Miskolczi Napló, 1903. október (3. évfolyam, 222-248. szám)

1903-10-01 / 222. szám

s elégitettek is akadtak, de keve­sen. Kevesen és szomorúan. Khuen grófot tehát lényegében leszavazták. Csodálatos Khuen miniszter­­elnöknek Körberrel szemben ez a tartózkodása, holott jó alkalma volt pártjának hangulatáról tá­jékozást szerezni. Már tegnap tudta, hogy a szabadelvű párt erélyes álláspontra akar lépni Körberrel szemben. A párt han­gulata ez irányban oly határo­zott volt, hogy Khuen gróf szinte holt bizonyosra vehette mai nyi­latkozatának kedvezőtlen fogad­tatását. Érthetetlen, miért ve­tette koc­kára az eddig oly fél­tékenyen őrzött pártegységet, s makacs elhatározásával miért ál­lított a saját útja elé ily előre látott akadályt? Ez érthetetlen­­ségnek titka vagy az, hogy Khuen gróf még mindég nem tudta magát beleélni a magyar közérzésbe. Vagy pedig az a tu­dat parancsolt neki ily nagy önmérsékletet Körberrel szem­ben, hogy ami a Körber nézete, az egyúttal a királyra döntőleg ható körök nézete is; e nézetet tehát Khuennak nem lehetett visszautasítania? Bármint álljon is a dolog, ez a rébusz Khuen grófot áldozatul követelte. Ma zavarosabb a helyzet, több anyaga van a válságnak, mint valaha volt. A szabadelvű párt pedig éppen most foglalkozik az­zal, hogy a katonai program.­Ezek bizony szeretik egymást, az isten is egymásnak teremtette őket. Valamit sugdos neki a legény, va­lami édeset fontosat, mert a leány roppant figyelemmel hallgatja, egyet­len szavát nem akarja elveszteni, hát közel hajlik hozzá, mindig kö­zelebb . . . Bizony isten, mégse csalás ez a farsangi szalon­ kert, igazi, hamisítatlan kikelet az élet­tel, gyönyörrel, szerelemmel . . . Lám ez a fiatal pár idevarázsolja a tavaszt, az igazándit. Szereti egymást a két szép em­ber — a fiú erős, karcsú, mint a huszonötéves tölgysudár, a leány édes, reátapad bódítón, mint a komló inszalagja, ma még neki tá­maszték a fa — de ha majd egy­szer korhadt lesz, a reá folyó fo­lyondár fogja megóvni a ledőléstől... ... No lám, a két imposztor me­gint csókolózik, valósággal csókoló­­zik. No lám, mégis csak hamis ez a tavasz, ha itt künn nem is, hát itt benn ... az én szivemben. Vár­jon mi is van egy kiégett tavasz helyén! . . . ját megállapítsa s ezzel a békés kibontakozásnak alapot teremt­sen. És éppen most történt a nagy bomlás. Mi lehet ennek az oka ? ! Lehet, hogy gróf Khuen be­leunván a kísérletezésekbe, be­látván fáradozásainak meddősé­gét, nem akarja bevárni a sza­­badelvű párt programmját, mely az ő programmjával előrelátha­tólag nem lesz azonos, hanem már most le akarja vonni a kon­­zekvencziákat. Szóval gróf Khuent szabadulni akar. Ez nagyon jól megérthető igyekezet lenne ré­széről, mert az ő fáradozása az adott viszonyok között gyötrel­­mes, hálátlan és biztató ered­ményt nem ígér. Gróf Khuen úgyis csak a chlopy-i ügyet jött elintézni. Ehhez az ügyhöz kap­csolódik a Körber beszéde. Ta­pasztalhatta Khuen gróf, hogy az ő felfogása alapján szeren­csésen elintézni még ennek az ügynek az aktáit sem lehet. Megbízatásának szellemétől vagy programmjától nem térhet el, aztán még kedvét is veszté. El­fáradt. Látja, hogy az elvadított közbizalommal szemben minden igyekezet hiábavaló. Ide most oly ember kell, ki megérti az uj idők szellemét s aki a nem­zeti eszmékért bátran síkra mer szállani. Erre a pályára olyan férfiú való, akit a nemzet indit el és nem aki Bécsből indul. Mindezt láthatta, tapasztalhatta Khuen. Érthető tehát, ha köz­vetítői szerepét befejezettnek te­kinti és félrevonul. Ezúttal már másodszor bú­csúzunk el tőle és harag nélkül, úgy bukott meg ő, mint a fel­ség hű embere, akinek minden hibája az volt, hogy politikai ambíczióit nem a nemzeti köz­érzés erejéből merité. Emiatt nem boldogult s megbukott, a minthogy ilyen hibával azután már mindenkinek buknia kell. MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1903. október 1. Fölkeltem. Nem is az irigység hajtott, igaz gyönyörűséggel töltött el e két tiszta lélek tiszta szerelme. Böjt után vagy pünkösdre egy pár lesz belőle, ha az idén nem, hát jövőre . . .* A farsangnak csak vége szakadt — hamarabb, mint az influenzának. Legalább az én influenzám tovább tartott. És ha a farsang elmúlt és ha van az embernek arra való pénze, s az influenzából is futja, nem tehet okosabbat, minthogy a Riviérára megy. Odafelé mentem én is, Velenczén át, Bécsben majd lekéstem a gyorsvonatról, éppen csak beugrani volt időm. Majd az ölébe pottyantam egy rezes képű, barátságtalan nagy mohamét ember­nek, akinek a bajusza olyan pecz­­kesre volt viaszkozva, mint egy ob­sitos strázsamesternek. Bocsánatot kértem, ő mogorva né­zett rám. Rám ismert. Valamikor valami ügyben jártam el, kereskedő, bérlő vagy ilyenféle, talán földbir­tokos, gazdag ember, de a nevét ipszilon zárja. Lehetett vagy 45—48 éves. Kapott rajta, hogy megújíthatta az ismeretséget. Elbeszélte, hogy Riviérára megy a feleségével, aki azonban kissé rosszul van, azért le­dőlt pihenni a női szakaszban, de ő szivarozni akar. Nagyon megörült, hogy ismerőse lesz azon az isten­telen tálján vagy franczia földön. Én nem igen szóltam, magam is elszundikáltam, amíg a szomszédom fel nem bökött, hogy bemutathasson a feleségének. Az én őzikeszemü kis leánykám volt a felesége . . . Hát az a délczeg, kékszemű fiú, akinek a pillantása úgy átjárja az ember szivét, mint a hegedű flageo­let hangja? Ugyan kérem ! Meglehet, hogy nem is kék szeme volt, tán nem is volt olyan daliás, hangjával meg tán nem is a sziveket hangolja, hanem va­lami kis hivatalban hallgatja a fő­nök korholását. Ne is tessék egy szót se elhinni abból, amit én be­széltem,— tán én magam se hiszem. Fényes Samu: F. évi október hó 1-én új előfizetést nyitunk lapunkra. Amikor a MISKOLCZI JVAPMTÓ-t megindítottuk, abban a hitben tettük ezt, hogy Miskolcz városában egy mo­dern napilap közszükséget képez. Akkor ez még csak mint a jövő biztató képe lebegett előt­tünk. Most már tény és valóság. Hogy pedig ez így van, az egyenes következménye ama pél­dátlanul lelkes és egyre fo­kozódó támogatásnak, mely­ben a közönség a MIS­KOLCZI ISTAPLÓt megindítása első perczétől fogva részesítette. Mi eddig is minden erőnkkel, tudásunkkal és lelkesedésünkkel igyekeztünk a közönség szere­­tetét, bizalmát és támogatását viszonozni. Ebből a törekvésből kiindulva, újabb bizonyítékát akarjuk adni annak, hogy előt­­ tünk mindenkor csak a kö­zönség érdeke irány­adó s bennünket min­dig és mindenben ez vezet. Ez okból elhatároztuk, hogy f. évi október hó 1-től kezdve a MISKOLCZI NAPLÓI az eddigi 4 oldal he­lyett naponként 6, a szükséghez képest 8 oldalnyi terjedelem­, ünnep és vasárnapon pedig 10—12 oldalnyi terjedelemben jelen­tet­jük meg anélkül, hogy a lap eddigi előfizetési ára változnék. Programmot fölösleges ad­nunk, mert hiszen a közönség ezt jól ismeri. Módjában van mindennap meggyőződni arról, hogy a MISKOLCZI ISTA­PLÓ első számában közzétett programaitól egy lé­péssel sem tértünk el és min­denkor a kijelölt irányban haladunk bátran és egyene­sen előre!­­ A VI FI­A­T rovatunkra ezentúl is a legna­gyobb gondot fordítjuk. A fontosabb politikai és egyéb országos eseményeket még ugyan­aznap teljes részletességgel éa föltétlen megbízható forrásból hozzuk a közön­ség tudomására. HIPPO VA­TUNK a helyi eseményeket közli lehe­tőleg gyorsan és pontosan. Súlyt fektetünk arra, hogy a legjelen­­téktelenebb hír is tetszetős for­mában kerüljön a közönség elé. MISKOLCZI -*«-+ k pónikAk ez. rovatunkban apróbb tréfás helyi vonatkozású karczolatokaat nyújtunk vasárnaponként a kö­zönségnek. TA­PKA. LEVELEK rovatunkban pedig közérdekű, aktuális témákat tárgyalunk. SZIKH­A­Z rovatunkra kiváló gondot aka­runk fordítani. IRÁNYADÓ a következő őszi idényre a Szántó-féle úri ruházkodás. — Raktáron vannak: Fel­öltő újdonságokban a következő Derby és Sport-Ulsterek, Corsó, Danid­ és High-life felültek, salon és színházi Havelokok. Megtekinthető vásárlás nélkül is ■ SZÁNTÓ MÓR és TÁRSÁNÁL MISKOLCZON, Széchenyi-u. 42.

Next