Miskolc, 1882 (7. évfolyam, 1-103. szám)
1882-01-01 / 1. szám
íjói Miskolcz, Vasárnap, január 1. -i. 1882. HETEDIK ÉVFOLYAM. MISKOLCZ rr . HELYI ÉRDEKű TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY Előfizetési díj: 1 fit 50 kr, 3 » — v 6 . - , Megjelen minden csötörtökön és vasárnap. Hirdetési dij: Négyhasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Alsó-Papszer-utcza 22. sz., hová a szellemi érdekű közlemények ezimzondők Kiadó hivatal: Széchenyi-utca 55. sz. Meössz-féle ház Előfizetést valamint hirdetéseket e lap részére felvállal özv. Palkenstein Mórné, Szinház-utczán Negyedévre Félévre Egész évre Előfizetési felhívás. Az tíjév közeledvén — lapunk immár VII-ik évfolyamának küszöbére lép. A midőn hat éves fennállásunkra visszatekintünk, nyílt homlokkal elmondhatjuk, hogy lapunk a közérdek szolgája volt. Önállóságunkat, függetlenségünket soha el nem adtuk, túlcsigázott, de soha be nem váltható ígéretekkel nem léptünk a közönség elé, de erőnktől s igen tisztelt munkatársaink , támogatásától telhetőleg igyekeztünk az olvasó közönség igényeinek megfelelni. Egy pillanatra sem szegődtünk magánérdekek zsoldosaivá, egy pillanatra sem engedtük át lapunkat a közérdek ellenére, magánérdekek hangvivőjévé. Minden tettünk a nyíltság jellegével bír. Hol kellett élesek voltunk, hol az érdem úgy hozta magával- elismerők. S ilyenek leszünk a jövőben is! Lapunk ezentúl is megtartja eddigi irányát, a város s a megye érdekeinek hű tükre lesz. Vezérczikkeinkben lehetőleg városi, megyei s ennek hiányában társadalmi kérdésekkel fogunk foglalkozni. Tárczarovatunk mulattató s változatos lesz Újdonsági rovatunk a t. olvasó közönséget érdeklő, változatos, megbízható s lehetőleg a város 8 megye területéről vett hírekből lesz összeállítva. Hogy az ország többi részein s a külföldön történt nevezetesebb események is első kézből legyenek lapunk hasábjain feltüntetve, erről budapesti, bécsi, kassai s erdélyi. levelezőink fognak gondoskodni. Szóval minden törekvésünk oda irányulana, hogy szabad irányú, változatos tartalommal bíró lappal szolgáljunk a n. é. közönségnek. S bízva t. munkatársaink eddigi támogatásában, hisszük, hogy igyekezetünk nem lesz eredménytelen s a „Miskolcz“ VII-ik évfolyama úgy t. munkatársaink, mint anyagi oldalról t. előfizetőink részéről támogatással s pártfogással fog találkozni. Miskolcz, 1881. deczember 18-án Báthy Lajos a „Miskolcz“ szerkesztője. Az előfizetési dij lapunk homlokzatán olvasható. Új esztendő- Nincs menekülés, — nincs szabadulás. Haszon nélkül, siker nélkül való minden törekvése, harcza a jóknak. Korunk a midőn a javulás, a szabadság és világosság korának nevezi ,hivalkodva magát: csal, hazudik. Nem javulunk, — nem szabadulunk, — nem világosodunk. Nem javulunk. Az erkölcstelenség, mint gazdátlan kertben a dudva, minden irányban terjed közöttünk. Kétszínűség, szószegés, hitehagyottság, csalás lopás, megvesztegetés, a hatalmasok bankja által kibocsájtott s általunk elfogadott mindennapi forgópénzünk. Nyíltan visszük bűneinket a piaczra, mint vásári portékát; fennhangon kiáltva, ki ád többet érte ? s azok, kiknek a morál ítélő biró,széke szerint, vezeklő csuhát kellene magokra ölteni, s arczukat elrejtve, az embereket messzire kerülni, fölemelt fővel büszkén sétálnak fel s alá közöttünk, — fényes arczczal, kegyes mosollyal, magas állásban, decorátiókkal fogadják a rászedett és kifosztott szerencsétlen nyomorultak kézcsókolását. TARCA ! Újévi misériák. (Újévi tárcza. Boldog újévet kívánok! Mily szép szavak. Mennyi boldogságot, örömet rejtenek magokban. S mégis hány embernek azoza lesz fakószinűvé e bűbájos szavak hallattára, hány ember szeretné a poklok mélységes fenekére toloncoztatni ezt a napot, melyet a kalandárium fabrikátorok veres betűkkel tüntettek ki a naptár első lapján s melynek „újév“ nevet adott az emberi ész Pedig hát én Istenem az időnek ilyetén beosztása igen helyes s a mi fő magasztos is. Egy uj jövő küszöbére lépünk, elfeledünk minden bánatot, keserűséget s csak arra a fonalra nézünk, mely mint megkezdetten gomolyag áll előttünk, s melynek szálai ki tudja mennyi gyönyört, derűt hoznak felszínre a majdan lefolyó perezek, órák, napok hosszú során keresztül. Szóval az újév új remények, ,új ábrándok szülője. Legalább én azt hiszem. Ámde egészen más véleményben van az én L. barátom, aki az újévet egészen más szempontok, más definíciók szerint tárgyalja. Az újév a meglepetések napja. A meglepetések épúgy, mint az élet maga, kétfélék lehetnek : kellemesek és kellemetlenek. Kellemes újévi meglepetés a lánykára nézve a karikagyűrű, a vére a házsártos és gazdag anyós halála, a férjre azon nem remélt felfedezés, hogy neje megszűnt hűtelen lenni. Mindezek olyan esélyek, amelyek egy új jövő küszöbén igazán kellemesen, lephetik meg az istenfélő polgárt. Ámde egészen más természetűek a kellemetlen meglepetések — s ilyen kellemetlen meglepetés már magában e szó: „Boldog újévet kívánok. Ennek sem több, sem kevesebb a jelentősége, mint „Kérek alásan 10—20 — 30 krajczárt“ fel egészen egy uj nyomatú banknótáig. Igen kérem ártossággal az újév jelszava: „fizess, vagy fuss“. De hová fusson az év első napján az ember, midőn mindenütt vizsgaszemek, jámbor arczú, kiterjesztett markú gratulánsok várják ? ! Bezárkózol a szobába, kezedbe veszed Ponson egyik 27 gyilkossággal teli regényét, ezzel akarod elkábítani képzeletedet s azon visiót, melynek „Boldog újév“ a neve. Még nem olvastál két sort, még képzeleted igen élénk s már is kopognak az ajtón. — Köp, köp! Nem mozdulsz, visszafojtod lélegzeted s csendes vagy mint a hal. A kopogás ismétlődik, most már épen nem a „cis-ből, de a bass durból“ s ez még nem elég, kivel mozgás is keletkezik, az újévi gratuláns jelzi, hogy a türelmetlen s épen nincs a várakozáshoz szokva. Kénytelen vagy az ajtót feltárni, ha csak azt nem akarod, hogy szobád ostromnak legyen kitéve. Most megindul a menet. Nro, I. Bozontos fejű suszter tanoncz, (mai nyelven lábtya művész jelölt) egyik kezében a „rechnung“ múlt évi czipőcontódról, a másik kezében gazdag aranyozással ellátot újévi kártya. A számlát hitelezőhöz méltó komolysággal adja át a „majsztromra“ hivatkozva, aki igen szeretné a csekélységet kiegyenlítve látni. Benyúlsz egyik zsebedbe s kifizeted a számlát a fáblya művét jelölt egyik markába Most a tanoncz arcza megváltozik s kinyújtja a másik markát s vigyorogva zengi füledbe „Boldog újévet kívánok“. Te megállsz, de a tanoncz marka mindinkább retirálásra kényszerit s itt csak egy mód van békekötésre : a hadi sarcz. Megtörténik ennek is az átszolgáltatása. A gratuláns sarkán egyet fordul — tova siet s csupán azzal adja jelét látogatásának, hogy az előszobában elég hallhatóan mormolja: „schmucig“ (Bizonyosan a markát nézte meg) Nro. II Krispinbe , bujt öregasszony hozza haza fehérneműidet. Épen erre a napra várt pedig már napokkal előbb készen volt, de hát nem mulaszthatta el „boldog újévet“ kívánni. Nyúlj a zsebedbe szegény boldogtalan , elégítsd ki a krispin feneketlen zsebét, mert a mosónő nagy hatalmasság, járatos X-ekhez, Z-ékhez, szóval az intelligenczia minden tagjához — s jaj neked, ha nyelvére vesz. Nrv. III. Csoszogó léptek, a lámpagyujtogató ad életjelt magáról. Hasztalanul szabadkozol, hogy te mindig otthon vagy gyertyagyújtás előtt, nem tágít. „Már ő tudja mi a tisztesség, hát csak eljött egy kis „boldog újévet kivárni“. Ha ki nem elégíted, egész esztendőben sötétben botorkálhatsz, míg így talán megszűn s az újévi gratulácziók árán vesz egy kis olajat s megtölti a nemes városi örökös sötétségre kárhoztatott lámpáit. Nro. IV. A szinlaposztó zengi már az előszobában betanult mondókáját. Nro. V. A „Cassinó szolga“ beszél érdemeiről a biliárd asztal körül s azon szép időkről, midőn még legény korobban nap nap mellett hazakisért —------Hogy elhallgattasd, érczpénzt kell csörgetned. A Cassinó szolga tova csoszog s te azt hiszed, hogy már nyugtod lesz s háborútlanul él-