Miskolczi Napló, 1903. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1903-05-01 / 99. szám

III. évfolyam Miskolcz, 1903. május 1. Péntek. ELŐFIZETÉSI ÁRAKs íf®fÿb»a I Egész évre 12 kor. Vláésep* t Egész évre 16 kor Fél évre . . Negyed évre 6 kor. 3 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Ugye* szám­ára 4 foll. Kapható saladén UrlapelárisitónáL FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS 99. (499.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG­I KIADÓHIVATAL s Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája,­­ Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden­­­hová az előfizetések, hirdetések és fe.. közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendők. Vörös május, Mliskolcz, április 30. Orgonavirágtól, rózsától, violá­tól, pompázó virágillattól, madár­daltól ittasult meg a jég; a ta­vaszi meleg nap lágyan bontja ki sugarait s milliárd tüzkévét bocsát a földre; az ég ragyogó szúrján bárányfellegek úszkálnak, melyet a tavaszi szellő ringat. Ez a természet Májusa: szép, megkapó, fönséges. Az ébredő természet gyönyö­rű napját foglalta le magának ünnepül az ember, a munka embere. A­ természet világában is a munka, a nagy munka két út­jára. Minden mozog, nyüzsög, ugrándoz, röpdes, vibrál a ter­mészet csodás birodalmában. Meg­oldani, mire képes, mire ösztö­ne hajtja, betölteni mire hiva­tott. Van e szebb és hatalmasabb gondolat, midőn a földi ember a természet világából veszi esz­méit, fűzi gondolatait? Van-e igazabb és megragadóbb kép, ha az ember a természet rend­jébe illeszkedik. Attól veszi ere­jét, attól kölcsönzi a szimbólumot, attól nyeri a varázst és a költői szépségeket. A május elseje ma már tisz­tán a munka ünnepe. A becsületes, szorgalmas emberi munkáé, melynek ereje, önérze­te a zöldelő májusnak új nevet adott: vörös május. Nem a felforgató, romboló, megsemmisítő gondolatot fejezi ki a vörös május, hanem az örökké lázban, tűzben égő em­beri munkát szimbolizálja, mely az emberi jogok fejlesztését, a közszabadság kiterjesztését, az egyén érvényesülését, az emberi előítéleteken nyugvó kiváltságok megszüntetését tűzte ki czélul. Az emberiség története mu­tatja, hogy e harcz nem új. Ez a küzdelem örökkévaló. Kezdő­dött akkor, midőn az első ember megjelent a földön s tartani fog addig, mig az utolsónak kezéből kihull a fegyver . . . Az emberiség történetében nin­csenek nyugvó, holt pontok. Va­lamint a tenger soha sem moz­dulatlan, épp úgy az emberiség is örökkön munkálkodik, eszmé­ket érlel. Láthatlan hullámrezgését sen­ki észre nem veszi, pedig akkor forrong és készíti elő a talajt új eszméinek. A legkisebb szellő pedig mozgásba hozza ez apró hullámokat, a vihar felkorbácsol­ja s hatalmas verésekben rohan végig, útjában mindent elsöpörve, felforgatva, megtisztítva . . . Ha bevégezte futását, újra csend, nyugalom honol. A vihar után is szebb a tenger, tisztul­­tabb a jég, ragyogóbb az ég ... * * * Vele született joga az ember­nek, hogy sorsát megjavítani tö­rekszik. Az emberi intézmények korántsem tökéletesek. Az élet mutatja ki azok hézagait, gyar­lóságait, fogyatkozásait. Nincs, a­ki e jogától az em­bert örökre megfoszsza. Ideig­­óráig élnek még azok az intéz­mények, melyek az egyénnek, mint önálló individiumnak jogait el nem fogadják. De perczeik már megvannak számlálva . . . A május elsejét, mint a munka ünnepét ma már az egész vilá­gon ismerik és elismerik. Millió és millió munkáskéz szünetel, pihen , megannyi munkása az emberiségnek gyülekezik össze, elmondja sérelmeit, elpanaszolja bajait és orvoslást keres ezen a napon. Alig van hely, a­hol munká­sok élnek, a­kik e jogukat ne gyakorolnák. A gyülekezési jog az ő egyetlen kiváltságuk. Ez a fórum, az ő parlamentjük. Városunkban is ünnep­­jük lészen holnap a munkások­nak. Több helyen tartanak gyü- Az utókornak. — Naplójegyzeteim előszava gyanánt. — Levél, novella, hó, fagy, áradás, Betegség, tervek, t­étel és adás, Szoborbizotság, kínos éjjelek, Kemény küzdelmek, álmok és jelek, Egyszóval életemnek fénye, árnya Vannak e napló mélységébe zárva. Mint én, a szerző, ismeretlen tájon Fogom aludni álomtalan álmom: Valami zugban békén alhatik E könyv is és lehet, több századig, Míg egy véletlen a napfényre hozza, Késő utódom tán végig lapozza. Akkorra már nagy lesz a változás, Tünö időnk ekéje mélyre ás. Mert forma, vers, nép, állam változik, Tán meg se értik nyelvünk’ akkorig. Mert e rémes, kegyetlen változatban Csak a szívnek szerelme változatlan. Kérlek azért te nyájas idegen, Ne hagyjon majd a naplóm hidegen ! Ha ismerni óhajtod nagypapád’, Ő a sorok közül tekint le rád. Sok eszme szirmát tűztem itt csokorba, De a legjobbat elhagytam gyakorta. Késő utód, tán vérem vére vagy, Helytelenül ítélni meg ne hagyj ! Naplóm talán unalmas, tán rideg, — De lelked lelkem’ csak úgy érti meg, Ha nem a szót s nem a betű vetését, De a szivemnek érzed lüktetését. Juhász László: Születésnap. —­­ „Miskolczi Napló” eredeti tárczája. — Irta: Türk Sándorné. Hullott, hullott, úgy éreztem, mint­ha egy örökkévalóság óta hullna az eső egykedvűen, egyhangúan: köp, köp ! A viruló meggyfák szemközt szin­te lemondóan bólongatták gályáikat. Hogy ez mindig így volt, hogy ez mindig így lesz ezentúl: szürke, ól­mos, vigasztalan eső. Az égen sietve vonultak tova a fellegek, hogy újak, szintoly szürkék, szintoly ólmosak jöjjenek helyükbe. Előttem a szom­szédház méhlepte, szakadozott teteje meredezett a maga vigasztalan csú­nyaságában. A tekintetem megakadt benne, határt szabott látásomnak. Látásomnak és szárnyaló gondolata­imnak. Eddig és ne tovább! A­mi túl van a szomszéd házán: a nyüzs­gő, örökké forrongó, örökké vajúdó világra, mintha egy nagy ólomszínű, ólomsúlyú lepel borult volna. Köp, köp! Örökké, végtelenül. Az est is leereszkedett bánatosan, ked­vetlenül és bevonta a világot egy meghatározhatlan piszkos szinnel. Fásult voltam és érzéstelen. Szinte jól esett volna valami nagy szívbe­­markoló bánat, hogy lesírhattam vol­na a fásultságot, azt a jégpánczélt a szivemről. Mikor felébredtem, az ég azúrja mosolygott be hozzám az ablakon keresztül biztatóan, reményt ébresz­­tően. Van hát még napfény, van még derű, tavasz. A rügyek faka­doznak, a bimbók nyílnak, mint ré­gente volt és mint ezután lesz időt­len­ időkig. Két vékony kis kar fonódik a nya­kam köré, miközben ezeket gondo­lom és egy a meghatottságtól el­­elcsukló hang reczitál egy versikét születésnapról, örömről, boldogság­ról és több efféle éppen gondolataim keretébe beleülő dolgokról. Aztán másik két kar és egy másik vékony hangocska szintoly meghatottan, szintoiy elcsuklóan. A két legkisebb az ágyból bámulja a jelenetet tágra­­nyilt szemmel. Nem tudják mire vélni. Aztán jön a posta. Egy levél, melynek borítékán embryos kalligrá­­fia ékeskedik. Oh, de ékesen szól a kezdetleges kalligráfia, a keresetlen szavak, a komolyan hangzó ígéretek ! Érzem, a mint körülölel a két ki­csi kar a távolból, a mint mellemre hajlik a fej, hogy elrejtse megha­tottságát, a mint kibugygyan két forró könnycsepp, hogy tanúságot tegyen kis fiam nagy szeretetéről. 1­7 (lehveiss crème j ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦! Edelweisstej ♦ ♦ Legnagyobbszerű találmány az arcbőr ápolására (Havasi gyopár tej.)-- — Edelweiss zsirpuder j ! (Havasi gyopár créme.) JEESLOfB Gyártja: OTTO ELEMENT okleveles gyógyszerész Insbruckban. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦ | Tisztított olajszappan % Alpesi vil­ágpaidet* ♦ Ezen szépítő szerek használata által a legrövidebb idő alatt * eltűnnek a szeplők és mindenféle arcztisztátalanságok. ^ Eredménye és ártal­♦ matlansága orvosi­­­lag igazolva. *­­ ♦ Béla gyógyáru- és illatszer-üzletében kaphatók. Fenti szerek Miskolczon egyedül csak s­zabé A „fölSKOLCZI NAPLÓ-1 mai száma 6 oldalra terjed.

Next