali orvoslására és ennek jövőbeni elhárítására nézve eljárjon és javaslatot adjon. Imigy keletkezett azon jelentés, mely a leg­közelebbi közgyűlés egyik tanácskozási tárgyát képezte. A homok­bánya történetének múltja ez, — és a közgyűlés e , tárgyban miként határozott? szinte tudva van. Ily körülmények között valóban meglepetés­sel kellett fogadnom ez ügyben­­. szerkesztő úr által egyenesen ellenem intézett támadást, — épen ellenem intézettet, a­ki ez ügyben is meg­tettem mindazt, mi reám tartozott. Egyébiránt, míg egyrészről nem mellőzhetem megemlíteni, hogy a bírálatot és ítéletet tetteimre, eljárásaimra nézve mindig és minden alkalom­mal csak­is törvényes felsőbbségemtől fogom tekinteni illetékesnek,­­ és csak is ennek ren-­­­delkezéséhez fogok alkalmazkodni, szokásom­­ szerint híven és teljes odaadással, — épen ezért más részről t. szerkesztő úr abbeli komoly felhí­vásának, — hogy ez ügyet felelősségem terhe alatt személyesen intézzem el, — mint nem köz­vetlen hivatásomhoz tartozónak eleget nem tehe­tek, hanem igen is szoros figyelemmel kiséren­­dem, hogy azon szakértők alkalmazásával meg­alakított küldöttség, mely ennek közvetlen intézésére épen a t. közgyűléstől név szeri­nt kiküldetett, — teljesítse hivatását. Ez az én teendőm, mint ki az ügyek élén állok; — azt hiszem, épen így fogja fel hiva­tását a t. szerkesztő, úr azon testületeknél, — hol mint elnök szerepel, — és bizonyára ön­maga is — mint ilyen — a hasonló­ hírlapi illetéktelen rendelkezéseket nem igen hagyná észrevétel nélkül. Egyébiránt míg egy részről az ily nemű fel­lépéseket mindig hajlandó vagyok inkább az ügyek iránti buzgóságnak, mint a bántani vágyó azon szenvedélynek tulajdonítani, — melyre én okot soha nem szolgáltattam, és a mely az én érzületemtől egészen idegen, — épen azért más részről, — az igazságos bírálatokban mindig ki­elégítő tápot talált ön­tudatom legbiztosabb oltalma alatt ezek engemet teljesen nyugodtan­­hagynak. Engedjen meg t. szerkesztő úr ezen őszinte válaszomért, — melyet én bár honnét s bármi­nemű észrevételekkel kisértessek, — részemről teljesen befejezettnek nyilvánítok. Miskolc, május hó 29-én 1877. Tisztelettel Farkas Károly polgármester. A miskolci helv. hitvallású ref. líceum- s ele­mi főiskolákban a folyó 1876­­-ik iskolai év végével tartandó érettségi és közvizsgálat napjait az iskolai igazgatóság következőleg állapította meg: A közvizsgát megelőzőleg az érettségi vizsga az e végre kinevezett küldöttség előtt folyó évi június hó 11-én veszi kezdetét s következőleg fog tartatni. Június 11. 12. 13. 14-én a VIII-ik osztály növendékei írásbeli érettségi vizsgát tesznek. Ugyanezek 18. 19.20. 21-én szóbeli érett­ségi vizsgát. A közvizsgálat június 24-én veszi kezdetét, midőn a délelőtti isteni tisztelet végeztével az avasi nagy templomban — az igazgatói évi je­lentés után — templomi közönséges és összhang­­zatos éneklésből és kardalokból fog történni vizs­gálat s egyszersmind a nagy hallgató teremben rajzműi kiállítás leend az iskolai zenekar elő­adása mellett. Ugyan e napon délutáni 3 órakor az avasi nagy templomban a tanuló ifjúság Kazin­­cy-köre tartandja öröm­­ünnepét, melynek fogal­­­mazási és szavalati mutatványai nyugpontjait az összhangzatos éneklő kar tölti be s egyszersmind az illető jutalmak osztatnak ki. Ennek végeztével a testgyakoroló növendékei teendik próbaté­­teleket. A közvizgálat rendje ez: Az első küldöttség előtt vizsgáltatnak: Június 25 és 26-án a gimnáziumi VII-ik „ 26 és 27-én a „ Vl-ik „ 28 és 29-én a „ V-ik­ osztálybeliek. A nyásodik küldöttség előtt: Június 25 és 26-án a gimnáziumi III-ik , 27 és 28-án a_______I IV-ik osztálybeliek képzelemről. (Lélektani tanulmány.) (Folytatás.) Az eleven képzelő tevékenység ezen három különböző fajának ellentéte a lassú, csendes, ke­­­vesebb elevenséggel bíró képzelem. — Vannak emberek, kiknek sem kedvük nincs nagyobb sza­bású tettekre és ingadozók. — sem nem mély­elműek és tépelődők, hanem igen derék üzlet emberek, kiket még a bukásban sem háborgat a képzelem játéka. Ezek az úgy nevezett száraz, hevület nélküli képzelmű emberek. Ezeknek emlé­kező tehetségük aprólékos jegyzetekre, korrajzokra, számok és adatok megtartására van kimívelve. Ezek pontos és megbízható elbeszélői a megtör­tént dolgoknak melyek természetes sorrendben következnek. — Világos, hideg fők, nagyok a külsők felfogásában és megtanulásában, néha óriások. Náluk a képzelő erő az ismerő tehetség­­ által emésztetik fel. — Soha sem álmodoznak, képzelődnek. Ha költői kísérleteket tesznek, csak a valót rajzolják, ezt is felette halvány színekkel. Mindenkor lehet tapasztalni az életben, hogy az érzelmek és hangulatok azon források, melyek­ből a képzelet a maga képeit meríti. — Miért helyezzük azonnal igazi világításba azt, a­mit tesz vagy beszél az, kiben teljesen bízunk? viszont az iránt, kihez bizalmunk nincs, bármit szóljon, tegyen, miért támad bennünk fel a gyanú, kétke­­kedés? Honnan van a történt dolgok, események elbeszélésénél, idegen személyek jellemrajzolásánál azon különböző érdekeltség, a szerint a mint egy hívő keresztyén, pogány, kitűnő, vagy alárendelt ember szájából halljuk. — A rokonszenv előtt a­ nyomor nemes takarékossággá, a szabálytalanság,­­ kifejezés teljes vonássá válik; az ellenszenv a szi­­lárdságot makacsságnak, a nemes kevélységet; gőgnek, a humanitást jellem gyengeségnek mondja.­­­ltalában, mihelyt az érzelmek felhevülnek s az­­ indulatok neki tüzesednek, a képzelem gépezetén az üst erősen fűttetik, s a gőznek kiterjedése az összes kerekeknek és csöveknek mozgása önként bekövetkezik. Az indulatok és érzelmek a lélek­ben az izzó, hevítő eszközök, melyekből tűz, édesség, életelevenség származik. Megfordítva, bizonyos képzeleti képeket is csak úgy lehet fölébreszteni, ha az érzelmek, hajlamok, hangulatok, s az ezekkel rokon ösztö­nök együtt, egyszerre mozgásba jőnek; ezeknek fölébredése nélkül képzelmi kép létre nem jöhet. Palmer londoni híres színész, egyszerre veszítette el nejét és fiát, s ez időtől mély fájda­lom vett rajta erőt. Midőn néhány hét múlva a színpadon megjelent, játéka — mint rendesen — az első jelenetekben jól átgondolt s a szerephez illő volt. De midőn a harmadik felvonásban azon kifejezés fordult elő: „és gyermekeit“ ? a fia elvesz­tése fölötti mély fájdalom erőt vett rajta, földre rogyott, még egyet sóhajtott s meghalt. Sanders angol admirál, kit a betegség elgyön­gített, azonnal fölkelt ágyából, mihelyt meghal­lotta, hogy a kormány a spanyolok elleni hajóhad parancsnokává nevezte ki; erőt vett magán, vidám jókedvű lett a háború tartama alatt. De a­mint a háború oka megszűnt, az öreg tengeri hős ismét betegségbe esett vissza. Ezek, s ehez hasonló esetek igen világosan bizonyítják a képzelem kifelé ható működésében az ösztönszerűséget s önkéntelenséget, mely ellentétben áll az értelem és akarat működésével. — A képzelem épen oly öntudatlanul működik, mint a nehézségnek és nyomásnak erői. A test bensőjére épen úgy hat, mint külsejére, de csak mindig érzelem, hajlam által. — Sanders admiral kétségkívül örömest fentartotta volna saját akarat ereje által lelkének azon hangulatát, mely vele betegségét elfelejtette, de ezen hangulat nem akaratától függött, hanem a jövő győzelem képze­leti képeitől, melyeknek előhozására ama külső benyomások elegendők voltak, de az ő puszta akarata nem.­­ Palmer is a színpadon családi veszteségeinek fájdalmas képeit örömest eltávolí­totta volna magától, de a külbenyomások által fokozott indulat ereje ellene dolgozott. Hát ezen vakon működő hatalomnak erejét bennünk az érdem és ész nem képes ellensú­lyozni? Oh igen. De az ész munkássága és ha­tása igen nehéz föltételhez van kötve, ugyanis időre van szüksége és kitartásra. A képzelem villám sebességgel hat, a megfontoló ész lassan halad előre. Palmer néhány másodpercig bizo­nyosan tudott volna magán uralkodni, hogy játé­kát nyugalmasan tovább folytassa, ha az erős kedély izgatottság által támasztott szélhűdés hir­telen be nem következik.­­ A fontolan haladó szoikus azt tanácsolta volna neki, hogy emelked­jék fel a helyzet magaslatára, győzze le fájdalmas érzéseit, de ezen tanács olyan forma volna, mint­ha valaki a kimerültség miatt elbukott vándornak azt tanácsolná, hogy üljön lóra, a­mi nincs. Csak akkor volna helye az ily tanácsnak, ha a tanácsot adó lovat is adna a kimerültnek. „A meglevő, a szemlélhető, — mondja Schoppenhauer — mint könnyen átlátható, min­dig egész erővel, egyszerre hat, munkál; ellen­ben a gondolatok, eszmék időt és nyugodt meg­fontolást kívánnak, hogy részletenként át lehessen azokat gondolni: épen azért azokkal mind a pilla­natban nem rendelkezhetünk.“ Okosságunk soha sem képes meghiúsítani egy kívülről támasztott képzeleti képnek, akara­tunkra és kívánságunkra gyakorolt ösztönszerű hatását; csak ellentétes képzelmi képeknek, a lé­lekben való keletkezését segíti elő. — Csak iz­gatni tud, de rombolni nem. — Hogy az ész a képzeleti képek felett uralmat nyerhessen, meg­­kellene tudni semmisíteni azokat, de ez azért nincs hatalmában, mert az emlékezet nyomokat, melyekből amazok támadnak, meg nem semmi­sítheti. (Vége következik.) UI. 1.

Next