Miskolc, 1881 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1881-10-27 / 86. szám

Miskolcz« Csötörtök, október 27, 610 -86, 1881.Hatodik évfolyam MISKOLCZ HELYI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ.KOLLOMY Előfizetési díj: Negyedévre...................................1 frt 50 kr. Félévre ........ . 3 , — , Egész évre........................................6 . — „ Megjelen minden csütörtökön és vasárnap. Hirdetési díj: Négyhasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Bélyegdij 30 kr. — Évi hirdetés 70 frt Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Alsó-Papszer-útoza 22. sz., hová a szellemi érdekű közlemények czimzendők Kiadóhivatali Széchenyi-utca 55. sz. Meössz-féle ház ___________________ Nyers termékeink. Ismertetés Kissházy Gyula mérnöktől. (Folytatás.). A kőszén bányászati nyerése. A Sajó mindkét oldalát terjedelmes távolságokban a harmadkon képletek borítják, melyekben többszörös ülepekben előfordul a barna szén, ez a különböző ülepekben különböző minőségű, s míg a felsőbbek az újabbkor Lignit-féle szeneket tartalmazzák, az alsóbbak már egy előhaladotabb, tökéletesebb képződésre mutatnak, — amazok nagyobb részben a völgy talpa feletti szirtben lévén fellelhetők, kiaknázásuk nem oly nehéz, a fakasztott bányavizek könnyen levezethetők, a felettők létező szilárd kagylós agyag képezvén fedőjét a bányában, csak némely helyeken szükséges a kiépítés, a telepek csekély dőlési szöget zárnak, s vastagságuk 3 fábtól 8 sőt 10 lábig is váltakozhatik, a zavarások sem mondhatók oly mérvűeknek, hogy ez által az aknázás tetemesen megnehezítetnék. Azonban bármily könnyűnek és egyszerűnek látszassák is a szénbányászat, az mégsem annyira egyszerű, úgy hogy a bányász élete egy folyton tartó küzdelemnek nevezhető, mert a fakasztott bányavizekben egy hatalmas ellenfélre talál, melyet legyőznie s a bányából eltávolitania kell, a szénből fejlődő jég lehetlenné teszi a bányában a világitó anyag égését s azt folytonosan mesterséges készülékkel kell eltávolítani, a széntelepekből itt ott gyúlékony gázok ömlenek ki, melyek a lámpa vagy gyertya világától explodálnak s megölik a bányászokat, beszaggatják és összedöntik a bányát, — a kőszén bizonyos körülmények között önmagától is megmulad, s előidézi a bányák égését, — s végre a föld folytonos eltemetéssel fenyegeti a vakmerőt, ki kebeléből rabolja kincseit. A szénbányászat három főbb teendőkre osztható: a kutatás, feltárás, és az aknázásra, a kutatás czélja a széntelep megtalálása s meggyőződési adatok gyűjtése arról, hogy váljon a telep mivelést érdemlő-és ez többféleképen eszközölhető, mely helyeken hol még bányászat nem létezik, első teendő a geológiai és minerológiai kutatás, itt a kutató a felszín viszonyait és azok jelenségeit vizsgálja, fő figyelmet fordít a kőszén képződmény rétegzeteinek feltalálása s megvizsgálására, felkeresi e czélból az újabb árkolásokat, folyam és patak medreket, hegy szakadásokat, gödröket, szóvalmindenféle természetesen és mesterségesen feltárt rétegzeteket , ha a hoxiok és agyagpala repedékei közt musdli a héjakat, növényrészek lenyomatait, kormosodást, fekete felületű vállapokat talál nagyon valószínű, hogy a rétegzet között kőszéntelep létezik, és e képen a Geológnak további teendői megszűnnek és a bányász munkája kezdődik, ennek czélja már magát a kőszén réteget azon a helyen feltalálni, hol ez a föld felszínére bukkan, e czélból a rétegzetteket derékszög alatt átmetsző irányban hosszant futó árkolással az eleven rétegzetig feltárja, a képen, hogy azok egymás feletti sorrendben következése tisztán látható legyen, ekkor azon földnemek veendők különös figyelembe melyek a kőszén felett és alatta előfordulni szoktak, és ha ezek között koromfekete színű földréteg találtatik, úgy az a kőszén elmállott rétege, mert ott hol az a földszínére bukkan, korántsem kell várni, hogy mindig kőszén található, mert az a melegség a jég, az eső behatása folytán agyaggá változik át, a telepnek a fatörzsekből képződött része pedig koromfekete földdé, barna széntelepeknél az ily agyag hártyás repedékeit ha. felfejtjük a felváltási lapon a tölgyfa TÁRCSA Nefelejts, üm a réten szentem Nefelejtset szedtem a legutolsó szálacskáig Teneked szenteltem. Titkon óhajtottam Általadni ottan, Hol ajkadról a legelső Édes epret loptam. Ámde minden éke: Szirma, égi kéke, Hervadottan szétomolva, Össze-vissza tépve. S hervadótt virányán Sziv szerette lánykám, Szerelmedben maradandóbb Nefelejts virúlt rám. — 1881. — (Borsodi. Tompa Mihály virág regéiről. (Irodalmi tanulmány.) Büthy Lajostól. (Folytatás.) „A bajnok fű“ cziműben hasonló irányt követ a költő, az ábrándot, hiú képzelgést bünteti. A tónak báj és szépségében leggazdagabb virága, kérőit egy idegen virágért, kit csupán névleg ismer háttérbe szorítja s kezét a „bajnok fűnek ” szánja. Érzékenyen sújtja e rege a légből kapott képet: a fellegvárakat. Ezt igyekszik a költő feltüntetni s végeredményben nevetségessé tenni a következő versszakban, ahol ugyanis a tó virága, miután kérőit kikosarazta, ismeretlen eszményképéről ekként érzeleg: Képzeleg, mily karcsú! S magas az alakja! Illatos virággal Dús lombbal megrakja! úgy áll a többi közt Mint egy deli bajnok: „Ő legyen az enyém Ő érte sóhajtok!“ Végre a befejező versszakokban igazságot szolgáltat a költő oly képen, hogy a hiú ábrándos menyasszonyt, ki ismerettem, vőlegényére képzeletben minden szépet, minden jót felrakott, egy hitvány giz-gazzal bünteti. Mesterileg van jellemezve a vőlegény utáni várakozás a feszültség s élénk humorral van ecsetelve: a vereség, mi a „bajnok fű“ megérkeztével bekövetkezik s a menyasszony szégyenérzete. Első pillanatra mosolygunk ugyan e játszi kedélylyel s leplezett gúnynyal írott regén, de ha mélyebbre pillantunk, itt is látjuk az oktató szót, melyet a költő szem elől sohasem tévesztett. ,A tanító modorról eléggé meggyőz bennünket e négy sor: „Ki nem néz érdemet S többet ád a névre. Érzeleg, képzeleg Bolonddá lesz végre!“ A nagy költő bánatos lelkületét, az elegiai irányházi vonzalmát leginkább bizonyítja a „Halálfa* czimű rege. E regében mindent összpontosítva látunk, mindent, mi a szívből fakad: szerelmet, hűséget, bánatot. S ha nem a virágregék között foglalna helyet, nem regének, de egy a megtört életet remekül ecsetelő drámai költeménynek, drámai töredéknek tartanák. Már a bevezetésben, a haldokló búcsújában végigvonuló drámai hang több nyomot hagy lelkünkön, mint az újabbkori drámaírók kötetekre terjedő munkái. Az a véghetetlen "szerelem, szenvedélyes kitörés, mely, a végbúcsúban nyilatkozik, meggyőz bennünket arról, hogy mennyire ösmerte Tompa a szív világát, mily nemes gondolatok vezették tollát. Bizonyítékául állításomnak — idézem a haldokló néhány szavát: „ — — — Isten veled! Híven szerettelek . . . Te voltál éltem boldogsága, Te voltál örömem; Virágos volt a földi pálya Míg tejártál velem!“ A nő ragaszkodását s megmérhetlenfájdalmát szépen jellemzi a pár sor: „Szivem szaggatják ajkaidról A végbúcsúnak szavai: Ah, lelkemet szeretném kiülő Kebledbe átfuvallani!“ Szép a haldokló felelete, a bánatos s mégis meggyőző hang, melyet hölgyét a hosszú bánattól, ama szomorú, de mai napság minden kebel- sben uralgó mondattal akarja megóvni: