Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-10-10 / 82. szám
hozzá szó, hogy egy fő leánynevelő intézet itt legyen-e, vagy más helyen? De más részről egyházkerületnek már itt van telke, épületei, kertje vannak, melyeken új épületeket emelni, vagy a már meglevőket a kívánt célhoz átalakítani könnyen éstlegolcsóbban lehetne. Nem lehetetlen, hogy egy ilynemű intézetnek berendezéséhez Miskolc városa és a miskolci ref. egyház is meghoznák a maguk érdekükben kívánatos áldozataikat. Az egyetértés szelleme és az áldozatkészség juttassák a legnemesebb eszmét diadalra! Egy bizottsági tag, Miskolc város képviselő testülete részéről folyó hó 14-én d. e. 9 órakor a városháza nagytermében tartandó közgyűlésre a városi t. képviselő urakat hivatalos tisztelettel meghívom. Miskolcz 1880. október hó 8-án A közgyűlés tárgyai. 1- ször Az árvaszéki közgyám választása. 2- szer Számvevő választása. 3- szor Az ezen választások által esetleg üresedésbe jött rendőrtollnoki állás betöltése. 4- szer A szabályrendeletek átvizsgáltával megbízott küldöttség jelentése. 5- ször Borsod megye bizottsági közgyűlésének határozata a Nagy István és társa tulajdonát képező malom külső szerkezete tárgyában:Soltész Nagy Kálmán polgármester. Nyilatkozat. Részint tisztelt ügyfeleim iránti tekintetből, részint saját érdekemben szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, miszerint a Miskolc város hatósága kebelében megüresült közgyámi állásra pályázni nem fogok. Ügyvédi működésemet továbbra is folytatom Miskolcz, 1880. október 8. Simon Pál, köz- és váltó-ügyvéd. KÜLÖNFÉLE. — Az idő. — Október 7-én szép, nap-, fényes idő volt; élet. 8-án reggel nagy köd, me’ly már 9 órára felszállott, s utána szép napfényes idő következett — Október 9-én ismét szép nap- fényes idő volt. — A szüret. — Városunk határában a szüret vége felé jár; a legtöbb gazda már megszedett és csóválja a fejét a kevés must fölött; vigasztalja pedig magát azzal, hogy legalább az, a kevés mustja jó — most már 13—16 ftot is ígérnek egy 140 literes hordó mustert; de azok, a kik előre el nem adták, még igy sem igen hajlandók megválni kevés de jó termésüktől. — Az ó bor ára is emelkedik lassan; most már azt is fel lehet adni 16 ifjúval. — Adakozás. — A felső-kelecsényi ref. templom fölépítéséhez a Báró Radvánszky testvérek 3000, Ragályi Miklós 5000 téglát voltak szívesek adni. — Áldja meg az isten őket, hogy azon szegény egyházon segítettek! — A közkórház. — A közkórházban szeptember hó első napján volt 136 beteg, szep-temberben felvétetett 139, ápolás alatt volt tehát 255. — Ezek közül felgyógyulva és javuló félben elbocsáttatott 120, meghalt 19, október hóra maradt 108. —„Állatrendőrök a gazdaságban“ című, 32 lapra terjedő művecskét adott ki Mádai Mátyás Aradon. — A szerző ezen művecskét azon czélból irta, hogy azt az egyes hatóságok és egyletek a nép között terjeszszék. Száza 4 ft, ezer példány 30 ft. A mű azon állatok védésére hívja fel a gazdák figyelmét, melyek a kártékony állatokat pusztítják. Így a rókát úgy tünteti fel, mint a mezei egerek ellenségét, a verebeket a hernyók és más férgek pusztítójául; szól a fecske, cinege, seregély, bagoly, harkály, kakuk, bóka, gyík, sündisznó, vakond, denevér, cickány, görény, és menyét hasznos voltáról és ezek védéséről. — A mű érthetően és vonzóan van írva. — Ajánljuk az egyesek és társulatok figyelmébe! — Megrendelhető a szerzőnél Aradon. — Ayorms hírek. — Szatmáron az 1881 -ki költségelőirányzat szerint a jövő évben egy forint után 85 kv lesz a községi pótadó. — Buda-Pesten okt. 1-én délután 4 és fél órakor Schauer Gyula a Margit-hidfő alatt pisztollyal vetett véget életének. — A nagy bányai nyolc osztályú gimnáziumot a közoktatási minisztérium érettségi vizsgái joggal ruházta fel. — A Rudolf trónörökös esküvője egy bécsi félhivatalos lap szerint Bécsben 1881 febr. 22 én lesz. — B. Podmaniczky Géza az aszódi ev. algimnázium magyar tanulói számára ösztöndíjut 10 darab aszódi takarékpénztári részvényt ajándékozott; ezek értéke összesen 500 Zrt. — A losoncié v. egyház lelkészévé szept. 19-én egyhangúlag Margócsi Józsefet választották meg. — Az ung ref. egyházi megye esperesévé Szabó András csicseri lelkész, segédgondnokává Bernáth Zsigmond, tanács bíróivá Makai Dániel ungvári, Németh Imre nagydobronyi, Rásky Endre vajkóci, Szabó József eszenyi, Jakab István kisdobronyi, Virág József varányi lelkészek és Kovács Károly, Bernáth Dezső,Szomlaky István, Gyöngyösi Pál, Berhelyi Ödön, Gulácsi Károly és Horváth Dezső választottak meg. — Mihályfy Antal, volt fővárosi ügyvéd, 2—2 ezer forintot hagyott a Rókus kórháznak, a vakok intézetének és egy építendő lelencházra. — Áldott legyen emlékezete! — Mahadiában okt. 3-án éjjel 11 órakor 4 katona agyonverte Alii Izmail szatócsét, mivel az egyet közülök megfogott szellőjében, melyet a katonák nagyon pusztították; — a katonák el vannak fogva. — Eszéken Balinovics és Zsivkovics rablógyilkosokat Piperger, prágai hóhér, akasztotta fel. — Mankovich György, kaposvári ügyvéd, okt. 2-án Budapestre utazott s onnan levelet írt családjának, melyben tudatja, hogy öngyilkossá lesz; a Vadászkürtben volt szállva s onnan nyomtalanul eltűnt — Offenbach, a hires zeneiró, Parisban okt. 4-én meghalt; temetése 7-én délelőtt 10 órakor volt; özvegye egy na és 4 leánya maradt. — Székesfehérváron okt. 4-én leplezték le ünnepélyesen a Szögyény Marich László főispán arcképét, testvéreivel, mint egy kiutasított, — kinek bűnét ! A prior fejet rázta. böjt és hallgatás által kell megszenvednie, ül — Nem, nem, Signore - monda. — közöttük. Csak huszonhárom. — Ön nem eszik, Signore!? monda a — De én biztos vagyok dolgom felül, — prior. — állítom. — Én............köszönöm, tisztelendő atyám ! — Én magam is, — eltűnvető a prior — hebegem. — Eiég volt, nem kérek többet... udvariasan, de határozottan. — Azt kell hinnem, hogy nem ízlik önnek. Talán más bort innék ön? Pincénk sokkal jobban el van látva, mint éléskamránk. Tagadó mozdulattal köszöntem meg. — Úgy hát vonuljunk vissza szobámba, hol kávénkat is elkölthetjük. Ezen szavak után felállott, rövid hálaimat rebegett és egy kicsiny, virágos szobába vezetett, melyben több könyvpolc, egy pár kényelmes hencser, egy kis asztal — azon kávé és sütemény — volt látható. Alig foglaltunk helyet, midőn a zivatar teljes erősségében kitört. — Signore itt biztosabb helyen van, mint az úton Palazzuola és Albano között, — monda apa téruperior, miközben kávéját szürcsölgeté. — Úgy van! — viszonzom. Jól értettem-e, hogy valamint tavai, úgy két évvel ezelőtt is zivataruk volt ez estén ? A prior arca elsötétült. — Nem tagadhatom ez esetet, — válaszait ő, — de ez mindenesetre is csak eset. Szerzetünknek ma két éve egy nagy, mélyen elszomorító szerencsétlenségről kellett tudomást szereznie, és a testvérek azt hiszik, hogy az ég e zivatart azon esemény emlékére adja. A szerzetesek babonás hitűek, Signore, és ez nem is csoda, ha az ember magános életükre gondol. Helybenhagyólag meghajtottam magamat. A prior nyilván világlátott férfi volt. — Nos, itt Palazzuolában, — folytatá kedélyesen csevegve, — anélkül, hogy a zivatart figyelmére méltatná, — most huszonhárom testvér van, kik közül nagyobb rész, vidékről való. És e huszonhárom közül életében tíz sem jutott el Rómáig. — Huszonhárom? — kérdem. Talán huszonnégy, tisztelendő atyám. — Magamat nem számítottam bele, — válaszolt a pror feszesen. — Én sem számítottam önt, — elünvetém mégis most az asztalnál huszonnégy szerzetbeli testvért számláltam meg. Hallgattam. Bizonyos voltam benne, hogy nem tévedtem. — Kezdetben, tisztelendő atyám! — kezdem újból rövid szünet múlva, — huszonhárman voltak, de azon testvér, ki később jött, a huszonnegyedik volt. — Később ? — Kérdő a prior. Tudtom- mai senki sem jött később. — Egy beteges és igen rosz kinézésű szer-zetes, — mondám, — ki különös szikrázó szemekkel bír, oly szemekkel, melyek, állíthatom. Ken kellemetlenül érintettek, kevéssel azelőtt jött le, a hogy a lámpát behozták. A prior kedvetlenül mozgott ide s oda karszékében s még egy csésze kávét töltött magának. Hol ült, Signoréi* — Kérdező. — Az asztal végén maradt üres helyen. A prior érintetlenül tette le kávéját s igen izgatottan kelt föl helyéről. — Az istenért, Signore — dadogta a prior — gondolja meg, mit beszél! Valóban .... valóban látta ön ? Igazán ? — Igen, igen, — válaszolom remegve. — Oly igazán láttam, mint ahogy élek és mozgok. Miért kérdezi ezt? — Betegesen s rosszul nézett ki s különös szikrázó szemekkel bírt, — ismétlő a prior, mialatt ő maga is egészen elhalaványodott. Fiatal ember volt még? — Igen, fiatal — válaszolom. De nem most láttam először, tisztelendő atyám! Már találkoztam vele, ma délután lenn a gesztenye erdők közelében, a tónak egy halmán láttam őt. A prior egy faragott feszület előtt, mely a kandalló közelében függött, térdre borúlt s néma imát látszott rebegni. Midőn végre fölemelkedett és felém fordult, halottsápadt volt. — Esedezem, szóljon! mit jelentsen mindez? — mondom én. — Megmondom azt, amit megmondhatok, signore! — válaszolt ő. Természetes, mindent el nem beszélhetek önnek. Titok az, mely nem csupán enyém, de a szerzeté, és nincs joga sen Felelős szerkesztő és laptulajdonos Társszerkesztő Dr. Bódogfi Aliért Peres János kinek közülünk ezt elárulni, kifecsegni. Két évvel ezelőtt testvéreink egyike nagy vétket követett el. Sokat szenvedett, hosszú ideig küzdött a kisértés ellen, de végre, egy sajnálatra méltó alkalom által elcsábíttatván, elkövette mégis a bűnt. Bűnét, életével fizette meg. Egy valaki, kinek e tette által sok méltatlanság okoztatok, — menekülésében utólérte a szerzetet s agyonüté. Signore, ezen szerzetest Gerominónak hívták. Azon helyen temettük el őt, hol lelkét kiadá, egy halmon, mely a gesztenye erdők közelében a Marinába vezető úton emelkedik. Nem volt jogunk, földi tetemeit szentelt földbe helyeznünk, de minden évben, midőn ezen rettenetes nap elérkezik böjtölünk és miséket mondunk lelke nyugalmáért Itt a prior elhallgatott s letörló homlokáról az izzadságot. — De, tisztelendő atyám !. .. kérdem. — Ma egy éve, — szakított félbe, — elrg favágó, itt túlnan, szent esküt tett le arra nézve,hogy ő kevéssel napnyugta előtt Geromi novai azon halmon találkozott, melyen sírja volt. Testvéreink hittek ez embernek, de én... . bocsássa meg az ég! — én nem hittem. Most azonban.. . — Úgy-e bár hisz nekem? — hebegém.— ön hiszi, hogy én .. . — Hogy ön látta Geromino testvért, — egészítő ki mondatomat a prior ünnepélyesen. És én magam is hiszem. Erre talán azon ellenvetést tehetnék, hogy érzéki csalódás volt az egész; de hát nem elrémítő jelenés-e egy ily csalódás már magában véve is, ép úgy, mint azon hiteles szent rege, melyben a babona a szellemeket a túlvilágról idézi elő. Mikép magyarázzam én meg magamnak egy ily behatás alapját? Mily physikai hatás következtében közöltétik ilyes az agygyal? Oly kérdések ezek, melyek az elmélődés örvényébe vezetnek, mely elől úgy a közelgő, mint a bölcsész is visszavonul.... Oly kérdések . . . . melyekre feleletet adni még csak meg sem kísértek. Csak annyit tudok, hogy ez esemény velem megtörtént, hogy Geromínét saját szemeimmel láttam és pedig tisztán és pontosan negyven év előtt, július hó tizennegyedikén mino dominikegyezernyolczszázharminckilencben. Olaszból: Fridrich Gyula.