Miskolczi Napló, 1903. október (3. évfolyam, 222-248. szám)
1903-10-01 / 222. szám
s elégitettek is akadtak, de kevesen. Kevesen és szomorúan. Khuen grófot tehát lényegében leszavazták. Csodálatos Khuen miniszterelnöknek Körberrel szemben ez a tartózkodása, holott jó alkalma volt pártjának hangulatáról tájékozást szerezni. Már tegnap tudta, hogy a szabadelvű párt erélyes álláspontra akar lépni Körberrel szemben. A párt hangulata ez irányban oly határozott volt, hogy Khuen gróf szinte holt bizonyosra vehette mai nyilatkozatának kedvezőtlen fogadtatását. Érthetetlen, miért vetette kockára az eddig oly féltékenyen őrzött pártegységet, s makacs elhatározásával miért állított a saját útja elé ily előre látott akadályt? Ez érthetetlenségnek titka vagy az, hogy Khuen gróf még mindég nem tudta magát beleélni a magyar közérzésbe. Vagy pedig az a tudat parancsolt neki ily nagy önmérsékletet Körberrel szemben, hogy ami a Körber nézete, az egyúttal a királyra döntőleg ható körök nézete is; e nézetet tehát Khuennak nem lehetett visszautasítania? Bármint álljon is a dolog, ez a rébusz Khuen grófot áldozatul követelte. Ma zavarosabb a helyzet, több anyaga van a válságnak, mint valaha volt. A szabadelvű párt pedig éppen most foglalkozik azzal, hogy a katonai program.Ezek bizony szeretik egymást, az isten is egymásnak teremtette őket. Valamit sugdos neki a legény, valami édeset fontosat, mert a leány roppant figyelemmel hallgatja, egyetlen szavát nem akarja elveszteni, hát közel hajlik hozzá, mindig közelebb . . . Bizony isten, mégse csalás ez a farsangi szalon kert, igazi, hamisítatlan kikelet az élettel, gyönyörrel, szerelemmel . . . Lám ez a fiatal pár idevarázsolja a tavaszt, az igazándit. Szereti egymást a két szép ember — a fiú erős, karcsú, mint a huszonötéves tölgysudár, a leány édes, reátapad bódítón, mint a komló inszalagja, ma még neki támaszték a fa — de ha majd egyszer korhadt lesz, a reá folyó folyondár fogja megóvni a ledőléstől... ... No lám, a két imposztor megint csókolózik, valósággal csókolózik. No lám, mégis csak hamis ez a tavasz, ha itt künn nem is, hát itt benn ... az én szivemben. Várjon mi is van egy kiégett tavasz helyén! . . . ját megállapítsa s ezzel a békés kibontakozásnak alapot teremtsen. És éppen most történt a nagy bomlás. Mi lehet ennek az oka ? ! Lehet, hogy gróf Khuen beleunván a kísérletezésekbe, belátván fáradozásainak meddőségét, nem akarja bevárni a szabadelvű párt programmját, mely az ő programmjával előreláthatólag nem lesz azonos, hanem már most le akarja vonni a konzekvencziákat. Szóval gróf Khuent szabadulni akar. Ez nagyon jól megérthető igyekezet lenne részéről, mert az ő fáradozása az adott viszonyok között gyötrelmes, hálátlan és biztató eredményt nem ígér. Gróf Khuen úgyis csak a chlopy-i ügyet jött elintézni. Ehhez az ügyhöz kapcsolódik a Körber beszéde. Tapasztalhatta Khuen gróf, hogy az ő felfogása alapján szerencsésen elintézni még ennek az ügynek az aktáit sem lehet. Megbízatásának szellemétől vagy programmjától nem térhet el, aztán még kedvét is veszté. Elfáradt. Látja, hogy az elvadított közbizalommal szemben minden igyekezet hiábavaló. Ide most oly ember kell, ki megérti az uj idők szellemét s aki a nemzeti eszmékért bátran síkra mer szállani. Erre a pályára olyan férfiú való, akit a nemzet indit el és nem aki Bécsből indul. Mindezt láthatta, tapasztalhatta Khuen. Érthető tehát, ha közvetítői szerepét befejezettnek tekinti és félrevonul. Ezúttal már másodszor búcsúzunk el tőle és harag nélkül, úgy bukott meg ő, mint a felség hű embere, akinek minden hibája az volt, hogy politikai ambíczióit nem a nemzeti közérzés erejéből merité. Emiatt nem boldogult s megbukott, a minthogy ilyen hibával azután már mindenkinek buknia kell. MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1903. október 1. Fölkeltem. Nem is az irigység hajtott, igaz gyönyörűséggel töltött el e két tiszta lélek tiszta szerelme. Böjt után vagy pünkösdre egy pár lesz belőle, ha az idén nem, hát jövőre . . .* A farsangnak csak vége szakadt — hamarabb, mint az influenzának. Legalább az én influenzám tovább tartott. És ha a farsang elmúlt és ha van az embernek arra való pénze, s az influenzából is futja, nem tehet okosabbat, minthogy a Riviérára megy. Odafelé mentem én is, Velenczén át, Bécsben majd lekéstem a gyorsvonatról, éppen csak beugrani volt időm. Majd az ölébe pottyantam egy rezes képű, barátságtalan nagy mohamét embernek, akinek a bajusza olyan peczkesre volt viaszkozva, mint egy obsitos strázsamesternek. Bocsánatot kértem, ő mogorva nézett rám. Rám ismert. Valamikor valami ügyben jártam el, kereskedő, bérlő vagy ilyenféle, talán földbirtokos, gazdag ember, de a nevét ipszilon zárja. Lehetett vagy 45—48 éves. Kapott rajta, hogy megújíthatta az ismeretséget. Elbeszélte, hogy Riviérára megy a feleségével, aki azonban kissé rosszul van, azért ledőlt pihenni a női szakaszban, de ő szivarozni akar. Nagyon megörült, hogy ismerőse lesz azon az istentelen tálján vagy franczia földön. Én nem igen szóltam, magam is elszundikáltam, amíg a szomszédom fel nem bökött, hogy bemutathasson a feleségének. Az én őzikeszemü kis leánykám volt a felesége . . . Hát az a délczeg, kékszemű fiú, akinek a pillantása úgy átjárja az ember szivét, mint a hegedű flageolet hangja? Ugyan kérem ! Meglehet, hogy nem is kék szeme volt, tán nem is volt olyan daliás, hangjával meg tán nem is a sziveket hangolja, hanem valami kis hivatalban hallgatja a főnök korholását. Ne is tessék egy szót se elhinni abból, amit én beszéltem,— tán én magam se hiszem. Fényes Samu: F. évi október hó 1-én új előfizetést nyitunk lapunkra. Amikor a MISKOLCZI JVAPMTÓ-t megindítottuk, abban a hitben tettük ezt, hogy Miskolcz városában egy modern napilap közszükséget képez. Akkor ez még csak mint a jövő biztató képe lebegett előttünk. Most már tény és valóság. Hogy pedig ez így van, az egyenes következménye ama példátlanul lelkes és egyre fokozódó támogatásnak, melyben a közönség a MISKOLCZI ISTAPLÓt megindítása első perczétől fogva részesítette. Mi eddig is minden erőnkkel, tudásunkkal és lelkesedésünkkel igyekeztünk a közönség szeretetét, bizalmát és támogatását viszonozni. Ebből a törekvésből kiindulva, újabb bizonyítékát akarjuk adni annak, hogy előt tünk mindenkor csak a közönség érdeke irányadó s bennünket mindig és mindenben ez vezet. Ez okból elhatároztuk, hogy f. évi október hó 1-től kezdve a MISKOLCZI NAPLÓI az eddigi 4 oldal helyett naponként 6, a szükséghez képest 8 oldalnyi terjedelem, ünnep és vasárnapon pedig 10—12 oldalnyi terjedelemben jelentetjük meg anélkül, hogy a lap eddigi előfizetési ára változnék. Programmot fölösleges adnunk, mert hiszen a közönség ezt jól ismeri. Módjában van mindennap meggyőződni arról, hogy a MISKOLCZI ISTAPLÓ első számában közzétett programaitól egy lépéssel sem tértünk el és mindenkor a kijelölt irányban haladunk bátran és egyenesen előre! A VI FIAT rovatunkra ezentúl is a legnagyobb gondot fordítjuk. A fontosabb politikai és egyéb országos eseményeket még ugyanaznap teljes részletességgel éa föltétlen megbízható forrásból hozzuk a közönség tudomására. HIPPO VATUNK a helyi eseményeket közli lehetőleg gyorsan és pontosan. Súlyt fektetünk arra, hogy a legjelentéktelenebb hír is tetszetős formában kerüljön a közönség elé. MISKOLCZI -*«-+ k pónikAk ez. rovatunkban apróbb tréfás helyi vonatkozású karczolatokaat nyújtunk vasárnaponként a közönségnek. TAPKA. LEVELEK rovatunkban pedig közérdekű, aktuális témákat tárgyalunk. SZIKHAZ rovatunkra kiváló gondot akarunk fordítani. IRÁNYADÓ a következő őszi idényre a Szántó-féle úri ruházkodás. — Raktáron vannak: Felöltő újdonságokban a következő Derby és Sport-Ulsterek, Corsó, Danid és High-life felültek, salon és színházi Havelokok. Megtekinthető vásárlás nélkül is ■ SZÁNTÓ MÓR és TÁRSÁNÁL MISKOLCZON, Széchenyi-u. 42.