Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)

1880-01-01 / 1. szám

az időszaki sajtó volt az, mely gyakori megjelenésével naponként élesztgette, majd táplálta mind szélesebb rétegben az olvasás vágyát, elt és behatott oly körbe is, hová az irodalom termékei a fásult közöny vagy a mostoha viszonyok miatt utat nem találhattak; érlelte a közügyek iránti érdekeltséget; irányozta a nemzet közvéleményét; tért nyújtott az írónak: közölni eszméit, ismereteit, a közönségnek, megismerkedni a kor eszméivel; az időszaki sajtó volt a nemzeti érzület leghathatósabb ébresztője, égés, újjászületésünk döntő irányadója, lelkesítője a küzdelem, bátorítója az elnyomatás sötét napjaiban. Ezért van ma méltó örömünnepe a magyar hírlapirodalomnak! A legönzetlenebb faj és honszeretet lelke őrködött időszaki irodalmunk bölcsője felett; e lélek vértezte fel áldozatkész munkásait, hogy megküzdjenek itt a részvétlenség, a közöny fásultságával, amott megvívjanak a szabad eszmék poroszlóival, a nemzet elleneinek elnyomásával. Nem is tudjuk őszintébb kívánattal bezárni igénytelen sorainkat. Ez új században is vezesse a magyar napi sajtó derék munkásait az a gyémánttisztaságú, önzéstelen honszeretet, mely hevíté annak első apostolait; és valamint a letűnt században az időszaki sajtó volt a kietlenben bujdosó nemzetünknek vezérlő tűzoszlopa, akképen legyen az a felderült új időben is az igazi magyar dicsőség hazájába biztosan vezető kalauz TISZAPART I. 232. Értesítés. evi. 1879. A székesfehérvári országos kiállításon kitüntetett Miskolc városi kiállítók részére adományozott elismert okmányok és érmek szétosztása 1880. évi január hó 6-án d. e. 10 órakor a városháza nagytermében fogván eszközöltetni, az érdeklődő közönséget, az iparos társulatokat, ezen ünnepélyre tisztelettel meghívom. Miskolcon 1879. évi december hó 29-én Soltész Nagy Kálmán polgármester. KÜLÖNFÉLE. — Boldog újévet kívánunk! így köszöntjük e napon lapunk olvasóit. — Mert így köszöntik ma egymást mindazok, akik egymással összeköttetésben vannak. A családfő családja tagjainak, a gyermekek szüleiknek, a barátok barátjaiknak, a rokonok és ismerősök egymásnak kívánnak ma boldog újévet. — A hazafi kebléből is előtör egy sóhajtás, melyet a szív tiszta érzelme imává magasztosít: Uram! Deríts boldog újévet hazámra! — Ezek őszinte jó kívánatok. — Uram! hallgasd meg kérésünket, teljesítsd be önzetlen óhajtásainkat ! A miskolci polgári egylet közgyűlése rendesen az év első vasárnapján szokott lenni; akkorra hívta azt össze ezúttal is az elnökség. Az egyesület életére nézve fontos gyűlés szokott ez lenni, mert ilyenkor választják az elnököt, igazgatót, jegyzőt, pénztárnokot, ügyészt és választmányi tagokat. Ezúttal ideje volna már arról is intézkedni, hogy az egylet kiadása és bevétele között helyesebb arány álljon elő. Most a jövedelem nagy részét a vendéglős tartása emészti fel, mert övé a kártya és tőkeasztal jövedelme, lakást és még fizetést is kap. E miatt egyéb kiadások fedezésére nem jut pénz, az adósság törlesztésére pedig gondolni sem lehet. Úgy tudjuk, hogy a vendéglős tartásának megszüntetését az öreg urak ellenzik. — Igaz, hogy ez ősi szokás. — De mi azt hiszszük, hogy 20—30 frt havi fizetésért tisztességes szolgát lehetne tartani, akit a tagok egy kis harapni vagy inni valóért is elküldhetnének, — és így ebben sem lenne hiány; a kártya és tőkeasztal jövedelme elég lenne fűtésre és világításra , akkor a tagdíjakból pontosan lehetne fedezni az évi kiadásokat, sőt még annyi amennyi az adósságtörlesztésére is maradna. Ez az eszme nem tőlünk származik; mi csak emlékezetbe hozzuk, mert ezt látjuk az egyedüli módnak arra, hogy az egylet fizetéseit pontosan teljesíthesse. — Ajánljuk a tagok figyelmébe. — Saranska József, egri érsek, egyházmegyéje nagyobb városai részére 300—300 frtot küldött, hogy ezen összeg a különböző felekezetek lelkészeivel egyetértőleg osztassák ki ama városok legszegényebb sorsú lakosai között. Városunkon kívül Eger, Gyöngyös, Jászberény és Nyíregyháza részesültek a jótékony főpap becses ajándékában. — Fogadja a jók áldását nemes tettéért. Adjon Isten neki boldog újévet! — Az ipariskola. Borsodmegye közigazgatási bizottsága dec. 18-án 1554. szám alatt kelt határozatával városunk polgármesterét utasította, hogy az iskolába nem járó tanköteles iparos tanoncok mesterei irányában a törvény szigorát alkalmazza. — Polgármesterünk ezen meghagyás következtében erélyesen kíván intézkedni; azért is az iparos iskola igazgatóját már hivatalosan megkereste, hogy az iparos iskolába beírt tanítványok és mestereik nevét vele minél előbb közölje, hogy ezt az összeírással összehasonlítván, a be nem írottak ellenében a törvény szigorát alkalmazhassa. A házi ipart és iparos oktatást terjesztő egylet részére a gyűjtő íveket Soltész Nagy Kálmán mint az egylet alelnöke a napokban küldötte szét azokhoz, kiket úgy ismer mint ezen magasztos eszmének barátait. — Biztosak vagyunk a felől, hogy városunk polgárai tömegesen fognak csatlakozni ezen ügy támogatásához s ez által módot nyújtanak arra, hogy városunkban a nők képesíttessenek munkáik által a megtakarításra sőt keresésre is. — Ajánljuk ezen szent ügyet polgártársaink figyelmébe! — Ha pedig volnának olyanok, a kik a házi női ipar tanításáról valami tekintetben felvilágosítást óhajtanának szerezni, legyenek szívesek arról szerkesztőségünket pár sorban értesíteni. — Temetés. December hó 29-én délután vitték nagy részvét között örök nyugalomra L. Farkas Sára asszonyt, Hodiczius Ferenc ápoldai felügyelő érdemes és munkás nejét, életének 69 ik, boldog házasságának 51-ik évében. — Férje hű nőt, gondos ápolót és értelmes tanácsadót, unokái mindenüket, — barátai, ismerősei hű barátjukat, az ápoltak nemes szívű ápolójukat vesztették el benne. — Munkás, fáradhatatlan és ügybuzgó nő volt ő, ki mindig környezetének és egyszerű, de nemes hivatásának élt, fáradozott; — a kit e fáradhatatlansága vitt sírba is. Legyen álma zavartalan és sírhantja könnyül — Áthelyezések. Dr. Markó László, megyei főorvos, mint katonai főorvos, a közös hadseregtől a honvédséghez tétetett át. — Ugyancsak dr. Antalfi K. és Ráckevy J. segédorvosok is. — Temetés. Tegnap kísérték örök nyugalomra Vadnay Józsefet Heő-Szalontán. — Elte 55-ik évében dec. 29-én halt meg, özvegye, két fia, fivére és számos rokonai siratják a megboldogultat. — Béke lengjen sírja fölött! — Gróf Zichy Viktort a rendjelekkel való kereskedés miatt a fővárosi nemzeti kaszinóból dec. 27-én 26 szavazattal 7 ellen kizárták. — A borsodi orvos-gyógyzerész egyet évi nagy gyűlését január 5-én fogja megtartani szokott szállásán. — Debrecenben január 5, 6 és 7-én lessz a bőr, gyapjú, méz, dió, toll, iparcikkek, gabonaneműek és mindenféle termények vására; 10 és 11-én a sertésvásár; 12 és 13-án a nagy baromvásár. — Földrengés. Fehértemplomban dec. 22-én reggel 3/4 5 órakor olyan erős földrengés volt, mint amilyen dec. 7-én éjjel 11 órakor. — Új pajtahívó tál lép életbe a mai napon Szinnyén Sáros megyében; ehhez tartoznak: Andrásvágás, Delete, Gernye, Kajata, Lászka, Lusánka, Mohnya, Szentkereszt és Sügge-Ujfalu. A Tolna megyében pedig már dec. 22-én megnyílt Jósafőn, az új postahivatal; ehez tartoznak: Aggtelek, Borzova, Égerszög, Jósafő, Szilice és Teresztene. — Magyar ifjúság és népkönyvtár címen Kisfaludy Tóbiás győri főgymnásiumi ny. r. tanár szerkesztő és Gross Gusztáv és testv. kiadó tulajdonosok Győrben előfizetést hirdetnek az ifjúság részére kiadandó füzetekre. — Ára egy évre 5 ft 50 kr, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, egyes számára 15 kr. — Minden vasárnapon egy 36—48 tizenhatodrét lapra terjedő füzetke fog mejelenni. — Lesznek benne elbeszélések, versek és vegyes közlemények. Megjelent a Képes családi lapok V. füzete. Képei közt érdekes XII. Alfonz spanyol király és Mária Krisztina főhercegnő arcképe. E füzet Vértesi Arnoldtól kezd egy elbeszélést. — Ára egy füzetnek 30 kr. Kiadja Mehner Vilmos Budapesten IV. Kalap utca 4. szám. — Megjelni és szerkesztőségünkhöz is beküldetett „A palócokról. Népismertető tanulmány. Irta Pintér Sándor.“ Kapható Budapesten Aigner Lajosnál. Ára 80 kr. Az egész mű 6 nagy nyolcadrétű ív. Csinosan van kiállítva. — Rövid hírek. Szombathelyen a Széll Ignác alispán szőllőjében a munkások egy cserép bögrében 333 darab régi ezüst pénzt és 5 darab aranyat találtak, melyek 1580. előtti időből valók. — Komáromban dec. 17-én reggel 4/3 órakor Hahn János cs. k tűzmester kedvesét Markus Marit féltékenységből mellbe lőtte s ugyanazon revolverrel magát is meglőtte; kórházba szállították őket s ott pár óra múlva meghaltak. — Debrecenben a függetlenségi kör dec. 26-án leplezte le ünnepélyesen a néhai Pajtai István arcképét. — Sens érseket a párisi rendőrség 1 frankra büntette, mivel áthágta azon hatósági rendeletet, mely szerint fagyás idején a házak, kertek és udvarok előtt a járdát sepertetni kell. — Magdeburgban egy fiatal színésznő egy víg társaságban szép hajából a leg- 87.ebbik fürtöt levágta s az azért kapott 100 márkát a felső szilézai ínségesek részére ajánlotta. A Tisza-Polgáron dec. 9-én Kapus János kocsijával a Tisza jegén akart átmenni, de a jég alatta beszakadt, s kocsijával és lovával együtt odaveszett.—Budapesten Piltz Lajos a Lukácsfürdőben megfalt, hát ez már a bon—tonhoz tartozik! Vagy talán nem is bon —ton az, hanem a gőzkor szürke fogalomkörének idétlen szülötte? ... A gőz rátelepszik az észre is, ott oly páratömörülést, oly csapadéklerakodást eszközöl, hogy az ismeret látszereivel fel nem fegyverzett szellemi én — habár négy zwikker van is orrán — nem lát túl az orrán; következésképen e láttérben van egész világa s azon kívül rá nézve nincs semmi. A hol az érvek rugója elpattan, a hol az ismeret hacsba vegyül, a hol az állítás nem akadatoltatik, ott a tagadás az egyetlen rókalyuk. Legalább az én leányaim azért természetimádók, mert azt, akit mindenütt keregnek, nem tudják a fűszálban meglelni! . . . Amennyiben az is életprincipium, hogy „a háznál a látszólag jelentéktelenek is, rendesen végeztessenek,“ az én istenben boldogult édes anyám, mikor „legszentebb munkakörének eleget tett“ — hogy tettleg is igazolja, miszerint ő férjének „segítő társa“ s így azt, „mit amaz szerez, takarékosságával, gazdálkodásával,“ megkétszerezni van hívatva, — tiszta kötőt kötött, s a konyhába ment . . . Hát a Kézi, az én Rozikém? Ő kérem rögtön migraint kap a konyhaszagtól. Szegény gyönge idegzetű, hogy még a 12 forintos szakácsnő zörgésig keményített szoknyafelületéről szétillanó rántásszag is alélttá teszi. A libucák hasonlag vannak vele. Ők sem simpatíroznak a konyhai gőzzel. Aztán meg az a fakanálnyel fel is töri a glycerines kesztyűben éjjeliző kacsácskákat! No de ennek az ideggyengeségnek is megvan a maga haszna, amennyiben az Eliz szakácsné már a tálalás előtt gondosan félrerakhatja a legszebb falatokat a Szepi borbélylegénynek, míg a másodrendű koncokkal lekenyerezett Böske szolgáló, a Nagy Miska freiterrel felejtetheti el a kaszárnyas menáge aszkorig vetemedett soványságát. De hát hadd éljenek ők is! Mikor a kakukkos óra 12 vert, az én istenben boldogult édesanyám, a hetes kislánynyal megtéríttetett s feltálalta az ebédet! Bezzeg mutathat a mi éttermünkben (14 77 m. ) felfüggesztett inga óra egyet is kettőt is: rostokra főhet a hús, megszenesedhetik a sült, megteríthet a Rébék szobalány akár három sorral is, gondolkodhatom én a pusztában bolyongó zsidók éhkínjáról, elképzelhetem, hogy Mózesnek menynyi küzdelmébe kerülhetett az egyiptomi édes hagyma orcsillandoztató ingere által korgó morajba csapott gyomrokat, az ígéret kilátásával lecsendesíteni, — nem eszünk mi addig, míg az én libucáim az utolsó mákvirágot is el nem csípték az asphalton! Persze, hogy a Rézi sem törődik az ebéddel, mert hiszen a közönséges ósdi ember már a fekete kávéját szörpölte, mikor ő reggelizett. Aztán ő is csak kap egy-egy fonyorodott bókot a szerzőbe. Hej pedig, nincs az a quielali tábornok, aki annyira büszke volna egyik-másik hős tettére, mint az én karminnal égrissel kikorigált Rózim, a katzen jammer perfümirozott légkörében előhömpölygő szépelgésre! (Folytatása következik.)