Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)

1878-09-19 / 75. szám

MISKOLC, 1878.szeptember 19. HARMADIK ÉVFOLYAM. 284.-75. szám. B Előfizetési dij: ^Negyedévre 1.50 kr.d Félévre ... 3 ft. SEgész évre 6 „ Megjeleli ^minden csütörtökön^ és vasárnapon. §iSM?e=£‡^@=S)íí«S5GM31I *— Helyi Érdekeket tépráelő, ipar, kereskedelmi, fraziászati és ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztései iroda: Széchenyi-utca 757. sz.dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ara V k­r. Kiadói iroda: ^ Hirdetési dij: foNégyhasábos petit­­­sor 5 kr. Többszöri flí ^hirdetésnél olcsóbb.?­** Bélyegdij 30 kr. f­­j^Éves hirdetés 70 frt J 2§ Széchenyi-utca 746. szám. Möesz-féle ház. T. C. ELŐFIZETŐINKNEK! E hó vécével a JU­SKOT.C pálya­­ttádának k ik évnegyedét tölti be, — ingzon-ígéretek és nagy szavak nélkül, odalommal ajánljuk azt a mivesz­­­zm­ség további pártfogásába, és tisztelettel rjük t. előfizetőinket, előfizetéseik meg­­irására. Lapunk t. munkatársai, becses közremü­­léseket nem vonván meg tőlünk ezután 3 . értékben és belső becsben a „Miskolc“ kienni jövőre sem fog. Törekvésünk, mint eddig, ezután is :­SÉG, TÁRGYILAGOSSÁG és GYORSASÁG nd.­­. „Miskolc" szerkesztőségi,­ zetési díj házhoz hordással vagy postai küldéssel gedévre 1 frt 50 kr. I Egész évre 6 frt. ívre 3 frt. I Egyes szám 7 kr. Sártory­­István özvegye könyvnyomdája (Széch­enyi-utca 746. sz. Moesz-féle ház.) TME­CS, a bizonyos „apa“, a választás után. Lázbeszédét legyorskarmolta: IFiaaapó. Átkozott bodzab­ea, annyira megizzasztott, dy szinte csörgött belőlem a víz. No, legalább a esem vizibetegségbe attól a sok kortesbortól! hár az erőm hova lett? . . . Bizony, ha a teáb­a nem dédelgetnek, még a schlafrokkomat­­ tudom magamra venni. .. . Bolondság az egész alkotmányos és játék, ,tán nem érdemes az embernek, nyugalmát kockáztatni érte. De hát mit ér az utólagos, a meddő '"bánás? Vásár előtt kellett volna eszem­nek se ',e hát hiába, én is magyar ember ' ’ ro "­, csak a filozófia.­­ '"ga­a­ zdagság, Hetvenhetei®. ^ No kérem, ha van ~ — még Hercegovinát sem vév® ember, mint én, ... . golyót neki! De hát hogy is történhetett meg mindez ? Igazán nem tudom fel sem fogni. Azonban megálljunk csak, pró­báljuk meg e resz töklombikban összefőzni a körülményeket! Aha, emlékszem. Legelőször a mamelukok vettek le lábamról. Tanfelügyelőséget ígértek. Ugyan kérem, hát ki ne alakult volna e csábos ajánlat ujjai közt viasz­figurává? Arra az egynéhány mezítlábas koszára rá sem gondoltam, a­kik kancsal szemmel olvas­ták volna kineveztetésemet. Hát mit tartozik az én rám, hogy az a kis hivatalos fizetésecske, a­melyért én iskolájokra „névlegesen“ felügyelek, nekik is jó volna egy 2—3 forintos vitorlavászon rokkocskára. No mert ők is ünnepelnek néha! De hát mi lett a markomba fogott ígéretből? Semmi. Mikor előtám­ítottam , hogy hol mozogjunk hát, kihez kell bekopogtatni, elembe álltak nagy képpel,­­ elmondták, mi az a tanfelügyelőség ; majd megemlékeztek róla, mennyire tevékeny, fárad­hatatlan , munkához szokott gazda vagyok; s aztán kivonták a következtetést, hogy besz az nem nekem való „állapot!“ Ha tagadnám sem hitték el, hogy erre a kiköpött zuhanyra, olyat nem nyúlt az orrom, '"sha az „Ördög pirulájá“-ban engem változtatott rát az a fránya patikás­­ pulykának. A bácsi aztán, a mint észrevette levertségemet, ,rá vette a dolgot s egy adomát mondott el, melyben a tanfelügyelő a falusi kis nebulótól volt: „hogy hívják azt az embert, a ki az időt kerüli?“ „Erdőfelügyelőnek!“ „Hát azt az embert, a­ki az iskolát kerüli ?“ „Tanfelügyelőnek !“ Megértettem a célzást. No lám, még milyen embernek tartottak ! . . . . Aztán meg a Laci barátom esett nekem. Azaz, hogy nem tudom én, barátom-e vagy sem. Megmondom miért? A­kivel én „per­tu“ leszek, mindenkit „kenyeres pajtásomnak“ tartok. Hát a Lacival is megtegeződtünk úgy Julius eleje formán, mikor a sok feles földet ígérte a pécsi püspök tagjából, mikor olyan hamiskásan a sze­mem közé kancsalizva kottyantotta ki porhüvelye tárogatóján: „aztán ne félj, reszelni is én fogok.“ Azóta meg uramfia, sem föld, sem rét, még csak kendernyilasról sem tud semmit, s per „ze tü­zetes úr“ traktál. Nos, mondják meg hát, hogy barátom-e a Laci? Mikor már ezek lecsepűztek, jöttek a „ha­barékok.“ Beszéltek mindent, ígértek sokat. Elmondták, hogy ha habarodom, kieszközlik Hétdombnak a vásárjogot. „Abbion megjárná", — mondám a Pályával, — hajisten, nem is falu má­s, a hó vásár nincs s kezdtem reszkelőd­­ni. Aztán jött a Budi, aztán az utbiztosság. Bizony kérem, nem gránit az ember. .. felcsap­tam én ! És mi lett a sok ígéretből ? Óh én kötni való labanc, hogy át nem láttam a szitán. A vásárral kinevetett a megye, folyamodásunkra azt a hevesieknek adott emlékezetes, tanácsot hátira­­tozták : „ti csak dinyét terraeszszetek.“ (A jegyző úr nem igen tudta, hogy mi inkább czirkölés­­b­ő­l élünk.) Aztán még ha itt vége volna, de az a sok átkozott elvtársam, a kitől elfodorodtam, egyre kisért, egyre üldöz, s még álmomban is Miskolcz, 1878. szept. 16. Ma délelőtt városi képviselői közgyűlés tartatott, a megyeház nagy termében; — a városház termei mind el lévén, ez idő szerint, más célra foglalva. A közgyűlés legelső tárgya, Borsod­­megye f. hó 12-én tartott, rendkívüli köz­gyűlése jegyzőkönyvének felolvasása volt, a­mely szerint Borsod megye a 20000 frtnyi kölcsön felvételét jóváhagyja ,­­ és a város által kért 3000 forintot, az útfentartási alapból, segélyképen, minden visszafizetési kötelezettség nélkül, kiadatni elrendeli. — Mind a kettő, mint kegyeletes és ember­baráti tény, legmelegebb köszönettel fogad­tatott. Felolvastatott a kereskedelmi minisz­térium leirata, a melyben a helypénz szedését a hétköznapokon is elrendeli. A nem kevés visszatetszést okozó rendelettel szemben Bizony T. indítványára, a jogügyi bizottság azzal bizatik meg, vegye ezt az ügyet, a bérlőveli szerződést, a régi gyakorlatot, szóval min­den ide vágó körülményt tüzetes és lelki­­ismeretes vizsgálat alá, és adjon véleményes jelentést, lehetne-e és miképen, — ez által a rendelet által igen érzékenyen sújtott,— polgártársainkon könnyíteni. Szőnyegre került a város épületeinek, telkeinek eladása is, — de határozat ismét nem hozatott, a törvény által követelt szám, a városi képviselők absolut többsége, nem lévén jelen.­­ Erre magunk részéről nem tartózkodunk kijelenteni, hogy e felett nem sajnálkozunk , mert abban a véleményben vagyunk, hogy ingatlanok eladására, a mai idő Miskolcon, a legkedvezőtlenebb, amelyet csak gondolni lehet. Több oldalról felszóllalás történt az iránt is, hogy itt volna már az ideje, na­gyobb körben széttekintésre is.­­ Utakról és módokról kellene gondoskodni, annak megtudására, mit kelljen tennünk, hogy az aug. 31-ikihez hasonló veszedelem ne érje többé Miskolcot, és hogy egy-egy felhősza­kadás akkor a mikor, ne tehessen tönkre egy viruló emelkedő várost, annyi meg annyi esztendőre. E­hhez sokan hozzá­szóltak a város atyái közül, de volt olyan, a­ki ezt elsietett dolognak tartva, arra in­tette a közgyűlést, óvakodjék ehez most még hozzászólni. Mi nem tartjuk ezt, sőt ellenkezőleg, most véljük annak legalkalmasabb idejét, és ezért ez alkalommal, nem a legutólszor szó­lunk e tárgyhoz.

Next