Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-06-03 / 45. szám
— Igaz, hogy a föltételek a bérletet alább szállítandják, de még elég időnk van ezzel is próbát tenni. A másik mód volna a regálénak egy egyén vagy társulat részére együttes bérbeadása helyett a felületenként való kiadást megkísérlem. — Ezáltal verseny támadna és a bérleti összeg is nagyobb lehetne, mivel 5 - 6 ezer forintos vállalatba egyesek inkább bele mernek fogni, mint 30—40 ezer forintosba . A verseny által elérhetnék azt, hogy a pálinka ára mérsékeltebb s minősége kevésbbé rosz lenne, emelkedhetnék a bor fogyasztása s az arra vetett regale kereskedése befolyással volna a hordó számra ,eladásnál az ár emelkedésére. A részletes kiadásnál sem volna fölösleges némely feltételek megszabása, amilyen volna például az, hogy a bérlő egy korcsmárost se kényszeríthessen arra, hogy az csak a bérlőtől vásárolhasson bort. Két-három év egy város életében nem nagy időköz, de egyes emberében nagyon számot tesz; próbáljuk meg tehát ezen ügynél nem a város érdekét, hanem az egyes lakosok érdekét tenni első helyre vagyis a valódi hasznot a lászólagosnál több figyelemre méltatni. Ha talán a bérbe adás ilyen módon kieme kerül, a város akkor sem veszít, mivel szükség esetében a mostani bérlők, részint a város érdekét, részint saját hasznukat tekintve, örömest fizetnék addig az eddigi bérletei, míg ezen ügy elintéztetnék. Mi ugyan ezen eshetőségtől sem tartunk, mert ezen ügy tisztázására és bérbe adására még elég idő van s a legrosszabb esetben egy pár hóig maga a város is kapna kezelőt. Óhajtanák, hogy úgy a mostani bérek, mint más ezen dologhoz értők igyekeznének ezen ügyre vonatkozó nézeteiket nyilvánosságra hozni, mivel ezen bérlet városunkra nézve nagyon fontos, és kívánatos volna annak oly módon elintézése, hogy a város a megváltásra különben is szükséges bérletet is megkapja s nagyobb mérvű hátrányt a bérbeadás miatt az egyes lakosok se szvedjenek. P. Miskolc, június 14. Ha valami idegen a Kandia utcában véletlenül eltévedt, megütközve hallotta, hogy a hoszszú nap (Langer Tag) 1880-ik évben június 1-re esett; mert a zsivaly a választandó elnök aaiatt oly nagy volt, hogy a főutcán kocsizók lovai is megbokrosodtak ; pedig jelenleg a prédáról szó sem lehet; székek azok, amelyek a 8 évi élelemmel ellátott zsíros jászolból kihullottak, hanem az erkölcsi, társadalmi rend győzelméről, mert minden önérzetes keblet undorral töltött el azon gazdálkodás, melyet a régi posta utcai épületben mai napig űztek és űznek azok, akik becsületekkel és vagyonukkal kezeskedtek arról, hogy a borsod-miskolci kölcsönös kiházasító egylet vagyonát lelkiismeretesen fogják kezelni; keszelték is, mert T. M. elnök úr szűnni nem akaró éljenzésre és eget Verdeső tapsra hangolta a jelen volt érdekelt tagokat; előszámlálta saját érdemeit s midőn a nép e sovány konccal nem volt megelégedve s zúgolódott, mint Arábia sivatagján a keserédes mamna ellen, elővette az elosztandó összeget, nem ugyan a tárcájából, hanem csak a papiroson és „Obstupuere omnes“, mindenki föllélegzett, midőn a 25000 forintnyi összeg a nép boldogságát szívén hordozó elnök ajkain ellebbent; mert hiszen az igen szép összeg az 1.600.000 befizetett összeghez viszonyítva; azonban a mai contentek megzavarták azon derűit mosolyó férfiak kedvét, akik a lelkesítő nedűt a mai nap küzdelmére a tetemváró pincében reggeli három óráig szüksölgették ; s azok a dissidensek azt követelték, hogy azt is olvasná fel az elnök úr, mennyit likuidáltak maguk maguknak, mert az avatottabbak a zsebben levő jegyzetből a következő 1878 — 79-iki évi díjazásokat hasonlították egymással össze: Tóth Mihály 5544 írt, Deutsch Ignác 4303 írt, Spitz Henrik 3036 frt, Schwarz Ferenc, aki az elnökkel együtt azt hangoztatta, „hogy a nép a maga javát sem akarja,“ 2528 frt, de fárasztó volna a fent említett években 33,195 forintnyi összeget részletezni, mert ez a normám jöttünkmentünk, ettünk-ittunk 100 forint készült el Hogy az enyém és tied közti különbséget nem ismerő emberek címe is bő adagban kijutott Eördögh minden örökösének, azt nem is említem. De mégis úgy látszik egy kissé érzik a bóraszelet, mert a kulcs átvizsgálását nem ellenezték. Mi türelmetlenül várjuk, hogy a felülvizsgáló bizottság elfogta-e missióját, mert a dividencia csak akkor kutatható ki alaposan, ha a bevétel és kiadás indokolt tételei átvizsgáltattak. Szóval a borsod-miskolci kiházasító-egylet június 1-én tartott közgyűlése elég zajos volt, de az eredménye nagyon is szerény. .. ................................mert Ennél feljebb már nem hág Az emberi boldogság. Itt adja végre az egész ének- és dalfüzérnek önmaga által bevallott forrását, visszautasítását a vádnak, hogy Petrárkát utánozza, művének relativ értékét — szerinte, — hogy t. i. csak arra élvezetes ez, ki vele hasonlók-; tud érezni s nem a rideg ész, hanem az érző szív szerint állítja fel kritériumát. Mindezekből láthatjuk, hogy már itt képzelődése nem oly tevékeny, mint volt a kesergő szerelemben. A nagy boldogság birtokában itt oly filozófiai elmélkedésekbe bocsátkozik, melyeknek úgyszólván — semmi közük a költészethez s forrásukat is inkább az elmében, mint a szívben kell keresnünk. A német költészet tartalmasságához szokott Kazincy szerint azonban „az elsőség a Boldog szerelmet illeti, mert — szerinte — a Poétát az óhajtott szerencse birtoka még hatalmasabban inspirálta, mint maga az epedő vágyás is. Ha az első kötetben, mondja, az az örök egyenlő 200 sonettóban és 21 canzonéban csaknem elárasztja az olvasót, örvendeni fog, hogy a második könyvre jutván, a szerelem boldog birtokának és a szabad, vidám falun lakásnak, melyet az életnek vidám filozófiája és a régi és új literatura remek miveivel való foglalkozás emel és nemesítve a lángolva égő szent hazaszeretetének egymást váltogató képeire akad.“ (Érd. Múzeum 756.) Szerintünk azonban ez nem áll, mert ha már összeíráson írjuk a Kesergő és Boldog szerelmet, az elsőség bizonyára a Kesergő szerelemé, mert ott lángja szilaj, csapongó, elborító s fantáziája óriási s elkapó, mint Kölcsey mondja; míg a Boldog szerelem egyhangúbb s kevesebb képzelődési képekkel ékeskedő, sőt nyelve sem oly világos. De ez nagyon természetes is, hiszen ,a kesergő szerelem sokkal inkább találhat fájdalmat egész terjedelmében feltűntető szavakat, semhogy a boldog. Valamint amannak az élet minden mozzanata s a természet minden tüneménye megújítja fájdalmát, úgy emelnek mindenben, ami szeme elé kerül, csupán saját boldogsága tükröződik, mindenkor és mindenütt az érzés öröme visszafojtja benne a szót, úgy, hogy szakadozott, egymással összefüggésben nem álló hangokra képes fakadni, melyek többet takarnak semhogy feltárnának. Amíg a kesergő fájdalomtól feltépett I szív szerelme panaszában vesz tátongó sebére némi nemű ízt, — addig a Boldog szerelem öröme kifejezésére csak reflexiókat talál s ezeket is I I csak akkoron, a mikor az egyéniség, ha csak rö, Ivid időre is, érzelme fölé emelkedik. Utoljára is, s ha a lélek a szenvedélyek árjában a magaslat felcsigázott tetőpontján átcsap, a mily hévvel tornyosult előtte érzelem érzelemre, utána ép oly hiideg megadással fűződik reflexió reflexióhoz s az érzelem régi füzéből csak helylyel-közzel hull egy-egy felvillanó szikra a szemlélődés egyöntetű folytonosságába.“ (Figyelő 1878. május.) Épen ezt láthattuk a Boldog szerelem felmutatott tartalmából. Ennélfogva az előny mindenesetre a Kesergő szerelmet illeti. Az egésznek költői értékére nézve azt jegyzi meg Kazincy, hogy „a poéta dicsősége sokkal igazabb fényben ragyogna, ha a két kötetnek legalább harmadát elhagyta volna, mivel ezek közt olyanok is vannak, melyek szerelem énekei közé teljességgel nem tartoznak.“ Ebben volna igaza, ha az egész művet szerelmes versek gyűjteményének tekintenék. Csakhogy nem így áll a dolog, mert úgy a Boldog- mint a Kesergő szerelem dalai akként vannak összeállítva, hogy bizonyos tekintetben egy szerető szív regényét nyújtják. Ha pedig a dalgyűjteményt úgy fogjuk fel, hogy egészben szerelmi regény, akkor sokkal inkább organikussá válik és sok oly költemény igazolva van, melyek külön csakugyan nem állhatnának meg, mint Gyulai is mondja ; de e nézetben volt Toldy is, midőn azt állította, hogy Himfy szerelmei azon helyzetek lyrai képeinek hosszú sora, melyekbe a költő szerelme által jutott. A helyzetek ez összefüggő egymásutánja, a festett lelki állapotoknak azokkal párhuzamos fejlődése, hullámzása pedig Himfy szerelmeit valódi egységgé és egészszé teszi, mit hogy a költő célba is vett, több egyes dal bizonyítja, melyek bevezető s befejező darabokat hozzá költettek, hogy annak a kellő kikerekítést megadják. “ Ezen egésznek tehát kár lett volna „felét tűzre vetni“ (Kazinczy), mert akkor megtöredezett volna az a bűvös tükör, melynek sima lapján híven ragyog felénk a szűzies szemérmű szerelem, most epedve, mert baja van szívével, majd égi fénytől sugározva, mert a menny kellő közepén képzeli magát. Kár lett volna! mert akkor megcibáltatott volna az a színnel és illattal pompázó kert, melyben férfi és nő egy iránt fenkölten gondolkodik, ha a szíve romlatlan. Az egészben egy eszményképet mutat fel Kisfaludy, melyet egyszer boldog ifjúságában kiki megteremt magának; ő MEGHÍVÁS. A miskolci szirma-utcai helv. hitv. elemi leányiskola majálisa a görömbölyi Tapolcán június hó 5-én tartatikmeg, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja FILEP JÓZSEF, ref. tanító. Bősz idő esetén június 7-én tartatik meg. Az izr. népiskola ma d. u. tartja meg a „Vörös, rákon“ szokott tavaszi mulatságát, melyre a t. szülők és tanügybarátok ezennel tisztelettel meghívatnak. Külön meghívók nem küldetnek szét. Miskolc 1880. június 3. Az izr. tanítótestület. KÖZGAZDASÁG. Magyar-francia biztosító részvénytársaság (Franco-Hongroise.) A magyar-francia biztosító részvénytársaság életosztályához f. évi május hóban benyújtatott 426 drb. ajánlat 1.046,100 frt tőkéről, kiállíttatott 344 drb. kötvény 886,600 frt tőkéről. Mióta az életosztály működését megkezdte azaz f. é. február hó 1-től 1148 darab ajánlat nyújtatott be 2.923, 100 frt tőkéről és 924 kötvény 2.404, 200 frt tőkéről állíttatottki. A kereskedelmi miniszteriura azon a sajtóban is megvitatott kérdést, vájjon valamely életbiztosító intézet fel van-e jogosítva biztosított felei közt kisorsolható igényjegyeket kibocsátani a magyar-francia biztosító részvénytársasághoz május hó 28-án 14503. sz. alatt intézett leiratában elvileg eldöntötte, kimondván, hogy kisorsolható igényjegyek kibocsátása a fennálló törvények és lottó szabályok értelmében megengedhető. KÜLÖNFÉLE: — Papválasztás. — A jövő vasárnap délelőtt isteni tisztelet után a miskolci egyháznak azon fizető tagjai, kik 3 évi egyházbérrel nem tartoznak, lelkészt fognak választani az avasi templomban. Az értekezlet megtartása óta a Prágai Lajos, alsóborsodi esperes, neve is felvétetett a jelöltek közé. — Mi sem egyik sem másik jelölt mellett vagy ellen szólani nem akarunk ; de azt nem hagyjuk szó nélkül, hogy némely urak a szóba hozott jelöltek közöl csak azt hagyják bántalmazás nélkül, a ki az ő (maguk előtt) becses személyüknek tetszik, a többi jelölteket pedig minden alapot nélkülöző rágalmakkal