Miskolczi Napló, 1903. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)

1903-09-01 / 197. szám

Dl. évfolyam Miskolcz, 1903. Szeptember 1. Kedd 197. (597.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Helyben­i Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Vidékre i Egész évre 16 kor. Fél évre 1 . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Egyes szén ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapoláru silónál. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések,­­ „ hirdetések és felszólalások intézendők. _ , „ Telefon 62. Telefon 62. Politizálás. Miskolcz, augusztus 28. Mi magyarok ma­ holnap egész­e ▼ilágtekintélyek vagyunk a poli­tizálásban. úgy látszik, az az egyedüli ambícziónk, hogy az egész világ foglalkozzék a mi politikai állapotainkkal. Mi — büszke magyarok — első­sorban jogász náczió va­gyunk , tehát értünk is a politi­kához. Nálunk mindenki első­sorban politizál nemzeti köteles­ségből. Hazafius érzésünk tölti be egész valónkat, az ország sorsa fekszik a szivünkön s ilyen­kor minden igaz magyar a po­­­­litikai harcztéren küzd. Utczán, kaszinóban, kávéházban, villanyos vasúton, a fürdőben egyebet se teszünk, mint a politikai helyze­tet vitatjuk meg. Nem új dolog, de érdekes, mint igazság, hogy ha két ame­rikai összejön társaságban, az első kérdés amit egymáshoz in­téznek : mi az ön üzlete? A német is ilyen praktikus gon­dolkozás, de ő már ezt az első kérdést így variálja: mi az ön hivatása? Ám, ha két magyar találkozik először, a formaságok után egyik bizonyára azzal kezdi: mi lesz az obstrukc­ióval, hogy leszünk az ex-lexsel, ki lesz a miniszter­­elnök ? Nem csoda, ha fővárosi és vidéki újságjaink kénytelenek al­kalmazkodni ehhez a közhangu­lathoz. Politikai válság idején a magyar publikum szinte megkö­veteli még a vidéken is, hogy nap-nap mellett politizáljunk. S ha ez a politikai válság, ez az akut politikai kérdés hetekig, sőt hónapokig elhúzódik, akkor pusz­títhat az országban bárminő elem, megrendülhet a közbiztonság, — egyébről nem fogunk hallani, egyebet nem fogunk olvasni, mint politikáról. Más nemzet polgárai azt vall­ják, — egész bölcsen — hogy a politikának hivatott, felelős intézői vannak, akik életüket en­nek a szép hivatásnak szentel­ték, azok majd ellátják a nem­zet baját, viszik az ország sor­sát. Meglátjuk hogyan. Felül­bírálni, ellenőrizni jut még min­dig elegendő időnk. Nálunk, oh nálunk a politizá­lás honfiúi kötelesség! A malom alatt elkezdve, a vidéki kaszinó­kon és egyleteken keresztül — egész a nemzeti és a zsentri kaszinóig lelkesedéssel űzzük a politikát. Ha belepusztulunk is... Kolonics mondása jut eszembe, aki szegénynyé akarta tenni országunkat előbb, hogy aztán rabbá tehesse. Mi pedig sze­génységünkben szeretnék a po­litikai rabság kötelékeit lerázni, holott ahhoz nincs erőnk. A múltak bűne ez egyébként, mely nem arra gondolt, hogy országunkat gazdaggá, gazdasá­gilag függetlenné tegyük, hanem örökkön örökké a politikába mélyen elmerülve, gravámenek­­kel töltöttünk heteket, hónapo­kat, esztendőket, am­íg testvére­ink a zsebünkre gondoltak. Ipa­ruk megerősödött, kereskedel­mük felvirágzott. Nem elmélked­tek, de cselekedtek. Nem politi­záltak, hanem dolgoztak. Hagytak bennünket esztendő­kön át politizálni. Jól számítot­tak. Tudták, hogy olyan ország vagyunk, ahol a politika az egyedül üdvözítő és boldogító passzió. S ezt a mi gyengesé­günket — szomszédaink s oszt­rák testvéreink — alaposan ki­használták. Azt mondjuk erre ellenvetésül, hogy mi is­ fejlődtünk. Mi is haladtunk. Lehet. De vájjon mi ez a fejlődés ahhoz képest, a­mit szomszédos osztrák testvé­reink éppen az utolsó 25—30 esztendő alatt elértek? Mi a mi iparunk, kereskedelmünk az övékhez képest? Hol van a mi gazdasági erőnk, a vagyonoso­­ k amerikai történet. — A „Miskolczi Napló” tárczája. — A new-yorki 6-ik kerület postahi­vatalában, mikor a levélhordók a bedobott leveleket szortírozták, egy pic­iny, gyerekes h­ású levelet ta­láltak, a­mely így volt megczímezve : „To my dearest mother in the heaven.“ Magyarul: „Az én legkedvesebb anyámnak a mennyországban.“ A levélhordók bemutatták ezen furcsa levélkét a főnöküknek, a­ki azt meste, fel is bontotta. A levélke így szólt: „Édes jó anyuskám! Nagyon rosszul megy itt lent a dolog, mióta elmentél. Most a Dick bá­csinál lakom. Dick bácsi sokszor nagyon mérges és megveri Mary nénit, mikor haza jön a gyárból. Én sült diót árulok a Bridge streettől a Clinton-streetig. Na­gyon fázom, nincs czipőm , pedig a Dick bácsi, mikor este haza viszem neki a 25 centet, a­mit kerestem, mindig mondja: „Elly holnap kapsz czipőt!“ De Dick bácsi inkább „brandyt” vesz a pénzért, mert tudod édes­anyám, azt nagyon szereti. A szegény Mary néni, az venne czipőt, de neki nincs pénze , a­mit keres a vasalásból, azt oda­adja Dick bá­csinak, mert különben megveri. Hát azért írok, kedves anyám, hogy beszélj a mennyországban a jó Istenkével és kérd meg szé­pen, hogy engem is vigyen fel ! Nagyon jó és szófogadó leszek. Korán fogok ám felkelni és dol­gozni. Tudom akkor majd vesz a jó Istenke nekem új czipőt, meg meleg ruhát, mert most télen na­gyon fázom abban a batiszt ruhá­ban, a­mit anyám húsvétkor csi­nált nekem ! Édes jó anyámat csó­kolja és üzenetét várja Elly." Bridge­street 25. 10. em. 78. ajtó. E levélke nagyon meghatotta nemcsak a főnököt, de a kíváncsian körülálló levélhordókat is. Egyik derék levélhordó igy szólt: — Főnök úr ! Szegény ember va­gyok és hat gyermekem van, de el­megyek ezért a szegény árváért és magamhoz veszem. Ahol hat eszik, ott a hetediknek is jut! — Nem, kedves barátom! — szólt a főnök — majd csak nekem lesz rá gondom, úgy sincs gyer­mekem. Menjen hozzá magával a leánykát ! A levélhordó egész nap kereste Ellyt, de nem találta. Tudj’ Isten napközben hol járt, merre kiáltotta : „Buy hot peanuts!“ . . . Csak úgy estefelé csípte el ott­hon, úgy, ahogy volt felpakolta a postakocsira. Mezítláb, félig meg­fagyva, rongyosan és piszkosan ál­lít be Elly a főnök úr elé. Egyéb­ként csinos szőke leányka volt, okos nagy szemekkel, karcsú ter­mettel. — Leányom ! — szólt a főnök. — Levél érkezett a mennyországból ! . . . Hát kis leányom azon üzenet jött, hogy majd elmehetsz oda, de előbb itt lenn, a földi világban kell tanulnod: szépen írni, jól olvasni, főzni, kötni, hímezni és sok-sok mindenfélét! . . . . Mert ott fenn ilyen tudatlan kis leányoknak nem veszik hasznát. Aztán, ha mindezek­hez értesz leánykám, akkor — ha tetszik — ám mehetsz! . . . Elly természetesen kapott szép új ruhát, jó meleg czipőt. A tanító bácsi is tanította naponta sok min­den szépre — jóra. Eleinte furcsa volt neki az új vi­lág, a meg nem szokott jólét. Éj­szaka álmaiban mindig kiabálta ösz­­tönszerűleg: — Buy hot peanuts! (Sült diót vegyenek!) Sokszor sírt is álmában és kérte Dick bácsit, ne üsse, holnap többet fog árulni és 30 c­entet fog neki hozni. Reggel, mikor ébredt, bámulva nézte az új világot és sokáig tért magához. * Évek múltak. Ellyből szép hajadon fejlődött. Álmaiban nem kéri már a Dick bá­csit, hogy ne üsse és nem is kiáltja: „Boy hot peanuts!“ most a Dick Az első Trieszti Cognac párlati intézet (Destillerie­) Cam­is és Stock Barcolában, Triest mellett, ajánlja belföldi gyógy-cognac-ját mely franczia módszer szerint készült és az általános ausztriai gyógyszerész egyesület kísérleti állomása ellenőrzése alatt áll. V1 palac­k 5 korona, V2 palack 2 korona 60 fillér. 10 palac­k rendelésénél 10% engedmény. — Kapható Miskolczon: Megay Róbert c­ukrász, Helebronth Gyula, Langer Sámuel, Mezei I., Pártos Miksa és Szlavkovszky Károly fűszerkereskedésében.

Next