Miskolc, 1882 (7. évfolyam, 1-103. szám)
1882-04-20 / 32. szám
Miskolcz, Csütörtök, ápril 20. 660 -32. 1882. HETEDIK ÉVFOLYAM MISKOLCZ HELYI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY . Előfizetési díj: Negyedévre.......................................1 frt 50 kr. Félévre. ..... 8 „ — , Egész évre . . ........................... . 6 „ — # Megjelen minden csütörtökön és vasárnap. Hirdetési is: Négyhasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Alsó-Papszer-utcza 22. sz., hová ft szellemi érdekű közlemények czimzondok Kiadó hivatal : Széchenyi-utca 55. sz. Meössz-féle házi Előfizetést valamint hirdetéseket e lap részére felvállal özv. Falkenstein Mórné, Szinház-utczánl Hogyan ülhetnék meg legméltóbban ha-zánk ezeréves fennállásának emlékünnepét ? *) Kiváló vendégének ünnepélyes fogadására nagy készületeket szokott tenni a magyar mindig. Ez fajunk természete. Keletről öröklött jellemvonás, melynél fogva az előzékenységet még az idegen iránt sem tudja e nemzet megtagadni soha. Halmozzuk is el a tisztelet és megbecsülés magyaros nyilvánítása által mindazokat, kik ezt megérdemlik, nem feledve el, hogy az őszinte tisztelt forrásból is sok és szép hazafias erény fakad. Útban van s az idő sebes szárnyán repülve, maholnap köztünk lesz a nagy és dicső magyar nemzet világtörténelmi hírben álló vendége. Meglátogat édes mindnyájunkat egyszerre. S általános lesz az öröm ama napokon a Kárpátoktól Adriáig. De készen vagyunk-e méltó fogadására? Erről fogunk elmondani egyetr mást. Hires vendégünk alatt a milleniumot értem. *) E korszerű, a milleniumra vonatkozó czikkel, amely e nemzeti ünnepélynek megünneplését a legczélszerűbb, 8 leghasznosabb módozatok mellett véleményezi a »Zemplénből“ vesszük át s ajánljuk olvasóink ügyeimébe. , Szerkesztő. A magyarok ugyanis 888-tól számítandó néhány év alatt telepedtek le e hazában, melyet előbb hősies hadviselés alakjában a maguk és utódaik számára megszereztek. Az ország egy-egy részének elfoglalása az Árpád által szétküldött vezérek alatt külömböző időre esvén, magától értődik, hogy felületes hozzávetés szerint a honfoglalás ezredik évfordulóját meghatározni sem nem lehet, sem nem szabad Ennek eldöntése a magy. tud. akadémia történettudós tagjai által fog eszközöltetni. És hogy az akadémia a nagy nemzeti ünnep időpontját a 900-ik év alá fogja helyezni, az több mint bizonyos. Ebből pedig az következik, hogy az ünnep nagyon közel van, amihez mi azon tapasztalatunkat teszszük, hogy az eddig itt-ott kifejtett készülődések éppen nem felelnek meg a nemzet azon nagy ünnepének. Sokkal nagyobb mérvűeknek szeretnők mi azokat a készülődéseket látni. Mert azt az ünnepet minden a magyar állam eszméjéért lelkesülő honpolgárnak meg kell ülnie , a tudomány férfiai által eldöntendő időpontban tehát oly dolgoknak kell megtörténniök, melyek jótékony, erkölcsi és nemzeti jellegű hatásokat az egész hazában mindenkire egyenlően szétárasztandják. Meg kell vallanunk, hogy az előkészületek olyan stádiumba, melyet kedvezően ítélhetnénk meg, vagy amelyből valami nagyszerűét kételkedés nélkül várhatnánk, eddigelé az ország egyetlen egy részében, még az ország szivében sem jutottak. S ez, hogy többet ne mondjunk, aggasztó. Vagy tán tévedünk, s kevesebbre becsüljük az összerőt, melylyel a nemzet egy nagy alkotást rövidebb idő alatt is létre tud hozni. Megengedjük és a nagy nemzeti ügy érdekében szívünkből óhajtjuk is, hogy tévedtünk legyen. De egyelőre nem tudjuk aggodalmainkat elpalástolni. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy irágyszerű szobrok, kitűnő ízléssel szerkesztett irodalmi művek, ezerszeresített példányokban szétosztva az ország lakói közt, hatásos beszédek az ünnepélyességek lefolyása alatt és végre a lakodalom hegyen-völgyön bár sokról tesznek tanúságot, de egyet, a legfontosabbat nem biztosítják. Tagadhatlan ugyanis, hogy a tiszta magyar fáj, melynek itt ugy szellemi emelkedettségnél, mint számbeli túlsúlyánál fogva a hegemóniát bent és kifelé egyaránt érvényesítenie kell, fogy, fogy és csak mindegyre fogy. Irtóztató, ha végig tekintünk az ország történetében különösen a magyar TÁRCSA Az újkor lovagja. (Szatíra) cél külseje elegáns Akár csak egy báró, ízléséhez nem fér gáncs Mindene kiváló. Szalon rokkja berlini Párizsi a clackja . Minden izében dandy : Az újkor lovagja. Esze mentől kevesebb, Tudománya semmi. Ész nélkül is meglehet E világon lenni. Dologra: ott a paraszt A nemzet salakjai Nem erre született az, Újabb kor lovagja. Kinek czimert ad az ég, S előnevel hármat; Az nem forgathat ekét, Nem mehet ispánnak ! „Semmit tenni” ! a jelszó, Így kívánja kasztja — Herei munkás hangyák közt — Az újkor lovagja! Víni — lőni — hazudni: Ősi mestersége! Más bőrére alkudni: Czirner ékessége! Vakitni a világot, Egy, másik alakba . . . . . . Pinczi légy képmása, Az újkor lovagja! Ajka a százezreket, Bagat elül szórja, Kastélyt, hintát, emleget, Ez a rendes sorsa. Noha üres bugye már Lett örökül hagyva. . . .. S apostolok lován jár Az újkor lovagja! „ Aufschreibenre“ dolgozik — Szabójától kezdve, — Le a suszter mesterig Kinek sem fizetve — Nem fizet, mert nem tetszik ! Csak nem lehet rabja — Holmi szemét népségnek : Az újkor lovagja ?! Mióta eszét tudja, Kosztot soh’sem tartott. Hol lába a port rúgja: Ott szed hadi sarczot — Itt a mamának bókol, Ott a lánynak csapja . . . Bókok árán ■ éledik, Az újkor lovagja. — Kinek kenyerét eszi — Annak hitét vallja. Most X-et dicsőíti Majd P-ét magasztalja. Arra fid, merre az ár Avagy haszon csalja Elv nélküli proletár Az újkor lovagja . . . Budapest a hazája Itt éli ős korát — Kisvároska fajtája — Innen szivárog át, Manapság a földteke, Minden részét lakja — Nálunk is találkozik : Újabb kor lovagja.Búthy Lajos.