Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1877-11-08 / 89. szám
ama javaslatot, hogy Görögország egészen független királyság legyen, s királyává bajor Ottó választassák. Ez a tervezet csakugyan keresztül is vitetett. Ottó a meghívást elfogadta és 1834-ben Naupliából a lassankint fölépített Athénébe tette át székhelyét, s két évvel később Oldenburg nagyhercegének a leányát, Augusztát, vette feleségül. A fiatal állam, noha Oroszország és Anglia nyomasztó gyámsága miatt sokat szenvedett, napról-napra szépen gyarapulni és épülni kezdett. Sokféle izgatások következtében azonban mindig újabb és újabb fejetlenségekbe sülyedt, míg nem 1843-ban az egész ország alkotmányt nyert és azt mai napig is gyakorolják. (Vége köv.) főképen az ilyen fajta szónoklatokra igen alkalmas és azokban mindég biztos hatást kelt. — A mü, a melyet elmondott, valódi remek, eszmékben és költői hasonlatokban gazdag mű, — megérdemli, hogy — a mint el is határoztatok — egész terjedelmében beiktattassák a megye jegyzőkönyvébe — megküldessék a megyei bizottsági tagoknak és a társ törvényhatóságoknak. Ezután 10 percre felfüggesztetett a tanácskozás, — s ennek elteltével, megkezdetett a különböző miniszteri leiratok felolvasása és tudomásul vétele. Borsod megyében a tisztújítás napja december 20-ikára határoztatok, s a tisztviselők választásánál már 1878-ra megválasztott megyei új bizottsági tagok fognak választatni. Kedden nov. 6. az ülés legfontosabb tárgya a körorvosok fizetésének meghatározása volt, — ez a közegészségi körök részéről benyújtot ajánlatok nagy különfélesége miatt nem volt könnyű dolog; — a körök ajánlatai között minő nagy volt az eltérés, onnan ítélhetni meg, hogy volt olyan kör, amely 1000 irtot, volt olyan, amely 800 frtot ajánlok a körorvosok fizetéséül, s e két tétel közöl, mozgok a többi, csak nem mind más más mennyiségben. Hosszú és erős vita után a körorvos fizetése egyenlőre reducáltatott az egész megyében mindenütt, és pedig 600 forintra, ehez nem számíttatván az utazás vagy fuvar, amelyet a körorvos hivatalos utaira, a községek természetben kiállítani lesznek kötelesek, az, hogy a borsod megyei különböző ellenzéki pártok hívei, egy egyesülésben szövetkezzenek a tisztújítás alkalmából, és netalán a kormánypárt olyan intézkedéseinek ellensúlyozására, amelyek az ellenzék férfiainak igazságtalan kirekesztésében vagy az arra való törekvésben állana. — Éljenezések által sokszor félbeszakított beszédében kiemelve az egyesülés és az erők tömörítése fontos voltát, valamint azt is, hogy itten a politikai meg- győződés megszorításáról, vagy elvfeladásáról még csak gondolatban sincs szó, — felszólította a jelenlevőket nyilatkozatra, óhajtják-e az ellenzéki árnyalatoknak a nevezett célra ilyen módoni egyesülését. Sokan szólottak a feltett kérdéshez, — Lichtenstein J. Elek K. Ragályi M. Ragályi A. Orczy Gy. Kovács L. Bate J. Bizony Á. Tóth M. — és miután azon aggodalmak, a melyek egy pár felszóllaló részéről a miatt támasztottak, mert politikai elveik megingatását féltették, a kölcsönös felvilágosítások által kellő mértékben el lettek oszlatva; az egyesülés egyhangúlag kimondatott, és ezen tisztújítási párt elnökének, vezérének Melcer Gy. választatott. Az elnök mellé egy végrehajtó bizottság állíttatott, ezen bizottság 25 tagból álland még pedig úgy, hogy a megye négy járásából öt—öt, és Miskolc városából is öt tag választatott abba. — Ezen végrehajtó bizottság lett a tisztújitásra vonatkozó minden intézkedés megtételével megbízva. Borsodmegye évnegyedes rendes közgyűlése múlt hétfőn nov. 5-én tartatott meg. — A gyűlés első tárgya az alispáni évnegyedes jelentés volt, melynek felolvasása után, elnöklő főispán kijelentette, hogy Deák Ferenc arcképe, amelynek ünnepélyes leleplezésével az augusztusi közgyűlés, a mai gyűlést bízta meg, elkészült, el van helyezve, s leleplezésre vár, ezért felszóllítja a megyei bizottsági közgyűlést és a közönséget, hallgassa meg figyelemmel a megye főjegyzőjének ez alkalomra illő ünnepi beszédét. Lévay J. a megye főjegyzője erre, a nagy számú közönség feszült figyelme és nagy érdekeltsége mellett mondta el beszédét, amelynek végeztével, a képről a takaró lepel lehullván, előttünk állt Deák Ferenc elég jól sikerült arcképe. — A pere úgy a hallott beszédnek, mint a kép előtűnésének benyomása alatt valóban ünnepélyes és megható volt: — azok, akik gondolkodni tudnak, elég okot találhattak a gondolkozásra. Lévayról nem szükséges sokat szólni, ő kedvenc szónoka Borsod megye közönségének, most is igen szépen beszélt, vonzó, kellemes hangja négyest neked ígérte, mással táncolta el. De azért ..e búsulj, légy víg, nem lesz ez mindig így. Arról meg vagyok győződve, viszonzó Gyula, mert tegnap este megfogadtam, hogy soha többé nem táncolok. Te?! kiáltá kétkedőleg Kálmán, — aki hét éjszakát keresztül táncoltál, a város Don Juanja, a nők bálványa, a táncrendezés nagy mestere, a város első ga. . . Szíveskedjél gúnyjaiddal elhallgatni, mert... Semmi mert.. szakít a félbe Kálmán. — Amit mondtam, nem gúny, nem hizelgés, hanem igaz; különben kérdezz meg bárkit, nem ugyanezeket fogja-e mondani? Gyula mit sem válaszolva, komoly szenvedő arccal mérte szobájának hosszúságát. Hosszas, feszült hallgatás után Kálmán látva, hogy kelletlen vendég, távozni készült, midőn Gyula fontos arccal az ajtónál megállva megszólitá: Kálmán! barátom vagy te? Ily kérdés? De kérlek, — felelj határozottan. Tapasztaltad valaha az ellenkezőt? Én?! Soha! De most oly dolgot szeretnék rád bizni, mely nemcsak boldogságomat feltételezi, hanem életem is attól függ. Talán mindig a tegnap estveli história foglalkoztat. Hagyd el, nem érdemes arra, hogy gondolkozzál róla. Igaz, hogy Bellácska megharagudott reád, de az ilyen harag elenyészik mint a füst. — Bízd reám ügyedet, én eligazítom, — monda Kálmán, arcának a lehető legünnepélyesebb színt kölcsönözve. Köszönöm barátom! kiáltó lelkesülten Gyula. Ezt vártam tőled, erre akartalak kérni. Nos tehát bízol bennem Gyula? A Melcer Gyula által összehívott ellenzéki értekezlet, nagy számú érdeklődők jelenlétében tartatok meg hétfőn nov. 5-én a „Korona“ teremében. Délután 3 órakor már a terem egészen megtelt, s csakhamar megnyitotta Melcer Gy. az értekezletet, egy hosszabb beszédben előadván az okait, amelyek őt ez értekezlet összehívására bírták, s a célt, amelyet ez értekezlet által elérni vélt. — Okat szolgált erre úgymond a kormánypárt azon szervezkedése, amelyet az előttünk álló tisztújítás alkalmából tolt, s amelyet figyelemmel kísérni szükségesnek vél, célja volt pedig teljesen. Akkor feltétlenül én intézkedem ügyedben, és addig szóba sem állasz Bellával, míg erre fel nem hatalmazlak, s ha utadat elegyengettem, akkor azt mondom: szabad! De. . . Szót se többet. — Tudod, hogy nem szerettem az ellenmondásokat. Ha Bella maga szólítana is meg, röviden üdvözlöd, és sürgős teendőid miatt tovább fogsz menni. Hogy gondolsz ilyet Kálmán? pattant fel Gyula, — ez oly udvariatlanság lenne, milyet Bella sohasem bocsátana meg. Barátom! –válaszolt Kálmán, — a nőket oly oldalról kell megtámadnunk, melyről megsebezhetjük, ha hiúságokat sértjük, midőn figyelemre alig méltatjuk, — igaz, hogy magunk ellen ingereljük, de más részről cselkeltjük bennök azon vágyat, hogy bennünket rabjaikká tegyenek, hogy hódolatra bírjanak. Én biztos sikert ígértem , de csakis az esetben, ha feltétlenül engedsz intésemnek; ha szigorúnak tartasz, végezd magad. Isten veled! Kálmán! sohajtá Gyula, — én reád bíztam magamat; tégy, amint jónak látod. — én engedek. *5 Igen helyesen teszed Gyula; sikert ígértem, s újólag biztosítalak, hogy megleszesz eljárásommal elégedve. — Most Isten veled! Sietek az előkészületeleket megtenni. Gyula egészen felvillanyozva barátja ígérete által, örömében nyakába akart borúini Kálmánnak, kifejtve e bekövetkezhető érzékeny jelenetet, gyorsan távozott. II. Ulasz szolgája! Csókolom kezeit nagysád! nagyon örvendek, hogy az álmatlanság semmi nyomot Uchtenstein Józsefnek, városunk egyik országgyűlési képviselőjének a bankügyben a november 1 3-iki országgyűlésben elmondott nagy beszédét a lapok igen kedvezőleg fogadták, maga a képviselőház nagy érdekkel és figyelemmel hallgatta. És valóban nem ok nélkül, L. J. 2 órán keresztül mutogató, kétségbevonhatatlan adataival azt, hogy a javaslat bankegyezsége, nem csak nem hoz reánk jót, hanem az egyenesen káros az országra, hogy az nem javít a helyzeten, sőt a mostani állapotoknál roszszabbat teremt, szóval, hogy az sem politikai, sem financiális, sem nemzetgazdászati tekintetben nem elégíti ki a nemzet jogos és igazságos várakozását. Az adatok megingathatlan erejével verte ki minden állásából, a bankügyi egyezmény eddigi pártolóit, nem egy olyan igazságot derítve fel, amely sarokba szorította a kormányt és pártját. Beszédének főérdeme amaz adatbőság, amelyel L. J. mint szakember rendelkezett, s a meg sem hagyott rózsás arcszínén, mily szavakkal üdvözlő Kálmán Bella kisasszonyt, ki a kertben virágszedéssel foglalkozott. Bella mosolygó arccal nyújta kezet az ifjúnak, ki nagy hajlamot mutatott az iránt, hogy e bársony puha hófehér kezecskével ajkai közelebbi ismeretségbe jöjjenek „Csak nagy kópé maga,“ monda enyelegve Bella, — mi közben gyöngéden voná vissza kezét Kálmán útjai közül. „Foglaljon helyet, Bélaváry úr! itt a lugasban, vagy ha úgy tetszik, menjünk be.“ Becses engedelmével a nagysád és virág rokonai társaságában töltöm azon pár percet, melyet számomra kegyeskedik adni, — szólt Kálmán, udvariasan meghajtva magát. Nézze Bélaváry úr, mily fölséges be a rózsa ennél fölségesebbet még nem láttam, mondá Bella hogy a bókok záporát kikerülje. Valóban a természet legszebb remeke. Tartsa meg ön, mint emléket, egyik barátnéjától. Nagyon lekötelez nagyság, s éltem utolsó, pillanatáig mint szent ereklyét őrzöm keblemen, de én úgy hiszem szívesebben és más szavak kíséretében adta volna ezt egyik barátomnak, — viszonzó Kálmán egy sóhaj kíséretében. Kire gondol ön? mondá Bella egy tiltakozó mozdulattal. Ah! nem tudná nagysád? Én? hogy találjam ki azt, miféle vadakat gondol ön? Óh! akire én gondolok, legkevésbbé sem vad, vagy ha igen, nagyon szelid vad! Talán Urházy Gyulát gondolja ön? Nos, igen. Szerettem társaságában lenni, mert jó, komoly