Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-11-08 / 89. szám

ama javaslatot, hogy Görögország egészen független királyság legyen, s királyává bajor Ottó választassák. Ez a tervezet csaku­gyan keresztül is vitetett. Ottó a meghívást elfogadta és 1834-ben Naupliából a lassan­­kint fölépített Athénébe tette át székhelyét, s két évvel később Oldenburg nagy­herce­gének a leányát, Augusztát, vette feleségül. A fiatal állam, noha Oroszország és Anglia nyomasztó gyámsága miatt sokat szenvedett, napról-napra szépen gyarapulni és épülni kezdett. Sokféle izgatások következtében azonban mindig újabb és újabb fejetlensé­gekbe sülyedt, míg nem 1843-ban az egész ország alkotmányt nyert és azt mai napig is gyakorolják. (Vége köv.) főképen az ilyen fajta szónoklatokra igen alkalmas és azokban mindég biztos hatást kelt. — A mü, a melyet elmondott, valódi remek, eszmékben és költői hasonlatokban gazdag mű, — megérdemli, hogy — a mint el is határoztatok — egész ter­jedelmében beiktattassák a megye jegyzőkönyvébe — megküldessék a megyei bizottsági tagoknak és a társ törvényhatóságoknak. Ezután 10 percre felfüggesztetett a tanács­kozás, — s ennek elteltével, megkezdetett a különböző miniszteri leiratok felolvasása és tudo­másul vétele. Borsod megyében a tisztújítás napja decem­ber 20-ikára határoztatok, s a tisztviselők választá­­­­sánál már 1878-ra megválasztott megyei új bizott­sági tagok fognak választatni. Kedden nov. 6. az ülés legfontosabb tárgya a körorvosok fizetésének meghatározása volt, — ez a közegészségi körök részéről benyújtot aján­latok nagy különfélesége miatt nem volt könnyű dolog; — a körök ajánlatai között minő nagy volt az eltérés, onnan ítélhetni meg, hogy volt olyan kör, a­mely 1000 irtot, volt olyan, a­mely 800 frtot ajánlok a körorvosok fizetéséül, s e két tétel közöl, mozgok a többi, csak nem mind más más mennyiségben.­­ Hosszú és erős vita után a körorvos fizetése egyenlőre reducáltatott az egész megyében mindenütt, és pedig 600 forintra, ehez nem számíttatván az utazás vagy fuvar,­­ a­melyet a körorvos hivatalos utaira, a községek természetben kiállítani lesznek kötelesek, az, hogy a borsod megyei különböző ellenzéki pártok hívei, egy egyesülésben szövetkezzenek a tisztújítás alkalmából, és netalán a kormánypárt olyan intézkedéseinek ellensúlyozására, a­melyek az ellenzék férfiainak igazságtalan kirekesztésében vagy az arra való törekvésben állana. — Éljene­­zések által sokszor félbeszakított beszédében ki­emelve az egyesülés és az erők tömörítése fontos voltát, valamint azt is, hogy itten a politikai meg-­­ győződés megszorításáról, vagy elvfeladásáról még csak gondolatban sincs szó, — felszólította a jelenlevőket nyilatkozatra, óhajtják-e az ellen­zéki árnyalatoknak a nevezett célra ilyen módoni egyesülését. Sokan szólottak a feltett kérdéshez, — Lich­tenstein J. Elek K. Ragályi M. Ragályi A. Orczy Gy. Kovács L. Bate J. Bizony Á. Tóth M. — és miután azon aggodalmak, a melyek egy pár felszóllaló részéről a miatt támasztottak, mert politikai elveik megingatását féltették, a kölcsönös felvilágosítások által kellő mértékben el lettek oszlatva; az egyesülés egyhangúlag kimondatott, é­s ezen tisztújítási párt elnökének, vezérének Melcer Gy. választatott. Az elnök mellé egy vég­rehajtó bizottság állíttatott, ezen bizottság 25 tag­ból álland még pedig úgy, hogy a megye négy járásából öt—öt, és Miskolc városából is öt tag választatott abba. — Ezen végrehajtó bizottság lett a tisztújitásra vonatkozó minden intézkedés megtételével megbízva. Borsodmegye évnegyedes rendes közgyűlése múlt hétfőn nov. 5-én tartatott meg. — A gyűlés első tárgya az alispáni évnegyedes jelentés volt, melynek felolvasása után, elnöklő főispán kijelentette, hogy Deák Ferenc arcképe, a­melynek ünnepélyes leleplezésével az augusztusi közgyűlés, a mai gyűlést bízta meg,­­ elkészült, el van helyezve, s leleplezésre vár, ezért felszól­­lítja a megyei bizottsági közgyűlést és a közön­séget, hallgassa meg figyelemmel a megye fő­jegyzőjének ez alkalomra illő ünnepi beszédét. Lévay J. a megye főjegyzője erre, a nagy számú közönség feszült figyelme és nagy érdekelt­sége mellett mondta el beszédét,­­ a­melynek végeztével, a képről a takaró lepel lehullván, előt­tünk állt Deák Ferenc elég jól sikerült arcképe. — A pere úgy a hallott beszédnek, mint a kép előtűnésének benyomása alatt valóban ünnepé­lyes és megható volt: — azok, a­kik gondolkodni tudnak, elég okot találhattak a gondolkozásra. Lévayról nem szükséges sokat szólni, ő ked­venc szónoka Borsod megye közönségének, most is igen szépen beszélt, vonzó, kellemes hangja négyest neked ígérte, mással táncolta el. De azért ..e búsulj, légy víg, nem lesz ez mindig így. Arról meg vagyok győződve, viszonzó Gyula,­­ mert tegnap est­e megfogadtam, hogy soha többé nem táncolok. Te?! kiáltá kétkedőleg Kálmán, — a­ki hét éjszakát keresztül táncoltál, a város Don Juanja, a nők bálványa, a táncrendezés nagy mestere, a város első ga. . . Szíveskedjél gúnyjaiddal elhallgatni, mert... Semmi mert.. szakít a félbe Kálmán. — A­mit mondtam, nem gúny, nem hizelgés, hanem igaz; különben kérdezz meg bárkit, nem ugyan­ezeket fogja-e mondani? Gyula mit sem válaszolva, komoly szenvedő arccal mérte szobájának hosszúságát. Hosszas, feszült hallgatás után Kálmán látva, hogy kel­letlen vendég, távozni készült, midőn Gyula fon­tos arccal az ajtónál megállva megszólitá: Kálmán! barátom vagy te? Ily kérdés? De kérlek, — felelj határozottan. Tapasztaltad valaha az ellenkezőt? Én?! Soha! De most oly dolgot szeretnék rád bizni, mely nemcsak boldogságomat feltételezi, hanem életem is attól függ. Talán mindig a tegnap estveli história fog­lalkoztat. Hagyd el, nem érdemes arra, hogy gondolkozzál róla. Igaz, hogy Bellácska megha­ragudott reád, de az ilyen harag elenyészik mint a füst. — Bízd reám ügyedet, én eligazítom, — monda Kálmán, arcának a lehető legünnepélyesebb színt kölcsönözve. Köszönöm barátom! kiáltó lelkesülten Gyula. Ezt vártam tőled, erre akartalak kérni. Nos tehát bízol bennem Gyula? A Melcer Gyula által összehívott ellen­zéki értekezlet, nagy számú érdeklődők jelenlété­ben tartatok meg hétfőn nov. 5-én a „Korona“ teremében. Délután 3 órakor már a terem egészen meg­telt, s csakhamar megnyitotta Melcer Gy. az értekezletet, egy hosszabb beszédben előadván az okait, a­melyek őt ez értekezlet összehívására bírták, s a célt, a­melyet ez értekezlet által elérni vélt. — Okat szolgált erre úgymond a kormány­párt azon szervezkedése, a­melyet az előttünk álló tisztújítás alkalmából tolt, s a­melyet figye­lemmel kísérni szükségesnek vél, célja volt pedig teljesen. Akkor feltétlenül én intézkedem ügyedben, és addig szóba sem állasz Bellával, míg erre fel nem hatalmazlak, s ha utadat elegyengettem, akkor azt mondom: szabad! De. . . Szót se többet. — Tudod, hogy nem szere­­t­tem az ellenmondásokat. Ha Bella maga szólítana is meg, röviden üdvözlöd, és sürgős teendőid miatt tovább fogsz menni. Hogy gondolsz ilyet Kálmán? pattant fel Gyula, — ez oly udvariatlanság lenne, milyet Bella sohasem bocsátana meg. Barátom! –válaszolt Kálmán, — a nőket oly oldalról kell megtámadnunk, melyről megsebez­hetjük, ha hiúságokat sértjük, midőn figyelemre alig méltatjuk, — igaz, hogy magunk ellen in­gereljük, de más részről cselkeltjük bennök azon vágyat, hogy bennünket rabjaikká tegyenek, hogy hódolatra bírjanak. Én biztos sikert ígér­tem , de csakis az esetben, ha feltétlenül engedsz intésemnek; ha szigorúnak tartasz, végezd ma­gad. Isten veled! Kálmán! sohajtá Gyula, — én reád bíztam magamat; tégy, a­mint jónak látod. — én engedek. *5 Igen helyesen teszed Gyula; sikert ígértem, s újólag biztosítalak, hogy megleszesz eljárásom­mal elégedve. — Most Isten veled! Sietek az előkészületeleket megtenni. Gyula egészen felvillanyozva barátja ígérete által, örömében nyakába akart borúini Kálmán­nak, ki­fejtve e bekövetkezhető érzékeny jelenetet, gyorsan távozott. II. Ulasz szolgája! Csókolom kezeit nagysád! na­gyon örvendek, hogy az álmatlanság semmi nyomot Uch­tenstein­ Józsefnek, városunk egyik országgyűlési képviselőjének a bankügyben a november 1 3-iki országgyűlésben elmondott nagy beszédét a lapok igen kedvezőleg fogadták, maga a képviselőház nagy érdekkel és figyelem­mel hallgatta.­­ És valóban nem ok nélkül, L. J. 2 órán keresztül m­utogató, kétségbevonha­tatlan adataival azt, hogy a javaslat bankegyez­sége, nem csak nem hoz reánk jót, hanem az egyenesen káros az országra, hogy az nem javít a helyzeten, sőt a mostani állapotoknál roszszab­­bat teremt, szóval, hogy az sem politikai, sem financiális, sem nemzetgazdászati tekintetben nem elégíti ki a nemzet jogos és igazságos várakozását. Az adatok megingathatlan erejével verte ki minden állásából, a bankügyi egyezmény eddigi pártolóit, nem egy olyan igazságot derítve fel, a­mely sarokba szorította a kormányt és pártját. Beszédének főérdeme amaz adatbőság, a­me­lyel L. J. mint szakember rendelkezett, s a meg sem hagyott rózsás arcszínén, m­ily szavakkal üdvözlő Kálmán Bella kisasszonyt, ki a kertben virágszedéssel foglalkozott. Bella mosolygó arccal nyújta kezet az ifjú­nak, ki nagy hajlamot mutatott az iránt, hogy e bársony puha hófehér kezecskével ajkai közelebbi ismeretségbe jöjjenek „Csak nagy kópé maga,“ monda enyelegve Bella, — mi közben gyöngéden voná vissza ke­zét Kálmán útjai közül. „Foglaljon helyet, Bélaváry úr! itt a lugas­ban, vagy ha úgy tetszik, menjünk be.“ Becses engedelmével a nagysád és virág ro­konai társaságában töltöm azon pár percet, melyet számomra kegyeskedik adni, — szólt Kálmán, udvariasan meghajtva magát. Nézze Bélaváry úr, mily fölséges b­e a rózsa ennél fölségesebbet még nem láttam, mondá Bella hogy a bókok záporát kikerülje. Valóban a természet legszebb remeke. Tartsa meg ön, mint emléket, egyik barát­­néjától. Nagyon lekötelez nagyság, s éltem utolsó, pillanatáig mint szent ereklyét őrzöm keblemen, de én úgy hiszem szívesebben és más szavak kí­séretében adta volna ezt egyik barátomnak, — viszonzó Kálmán egy sóhaj kíséretében. Kire gondol ön? mondá Bella egy tiltakozó mozdulattal. Ah! nem tudná nagysád? Én? hogy találjam ki azt, miféle vadakat gondol ön? Óh! a­kire én gondolok, legkevésbbé sem vad, vagy ha igen, nagyon szelid vad! Talán Urházy Gyulát gondolja ön? Nos, igen. Szerettem társaságában lenni, mert jó, komoly

Next