Miskolczi Napló, 1903. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1903-08-22 / 189. szám
III. évfolyam Miskolcz, 1903. Augusztus 22. Szombat 189. (589.) szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egész évre 12 kor. I Vidékre: Egész évre 16 kor. Fél évre . . 6 kor. I Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 3 kor. ! Negyed évre 4 kor. Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Széchenyi utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA kövnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések, . . _ hirdetések és felszólalások intézendők. . . „ Telefon 62. Telefon 62. A társadalom kötelessége. Miskolcz, augusztus 21. Fejlett ipar egyszerre sehol sem állott elő. Az előrehaladottabb nyugati államokban is az ipar csak lassanként, fokozatosan emelkedett, erős állami támogatás és a fogyasztó közönség kitartó pártolása mellett mai magas fokára. A szomszéd Ausztriában is több, mint 150 esztendő kellett ahhoz, hogy mai vívmányaihoz jusson. Pedig az államhatalom nagymérvű anyagi és erkölcsi támogatását élvezte. Mária Terézia minden igyekezete oda irányult, hogy az osztrák tartományok gazdasági előmenetelét biztosítsa. Bizalmas megbízottak által külföldről gyárosok és munkások letelepedését biztosította. Nagy számmal jöttek be francziák, angolok, svájcziak, németek és németalföldiek. Ezeknek széleskörű szabadalmat és kedvezményeket adott, nagyobb pénzbeli segélyben s gépek beszerzésében részesítette. Ez az osztrákokban is felkeltette a vállalkozási kedvet s különösen a főnemességben s csakhamar megindult az ipari föllendülés. A kereskedelmi testületek utján évenként 1 millió forint állott a vállalatok rendelkezésére, ami akkor óriási segítség volt. De emellett a belföldi ipar megerősítésére már 1749-ben császári rendelet adatott ki, mely megtiltja külföldi szövet behozatalát s 200 arany büntetéssel sújtja azt, a ki jobbfajta idegen szövetből csináltat uj ruhát, azt a szabót pedig, aki külföldi szövetből készít ruhát, iparjogosítványának elvesztésével és három havi börtönnel bünteti. II. József császár 1784- ben az iparpártolás hatályosabbá tétele czéljából anyjának fennebb említett császári rendeletét újabb rendelet kibocsátásával erősítette meg s mikor 1876- ban a klastromokat föloszlatta, a követségekhez körlevelet intézett, a melyben a klastrom épületeket felajánlotta teljesen ingyen, a külföldről letelepülő iparosoknak, még más állami kedvezmények kilátásba helyezése mellett, aminek rendkívüli eredménye volt, mert a szövőipar nagyban föllendült. De Románia és Oroszország is nagy állami támogatás mellett biztosította iparának fellendülését, úgy, hogy Oroszországban jelenleg több mint 6 millió orsó van üzemben és a mechanikus szövőszékek száma 15 ezer. Ezzel szemben Magyarországnak csak alig százezer orsója és 6000 mechanikus szövőszéke van s ezek is nagyrészt csak félgyártmányokat állítanak elő. De azért ez is bizonyítja, hogy már van némi kezdet, csak erősíteni, támogatni kell. Az állam meg is teszi a tőle telhetőt. Igaz, hogy aránylag kevés a vagyoni erőnk; mindamellett is a kereskedelmi minisztériumnak iparfejlesztésre ma már 2 millió 300,000 korona áll rendelkezésére, melyből mintegy 800 ezer korona a kisipar támogatására esik; iparoktatásra pedig 1 millió 800,000 korona van fölvéve. Jó volna persze még fokozottabb arányban haladunk, de ha vagyoni erőnk ezt nem engedi is, a nagyközönség hazafias kötelessége a meglevőt támogatni, erősíteni, hogy így tovább haladhassunk. Mert egyegy iparczikknek a közforgalomba bevezetése már százezreket, sőt milliókat tart vissza a hazában, míg amit külföldről hoznak be, ugyanannyit visz ki az országból. A tervbe vett új autonóm tarifa szerint a külföldi iparczikkekre 20—30, sőt egyes czik- Cause macabre. . . . És elnézem fájó gyönyörrel A déli szellő ördögtánczát, Amint vígan tölcsért kavarva Az avaron zihálva jár át. Oly vig az arczom! Mosolyogva Ödöngök úton-útfelen, S mig lelkem senyved szürke gyászban, Én is áttánczolok vidáman A megfakult emlékeken . . . Kaszab Géza. A féltékenység. — A „Miskolczi Napló” tárczája. — I. Lénárd Vincze, a könyvvezető a barátai és önmaga előtt is sokszor ismételte : — Sohasem házasodom meg. Nem lehet bízni az asszonyokban. Lénárdot a kollégái ezért a bogaráért mindannyiszor kinevették. Az üzlet nagy irodájában, ahol Lénárd naphosszat a rengeteg üzleti könyveket bújta, sok lány volt alkalmazva. A férfialkalmazottak, ha csak szerét ejthették, megcsipkedték a lányok orczáit, a fülükbe pajkos szavakat sugdostak, amitől a lányok elpirultak és hangosan kaczagtak. Lénárd Vinczének e pajkosságok szinte fizikai fájdalmat okoztak. Bántotta a kollégáinak szabad viselkedése és még érzékenyebben sebezte meg a lelkét az, hogy a lányok nem utasították vissza e viselkedést. — Istenem, — gondolta magában — hát ezekből lesznek a szerető hitvesek, az élettársak? Mélységes gyűlölet támadt a szívében. Pedig alapjában élt-halt a nőkért. Az üzleti könyvek rengeteg számjegyei közül gyakran mosolygott felé egy-egy szép asszonyarca, telve titokzatos ígérettel, sejtelmes és bűvös igézettel. Beleszédült a feje. Oh, ha volna egy asszony, egy makulátlan, tiszta, nem földi asszony, aki egész lelkével, minden gondolatával az ölébe dobná magát egy végnélküli, hosszú életre! A terem sarkában kacagás hangzott fel, valamelyik leány évődött az egyik gyakornokkal. Lénárd Vincze lelkéből egyszerre kirebbent a szép álomkép. Ökölbe szorult a keze és dühösen csapott az előtte fekvő hatalmas könyvre. Soha, soha nem házasodik meg! Oh hisz az rettenetes volna. Örökké kínozná az a gondolat, hogy a feleségével is hasonlóképen bántak, mielőtt ő ismerte volna. Talán akadt férfi, akinek keze érintette a derekát, aki forró szavaival, ha csak egy gondolatnyi időre is, foltot lehelt a lelkére. Megőrjítené ez az örökös kínzó gondolat. Hanem hiába minden. Lénárd Vincze, aki egyszerre gyűlölte is, imádta is a nőket, megházasodott. Uj leány került az üzlet levelező osztályba s ez a leány, amikor az első napon valaki hévajkodva megszorította a karját,heves elutasító mozdulatot tett. Ez a mozdulat megfogta a Lénárd Vincze szívét és fél év múlva már feleségül is vette a leányt. II. Csinos, kövérkés, puha asszony lett Lénárd Vinczénéből. A férje tejbe-vajba fürösztötte, féltékenyen őrizte, mint egy fényes tollú madarat. Az asszony élete külömben is hasonlitott a kalitkába zárt madáréhoz. De czifra volt a kalitka. Kényelem és puhaság vette körül a rab madarat s a rabtartó férj a lelkét is odadta volna, csakhogy biztosítsa magának az asszony örökké tartó vonzalmát. Természetesen Lénárd Vinczéné már nem járt el többé a nagy irodába leveleket fogalmazni. Otthon ült örökösen, unatkozva és lustálkodva s ettől a semmittevéstől a fiatal asszony rohamosan elhízott. Álmos és fáradt teremtés lett belőle. Egy napon a következő kijelentéssel fordult az urához: — Rosszul érzem magam. Valami kúrát kellene használnom. Az első Trieszti Cognac párlati intézet , # mely franczia módszer szerint készült (Destillerie.) Camis és Stock O '1 Cl i és az általános ausztriai gyógyszerész Barcolaban, Triest mellett, f 1 " 1 if lé—. 8 Jíjjl Jm I "f ■) egyesület kísérleti állomása ellenőrzése ajánlja belföldi ===== 0*7 5*/ 1 ’ alatt áll. Vs palaczk 5 korona. Vi palack 2 korona 60 fillér. 10 palack rendelésénél 10% engedmény. — Kapható Miskolczon: Megay Róbert cukrász, Helebronth Gyula, Langer Sámuel, Mezei I., Pártosi Miksa és Szlavkovszky Károly fűszerkereskedésében. =====