Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-04-26 / 33. szám

csendben, mint kötelességet s nem szoktam belőle­­ érdemet faragni.­­ Igaz, hogy adományaim emlékét azután nem­­ is őrzik meg a hálás utókor számára az egyhá­­­­zak, iskolák és más jótékony intézetek arany­­­könyvei, nem hirdetik érc, márvány avagy csak­­ fatáblák is, — de én megnyugszom sorsomban,­­ tudva azt, hogy kevés ember mondhatja el Bató­­ István úrral „non omnis mori­“ stb.­­ Azt azonban soha sem hittem volna, hogy­­ Bató István úr annyira képes magát tettetni. —­z Évek hoszszú során át úgy ismertük őt a consis­­t­tóriumban mint az iskola és nevelésügy esküdt­­ ellenségét, és ime most kisül, hogy ez mind merő­­ áltatás volt, s ő tulajdonképen a nevelésügy leg-­­­hívebb apostolainak egyike.­­ Hanem azt már igazán jól tette, hogy vég-­s rendeletét megváltoztatta. — Még meg­történ-­í hetett volna, hogy az egyház és iskola valamely­­ túlbuzgó barátja — elcsábítva a fényes hagyomá­­­­nyok csillogása által — Bató István úrnak mielőbbi­­ jobblétre szenderülését óhajtandotta volna, és mi­­ több, épen az egyház és iskola érdekében. —­­ Szinte a háta borsózik az embernek, ha csak­­ rá is gondol.­­ Végül fel kell világosítanom Bató István ] urat egy szerencsétlen tévedéséről. — Ő ugyanis ] azt hisz , hogy én neki ellensége vagyok. — Isten­­ őrizz! Én csupán bogarainak vagyok ellensége,­­ de nem személyének, — rmelylyel hála Istennek,­­ soha semmi dolgom sem volt.­­ ígérem, hogy ezen ügyben — melyet rég­­­szemről befejezettnek tekintek — becses lapját többször igénybe venni nem fogom, maradok­­ Miskolcon, 1877. ápril hó 21-én. .­­ Tisztelője Bizony Ákos.­­ Különféle. i.! — Az időjárás. A múlt hetet átúsztuk, ’ már t. i. azok, a kik a kövezet boldogságán túl vagyunk; meg is elégeltük volna már a sarat és a hideget, de még úgy látszik, nem akar tava­­szodni. E hét is hóval köszöntött be, ápril 22-én reggel 6 óra után néhány perccel havazni kezdett; a havazás ugyan egy óra múlva meg­szűnt, de a fűtött szoba boldogsága még mindig­­ kívánatos maradt, s délután ismét havazott. — Éjjel újra kezdte s 28-án folytatta. — 24-re viradóra erős dér fejezte be az esős és havas napokat s kisütött a nap, hogy felolvaszsza a vastag deret. — P­e­­­e­k­i Miklós. Született Galambfalván 1818 dec. 18-án. Tanúit Székely-Udvarhelyen. Ott látta az első színi előadást. 1888-ban lett színész­­szé a Szigetvári László társulatánál. Csíkszeredán lépett fel először Kisfaludi Károly „Ilka, vagy Nándorfehérvár ostroma“ című színművében mint Alexis. Ifjú korában szükségből még női szere­peket is játszott. 1841-ben Pály Elekhez szegő­dött s vele Bukarestben volt. 1841-ben direk­torrá lett s 1845-ben társulata egyik tagját Szákfy Amáliát nőül vette,­­ de később ettől elvált. Pesten a nemzeti színházban 1846-ban lépett fel először mint vendég A szabadságharcban ő is fegyvert fogott s csakhamar hadnagygyá lett. Kolozsváron a Bém parancsára 6 hétig játszott egy olyan társulattal, melyet a honvédek közül az öreg hadvezér parancsolt össze. 6 hét múlva ezek ismét a táborba mentek.­­ A szabadság­harc után Nagy-Bányán alakított egy társulatot egyenlő fizetéssel honvédekből. 1851-ben ismét fellépett Pesten. 1852-ben april havában lett a nemzeti színház tagjává. Feleki tehát ezen évben már 25 éves tagja a nemzeti színháznak s ennek megünneplésére april 16-ka tűzetett ki. A szabad­kőművesek küldöttsége nyitotta meg a tisztelgést, az írói és művészi kör, a szinészeti tanoda növendékei, a nemzeti színház tagjai, a ref. theologiai önképző társulat, honvéd menházi bizottság, Székelyegylet egymásután tisztelegtek a művésznél. Székely-Udvarhely díszpolgárává, a szent László és szent Erzsébet betegsegélyző egyletek tiszteletbeli taggá választották. Üdvözlő levelek érkeztek hozzá az ország minden részéből s táviratok hazánk majd minden állomásáról; pályatársai koszorúkkal s tisztelői becses emlé­kekkel tették feledhetetlenné az ünnepelt művész e napját. A nemzeti színháznál Szigligeti „Nő­uralom“ című vígjátékát adták s Peleki a Szirtfoki szerepét játszotta. A színház zsúfolásig telve volt. A függöny felgördülése előtt Bihari miniszteri tanácsos egy rövid beszéd kíséretében feltűzte a Feleki mellére a Ferenc József rend lovag ke­resztjét. A Rákóci induló után felgördült a füg­göny s a színpadon háromsoros kört képező szín­házi tagok közt Priello Kornélia és Tannerné asszonyok által vezettetve jelent meg Feleki viha­ros tapsoktól, repülő költeményektől és koszorúk­tól fogadva.­­ Szigligeti Ede üdvözölte, a nemzeti színház nevében egy koszorút és emlékül egy ezüst díszedényt adott át. Ezután a nemzeti szín­ház tagjai rakták le koszorúikat a művész lábai­hoz. Majd a küldöttségek következtek s a vidéki színészet képviselői, kiknek nevében Gerőfi Andor szólt. A színészeti tanoda növendékei, ismerősök, ba­rátok, rokonok képviselői egymásután adták át az emlékeket.­­ Az előadás alatt is bőven jutott neki a tapsokból. Másnap a Hungária dísztermé­ben fényes lakoma volt. B. Podmanicki Frigyes a királyt, Hatala Péter Felekit éltették. Ribári a miniszter­elnök és belügyminiszter szerencse kivo­­natait tolmácsolta. Komócsi Felekit mint honvédet köszöntötte fel; Kacsóh Felekinét, Szakál a vidé­ki színészek nevében éltette az ünnepeltet, Nagy Lajos az ifjúkori emlékeket sorolta el; Ráth Ká­roly a polgárság nevében köszöntötte fel, így tartott ez még több köszöntök közt délután 5 óráig. Mi is kivánjuk, hogy az ünnepelt művész még so­káig fűzzön érdemeihez érdemeket s éljen a mű­vészet emelésére s tisztelői örömére! — A k­a­t­o­nai parancsnokságtól oly sürgős felhívás érkezett a megyéhez, hogy minden tartalékos szabadságos azonnali behívására, a hatóság oly intézkedéseket tegyen, hogy a sür­göny megérkezésével, az legkissebb haladék nél­kül megtörténjék. — Az intézkedések meg is történtek — Bécsben is nagy a baj. A katonai párt az orosz szövetséget s az osztrák magyar csapatok Boszniába betörését sürgeti, s azt hiszi, hogy maga válogathatja ellenségét és jó barátját, s azt véli, a katonaságot illeti meghatározni, ki legyen a monarchia szövetségese, ki ellen indul­jon és mikor­ feledik, hogy a népek és parla­mentek nem azért tettek eme roppant áldozatokat, hogy érdekeit és érzelmeit semmibe sem vegyék s a nélkül csináljanak politikát, — a helyett, hogy épen a nemzetek által kívánt politikának szolgáljanak. — „P. N.“ — Eszéken van a központosított figyelő hadosztály főhadi szállása. — Albrecht főherceg oda már elutazott. — Az orosz cár hadi manifestuma az orosz főhadi­szálláson felolvastatott. — A konstantinápolyi orosz ügy­vivő tegnapelőtt estve 5 és háromnegyed órakor elhagyta a török fővárost. — A török sultán maga személyesen megy el dunai hadseregéhez, hogy császári és kalifái tekintélyével buzdítsa, élet­halál harcra a próféta bátor katonáit. /A3 — Csorna Mihály, sárospataki nyugal­mazott tanár, élte 70-ik évében örök álomra ápril 16-án számosan kisérték a megboldogultat a pataki temetőbe. — A vigyázatlan játék következménye. — Kedden délután 6 — 7 óra közt a Pengyomban több fiú játszott együtt, — deszkán csúszkálva. — Vízi András 6—7 éves kis árva fiú csúszkálás közben a deszkáról lefordult, a nehéz deszka reá esett. — s a gyermek azonnal szörnyet halt­ fe L.— A Mát­yi­ban elkövetett gyilkosságban részesek elfogatásáról még utólagosan olyan rész­letekről értesültünk, melyek világosan bizonyítják, hogy a gonosztevők elfogása a gyors intézkedés­nek köszönhető. Kazai Bertalan csendbiztos ugyanis gyorsan értesittetvén, már 11 óra előtt a gyilkos­ság színhelyére ment s ott egy kondás baltának eltört nyelére talált. — Onnan a Kum­pengyom felé vette az útját, minthogy ezen korcsma, mely a­­ harsányi parton az erdő szélén fekszik, mint zsi­­ványtanya ismeretes s az ottani korcsmárosné fia is, Klein Kálmán, mint ismert rabló most is fogva van. Onnan a csendbiztos Aranyosra ment, mert tudta, hogy Kovács János aranyosi lakos és volt erdővéd húsvétkor­nyéken egy idegennel boroz­gatott. A Kovácshoz küldött pandúroknak meg­hagyta, hogy ha nála idegent találnak, azt hoz­zák el s magát is rendeljék a község házához. A csendbiztos gyanúja nem volt alaptalan, mert Kovácsnál csakugyan ott volt Lajos János, kinek nevét hallva Kazai, gyanította, hogy jó nyomon jár. — A fiú már ekkor nadrágban volt, ezt­ K. levettette vele s fehérruháján azonnal vérfoltokat vett észre. Lajos ezt tyúköléssel akarta jelenték­telenné tenni, de midőn Kazai nem akart hitelt adni s az elkövetett gyilkosságra célzott, kival­lotta, hogy Mályiban vérezte be magát. Kovács Jánosról tudta Kazai, hogy az áldozatoi esettek­kel komaságban volt s náluk többször jó napokat töltött, tehát nem merte gyanúsítani, de Lajos János a járásbíróságnál már másnap kivallotta, hogy Kovács János bűntársa. — A Kovácsnál ta­lált arany gyűrűk és egyéb tárgyak közt a Négye­sen meggyilkolt zsidó tulajdonai is voltak s igy hihető, hogy ezen gazok már több gonosz tettet is követtek el, melyek most napfényre jöhetnek. — Kazai Bertalan csendbiztos gyors intézkedésé­ért bizonyosan megérdemli a dicséretet, de meg­érdemlik mindazok, kik ezen ügyben közreműkö­­désökkel megyénket egy ily veszedelmes bandától szabaditották meg. — Egerben Ipar­­mű és termény kiállí­tás rendezésén fáradoznak; a szakbizottságok, 8 csoportban, f. hó 7-ikén alakultak meg. — Nem kedves hír a kávéivóknak. A magyar-osztrák kormány, vámmázsánként 8—10 írtra rugó, nagy felemelését tervezi a kávébeho­zatali vámnak. — Tíz krajcáros egylet megalakításán munkálkodnak Kassa lelkes hölgyei, — az egylet nemes célja, szegény elemi iskolás gyermekek segélyezése, hasonlóan a mi filléregyleteinkhez. A miskolci b­etegápoló és temetkezési privár-egyletről. Miskolc városának szálloda, vendéglő és kávéház tulajdonos urai alapító összegének kimutatása: Özv. Fejér Józsefné 50 frt, Weisz Alajos, Strobl Ferenc 40 frt, Szombati Sámuel, Karner Miklós és Bra­un Ármin 20 frt, Weinberger Mór, Mündel Fülöp 10 frt, Zinger­­Jakab, Schwartz Albert, Szolejda Antal, Feuerliecht Róza, Krausz József, Jeanatovits Péter, Klein Ágoston, Wasserman Jakab, Szarka János 5 frt, Haas Tivadar, Roth József, Grünwald Leopold, Tóth András, Polli József 3 frt, Friedmann Ignác 4 frt, Spitz Adolf, Bock József, Spitz Jónás, Frenyó Dániel, Czeit János 2 frttal. Összesen 284 f­t. — Csuba Ignác 10 frt, Spitz Sámuel, Gáspár Lajos, Dombositz Sámuel, Ozsanits József, Schmied Theodor, Meixner Ferenc, Maga Sándor, Bekamp Gyula, Lusztig József, Braun Ignác, Geider József, Schück József, Koch Antal, Jung Antal, Daubck Jakab, Csornák Ferenc 5 frt, Halama András 3 frt, Schinkmayer János 2 frt. Összesen 95 frt.­­­­Tehát összesen alapító összeg 379 frt, melyből 300 frt tőkésíttetik és 79 frt kiadások és kellékekre házi pénztárunkban marad, továbbá következnek a beiratási díjak és házi illetmények. — A pincér-egylet ápril 18. e tárgyban tartott rendkívüli gyűlésének tudósítását jövő számunk hozza. Irodalom. Alig néhány hónapja hogy a „Pető­fi-tár­saság“ országszerte feltűnést okozott egyesülete létre jött; s mig egyrészt az irodalom már-már végkép elhallgatott felkentjeit ismét szózatossá tette s így a jelenlegi ifjú erők sorába helyre állította azon egyensúlyt, mi által az ifjabbak előre törekvése oly természetszerű; — addig más részt mondhatni, hogy egy csaknem egészen új olvasó közönséget hozott fel az olvasó társadalomból, mely ha számra nézve nem épen felel is meg azon célnak, mi a társaság egyik feladata, azonban ér­telmi tekintetben kiváló helyet foglal el a társa­dalomban. S íme, az ifjú társaság előre törekvésének , életképességének egy új és igen figyelemre méltó lépése vonja ismét magára tekintetünket azon elő­fizetési felhívásban, mely a „Petőfi-társaság könyv­kiadó vállalatára,“ illetőleg annak pártolására szólítja fel a magyar társadalmat. Fontos, és figyelemre méltó ez, hogy több művelődési okokat elő ne soroljunk, már csak azért is, hogy az utóbbi idők zsibbasztó körülmé­nyei folytán, nem egy hivatott írónknak hevernek művei kiadatlanul nem annyira a kiadók mint főleg a közönség részvéthiánya következtében, s ez úton mégis csak előkerülnek azok, hogy a nem­zet szellemi közkincse ez­által is gyarapodjék.

Next