Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-05-23 / 42. szám
MISKOLC, 1880. május 23. 458.-42. szám. ÖTÖDIK ÉVI FOLYAM * Előfizetési díj: 1 $ Negyedévre 1.50kr.-A Félévre . . . 3 ft. ^«Egész évre 6 „ i||i 1| | gi | if'3i,qaBa ^ e=i».^sjs^ ‹==^SS^=S' MISKOLC. Help érdekeiét képviseli, ipar, kereskedelmi, priássatt és ismeretterjeszti lázlit. Szerkesztőségi iroda: Urak utcája 1122. szám. Egr^esszétro.ara, 7 kr. f'^ Hirdetési dij: Négyhasábos petit |[fsor 5 kr. Többször r(; "ighirdetésnél olcsóbb. Bélyegdi] 30 kr. f —.....— vés hirdetés *0 frt. ^ •___Kiadói iroda: Széchenyi-utca 746. szám Möesz-féle ház »minden csötörtökön, fjp és vasárnapon, A HALOTTKÉM. Irta: Dr. SCHWARZ SAMU. Hivatalos működésem ideje alatt igen sokkal találkoztam, kiknek feltűnőnek tetszik, hogy csak a bejelentett haláleset, után, a halál okát előidéző orvosi bizonyítvány előmutatása, a halott megvizsgálása, az élet megszűnését bizonyító okirat és jegyzőkönyv felvétele után engedtetik meg az eltemetés. Nem lesz talán érdektelen a lap sokt.olvasójának, ha röviden előadom, mi okból történik a halott vizsgálat, és mily fontos ez embertársaink és a közegészségügyre nézve. Az 1876. évi XIV. törvénycikk, mely a közegészségügy rendezéséről szól, 110. §-a szerint, a halottkémlést az egész országban kötelezővé tette; ezen törvény értelme szerint következő célja van a halottkémlésnek. 1) Meghatározni, hogy az illető valóban meghalt-e? 2) Megállapítani, hogy az élet megszűnése természetes vagy erőszakos úton következett-e be? 3) Constatálni, hogy az illető nem járványos vagy járvátnyóvá fejlődhető betegség áldozatává lett-e? A 3 kérdés közül mindenekelőtt az elsőre kell különösen figyelni a halottkémnek és ha azon tüneteket tekintetbe veszi, melyek a holttesten az élet megszűnése után fellépnek, lehetetlen, hogy úgy tévedjen, mint fájdalom utolsó időkben olvasott esetek mutatják. Melyek a bekövetkezett halál jelei? 1) Megszűnik a tüdő működése, a légzés. 2) A vérkeringés megáll. 3) A test mozdulatlanná, hideggé és meredtté lesz. 4) Fellépnek a hullafoltok. 5) Az általános vegyibomlás jei mutatkoznak. Miképen jelentkeztek ezen tünetek, és mily ellenpróbái vannak? a) A tüdő élettani működése röviden abban áll, hogy a levegőt az orron és szájon át belégzi, de egyszersmind a történt anyagcsere után a fölösleges részt kilégzi, ezáltal a mellkas folytonos mozgásban van; azonban tetszhalottaknál (kiknél a vérkeringés igen lassú) oly gyengén történhetik ez, hogy csak szoros vizsgálás után vehető észre; azért szokás az illető orra és szája elé tükröt, tollat vagy égő gyertyát tartani, hogy a lehelet által nem homályosodik-e meg vagy nem rezeg-e a tégy? b) A vér keringése megáll. A szív, meg bondagsag;rövid vázlatban jobb s bal pitvarból jobb s bal kamrából, áll,szivattyúként működik az emberi testben; a pitvarokba a nagy visszerek, a kamrákba a nagy literek szájadzanak, a pitvarokba, úgyszólván, beszívja a vért, innen a kamrákba jön, ebből a nagy literekbe tovább adja; ezen élettani működést szívverésnek, az üterekbe hullámszerű tovamozgását lüktetésnek (pulsus) nevezzük. E legfontosabb szerv működése tetszhalottnál alig észrevehetőig történhetik, de a szakképzett halottkém a vérkeringés létezéséről sokfélekép győződhetik meg. Régi időben, midőn még sem a mesterséges légzést sem a villanyáramot nem ismerték, használták a Christison-féle égetési próbát pecsétviaszszal. Jaure szóvással vélt viszhatásra találni s így netalán a tetszholtat az életnek visszaadni, s több más ily kísérletek alkalmaztattak.Könnyen meg lehet győződni a vérkeringés létezéséről, ha az illető felső vagy alsó ajk szélén hegyes tűvel beszúrunk és a vérzés folytatólagosan néhány percig tart, vérkeringés s így még élet van jelen. Legkisebb mozdulatait a szívnek meg lehet határozni vizsgáló tűvel, mint ezt az egyetem kísérleti élet és kórtani intézetében kutyákon és nyálakon észlelhetni; ezen kísérlet a szív tájbonctani ismeretét feltételezi, u. i. a vizsgáló tű a mellkason a szív csúcsába szúratik; ha e szerv még működik, az izomzat összehúzódását a tű külső, szabadon álló része tisztán külölni fogja. Ezen eljárást Middeldorf az emberre nézve is ajánlja Részemről, miután a halottkémlést nálunk még nem igen szokták meg, használom ugyan a tű próbát, de más alakban, ilyetén alkalmazását, ha a mutatkozó előítéletet, sikerűlend legyőznöm, TA8C& S4M i§u§íi . • • Nem érted te azt a mély bút, Mely lelkemet gyászba vonta. Te vígabb vagy mindég, mindég! Én meg szomorúbb naponta. Meg érted-e akkor Bánatomat, búmat. Majd ha koporsómra Teszik koszorúmat? . . Csillai Kálmán. KISFALUDY SÁNDOR „ Ifim fi szerelmeidnek eredete és költői értéke korára és utódaira tett hatása. Irta: MOLNÁR LAJOS(Folytatás.) H- j „Ex rerum cognitione efflorescit abundantia.“ „Ha tudnék minden lyrai mű alkalmát, mélyebben éreznék hatását“, mond Imre Sándor a Budapesti Szemlében. E szempontból indulva ki, tekintsük meg: ki volt Himfy szerelmeinek írója s mi volt annak eredete? Slimfyt Kisfaludi Kisfaludy Sándor írta, ki szüleit Sümegen, Zalamegyében, 1772. szept. 22-én (A m. t. t. évkönyvei VII. k. Buda 1846.) ősi nemes családból, mint maga írja Hattyúdalának első énekében: „Magyarföld szülöttje vagyok Én is Zabolcs fajából, Oklevelek tanúsítják Ezt Árpádok korából“. Atyja táblabíró és megyei szónok volt. Kemény és szigorú fenyíték alatti nevelésben részesítette Sándorunkat, miért is — mint a „Két szerető szív történetében“ maga írja — különben valóban jólelkű és bölcs atyját soha meghittjének, barátjának nem kívánhatta.“ Mondják, hogy a gyermek játéka sokszor előképe a férfi pályájának. Hercules bölcsőjében kigyót fojtogat; a kis Cyrus gyermektársaival katonásdit játszik. Kisfaudy Sándor „hat éves korában két kanpulykának szárnyait kitépvén, azokat két, fasindelylyel kitesített, kikötözött nagy szárnynyá alkotá s mintegy három ölnyi magasból repülést, próbált.“ (Önéletrajz.) Mily magasan repült később képzeletének sasszárnyain ! . . . Alsó és középiskoláit Győrött végezte, még pedig mint „első eminens“; a bölcsészetét és a jogtudomány első évfolyamát pedig Pozsonyban. Itt azonban jobban érdeklődött az akkor fejlésnek indult magyar irodalom mozgalmai s a virágzásban levő német költészet iránt, mivel „ekkor jöttek kezébe Schiller, Lessing s több ily lelkek munkái.“ (Önéletrajz.) Pozsonyban, mint a német elem fészkében, magyar társaságot csakis a lelkes papnövendékek között találván (működésükről több dicsérő levél van a Mindenes gyűjteményben.) „Oda járt el mulatozni, Magyar hangot hallani, Ott tudott csak sok magyarhoz Hazánk nyelvén szólani.“ (Hattyúdal IX. 22.) Majd az országgyűléseket járta inkább, mint az iskolát. Egy alkalommal, röviden épen a gyűlésterembe, a Pálfy nemzetség curiájába akart besurranni, egy tót prókátor viszszarántotta, mondván: „Vissza gyermek! ez !; egy jövendő procitor patriae !“ nemes haragra gyúladva, visszakiáltott a fiskusnak: „Én igaz magyar vagyok . . . s így jobban ide való, mint az úr!“ Tizenkilenc éves korában testőrré akart lenni, de atyja a rajongó ifjút nagyon gyöngének találván, 1792-ben haza vitte s azt akarta, hogy otthon törvény gyakorlatra adja magát. Kezébe is adta Husztit és Verbőcyt; csakhogy míg nappal ezeket forgatta, éjjel magyar könyveket olvasott, sőt a hosszú téli estéken két szomorú játékot is írt: „Ulysses és Peneloppe“ és „Seneca halálát,“ melyeket még Pozsonyban elkezdett. Atyja látván, hogy nem lesz belőle prókátor, meghallgatta azon kérését, hogy katona lehessen. Minthogy épen ekkor a testőrségnél üres hely nem volt, a Sándor-Leopold magyar ezredbe lépett, mely akkor épen Erdélyben, a kedves tündérhonban állomásozott; tehát ott, hova ő oly résen vágyott, hol az általa kedvelt és jól ismert hazai történetnek oly sok nevezetes mozzanata zajlott le, hol volt egykor a nemzeti élet központja. Erdélybe való utazását érdekesen rajzolja azon levélben, melyet Kolozsvárról barátjához, Skublics Imréhez intézett, a melyben lelkesen elhatározza, hogy az elhanyagolt magyar nyelv művelésének áldozandja minden idejét, egész tehetségét. „Nyires nevezetű faluban kellett meghalnom, — úgymond a levelében, — és gondold el, mint kellett elszomorodnom, midőn Erdélynek, hol magyarokat véltem lelni, mindjárt első helységében egy lelket sem találtam, ki magyar il értett volna, mind oláhok lakják. Bámban nem is tudtam aludni; általában végig átázván most Magyarországot és összehasonlításom után több tótot, svábot oláhot, németet találván mint tiszta magyart, s ugyan