Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)

1878-02-14 / 13. szám

tientia et pecunia nostra! mert minden kötele­zettség bilaterális, és ha a kormány közegek oly serények az állam iránti kötelességek behajtásá­nál, megköveteljük, hogy ne legyenek álnehéz lábaik az igazság­szolgáltatásnál sem. Do­ ut des, facto ut facias“ ez az osztó igazság, melyet semmi sophisma ki nem forgathat a józan észszel szemben. De hogy — in médiás rés — áttérjek, egy pár kérdést bátorko­dom kockáztatni, melyek a helyzetet kellő színben tüntetendik fel. Magyarországon valamennyi kiházasító egy­let jól, rosszul liquidált,­ anélkül, hogy valame­lyik törvényszék belügyekbe avatkozott volna, e feltűnőnek látszik, hogy épen a „Borsod-Miskolci kölcsön­ös kiházasító egylet“ egyetlen egy a maga nemében, melyre a tek. miskolci törvény­­vényszék atyáskodó kezeit kiterjesztette és már 6 év óta gyámkodási nyűgben tartja, miért is az érdek­lettek legnagyobb botránkozására végered­ményhez nem juthat. Ez okból, mint érdeklett fél, aki a türelem­nek ecclatáns példáját mutattam már hosszú 6 évi hallgatás alatt, feljogosítottnak érzem maga­mat a nyilvánosság útján az alább jegyzett kér­désekkel az odiosus ügyet szellőztetni, s felele­tet kérni azoktól, kik ezzel tartoznak a közön­ségnek . 1. Tudtommal egy közgyűlés sem hatalmazta fel t. Teper István urat és társait, hogy a mi érdekünkben lépést tegyenek, de ezen felhatal­mazást jegyzőkönyvileg fel sem mutathatták, tehát mily alapon és mily joggal szerepelnek úgy, mint az 1872-iki egylet képviselői és mily jogon állottak fel az egylet nevében mint vádlók az egylet a rendesen megválasztott tisztviselő sze­mélyzete ellen. 2. Ha ezen bizottság az egylet általi meg­választatását statútum szerűleg kiállított jegyző­könyvvel nem igazolta, melyik törvénycikk alap­ján tekinthette azt a tek. törvényszék az érde­kelt felek törvényes képviselőinek s felterjesztett panaszoknak miért adott helyet. B. Ha tehát feljogosított vádló nem létezett s ha maga az egylet vádirata az alapszabályok értelmében nem mutatható fel,­­ az egylet köny­vei illetékes közegek által meg nem vizsgáltattak, melyekből a csalás tényálladéka (Betrugsthatbe­­stand) kiderittetett volna, melyik corpusdelictire vagy melyik törvény­cikkre, hatírozza törvényes beavatkozási illetőségét az egylet körébe tartozó ügyekben, miután a piaci népzendülést, mely ha­sonló esetben történt sem nem látta, sem látni nem akarta, hanem a rendőri közegek köz­bejöttével szétoszlattatott a tömeg anélkül, hogy láttuk volna a felső emeletben székelő s az ügye­ket elintéző tagok közzől valamelyiket kisértetni, a­nélkül hogy halottak volna a történtekért va­lakit kérdőre vonatni. 4. De ha „posito sed non concesso“ az egyleti tagok mint vádlók szerepelnek, ámbár in concreto ilyen vád tudtommal nem létezik, melyik törvényczikk rendeli azt, hogy nemcsak a bevá­dolt csaló helyeztessék őrizet alá, hanem a be­­panaszló vagyona is zár alá tétessék, a­mint itt ez esetnél történt. Facta loquuntur. 5. Ha az állítólagos képviselet fellépse jogo­­sulatlan és törvénytelen volt s a tek. törvényszék­nek erről biztos tudomása volt, hogy lehet az, hogy a Krisztus és apostoli célportírozott szá­mig (13) vádlók kérdőre nem vonattak, sőt ké­rőbben mint jogosulatlan tolakodók elutasítottak. 6. Melyik törvény alapján történik a kér­déses ügynek stagnatiója, mert mai napig érdem­­eges határozat — pium desiderium — maradt, már pedig én magam is azt tartom, kínosabb a rosszas bizonytalanság a biztos halálnál, mert a nz. államügyészség, amint az 1015. —876. hatá­­rzatából kitűnik, a vagyon tényleges mérlegéről alapos tudomást szerezni nem igyekezett. Mi okből neveztetik a fentnevezett határozatban az igensek letéteményezett cautiója az igazgatóság vétkes üzelmének? ha pedig tényleg vétkes üzel­mek forognak fenn, miért maradt a vétkes go­­nosztevő éveken át büntetlenül, vagy ha az illa­ékes személyzet által megejtett vizsgálatból lény­­eges csalási bűntény fel nem mutatható, miért illanak számos családok 6 éven túl folytonos vizsgálat alatt? miért tartatnak számtalan érdek­lettek kínteljes bizonytalanságban? 7. Ha az egylet ügye csak a számadások pontos és lelkiismeretes átvizsgálása által bonyo­lítható le, és ha a leszámítolást mind a bevád­­lottak, mind a megkárosultak egyaránt követelik, miért gördíttetnek útjába épen ezen közkívánat­nak mindenféle akadályok és épen azon helyről, amelynek kötelességszerű hivatása a nyugtalan­kodó s bizonytalan helyzetet megszüntetni. 8. Végre ha az egyleti közgyűlés egy bi­zottságot választott, s ha ezen választott képvise­let a legfelsőbb kir. ítélőszék helybenhagyását és szentesítését nyerte ki, s egyúttal elrendelte, hogy az egylet vagyona és az egyleti könyvek kezébe szolgáltassanak át, és ezen magas helyről való intézkedés már 1873. 10933.1873. szám alatt történt, mi tehát az oka, hogy mindezen intézkedések dacára, az egyleti könyvek, okmá­nyok, pénzek, értékpapírok, jogosulatlanul még máig is tek. kir. törvényszék helyiségeiben he­vernek? VELKÓI ZS. JENŐ, tanár. A város képviselő testületének időszaki köz­gyűlése f. feb. hava 25-én szükség esetén kö­vetkező napjain fogván megtartatni, — ez, azon megjegyzéssel tétetik közhírré, hogy ezen köz­gyűlés első tárgyát a lemondás által megürült számvevői hivatalnok választás útjáni betöltése fogván képezni, kik ez állomást elnyerni óhaj­tanák, — szóval vagy írásban a polgármesteri hivatalnál eleve is jelentkezhetnek, — világosan megjegyeztetvén, — hogy ezen tisztviselői állás­hoz a számvevői teendőkön kiről a kórházi ügyek előadása, — és a kórházi biztosság is csatolják. Az ülés kezdete­ naponként délelőtt 9 óra. — A tanácskozás kiválóbb tárgyai. — 1-szer. A megürült számvevői hivatal választás utjáni betöltése. — 2-szer. A jövőre készített közmun­ka tervezet iránti küldöttségi jelentés, — ebben a kövezet vámnak bérbe adása iránti javaslat — és az ezzel szemben önálló indítvány tárgyalása. — 3-szor. Az 1877-ik évi 22­­. cikk értelmében a községi bíráskodás ideiglenes berendezésére nézve, — a szervezeti küldöttség által benyújtott véleményes jelentés. — 1-szer. Az iskolaszék jelentése a nép­iskolákra vonatkozólag. — 5. Ka­lina János és érdektársaittak a 12 — 878. sz. a. határozat ellenébeni felfolyamodványuk. — 6- szor. A városi hatóság előterjesztése a Klein Babét bérletének meghosszabbítására nézve. Több időközben beérkezhető beadványok és jelentések. — Kelti Miskolcon február 12. 1878. FARKAS KÁROLY polgármester. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjában­ szives felemlítés végett van szerencsém közölni, miszerint a levelező közön­­ség­ kényelmére, Lőwy József és fiai könyv, mű- és írószerek kereskedésében, valamint a forgó­­hidon is, Fülöp Izidor kereskedésében, bélyeg árudák és levélgyűjtő szekrények állítottak fel, mely helyeken mindennemű postai érték­jegyek készséges kiszolgáltatásáról valamint az ott össze­gyűlt leveleknek naponként kétszer és pedig délelőtt 11 , délután 5 órakor a postahivatalhoz történő megfelelő módomi behozataláról gondos­kodva van. Miskolcon 1878. február 11-én. MANSCHEL VINCE, k. postahiv. főnök. Nyilvános köszönet Szathmáry Király Pálné ő méltósága szíves volt az izr. nőegylet javára 5 frt o. é. összeget adományozni. Fogadja a nagylelkű úrnő az egy­let gyámoltjai nevében eredő hála nyilatkozatomat. Miskolcon, 1878. február 12. GRÓSZ JÓZSEFNÉ, mint egyleti elnök, különféle. — A nőegyleti bál f. hó 9-én tartatott meg a megyeház nagyteremében. Fényes bál volt, mint mindig és meglehetősen népes, mint nem mindig. Még hozzá azon már-már lábra kapott véleményt is megcáfolta, hogy ez egyetlen elite bálunk voltaképen nem Miskolc város,­­ hanem a vidék bálja. A közelebbi évek nőegyleti báljain ugyanis főleg a hölgyek közül alig egy kettő képviselte városunkat, míg a mostani e tekintetben sokkal kedvezőbb arányt mutatott fel. A házi asszony Xifk­ovics-Piha Erzsébet ő nagysága volt, ki már ez estvén elfoglalt hely­zeténél fogva is, de még inkább természetes, von­zó kedvességével, a szép mulatság központja vala. Rajta kivűl a hölgy koszorút következő nők éke­­siték u. m. báró Vay Béláné ő méltósága. Sze­­pessy Gyuláné, Ragályi Miklósné, őrgrófnő Palavicsinyi Izmándné, Fáy Béláné, Kandó Jenőné, továbbá Oláh Ilona, Szontagh Jolán Gömörből, Orczy Ilona, Sturmann nővérek, Koisch Emma, Kisszely Ilona, Kerekes Pi­roska, Losonczy Gizella Fáy nővérek, Somo­gyi Kamilla, Melczer Sarolta, Tatár nővérek, Darvas Róza, Szepessy nővérek, Sipos Ilo­na, Vay Anna. — A mulatság reggelig tartott fesztelen jókedvvel, mely úgy látszik nem volt elég, mert hétfőn a „Koronán“ még egy nőegy­­leti reunió is tartatott, hol szintén sokáig , na­gyon vígan mulatott a nőegyleti bál több fárad­­hatlan táncosa. — Felolvasás. Februárr 11-dikén este 6 órakor Peres János ref. líceumi tanár tartott felolvasást. Tárgya már magában vonzó és ta­­nulságo­s, volt azért szép számmal is gyűlt össze a nagyobbrészt női közönség; talán a férfiak nagyon tisztában vannak a helyesírás szabálya­ival, azért feleslegesnek tartották hogy ez estén is tanuljanak.­­ Pedig igazán csak nyertek azok, kik e felolvasáson megjelentek. Felolvasó teljes szakavatotsággal fejtegette a helyesírás szabályait mindenütt kiváló világos példákat hozván fel. Kimutató egyszersmind a tudomány azon szakjait, melyeknek műszavai legtöbbet ártanak zengzetes magyar nyelvünknek, ottal-ottan, csípősen os­torozván az irodalmi nyegléket is. Bírálat alá vette a magyar tudományos akadémia legújabban kiadott helyesírási elveit s azoknak egy részét beható tanulmányozás tárgyává tévén, a tévedé­seket kimutatá. Sohase hittük volna, hogy a kü­lönben oly száraznak látszó tárgy, oly élvezetes órát, néha igazán mulatságos perceket szerezzen. Szerintünk éppen abban áll a felolvasás titka, hogy a legkomolyabb tárgyat is tudjuk élvezhe­tővé tenni, részint a kidolgozás, részint az elő­adás által. Adjon Isten kitartást, erőt derék ta­nárainknak, hogy az elismerésben nyervén leg­nagyobb jutalmakat, azáltal buzduljanak további sikeres munkálkodásra! — Tóth Pál l­eánynöveldei igazgató úrnak m­ai számunkban közlött kérelmét a leg­melegebben ajánljuk olvasóink és a közönség figyelmébe. E társadalmi szükséget pótló s párját ritkító intézet valóban sokat érdemel. Azoktól a a művelt nőktől pedig, kik növendékei voltak, kik­ nemcsak a külső, de igazi becsű maga­sabb műveltségüket is ott nyerték, áldozatot is érdemel. A­mire ott Tóth Pál igazgató úr kéri a közönséget, az egynek-egynek nem nagy ál­dozatába kerül , mégis összesen véve nagy jó­tétemény lesz az intézetre nézve. — A közigazgatási bizottság válasz­tott tagjai jövőre következők lesznek: Kun Ber­talan, Édes Albert, Répászky Alajos, Popper József, Serfőző József, Fekete József, Rock Pál, Lengyel Samu, Bizony Tamás, Kun István. — Az ónodi róm. kath. és reform, iskolákról nagy­­ kitűnő relátiót terjesztett elő a közigazgatási bizottságban Szabó Károly tanfelügyelő úr s úgy a lelkészeknek Korbula Emil és Fekete Károly uraknak, mint a taní­tóknak dicsérő elismerő levél kiadatását indítvá­nyozta. Vajha minden iskoláról ilyet hallanánk. — A helybeli szr. fi- s leánytanodá­­b­an e héten voltak a félévi vizsgálatok. A leá­nyok tanodájában volt alkalmunk néhány felele­teket hallani a földrajz­i történelemből, s külö­nösen az utóbbi tantárgy iránt tanúsított figyelem s a feleletek szabatossága, kellemes benyomást tett a nagy számmal egybegyűrt közönségre.

Next