Miskolc, 1882 (7. évfolyam, 1-103. szám)

1882-01-01 / 1. szám

íjói­ Miskolcz, Vasárnap, január 1. -i. 1882. HETEDIK ÉVFOLYAM. MISKOLCZ rr . HELYI ÉRDEKű TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY Előfizetési díj: 1 fit 50 kr, 3 » — v 6 . - , Megjelen minden csötörtökön és vasárnap. Hirdetési d­ij: Négyhasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Alsó-Papszer-utcza 22. sz., hová a szellemi érdekű közlemények ezimzondők Kiadó hivatal: Széchenyi-utca 55. sz. Meössz-féle ház Előfizetést valamint hirdetéseket e lap részére felvállal özv. Palkenstein Mórné, Szinház-utczán Negyedévre Félévre Egész évre Előfizetési felhívás. Az tíjév közeledvén — lapunk immár VII-ik évfolyamának küszöbére lép. A midőn hat éves fennállásunkra visszatekin­tünk, nyílt homlokkal elmondhatjuk, hogy lapunk a közérdek szolgája volt. Önállósá­gunkat, függetlenségünket soha el nem ad­tuk, túlcsigázott, de soha be nem vált­ható ígéretekkel nem léptünk a közön­ség elé, de erőnktől s igen tisztelt mun­katársaink , támogatásától telhetőleg igye­keztünk az olvasó közönség igényeinek megfelelni. Egy pillanatra sem szegődtünk ma­gán­érdekek zsoldosaivá, egy pillanatra sem engedtük át lapunkat a közérdek ellenére, magán­érdekek hangvivőjévé. Minden tettünk a nyíltság jellegével bír. Hol kellett élesek voltunk, hol az ér­dem úgy hozta magával­­-­ elismerők. S ilyenek leszünk a jövőben is! La­punk ezentúl is megtartja eddigi irányát, a város s a megye érdekeinek hű tükre lesz. Vezérczikkeinkben lehetőleg városi, megyei s ennek hiányában társadalmi kér­désekkel fogunk foglalkozni. Tárczarovatunk mulattató s változa­tos lesz Újdonsági rovatunk a t. olvasó közön­séget érdeklő, változatos, megbízható s le­hetőleg a város 8 megye területéről vett hírekből lesz összeállítva. Hogy az ország többi részein s a kül­földön történt nevezetesebb események is első kézből legyenek lapunk hasábjain feltüntetve, erről budapesti, bécsi, kas­sai s erdélyi­­. levelezőink fognak gon­doskodni. Szóval minden törekvésünk oda irá­ny­ulana, hogy szabad irányú, változatos tartalommal bíró lappal szolgáljunk a n. é. közönségnek. S bízva t. munkatársaink eddigi tá­mogatásában, hisszük, hogy igyekezetünk nem lesz eredménytelen s a „Miskolcz“ VII-ik évfolyama úgy t. munkatársaink, mint anyagi oldalról t. előfizetőink részé­ről támogatással s pártfogással fog ta­lálkozni. Miskolcz, 1881. deczember 18-án Báthy Lajos a „Miskolcz“ szerkesztője. Az előfizetési dij lapunk homlokzatán olvasható. Új esztendő- Nincs menekülés, — nincs szaba­dulás. Haszon nélkül, siker nélkül való minden törekvése, harcza a jóknak. Korunk a midőn a javulás, a szabad­ság és világosság korának nevezi ,hivalkodva magát: csal, hazudik. Nem javulunk, — nem szabadulunk, — nem világosodunk. Nem javulunk. Az erkölcste­lenség, mint gazdátlan kertben a dudva, minden irányban terjed közöttünk. Két­színűség, szószegés, hiteha­gyottság, csalás lopás, megvesztegetés,­­ a hatalmasok bankja által kibocsájtott s általunk elfo­gadott mindennapi forgópénzünk. Nyíltan visszük bűneinket a piaczra, mint vásári portékát; fennhangon kiáltva, ki ád többet érte ? s azok, kiknek a morál ítélő biró,széke szerint, vezeklő csuhát kellene magokra ölteni, s arczukat elrejtve, az embereket messzire kerülni, fölemelt fővel büszkén sétálnak fel s alá közöttünk, — fényes arczcza­l, kegyes mosollyal, m­agas állásban, decorátiókkal fogadják a rásze­dett és kifosztott szerencsétlen nyomorul­tak kézcsókolását. TARCA ! Újévi misériák. (Újévi tárcza.­ Boldog újévet kívánok! Mily szép szavak. Mennyi boldogságot, örömet rejtenek magokban. S mégis hány embernek azoza lesz fakószinűvé e bűbájos szavak hallattára, hány ember szeretné a poklok mélységes fenekére tolonc­oztatni ezt a napot, melyet a kalandárium fabrikátorok veres betűkkel tüntettek ki a naptár első lapján s mely­nek „újév“ nevet adott az emberi ész Pedig hát én Istenem az időnek ilyetén be­osztása igen helyes s a mi fő magasztos is. Egy uj jövő küszöbére lépünk, elfeledünk minden bánatot, keserűséget s csak arra a fonalra nézünk, mely mint megkezdetten gomolyag áll előttünk, s melynek szálai ki tudja mennyi gyö­nyört, derűt hoznak felszínre a majdan lefolyó perezek, órák, napok hosszú során keresztül. Szó­val az újév új remények, ,új ábrándok szülője. Legalább én azt hiszem. Ámde egészen más vé­leményben van az én L. barátom, a­ki az újévet egészen más szempontok, más definíc­iók szerint tárgyalja. Az újév a meglepetések napja. A meglepetések épúgy, mint az élet maga, kétfélék lehetnek : kellemesek és kellemetlenek. Kellemes újévi meglepetés a lánykára nézve a karikagyűrű, a vére a házsártos és gazdag anyós halála, a férjre azon nem remélt felfedezés, hogy neje megszűnt hűtelen lenni. Mindezek olyan esé­lyek, a­melyek egy új jövő küszöbén igazán kelle­mesen, lephetik meg az istenfélő polgárt. Ámde egészen más természetűek a kellemet­len meglepetések — s ilyen kellemetlen megle­petés már magában e szó: „Boldog újévet kívánok. Ennek sem több, sem kevesebb a jelentősége, mint „Kérek alásan 10—20 — 30 krajczárt“ fel egészen egy uj nyomatú banknótáig. Igen kérem ártossággal az újév jelszava: „fizess, vagy fuss“. De hová fusson az év első napján az ember, midőn mindenütt vizsga­szemek, jámbor arczú, kiterjesztett markú gratulánsok várják ? ! Bezárkózol a szobába, kezedbe veszed Ponson egyik 27 gyilkossággal teli regényét, ezzel akarod elkábítani képzeletedet s azon visiót, melynek „Boldog újév“ a neve. Még nem olvastál két sort, még képzeleted igen élénk s már is kopognak az ajtón. — Köp, köp! Nem mozdulsz, visszafojtod lélegzeted s csen­des vagy mint a hal. A kopogás ismétlődik, most már épen nem a „cis-ből, de a bass durból“ s ez még nem elég, kivel mozgás is keletkezik, az újévi gratuláns jelzi, hogy a türelmetlen s épen nincs a várako­­záshoz szokva. Kénytelen vagy az ajtót feltárni, ha csak azt nem akarod, hogy szobád ostromnak legyen kitéve. Most megindul a menet. Nro, I. Bozontos fejű suszter tanoncz, (mai nyelven lábtya művész jelölt) egyik kezében a „rechnung“ múlt évi czipőcontódról, a másik ke­zében gazdag aranyozással ellátot újévi kártya. A számlát hitelezőhöz méltó komolysággal adja át a „majsztromra“ hivatkozva, a­ki igen szeretné a csekélységet kiegyenlítve látni. Benyúlsz egyik zsebedbe s kifizeted a szám­lát a fáblya mű­vét jelölt egyik markába Most a tanoncz arcza megváltozik s kinyújtja a másik markát s vigyorogva zengi füledbe „Boldog újévet kívánok“. Te megállsz, de a tanoncz marka mindin­kább retirálásra kényszerit s itt csak egy mód van békekötésre : a hadi sarcz. Megtörténik en­nek is az átszolgáltatása. A gratuláns sarkán egyet fordul — tova siet s csupán azzal adja jelét látogatásának, hogy az előszobában elég hallhatóan mormolja: „schmucig“ (Bizonyosan a markát nézte meg) Nro. II Krispinbe , bujt öregasszony hozza haza fehérneműidet. Épen erre a napra várt pedig már napokkal előbb készen volt, de hát nem mulaszthatta el „boldog újévet“ kívánni. Nyúlj a zsebedbe szegény boldogtalan , elégítsd ki a kris­­pin feneketlen zsebét, mert a mosónő nagy hatal­masság, járatos X-ekhez, Z-ékhez, szóval az in­­telligenczia minden tagjához — s jaj neked, ha nyelvére vesz. Nrv. III. Csoszogó léptek, a lámpagyujto­­gató ad életjelt magáról. Hasztalanul szabadkozol, hogy te mindig otthon vagy gyertyagyújtás előtt­, nem tágít. „Már ő tudja mi a tisztesség, hát csak eljött egy kis „boldog újévet kivárni“. Ha ki nem elégíted, egész esztendőben sötétben botor­kálhatsz, míg így talán megszűn s az újévi gra­­tulácziók árán vesz egy kis olajat s megtölti a nemes városi örökös sötétségre kárhoztatott lámpáit. Nro. IV. A szinlaposztó zengi már az elő­szobában betanult mondókáját. Nro. V. A „Cassinó szolga“ beszél érde­meiről a biliárd asztal körül s azon szép időkről, midőn még legény korobban nap nap mellett hazakisért —------Hogy elhallgattasd, érczpénzt kell csörgetned. A Cassinó szolga tova csoszog s te azt hi­szed, hogy már nyugtod lesz s háborútlanul él-

Next