Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)
1878-10-20 / 84. szám
MISKOLC, 1878. október 20. HARMADIK ÉVFOLYAM. 293.-84. szám. r Előfizetési dij: 75!^Negyedévre 1.50 kr.g f Félévre ... 3 ft. ¤ "Egész évre 6 „ Megjelen "minden csütörtükön is és vasárnapon. ›S ¿s=;ss2©**=' MISKOLC. Helyi Welt képviselő, ipar, bresselm, pziászati és ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz.,dr. Bódogh-féle ház. Egress számára: *7 frj. Kiadói iroda: Hirdetési dij: j| Négyhasábos petit ellj sor 5 kr. Többszöri rjjl rjjj/ghirdetésnél olcsóbb. Bélyegdíj 30 kr. Ül ^ , ------- 1 |Éves hirdetés 70 frtj^ Széchenyi-utca 746. szám. Moesz-féle ház. Szüreti számla. Miskolc, 1878. okt. 18. Szüretünknek csaknem végére értünk; legalább annyira vagyunk, hogy szólhatunk róla egypár szót. Nálunk nem alárendelt gazdasági kérdés a jó vagy rosz szüret, Miskolc város határában oly nagy kiterjedésen miveltetik szőlőpolgárai közül annyian foglalkoznak a szőlőmiveléssel, hogy méltán megérdemli az ipar ez ága, hogy figyelemmel kísérjük annak emelkedését, vagy hanyatlását, hasznát vagy kárát. Az idén gazdag szőlőtermésünk és tó szüretünk volt. Ha ezzel beéri valaki, mikor szüretjéről hazatér, boldog ember, és megelégedett szíve, nem sokat nyugtalanítja édesapját. Meriklóban úgyis áll a dolog. A nazdák várakozását csaknem mindenütt felülmúlj a szüret eredménye; volt olyan eset is, ahol kétszer, sőt háromszor annyi bor volt, mint bármikor, jó borévekben is. Azért még sincs nagy oka örülni senkinek. Miért, a bor mód nélkül alacsony ára miatt. Tegyünk egy kis számítást, csináljuk meg a számlát. Nézzük a szüreti kiadások tételeit: a szedők napszáma 40—50 kr és étel volt, tegyük 50 krra. A puttonos napszáma 50—60 kr és étel volt, tegyük 60 krra. A taposó napszáma 60—70 kr és étel volt, tegyük 60 krra. Egy szedő nem szedett meg egy hordó bort, — gönci hordót értünk — és igy egy hordó bornak szedési és szűrési kiadását bátran tehetjük 1 forintra. A bor hazaszállítása 40—50, sőt az eső beállta óta, távolabb hegyekről 60 kr, tegyük 50 krra. A művelés évi költségeit, adót, pásztorbért és a szőlő értékének, mint tőkének kamatát, ha felosztjuk, — még ilyen szép termés idején is, — főként nagyobb kiterjedésű szőlőknél, 3—4 forint esik egy gönci hordóra. — Tegyük 3 forintra. Csupán ezeket az okvetlen szükséges kiadásokat számítva, és nem tekintve a még ezenfelül létező, száz meg száz másnemű kiadásait a gazdának, egy hordó must 4 frt 50 krjában van. Egy hordó mustnak ára 7—8—9 frt — Tegyük 8 frtra. E szerint egy hordó must, tisztán 3 frt 50 kr értéket vagyis nyereséget képvisel. Nem véljük, hogy azt vethesse valaki szemünkre, hogy számításunkban túlhajtottuk a tételeket, sőt azt hisszük, hogy ha szemünkre lehet valamit vetni, épen annak az ellenkezője az.Ez volna tehát a gazda, vagy a szőlőmunkás évi fáradságának, törődésének a jutalma, de ez is csak volna, mert nem mondhatjuk, hogy „van.“ így például, ha valaki a hordók magas árát kénytelen érezni, amidőn többet fizet egy hordóért, mint amit maga a bor ér. Tudunk esetet, hogy ajánlat tétetett arra, hogy egy hordóért egy hordó mustot adnak, és nem fogadták el. De legfurcsább eredményre vezet a számítás, ha a termelő a borát maga fogyasztja el. Ekkor 3 írt fogyasztási adót Dala hazáról. Óh szép hazáca, szelíd anyám ! Értted vérem kiontanám; Szerelmed egy világot ér, Feláldozó szerelmedés Tiéd, tiéd a honfi vér. . . „Arany kalászos rónaság“ Melyen százszor szép a virág, Oldalt termő magas hegyek Szőlőgerézddel ékesek ; Habzó nedvektől a pohár Te éretted csordultig áll. .. Hired feltűnik Pest-Budán S tengerre fut le a Dunán, Téred nagy Árpád nemzete Magasztos hangja zengi be, Mely téged áld szülő anyám Vérrel szerzett dicső hazám! Ajkamról minden honfi szó Egy szent imába olvadó Hunyt hősidért váltság gyanánt Jó s rész napokban egyaránt, S ha rám leszáll az ős erő Értted leszek „világverő“... Magyar hazám dicső anyám ! Ne mondj ki vádat én reám, Hogy nem vagyok igaz fiad Elvérzem én, csak légy szabad, Csak szép hazám te légy szabad!. F. Farkas Erzsébet*). Veréb Miska csizmadiamester elbeszélése. — Irta — Zombori Ged 5. (Folyt, és vége.) Más asszony kiseprűzte volna a méltóságos grófot, vagy megfojtotta volna, ha bir vele. Julcsa oda hajolt hozzá. Egy irtóztató gondolat foglalta el lelkét — a bosszú. — Nem emlékezik ön gróf, hogy férjem is van, aki szerelmével folyton üldözhet? — Attól többé nincs mit tartani, a nyomorult meglopott engem, iratokat hamisított, már reá uszítottam a rendőrséget. Nem kerül az többé vissza! Ne féljen semmitől asszonyom. Itt e szív, rendelkezzék vele. — És vagyonával? kérdé hamiskás mosolylyal. — Szívemmel és vagyonommal rendelkezzék. Én önt őrülten szeretem, szép asszony! — Jól van gróf! én szeretem önt, öné vagyok örökre. Írja alá nevét. *) A sokat szenvedett és korán elhunyt széplelkű nő, hátrahagyott költeményeiből. Julcsa néhány sort vetett a papírra, a szerelemittas férfi aláírta. — És most el e helyről messze, hova az emlékezet el nem kisérhet, hol szerelmünket nem háborítja semmi! szólt Julcsa, ügy jön- Másnap Julcsa és a gróf nem volt Miskolcon. Eltűnt a szép asszony, még Jucikával sem szorított kezet. Bútorait, ruháit egy búcsúzó levélben reá hagyta nászajándékul. Kolompár urambaterhelt tejét még jobban a föld felé nyomta ez a szégyen. Karcos Sándor pajtásomat pedig ott az éj sötétében, lakása előtt, ott várta két alak. Valahol összekapott valakivel a jó fiú; éjfél felé véresen, részegen tántorgott haza. A kapu előtt, fejét lábai nem birták tovább, összeomlott. A két alak felfogta, bevitte szobájába; ott az egyik, egy férfi, ágyára fektette, a másik, egy Lány, kimosta, bekötözte sebeit. Elszaladt, nemsokára finom fekete kávéval tért haza. Gyöngéden az alvó ajkai közé önte. A kávé s a fejre alkalmazott hideg borongatás megtette hatását. Az ittas kinyita szemeit. Megdöbbent attól, amit látott, ha holt részeg is, kijózanult volna. Kovács Marosa és bátyja állott előtte. — Ne menjen Marosa! Ne hagyjon itt áldja meg az Isten ! — Óh Sándor! Sándor! nem ilyennek hittem én önt. A férfi e szemrehányásra úgy elkezdett zokogni, mint a gyermek.