Miskolc, 1882 (7. évfolyam, 1-103. szám)
1882-02-23 / 16. szám
dag főurnak, minden nagyjövedelmű főpapnak legszebb becsvágya, melyet a haza szolgálatában kielégíthet. Persze a magyar kormány is olyan gazdag zsidóknak, kiknek hiúságuk a nemesi czimerre áhítozik, inkább iskolák alapításáért adományozhatná ezt a jutalmat, mint gyalázatos vesztegetési összegekért, miket választások idején a nemzet erkölcsének megrontására, a kormánypárt rendelkezésére bocsátanak Sokat kellene mondanom, ami még tárgyamnak lényeges oldalát képezi. Szeretném még a népnevelésnek azt a részét is érinteni, mely a felnőttek oktatására vonatkozik. De nem akarom önök türelmét hosszasan igénybe venni. Magában is a gyermekek nevelésének nagy áldása, hogy visszahat az öregekre is, jótétemény reájuk nézve, nemcsak követve gyermekeik jövő boldogulása által, de közvetlenül már a jelenben. Melyik szülő nem érez erkölcsi elégtételt gyermekének szellemi fejlődésén, nem ad-e ez neki oly élvezetet, melyet aranynyal meg nem vásárolhat. Még az emberek legrosszabbja is azt akarja, hogy fia a jobbak közé tartozzék. Hányszor nyilvánul a távolabb állónak figyelme előtt, mennyire emeli egy egész családnak szellemi színvonalát a gyermekek iskolai nevelése. Nem is szólok arról, hogy a gyermekek minden oktatása az írás és olvasás képessége a munkásnak ; a kisiparosnak családjában sokszor a legközvetlenebb gyakorlati haszonnal is jár. De bizonyos az, hogy az az asztal, az a lámpa, melynél a kis tanuló feladatait készíti, az erkölcs világát, a rend és ismeret szellemét árasztja széjjel mindazokra, kik a gyermekkel egy szobában, egy lakásban élnek. Valóban ha a nevelés szónak értelmét jól felfogjuk, az nemcsak a gyermeknek nevelése atyja által, hanem az atyának nevelése gyermeke által. Sokszor az öregek többet nyernek a gyermekektől, mint amennyit nekik adunk. És ha ez igaz a család életére nézve, mennyivel több igazság van még benne az Az aggastyán, ki szintén nem nőgyűlölő, s valamikor a régi világban Don Juan szerepet vitt, nagyon természetes, magára veszi a látcső játékot, s igyekszik minél szeretetre méltóbban mosolyogni. Most a menyecske, mintha a kebelén levő rózsatőt igazítaná, szívére teszi kezét, s a látcső alig észrevehetőig pár vonalnyit jobbra halad. A vis-á-vis szemek találkoznak. A fiatal ur szintén óra tánczát igazgatja. A menyecske megértette: „Szivet, szívért cserébe !» S azalatt férj uram Miska bácsin sraczagott nagyokat. Nem sejti az Isten adta, hogy a ki utoljára nevet, az nevet édesdeden. Felhozhatnánk még e művészet keretéből több példát, elmondhatnánk, mint csalatik meg a férj saját szeme láttára, mint játszatik ki nem látcső mögül, de szemekkel, mindezeket azonban jövőre hagyjuk. Most csupán még a látcső mögül keletkezett plátói viszony folytatásának és fináléjának akarunk pár sort szentelni. Folytatása legtöbbször az élet színpadán játszik. Nyári estén vagy ha úgy tetszik zúzmarác időben találkozás a berekben, vagy a jégen. Szívdobogás, csak csattanás. Igen gyakran megszöketés, még gyakrabban visszatérés ! S a férj, a szegény férj, a bibliai eredetű „tékozló,“ apjának szerepét veszi fel. Keblére öleli a megtért bűnbánó Magdolnát, letörli könyeit. . . s kezdődik újra a régi nóta: „Mosoly a látcső mögül, csillag vizsgálat a látcső mögül, szerelmi vallomás a látcső mögül. Oh ti férjek, ak ti hímszarvasok, mindezt észre nem veszitek állam életére nézve. Kivált a mi magyar államunkban ! Ezekben a küzdelmes zavaros átmeneti időkben, melyeken most áthaladunk, milyen szüksége van a magyar nemzetnek arra, hogy a jövő nemzedéket nagy feladatok teljesítésére képesítse. A jelen nemzedék oly sok változást látott, annyi fájdalmas tapasztaláson ment át, hogy lelkébe gyógyíthatlanul befér között a csüggedés és kétely mérge, akaratlanul is erőtlenné vált arra, hogy a haza és az emberiség nagy érdekeit meleg odaadással szolgálja. De ki ne kívánja közülünk azt, hogy akik utánunk következnek, ismét teljes lángjával lobogtassák a nemzet történelmi szellemét. Ezek a gyermekek, kik a nemzeti nevelés emlőin nőnek fel ők élesztik fel egyszerre a régi Magyarországot és ők képezik ugyanakkor a fiatal új Magyarországot. Mi a kik hibáinkba annyira belerögzöttünk, kikben a nemzeti összetartozás érzete is annyira meggyengült, kövessünk el legalább mindent, hogy a gyermekek szívében újra telepítsük a haza fénylő templomát, állítsuk helyre az iskolák által a nemzeti testvériesség eleven szellemét. Magunk is újra jobban fogjuk szeretni a hazát, ha életteljes tanulékony és lelkes ifjúságunkban felismerjük a haza örökös ifjúságát. Legyen legalább sorsunk mint a prófétáé, hogy ha a pusztaságban kell is meghalnunk, Hóreb hegyéről mi is lássuk az Ígéret földét. Báthy Lajos: Számadás és köszönet. Az evang. neegylet alaptőkéjének javára rendezett tánczestély, melynek közönsége az egyház dísztermét és az ottani 6 helyiséget a zsúfolásig megtölte, méltó társa volt e farsang jövedelmező estélyeinek. Ugyanis : belépti dijakból befolyt 138 frt. — felülfizetésekből 59 ft. 50 kr., külön adományokból 35 ft., étel és italnemüekért 184 frt. 40 kr. a felmaradt étel és italnemüek árából 17 frt 50 kr. összeg 434 frt 40 kr. Maradvány a 97 frt 50 krt tevő kiadás levonásával 336 frt 90 kr. Szives adományul küldtek: Szathmáry Király Pálné Budapestről 5 frt. Greutter Antal 3 frt. Kóczán Józsefné, Szathmáry Király Józsefné, Sassy Istvánné, Moesz Edéné 2 — 2 ft. Mahr Nándorné, Rosenzweig Leopoldné, Korbély Józsefné, Bajkor Julia, Honétzy Géza 1 frtjával.Ezeken kiviül Fűrész Ferencz 13 frt. I Witthen Emil 1 frt. Felülfizettek : Mahr Károly 6 frt. Dr. Csáthy Szabó István 4 frt. Kun Kálmán, Szalay Elekné, Forster Rezső, Bartányi Gyula, Leszih Barna, Dr. Markó László, Radványi István 3 frtjával. Máthé Ferencz, Molnár Bertalan 2 írtjával. Barzó József, Benyiczky Pál, Czakó István, Furman János, Farkas Kálmán, Gálffy Ignácz, Hekkel Károly, Horváthy László, Kandó Jenő, Kulcsár Károly, Leszih Miksa, Lichtenstein József, Marusak Károly, Mikuleczky István, Munyay Jenő, Nagy Péter, Pless Ferencz, Pfliegler Ferencz, Sáska Dénes, Sír Nándor, Spuller József, Vasúti tisztviselő, Lejházy Kálmán, Witthen Emil ssrtjával, Polgár Teréz 50 kr. Ftet és italneműeket ajándékoztak: Altmanné, Bartányi Gyuláné, Czakó Istvánné, Dr. Csáthy Szabó Istvánné, Fischer Lajosné, Fűrész Pál, Fűrész Ferenczné, Furman János, Glószné Szmik Emma, Hekkel Károlyné, Horváth Lászlóné, Dr. Juhász Pálné, Kraudy Antalné, Kulcsár Károlyné, Kubacska Istvánné, Kühne Adolfné, Leszih Barnáné, Leszih Lajosné, Leszih Miksáné, Lichtenstein Józsefné, Mayer Rezsőné, Mahr Károlyné, Mahr Nándorné, Markó Pálné, Dr. Markó Lászlóné, Mázer Lajosné, Mezey Pál, Radványi Istvánné, Sáska Dénesné, Soltész Albertné, Spuller Józsefné, Strezsány Jánosné, Teöreök Vilma, Wolfgang Lajosné, Záhorszky Sománé, Zelenka Pálné. Mindezen kegyes adományozóknak, úgyszintén a háziasszony teendőit végzett Glószné Szmik Emma, Fűrész Ferenczné, Lichtenstein Józsefné, Teöreök Vilma, Zelenka Pálnénak, továbbá szíves szolgálatkészséggel eljárt Fischer Lajosné, Jamriska Gyuláné, Dr. Markó Lászlóné, Kulcsár Károly, Mázer Lajosné Miletz Klára, Némethy Piroska, Szerényi Károlyné, végül pedig mindazok a fiatal leányok, kik az estélynél felszolgáltak, a nőegylet javára tett ezen fáradozásaikért, — általában pedig a résztvevő nagyközönségnek elismerő figyelméért és szives áldozatáért hálás köszönetét nyilvánítja Miskolcz, 1882. február 19-én, Mayer Rezsőné, nőegyleti elnök. Nyilvános számadás és köszönet. A miskolczi iparos ifjúsági egylet által, saját pénztára javára f. évi febr. hó 11-én megtartott tánczestélyén bejött. Belépti dijakból 245 frt 40 kr. Felülfizetésekből 91 frt 30 kr. összes bevétel 336 frt 70 kr. Kiadás 145 frt. 41 kr. Tiszta jövedelem 191 frt 29 kr. A felülfizetésekhez kegyes adományaikkal hozájárultak : Dr. Csáthy Szabó István, Pelikán és Gyukits, Radványi István 4 frtjával. Klein Ágoston, Leszih Miksa, Petró József, Pfliegler Ferencz, Than József 3 frtjával. Debreczenyi Imre, Ifj. Fischer Lajos, Dr. Fodor Pál, Forster Rezső, Friedman Károly (Mentoneból), Gáspár Barna, Görgey Márton, Kulcsár Károly,Pollacsek Arnold, Prokob Antal, Zsolczay Ferencz, Özv. Tinesz Pálné 2 írtjával. — Apostol József, Bada Bertalan, Bajkor József, Ifj. Bársony János, Básthy András, Bende István, Braun Pál, Dapsy Sándor, Dullovits József (Hajdú Nánásról) Farnyik Mihály, Fodor György, Gyurkó János, Hétzey Kálmán, Özv. Janovitsné, Katona József, Katona Sándor, Kiszely László, Kotsi Nándor, Kubacska István, Maruzsák Károly, Mezei I Pál, Mikuleczky István, Muszka Sándor, Mrencsó Pál, Nagy Lajos, Némethy Piroska, N. N. Újhelyi Miklós, Pless Ferencz, Pongor Lajos, Koszik György, Ruszt Károly. Ifj. Sneider Mihály, Steiner Jakab, Schmied Mihály, Tribhass Henrik írtjával. — Bakos Demeter, Deutsch Sándor, Hédermarszki Pál, Jákobéi József, Kohn Ede, Szalontay József, Szalontay János 50 krjával. — Bukovits Demeter, Korhanyák Boldizsár 40 krjával. Mindazoknak, kik szives megjelenésökkel és adományaikkal egyletünket támogatni kegyeskedtek. — az egylet nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Kelt Miskolczon, február hó 20-án. Prokob Antal egyl. pénztárnok. KÜLÖNFÉLE. — Helyreigazítás. Lapunk 14-iki Hsámában irtuk, hogy N. N. helybeli urhölgyerczegovinában lévő sebesült katonáink részére 3 és fél font lépést, és 4 pár üzérmelegitőt küldött be. Kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy nem 4, hanem 6 párt volt kegyes, továbbítás végett beküldeni. — Katonáinknak Mátyás Pálné úrnőtől újólag 78 deka tépést és 3 pár ütérmelegítőt kaptunk. A nagylelkű adakozók kéretnek, hogy tépést többé ne küldjenek, mert arra nincs szükség, ellenben ütét és hasmelegitőket, téli harisnyákat, flanel kapczákat, dohányt, virginiát vagy másféle szivarokat, rumot, tehát, bort, czukrot, czitromot, kávét pörkölve, csokoládét hűsítő italokat stb. ezentúl is öröm s készséggel fogadunk el, azt rendeltetési helyére származtatjuk. — Tánczestély. A miskolczi reforvezeum ifjúsága által a tanári nyugdíjintézet javára február hó 2- án a Karner szálloda nagy termében megtartott reunió, sokáig feledhetlen marad azokra nézve, akik benne részt vettek. Jelen volt nemcsak a város, hanem a megye mívelt közönsége is szép számmal, mely utóbbi e mulatság iránt rendkívüli érdekeltséget tanúsított. Oly sikert e vigalom nem aratott vagy 12 év óta, mint ezen alkalommal, úgy látogatottságra valamint az anyagi eredményre nézve is, úgy hogy a jótékony czélra 500 frt körül jövedelmezett, mi leginkább a bájos háziasszony Szathmáry Király Pálné kiváló buzgalmának s szeretetreméltóságának köszönhető. Körébe láttuk : Gr. Szirmay Alfrédné, Pallavicini őrgrófné, Szalay Elekné, Sisáry Gyuláné, Szepessy Andrásné, özv. Szathmáry K. Pálné, Xilkovics Pista Erzsébet úrnőket. A tánczban részt vett hölgykoszorúból ime egy kis virágbokréta: Szathmáry Anna, Szepessy nővérek, Fáy Erzsike, Cseley Margit.