Miskolc, 1882 (7. évfolyam, 1-103. szám)

1882-02-23 / 16. szám

dag főurnak, minden nagyjövedelmű fő­papnak legszebb becsvágya, melyet a haza szolgálatában kielégíthet. Persze a magyar kormány is olyan gazdag zsidóknak, kik­nek hiúságuk a nemesi czimerre áhítozik, inkább iskolák alapításáért adományozhatná ezt a jutalmat, mint gyalázatos vesztege­tési összegekért, miket választások idején a nemzet erkölcs­ének megrontására, a kormánypárt rendelkezésére bocsátanak Sokat kellene mondanom, a­mi még tárgyamnak lényeges oldalát képezi. Sze­retném még a népnevelésnek azt a ré­szét is érinteni, mely a felnőttek okta­tására vonatkozik. De nem akarom önök türelmét hosszasan igénybe venni. Magá­ban is a gyermekek nevelésének nagy áldása, hogy visszahat az öregekre is, jó­tétemény reájuk nézve, nemcsak követve gyermekeik jövő boldogulása által, de közvetlenül már a jelenben. Melyik szülő nem érez erkölcsi elégtételt gyermekének szellemi fejlődésén, nem ad-e ez neki oly élvezetet, melyet aranynyal meg nem vá­sárolhat. Még az emberek legrosszabbja is azt akarja, hogy fia a jobbak közé tar­tozzék. Hányszor nyilvánul a távolabb ál­lónak figyelme előtt, mennyire emeli egy egész családnak szellemi színvonalát a gyermekek iskolai nevelése. Nem is szó­lok arról, hogy a gyermekek minden ok­tatása az írás és olvasás képessége a mun­kásnak ; a kisiparosnak családjában sok­szor a legközvetlenebb gyakorlati haszon­nal is jár. De bizonyos az, hogy az az asztal, az a lámpa, melynél a kis tanuló feladatait készíti, az erkölcs világát, a rend és ismeret szellemét árasztja széjjel mind­azokra, kik a gyermekkel egy szobában, egy lakásban élnek. Valóban ha a neve­lés szónak értelmét jól felfogjuk, az nem­csak a gyermeknek nevelése atyja által, hanem az atyának nevelése gyermeke ál­tal. Sokszor az öregek többet nyernek a gyermekektől, mint a­mennyit nekik adunk. És ha ez igaz a család életére nézve, mennyivel több igazság van még benne az Az aggastyán, ki szintén nem nőgyűlölő, s valamikor a régi világban Don Juan szerepet vitt, nagyon természetes, magára veszi a látcső játé­kot, s igyekszik minél szeretetre méltóbban mo­solyogni. Most a menyecske, mintha a kebelén levő rózsatőt igazítaná, szívére teszi kezét, s a látcső alig észrevehetőig pár vonalnyit jobbra halad. A vis-á-vis szemek találkoznak. A fiatal ur szintén óra tánczát igazgatja. A menyecske megértette: „Szivet, szívért cse­rébe !» S azalatt férj uram Miska bácsin sraczagott nagyokat. Nem sejti az Isten adta, hogy a ki utoljára nevet, az nevet édesdeden. Felhozhatnánk még e művészet keretéből több példát, elmondhatnánk, mint csalatik meg a férj saját szeme láttára, mint játszatik ki nem látcső mögül, de szemekkel, mindezeket azonban jövőre hagyjuk. Most csupán még a látcső mögül keletkezett plátói viszony folytatásának és fináléjának aka­runk pár sort szentelni. Folytatása legtöbbször az élet színpadán ját­szik. Nyári estén vagy ha úgy tetszik zúzmarác időben találkozás a berekben, vagy a jégen. Szív­dobogás, csak csattanás. Igen gyakran megszö­­ketés, még gyakrabban visszatérés ! S a férj, a szegény férj, a bibliai eredetű „té­kozló,“ apjának szerepét veszi fel. Keblére öleli a megtért bűnbánó Magdolnát, letörli könyeit. . . s kezdődik újra a régi nóta: „Mosoly a látcső mögül, csillag vizsgálat a látcső mögül, szerelmi vallomás a látcső mögül. Oh ti férjek, ak ti hímszarvasok, mindezt észre nem veszitek­ állam életére nézve. Kivált a mi magyar államunkban ! Ezekben a küzdelmes zava­ros átmeneti időkben, melyeken most át­haladunk, milyen szüksége van a magyar nemzetnek arra, hogy a jövő nemzedéket nagy feladatok teljesítésére képesítse. A jelen nemzedék oly sok változást látott, annyi fájdalmas tapasztaláson ment át, hogy lelkébe gyógy­íthatlanul befér között a csüggedés és kétely mérge, akaratlanul is erőtlenné vált arra, hogy a haza és az emberiség nagy érdekeit meleg odaadás­sal szolgálja. De ki ne kívánja közülünk azt, hogy a­kik utánunk következnek, is­mét teljes lángjával lobogtassák a nemzet történelmi szellemét. Ezek a gyermekek, kik a nemzeti nevelés emlőin nőnek fel ők élesztik fel egyszerre a régi Magyar­­országot és ők képezik ugyanakkor a fiatal új Magyarországot. Mi a kik hibáinkba annyira belerögzöttünk, kikben a nemzeti összetartozás érzete is annyira meggyen­gült, kövessünk el legalább mindent, hogy a gyermekek szívében újra telepítsük a haza fénylő templomát, állítsuk helyre az iskolák által a nemzeti testvériesség ele­ven szellemét. Magunk is újra jobban fog­juk szeretni a hazát, ha életteljes tanulé­kony és lelkes ifjúságunkban felismerjük a haza örök­ös ifjúságát. Legyen legalább sorsunk mint a prófétáé, hogy ha a pusz­taságban kell is meghalnunk, Hóreb he­gyéről mi is lássuk az Ígéret földét. Báthy Lajos: Számadás és köszönet. Az evang. neegylet alaptőkéjének javára rendezett tánczestély, melynek közönsége az egyház dísztermét és az ottani 6 helyiséget a zsúfolásig megtölte, méltó társa volt e far­sang jövedelmező estélyeinek. Ugyanis : be­lépti dijakból befolyt 138 frt. — felülfizeté­­sekből 59 ft. 50 kr., külön adományokból 35 ft., étel és italnemüekért 184 frt. 40 kr. a felma­radt étel és italnemüek árából 17 frt 50 kr. összeg 434 frt 40 kr. Maradvány a 97 frt 50 krt tevő kiadás levonásával 336 frt 90 kr. Szives adományul küldtek: Szathmáry Király Pálné Budapestről 5 frt. Greutter An­tal 3 frt. Kóczán Józsefné, Szathmáry Király Józsefné, Sassy Istvánné, Moesz Edéné 2 — 2 ft. Mahr Nándorné, Rosenzweig Leopoldné, Kor­­bély Józsefné, Bajkor Julia, Honétzy Géza 1 frtjával.­­Ezeken kiviül Fűrész Ferencz 13 frt. I Witthen Emil 1 frt. Felülfizettek : Mahr Károly 6 frt. Dr. Csáthy Szabó István 4 frt. Kun Kálmán, Szalay Elekné, Forster Rezső, Bartányi Gyula, Le­­szih Barna, Dr. Markó László, Radványi Ist­ván 3 frtjával. Máthé Ferencz, Molnár Ber­talan 2 írtjával. Barzó József, Benyiczky Pál, Czakó István, Furman János, Farkas Kálmán, Gálffy Ignácz, Hekkel Károly, Horváthy László, Kandó Jenő, Kulcsár Károly, Leszih Miksa, Lichtenstein József, Marusak Károly, Miku­­leczky István, Munyay Jenő, Nagy Péter, Pless Ferencz, Pfliegler Ferencz, Sáska Dénes, Sír Nándor, Spuller József, Vasúti tisztviselő, Lej­­házy Kálmán, Witthen Emil s­srtjával, Pol­gár Teréz 50 kr. Ftet és italneműeket ajándékoztak: Alt­­manné, Bartányi Gyuláné, Czakó Istvánné, Dr. Csáthy Szabó Istvánné, Fischer Lajosné, Fűrész Pál, Fűrész Ferenczné, Furman János, Glószné Szmik Emma, Hekkel Károlyné, Hor­váth Lászlóné, Dr. Juhász Pálné, Kraudy An­­talné, Kulcsár Károlyné, Kubacska Istvánné, Kühne Adolfné, Leszih Barnáné, Leszih La­josné, Leszih Miksáné, Lichtenstein Józsefné, Mayer Rezsőné, Mahr Károlyné, Mahr Nán­dorné, Markó Pálné, Dr. Markó Lászlóné, Mázer Lajosné, Mezey Pál, Radványi Istvánné, Sáska Dénesné, Soltész Albertné, Spuller Jó­zsefné, Strezsány Jánosné, Teöreök Vilma, Wolfgang Lajosné, Záhorszky Sománé, Ze­­lenka Pálné. Mindezen kegyes adományozóknak, úgy­szintén a háziasszony teendőit végzett Glószné Szmik Emma, Fűrész Ferenczné, Lichtenstein Józsefné, Teöreök Vilma, Zelenka Pálnénak, továbbá szíves szolgálatkészséggel eljárt Fischer Lajosné, Jamriska Gyuláné, Dr. Markó Lász­lóné, Kulcsár Károly, Mázer Lajosné Miletz Klára, Némethy Piroska, Szerényi Károlyné, végül pedig mindazok a fiatal leányok, kik az estélynél felszolgáltak, a nőegylet javára tett ezen fáradozásaikért, — általában pedig a résztvevő nagyközönségnek elismerő figyelmé­ért és szives áldozatáért hálás köszönetét nyil­vánítja Miskolcz, 1882. február 19-én, Mayer Rezsőné, nőegyleti elnök. Nyilvános számadás és köszönet. A miskolczi iparos ifjúsági egylet által, sa­ját pénztára javára f. évi febr. hó 11-én meg­tartott tánczestélyén bejött. Belépti dijakból 245 frt 40 kr. Felülfizetésekből 91 frt 30 kr. összes bevétel 336 frt 70 kr. Kiadás 145 frt. 41 kr. Tiszta jövedelem 191 frt 29 kr. A felülfizetésekhez kegyes adományaikkal hozájárultak : Dr. Csáthy Szabó István, Pelikán és Gyukits, Radványi István 4 frtjával. Klein Ágoston, Leszih Miksa, Petró József, Pfliegler Ferencz, Than József 3 frtjával. Debreczenyi Imre, Ifj. Fischer Lajos, Dr. Fodor Pál, Forster Rezső, Friedman Károly (Mentoneból), Gáspár Barna, Görgey Márton, Kulcsár Károly,­­Pollacsek Ar­nold, Prokob Antal, Zsolczay Ferencz, Özv. Ti­­nesz Pálné 2 írtjával. — Apostol József, Bada Bertalan, Bajkor József, Ifj. Bársony János, Básthy András, Bende István, Braun Pál, Dapsy Sándor, Dullovits József (Hajdú­ Nánásról) Farnyik Mi­­hály, Fodor György, Gyurkó János, Hétzey Kál­mán, Özv. Janovitsné, Katona József, Katona Sán­dor, Kiszely László, Kotsi Nándor, Kubacska István, Maruzsák Károly, Mezei I Pál, Mikuleczky István, Muszka Sándor, Mrencsó Pál, Nagy La­jos, Némethy Piroska, N. N. Újhelyi Miklós, Pless Ferencz, Pongor Lajos, K­oszik György, Ruszt Károly. Ifj. Sneider Mihály, Steiner Jakab, Schmied Mihály, Tribhass Henrik­­ írtjával. — Bakos Demeter, Deutsch Sándor, Hédermarszki Pál, Jákobéi József, Kohn Ede, Szalontay József, Szalontay János 50 krjával. — Bukovits Deme­ter, Korhanyák Boldizsár 40 krjával. Mindazoknak, kik szives megjelenésökkel és adományaikkal egyletünket támogatni kegyesked­tek. — az egylet nevében hálás köszönetü­nket nyilvánítjuk. Kelt Miskolczon, február hó 20-án. Prokob Antal egyl. pénztárnok. KÜL­Ö­NF­ÉLE. — Helyreigazítás. Lapunk 14-iki Hs­ámában irtuk, hogy N. N. helybeli urhölgy­erczegovinában lévő sebesült katonáink ré­szére 3 és fél font lépést, és 4 pár üzérmele­­gitőt küldött be. Kötelességünknek tartjuk ki­jelenteni, hogy nem 4, hanem 6 párt volt ke­gyes, továbbítás végett beküldeni. — Katonáinknak Mátyás Pálné úr­nőtől újólag 78 deka tépést és 3 pár ütérmelegí­­tőt kaptunk. A nagylelkű adakozók kéretnek, hogy tépést többé ne küldjenek, mert arra nincs szükség, ellenben ütét és hasmelegitőket, téli harisnyákat, flanel kapczákat, dohányt, virgin­iát vagy másféle szivarokat, rumot, tehát, bort, czuk­­rot, czitromot, kávét pörkölve, csokoládét hűsítő italokat stb. ezentúl is öröm s készséggel foga­dunk el, azt rendeltetési helyére származtatjuk. — Tánczestély. A miskolczi refo­rv­­ezeum ifjúsága által a tanári nyugdíj­intézet ja­vára február hó 2- án a Karner szálloda nagy termében megtartott reunió, sokáig feledhetlen marad azokra nézve, a­kik benne részt vettek. Jelen volt nemcsak a város, hanem a megye mívelt közönsége is szép számmal, mely utóbbi e mulatság iránt rendkívüli érdekeltséget tanúsí­tott. Oly sikert e vigalom nem aratott vagy 12 év óta, mint ezen alkalommal, úgy látogatottságra valamint az anyagi eredményre nézve is, úgy hogy a jótékony czélra 500 frt körül jövedelme­zett, mi leginkább a bájos háziasszony Szath­máry Király Pálné kiváló buzgalmának s szere­­tetreméltóságának köszönhető. Körébe láttuk : Gr. Szirmay Alfrédné, Pallavicini őrgrófné, Szalay Elekné, Sisáry Gyuláné, Szepessy Andrásné, özv. Szathmáry K. Pálné, Xilkovics Pista Erzsébet úrnőket. A tánczban részt vett hölgykoszorúból ime egy kis virágbokréta: Szathmáry Anna, Szepessy nővérek, Fáy Erzsike, Cseley Margit.

Next