Miskolc, 1882 (7. évfolyam, 1-103. szám)
1882-10-22 / 85. szám
Miskolcz. Vasárnap, Október 22. 1882. HETEDIK ÉVFOLYAM a HELYI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY Előfizetési díj: Megjelen minden csütörtökön és vasárnap. Hirdetési 5 Négyhasábos petit sor 5 kr. Töbszöri hirdetésnél olcsóbb. Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Széchényi-utcza 23. sz., hová a szelemi érdekű közlemények czimzendők Kiadó hivatal: Széchenyi-utca 55. sz. Meössz-féle ház Előfizetést valamint hirdetést e lap részére felválasozv Falkenstein Mórné szinház-utczán. Negyedévre..................................1 frt. 50 kr. Félévre ..................................3 „ — „ Egész évre.................................0 „ — „ Az agrárkérdéshez. Parlamentünkben, megyénkben, társasköreinkben országszerte megindult a nagyfontosságu állami jövőnkre mélyen kiható agrárkérdés. Gróf Apponyi Albert, országgyűlési képviselő bontotta ki a zászlót, aki — habár nagyon is elavult és nem népszerű eszmékkel küzd, — mindazonáltal is lehetetlen tőle elvitatni, hogy e nagyfontosságú életkérdést ő terelte napirendre. Okunk van, hinni, hogy e kérdés nagy ideig fogja dominálni a vita terét közéletünk mezején. Kétszeres okkal hisszük most különösen mert az újonnan kinevezett földművelés, ipar és kereskedelmi miniszter gróf Széchényi Pál maga is az úgynevezett, „agrárpárt“ hívének vallja magát, és így alig képzelhető, hogy ez irányban új áramlatok, új mozgalmak felszínre ne kerüljenek. Miután lapunk feltett célja kimondott programja az, hogy a közélet terén felöleljen minden társadalmi életet felölelő nagy kérdést, mi is hozzájárulunk hatáskörünkhöz képest a kérdés tisztásához. Örülünk annak, hogy lapunknak oly kiváló erői vannak, akik minden nevezetesebb üthöz, objectív igazságossággal, és szakértelemmel, és mindenekfelett minden iránytól teljesen független álláspontból szóljanak fel lapunkban. Alább közlünk e tárgyban egy vezérczikket, mely az első hang e nagyérdekű agrármozgalomban városunk sajtójának terén, kiváló készültségre jól alapos gondolkozásra vall eme czikk, melyet lapunk egy jeles munkatársa és barátja rendelkezésünkre bocsátott. A midőn neki ezért köszöneünket kifejezzük, kijelentjük, hogy szíves ígéretét bírjuk arra nézve, hogy e tárgyban, ha az városunkban is a megérdemelt hírlapi mozgalmat és vitát fogná felkelteni, de máskülönben is, e tárgyban el fogja még máskor is mondani nézeteit. A kérdéses czikk a következő : * * * Az agrárkérdést sokan úgy szeretik értelmezni, hogy a közterhek viselésének súlya ne a földre nehezedjék, hanem azon jövedelemre, mely ettől különül. Csakis ily felfogással keletkezhetnek külön érdekosztályok, melyek az adóáthárítás elméletét a consumtióra, nagyon is problematikusnak mondják. Azon nézet uralkodik, hogy a kormány azáltal, hogy a munkások adó alóli kivonására valamint a takarékpénztár betétek után külön jövedelmi adó megállapítására törvényjavaslatot nyújtott be, az agrárkérdés megoldásához hozzá látott. Nézzük ezen felfogás jogosultságát. Senki sem vonja kétségbe, hogy a földadó nálunk oly borzasztó nagy, hogy némi tekintetben a jövedelem confiskátióját «a—g—n—ma—w■ 1 n hím bj ■ —tv4MaHua*fimumm.vsrmBmQmMBmgna TARC2A A koldus és a halál.*) Tm -os országúton sánta koldus halad, Görbe hátát nagyon süti a forró nap, Árnyékot keresne, de szegény nem talál, De messze távolban terebélyes fa áll. Oda törekszik hát lépteitgyorsítva, Oh! de sánta lábát szegény alig bírja. Áléiva összerogy az országút mellett, Mire felébredt, már éjféltáj lehetett. Oh árváknak atyja, könyörülő Isten, Oh ! mért nem veszed el e nyomorult lelkem, Mert nem küldöd már el a halált számomra, Nem volna majd szükség többé a mankómra ! Így panaszkodik ő, könyeit letörlő Csöndesen haladva bámul maga elé Rémképet lát mostan, mintha halál lenne, Talán csak nem jött el, óh árvák Istene! Most pedig a halál szava is hallatszik, Szegény koldusnak még a háta is borsódzik. Itt vagyok hát úgymond, te magad híztál el, Nálam minden ember menedékhelyet lel. A koldus megijed . Hát csakugyan itt vagy ? Hiszen én csak mondtam, de én nem hívtalak! Ne félj öreg, hiszen nem áll hatalmamban. *) Egy latin mese után. Elvinni valakit, míg nem üt órája, Hanem jegyezd meg azt, hiába fogsz hívni, Csak akkor jövök, ha végórád fog ütni. Addig kínlódj, küzködj, dolgozzál szüntelen, Végórádona halál pontosan megjelen, A rémkép elmúlik, a halált nem látja, Később az életben megnyugvást talála, A koldus sohasem zúgolódott többé, Csöndesen haladva bámult maga elé. Petőfi él ! Petőfi él! Lánglelke fényirasztóénség, halál sohasem éri azt. Lesz trónuk s országok pusztulása De az ő sitja mégsem lesz megásva Költők királyának, a szabadság szerelem és honszeretet páratlan dalnokának, nemzetünk büszkeségének, a láng lelkű hősnek, világ dicsőségének , Petőfinek szobrát leplezték le október 15-én a fővárosban Harminczhárom évbe került, mig végre szobrot emeltek neki, harmiczhárom évig volt a magyar nemzet adósa, mig végre lerótta tartozását. Milyen hideg és mozdulatlan ő érczből, ha szivét is beletették volna, izzó lenne a vas és megolvadna. Van-e költő, kinek emléke sugárzóbb, fényesebb, fenségesebb és megragadóbb, mint nemzeti költőnk Petőfié. Veres betűkkel lesz a civilizatió könyvében ezen nap feljegyezve. Petőfi ! E név mint villám szikra futja át a sziveket s nincs e magyar földön oly szív, melyet e szikra lángra ne gyújtana, látszik feltüntetni, a földteher mentesítési összegei 30%-ot tesz ki s ha ellen vettetett is az, hogy a catasterileg feltüntetett jövedelem sokkal kiesebbnek vétetett fel, mint ahogy a valóságnak megfelelt, az újabb catasteri kiigazítások ezen előnyt is megszüntették, s a föld nagyobb megadóztatása egyedül azon elven tartja fenn magát, hogy a földjövedelem biztosabb, s a megadóztatás kényelmesebb. A földtulajdon (vagyonilag tekintve) szintén egy elmúlt munkának — mely ugyancsak megadózva lett — eredménye, de jellegére nagyban külömbözik azon jövedelmi ágaktól, melyek hasonló stabilitással nem bírnak,amott a reproductív erő új tőke gyűjtésére legalkalmasabban van teremve, emitt ezen erő nagyban ingadozó, s ha a megadóztatásnál nagyon is alkalmas, hogy a valóságos jövedelmet eltitkolja, ezt a törvényhozások tekintetbe is veszik, s oly percentuatióval sújtják, mely sokkal kissebb volna, ha kétségtelen vagy legalább megközelítőleg oly adószervezet lehetne megállapítható, amely a valóságos jövedelmet feltüntetné. De nem szabad azt sem tekinteten kívül hagyni, hogy a valóságos jövedelem megállapításánál nagyobb megterheltetések Egyetlen csodálatos tünemény az emberi szellem történetében, a legszebb és legragyogóbb meteor, mely valaha a költészet horizontján feltűnt Az angolnak van Shakespeareja, a francziának Hugó Victorja, a németnek Schillerje, az olasznak Petrarkája, de mindezek közül egy sem képes nemzetének érzelmeit, egész szellemi és erkölcsi világát annyira tolmácsolni, mint a mi Petőfink. Petőfinek nem csak egy szobra van-e nagy hazában, mert szobrot emelt ő minden magyar szivében és e szobrok, ha nincsenek is elhalmozva koszorúkkal, talán még ékesebben hirdetik dicsőségét, mint az melyet a Dunapartra emeltek. Magánosok, testületek, törvényhatóságok, irodalmi körök nyarunk virágainak javát, szépét neki vitték és mindez még nem annyi, mint a mennyit érdemelne. Vagy talán nem is termett annyi ? Csak egy nyár van az évben, de Petőfi ezer évben sincs egy. A virágok melyeket a kegyelet fűzött koszorúba, elhervadnak, elfonyadnak, de a Petőfi dicsősége örök, emlékezete halhatatlan. Zászlók lobogtak szobra körül, díszküldöttségek jelentek meg mindenünnen. Nem kíméltek semmi költséget, városok, megyék versenyeztek. Külföld királynéja üdvözletét küldi a nagy szellemnek , nyújtják a trónon ülők is emlékének a babért, daczára, hogy ő csak a kunyhókban lakóknak énekelt. Ő méltó reá! Dalai gyújtottak, hatottak, mert mindenik a magyar nemzet szivéből ellesett érzés volt és mindenik megtalálta az utat vissza a nemzet szivéhez. Isten lelke szállott belőle, égi malasztot nyertünk dalaiból. Hányszor találunk