Miskolczi Napló, 1903. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1903-08-01 / 173. szám
III. évfolyam Miskolcz, 1903. Augusztus 1. Szombat 173. (573.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre 1Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Espes száíz ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Helyben: Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyed évre 3 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA köyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések,. _ , _ __ hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Telefon 62. Szomorú napok. Miskolcz, július 31. —rt. Mikor nagybeteg van a háznál, akkor jönnek az emberek és aggodalmas kifejezéssel arczukon, szomorú érzéssel szívükben, remegve a bekövetkezhető katasztrófa komor gondolatától, lázas érdeklődéssel tudakozzák, hogy: „Mi hir van? Hogy van a beteg? Állott-e be változás? .. . A szegény beteget pedig gyötri az emésztő, pusztító, gyilkos láz és az orvosok a beteg fölött összevesznek, hajbakapnak . . . Hát akkor hogyan gyógyuljon meg a szenvedő beteg, amikor az orvosok, akik gyógyítására vannak rendelve, maguk között vesztek össze és egymásnak mennek? . . . Ez a kép tűnik föl előttem, amidőn ennek a szegény, sanyargatott országnak, a mi édes hazánknak mai szomorú helyzetére gondolok. Jönnek az érdeklődők — és nem hiú kíváncsiság az, ami őket hajtja — és kérdezik tőlünk, akikhez hivatásunknál fogva gyorsabban jutnak el a hírek, hogy: Mi hir van? Yan-e újabb hir? Mi történt? . . . ... És a válasz, amelyet az aggodalmas kérdezőknek adnunk kell, egyre szomorúbban, egyre kétségbeejtőbben hangzik. ... A legutolsó hír pláne úgy hangzott, hogy az orvosok egynémelyikét meg akarták vesztegetni, hogy a betegnek . .. mér-get adjanak be. Erre aztán — igen természetesen — a beteg is, meg a hozzátartozói is, most már minden orvosságban mérget sejtenek... A hegyibe pedig kegyetlenül összevesztek az orvosok és immár nem csupán a tudásukban, képességükben, hanem a becsületükben is kételkednek. . . . Hát akkor hogyan gyógyuljon meg a beteg, akit ilyen kezekre bíztak? * Szomorú napok, kétségbeejtően szomorú napok szakadtak reánk. Egy nagy, mélyen fekvő betegség borzasztó tünetei léptek föl közéletünkben. A betegség maga már régen ott lappangot a szervezetben, de akut jelei nem mutatkoztak. Most azonban, mins után az elgyengült szervezet a betegségi anyagnak tovább ellentállani nem tudott, felfakadt a seb és ott tátong a nemzet testén. Most már mindenki látja és mindenki elborzad tőle. Most tudtuk meg, hogy mennyire beteg a mi közéletünk. De azért maga a betegség nem most jött. Régi keletű az. A mai választási rendszerrel éppen egykorú. * Igen is, minden bajnak, minden szörnyű betegségnek, — amelynek akut tünetei most a nemzetet rémületbe ejtik, — mindennek a kétségbeejtő nyomorúságnak egyedüli szülő oka a mi választási rendszerünkben van. A mai választási rendszer mellett egészséges politikai életet nem képzelhetek. Nálunk a nép milliói ki vannak zárva az alkotmányos jogok gyakorlásából, mint holmi jogtalan rabszolgák. Az egész országot úgyszólván kisajátítva tartja pár százezer ember. Az ország szegény, szinte koldus. Rendkívül kedvező talaj ez a bűnök megfogamzására. Az eredményt, a szomorú eredményt látjuk. * A gyökeres orvoslás egyedül a választási rendszer megváltoztatása, a választói jog kiterjesztése, az általános választói jog behozatala lehet. De addig ? . . . Mi történjék A mennyi álmom Szent éjszakákon A mennyi dal ajkamra jő . . . Csak egy a vágya, Csak egy a tárgya, Csak egy a czélja és ez „6.“ Kivel a jelen Boldogság nekem, S tavasz virágos a jövő . . . A ki az élet, A kiért élek, A ki az üdvöm . . . ez az „0.“ Sassy Csaba. Jesleg kell halnom ! — A „Miskolczi Napló” tárczája. — Ilonának hívták és gyönyörű szép volt. A múlt század derekán az elbeszélés írók aprólékos gonddal szedegették, ami égen-földön szép van, hogy hasonlatokból rakják össze az imádott lányka bájait; de annak az egész irodalomnak teljes tárháza kevés, hogy elmondhassam őt olyannak, aminőnek az én szemeim látták. Húszesztendős voltam és Soha olyan szépet az ember életében többet nem lát, mint amilyen szép akkor az asszony. Ő szintén ugyanabban a korban lehetett, inkább valamicskével idősebb. Nem is igen vett komoly számba. Más valamirevaló legényembe!- nem volt a faluban, eltrécselt, sétálgatott hát velem szívesen, de amikor a báljainkra Szabadkáról, Zomborból kijöttek a fiatal ügyvédek, én — az akkori naplómból idézek — egyszeriben „mellékmondattá sülyedtem.“ A mellékmondatok minden csinjátbinját könnyű szerrel megtanultatni Laky Demeterből és Névy Lászlóból, de olyan gyászos mellékmondatról az ,írásművek elmélete’ nem tanít, amilyenné én váltam olyankor. Szerencsére, ritkán volt bálunk és szerelmem egének a felhőit a langy zefirek mihamarabb széjjelkergették. (Most már bevallhatom, hogy ezt a szép mondást Kazinczyból hódítottam el a naplóm számára.) Sőt a legutolsó tűzoltó-bál véghetetlen boldogságot rejtett részemre : egyik városból sem jött ki senki. Ekkor történt meg az a nagy eset, hogy egy alalmas pillanatban elcsenhettem a batusztzsebkerdőjét. Az ő édes terhétől összegyűrve maradt a pamlagon, mikor Dobrádi Guszti, a patikussegéd tánczra kérte s én a drága zsákmányt azon gyűrötten sinkófáltam el — ereklyéül. Én is kisértem haza. Útközben pajkosságból elvette tőlem a botomat s mikor a kis kapusokban viszszaadta, a sötétben boldogan csókoltam meg a kezétől még meleg foggantyuját. Ez is volt az utolsó boldog perczem. Másnap vagy harmadnap egy szegedi úr érkezett, akivel ő a palicsi Anna-bálon ismerkedett össze és az az úr elhozta magával az édesapját is. Nem lehetett a szándékát félremagyarázni. Csak egy hétig remegtem aggódó kétség között: akkor megtörtént a jegyváltás s a szívem összetört. Olyan jól van mégis megszerkesztve a testünknek ez a szerszáma, hogy a fenekén maradt még egy kis remény: valami véletlen, valami cuda megmenthet mindazonáltal. Hiszen megesketik, hogy a vonat, amely azt az utat Szegedről elszállítja, összeütközik egy másikkal, ah ennyicskét igazán megtehetne értem a gondviselés! Gyakran meglátogatta a menyaszszonyát az a czudar, de a vénetjárás nem tett kárt benne, én azonban nem akartam, nem mertem többé a bálványommal találkozni. Csak estenden egyetegtem a házuk tájékán s mindössze egyszer-kétszer láttam az árnyékát az ablak kárpitján elsuhanni. A menyegző délután esett meg s mig az öregeim a násznép között mulattak, én otthon elbúcsúztam az emlékeimtől: egy Maróéba! Niel rózsától, amelyet a Virágregékkel préseltetek le, s attól a zsebkendőtől. Az első Trieszti Cognac párlati intézet • ^ l mely franczia módszer szerint készült (Destillerie.) Csmis és Stock O O ~i O ■ és az általános ausztriai gyógyszerész Barcolában, Triest mellett, \ \_fps ▼ "H/li lliHj" I IX L egyesület kísérleti állomása ellenőrzése ajánlja belföldi ■ w «7 w «7 ^ W alatt áll. Vi palaczk 5 korona. Vepalack 2 korona 60 fillér. 10 palaczk rendelésénél 10% engedmény. — Kapható Miskolczon : Megay Róbert cukrász, Helebronth Gyula, Langer Sámuel, Mezei I., Pártos Miksa és Szlavkovszky Károly fűszerkereskedésében. "