Miskolczi Napló, 1903. május (3. évfolyam, 99-123. szám)
1903-05-01 / 99. szám
III. évfolyam Miskolcz, 1903. május 1. Péntek. ELŐFIZETÉSI ÁRAKs íf®fÿb»a I Egész évre 12 kor. Vláésep* t Egész évre 16 kor Fél évre . . Negyed évre 6 kor. 3 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Ugye* számára 4 foll. Kapható saladén UrlapelárisitónáL FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS 99. (499.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL s Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája, Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető mindenhová az előfizetések, hirdetések és fe.. közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendők. Vörös május, Mliskolcz, április 30. Orgonavirágtól, rózsától, violától, pompázó virágillattól, madárdaltól ittasult meg a jég; a tavaszi meleg nap lágyan bontja ki sugarait s milliárd tüzkévét bocsát a földre; az ég ragyogó szúrján bárányfellegek úszkálnak, melyet a tavaszi szellő ringat. Ez a természet Májusa: szép, megkapó, fönséges. Az ébredő természet gyönyörű napját foglalta le magának ünnepül az ember, a munka embere. A természet világában is a munka, a nagy munka két útjára. Minden mozog, nyüzsög, ugrándoz, röpdes, vibrál a természet csodás birodalmában. Megoldani, mire képes, mire ösztöne hajtja, betölteni mire hivatott. Van e szebb és hatalmasabb gondolat, midőn a földi ember a természet világából veszi eszméit, fűzi gondolatait? Van-e igazabb és megragadóbb kép, ha az ember a természet rendjébe illeszkedik. Attól veszi erejét, attól kölcsönzi a szimbólumot, attól nyeri a varázst és a költői szépségeket. A május elseje ma már tisztán a munka ünnepe. A becsületes, szorgalmas emberi munkáé, melynek ereje, önérzete a zöldelő májusnak új nevet adott: vörös május. Nem a felforgató, romboló, megsemmisítő gondolatot fejezi ki a vörös május, hanem az örökké lázban, tűzben égő emberi munkát szimbolizálja, mely az emberi jogok fejlesztését, a közszabadság kiterjesztését, az egyén érvényesülését, az emberi előítéleteken nyugvó kiváltságok megszüntetését tűzte ki czélul. Az emberiség története mutatja, hogy e harcz nem új. Ez a küzdelem örökkévaló. Kezdődött akkor, midőn az első ember megjelent a földön s tartani fog addig, mig az utolsónak kezéből kihull a fegyver . . . Az emberiség történetében nincsenek nyugvó, holt pontok. Valamint a tenger soha sem mozdulatlan, épp úgy az emberiség is örökkön munkálkodik, eszméket érlel. Láthatlan hullámrezgését senki észre nem veszi, pedig akkor forrong és készíti elő a talajt új eszméinek. A legkisebb szellő pedig mozgásba hozza ez apró hullámokat, a vihar felkorbácsolja s hatalmas verésekben rohan végig, útjában mindent elsöpörve, felforgatva, megtisztítva . . . Ha bevégezte futását, újra csend, nyugalom honol. A vihar után is szebb a tenger, tisztultabb a jég, ragyogóbb az ég ... * * * Vele született joga az embernek, hogy sorsát megjavítani törekszik. Az emberi intézmények korántsem tökéletesek. Az élet mutatja ki azok hézagait, gyarlóságait, fogyatkozásait. Nincs, aki e jogától az embert örökre megfoszsza. Ideigóráig élnek még azok az intézmények, melyek az egyénnek, mint önálló individiumnak jogait el nem fogadják. De perczeik már megvannak számlálva . . . A május elsejét, mint a munka ünnepét ma már az egész világon ismerik és elismerik. Millió és millió munkáskéz szünetel, pihen , megannyi munkása az emberiségnek gyülekezik össze, elmondja sérelmeit, elpanaszolja bajait és orvoslást keres ezen a napon. Alig van hely, ahol munkások élnek, akik e jogukat ne gyakorolnák. A gyülekezési jog az ő egyetlen kiváltságuk. Ez a fórum, az ő parlamentjük. Városunkban is ünnepjük lészen holnap a munkásoknak. Több helyen tartanak gyü- Az utókornak. — Naplójegyzeteim előszava gyanánt. — Levél, novella, hó, fagy, áradás, Betegség, tervek, tétel és adás, Szoborbizotság, kínos éjjelek, Kemény küzdelmek, álmok és jelek, Egyszóval életemnek fénye, árnya Vannak e napló mélységébe zárva. Mint én, a szerző, ismeretlen tájon Fogom aludni álomtalan álmom: Valami zugban békén alhatik E könyv is és lehet, több századig, Míg egy véletlen a napfényre hozza, Késő utódom tán végig lapozza. Akkorra már nagy lesz a változás, Tünö időnk ekéje mélyre ás. Mert forma, vers, nép, állam változik, Tán meg se értik nyelvünk’ akkorig. Mert e rémes, kegyetlen változatban Csak a szívnek szerelme változatlan. Kérlek azért te nyájas idegen, Ne hagyjon majd a naplóm hidegen ! Ha ismerni óhajtod nagypapád’, Ő a sorok közül tekint le rád. Sok eszme szirmát tűztem itt csokorba, De a legjobbat elhagytam gyakorta. Késő utód, tán vérem vére vagy, Helytelenül ítélni meg ne hagyj ! Naplóm talán unalmas, tán rideg, — De lelked lelkem’ csak úgy érti meg, Ha nem a szót s nem a betű vetését, De a szivemnek érzed lüktetését. Juhász László: Születésnap. — „Miskolczi Napló” eredeti tárczája. — Irta: Türk Sándorné. Hullott, hullott, úgy éreztem, mintha egy örökkévalóság óta hullna az eső egykedvűen, egyhangúan: köp, köp ! A viruló meggyfák szemközt szinte lemondóan bólongatták gályáikat. Hogy ez mindig így volt, hogy ez mindig így lesz ezentúl: szürke, ólmos, vigasztalan eső. Az égen sietve vonultak tova a fellegek, hogy újak, szintoly szürkék, szintoly ólmosak jöjjenek helyükbe. Előttem a szomszédház méhlepte, szakadozott teteje meredezett a maga vigasztalan csúnyaságában. A tekintetem megakadt benne, határt szabott látásomnak. Látásomnak és szárnyaló gondolataimnak. Eddig és ne tovább! Ami túl van a szomszéd házán: a nyüzsgő, örökké forrongó, örökké vajúdó világra, mintha egy nagy ólomszínű, ólomsúlyú lepel borult volna. Köp, köp! Örökké, végtelenül. Az est is leereszkedett bánatosan, kedvetlenül és bevonta a világot egy meghatározhatlan piszkos szinnel. Fásult voltam és érzéstelen. Szinte jól esett volna valami nagy szívbemarkoló bánat, hogy lesírhattam volna a fásultságot, azt a jégpánczélt a szivemről. Mikor felébredtem, az ég azúrja mosolygott be hozzám az ablakon keresztül biztatóan, reményt ébresztően. Van hát még napfény, van még derű, tavasz. A rügyek fakadoznak, a bimbók nyílnak, mint régente volt és mint ezután lesz időtlen időkig. Két vékony kis kar fonódik a nyakam köré, miközben ezeket gondolom és egy a meghatottságtól elelcsukló hang reczitál egy versikét születésnapról, örömről, boldogságról és több efféle éppen gondolataim keretébe beleülő dolgokról. Aztán másik két kar és egy másik vékony hangocska szintoly meghatottan, szintoiy elcsuklóan. A két legkisebb az ágyból bámulja a jelenetet tágranyilt szemmel. Nem tudják mire vélni. Aztán jön a posta. Egy levél, melynek borítékán embryos kalligráfia ékeskedik. Oh, de ékesen szól a kezdetleges kalligráfia, a keresetlen szavak, a komolyan hangzó ígéretek ! Érzem, a mint körülölel a két kicsi kar a távolból, a mint mellemre hajlik a fej, hogy elrejtse meghatottságát, a mint kibugygyan két forró könnycsepp, hogy tanúságot tegyen kis fiam nagy szeretetéről. 17 (lehveiss crème j ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦! Edelweisstej ♦ ♦ Legnagyobbszerű találmány az arcbőr ápolására (Havasi gyopár tej.)-- — Edelweiss zsirpuder j ! (Havasi gyopár créme.) JEESLOfB Gyártja: OTTO ELEMENT okleveles gyógyszerész Insbruckban. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦ | Tisztított olajszappan % Alpesi világpaidet* ♦ Ezen szépítő szerek használata által a legrövidebb idő alatt * eltűnnek a szeplők és mindenféle arcztisztátalanságok. ^ Eredménye és ártal♦ matlansága orvosilag igazolva. * ♦ Béla gyógyáru- és illatszer-üzletében kaphatók. Fenti szerek Miskolczon egyedül csak szabé A „fölSKOLCZI NAPLÓ-1 mai száma 6 oldalra terjed.