Miskolczi Napló, 1904. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. Miskolc»., 1904. január 1. Péntek, 1. (698). szám. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETI ÁRAK: Helyben : Egész évre 12 kor. Vidékre : Egész évre 16 kor. Fél évre 6 * Fel évre 8 „ Ne­gyed évre 3 „ Negyed évre 4 . Egyes szám ára 4 fillér. — Iható minden hirlapelárusitónál. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Telefon 62. Miskolcz, deezer 30. Évről évre megfiatoik a föld meg a természet,sak mi öregszünk véges halaik, akik azért jövünk erre a világ hogy dolgozzunk, küzdjünk, sessünk és meghaljunk, hogy let ad­junk az utódoknak, az erőtel­­jesebbek, okosabbak, it mi s akikre hasonló sors vá­rt az esztendő, ami elro­hant fölöttünk, mély nyot ha­gyott hazánk történetei s e nyomok elmosódni ne fognak az idők avarában. B­nnyire ártottak is közgazdaság viszo­nyainknak a több mint­ esz­tendő óta tartó válság izgal­mak, azok még is fölették, erejének tudatára éb­tették ezt a szunyókáló nép,amely most hangosan követelgatt s nem fog nyugodni az, mig minden jogos kívánság telje­sítve nem lesz. Közgazdaságilag bizony erő­sen éreztük a hátrányokat, nincs már ma­napság az a vidéki sza­tócs, akihez be nem hatolt volna a budapesti piacz depressziója s a ki hőn nem óhajtaná, vajha vége lenne már ennek az ál­­lan hercze hurczának s meg­kezdődnék ismét a komoly, re­ális, hasznothajtó munka. 1867­ óta nem stagnált még úgy a vállalkozási kedv Magyarorszá­gon, mint az elmúlt esztendőben ; ezer és ezer munkáskéz hevert tétlenül, illetve szorult ökölbe a „zsarnok tőke“ ellen. Mindennek most már véget kell vetni. Ennek az új esztendőnek a közállapotok rendbe hozásával kell kezdődnie. S ha ez bekövet­kezik, akkor az 1904-ik eszten­dőtől olyan általános anyagi fellendülést várunk, a kereske­delemnek, iparnak a vállalkozási kedvnek olyan fokozott mérték­ben való megerősödését remél­jük, hogy a jótékony hatását az egész magyar társadalomban éreztetni fogja. A szunnyadó, illetve elnyomott gazdasági erők egyszeriben felszabadulnak s a közforgalom el fogja érni azt a mértéket, amely egy életképes ország fellendítéséhez szükséges. Ha most ezekhez hozzá­vesz­­szük az illetékes helyről kilátásba helyezett szoc­iális reformok megvalósítását, melyek csakis a magyar állameszme diadalát és a magyar faj felszívó képességét és a szegényebb néposztályok teljes, végleges egyenjogúságát fogják hirdetni, hazafias öröm­mel üdvözöljük az 1904-et, mint a munka és az üdvös reformok esztendejét.gv: Nézzünk végig hazánk leg­utóbbi harmincz esztendős tör­ténetén. Látni fogjuk, hogy alig van újabb intézményeink között egy is, amely tökéletes. Sem a törvényhozás, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás, sem kereskedelmünk és iparunk, sem a magyarosítási akc­ió nem tö­kéletes. Mindenből van valamink, néha több is a valaminél, de egyikből sincsen annyi, mint amennyi a közérdek szempont­jából szükséges. A külföld mű­veit nemzetei már mind túl van­nak ezeken a nagy problémákon, ők most már a tökéletesbités munkáját végzik, mi minden erőnk meg még mindig alkotni . S az ilyen alkotási­galmas, közgazdasági dalmi életünket nem­­ tendek kellenek, nem se kettő, hanem legalább húsz. Egy olyan zavaros esztendő, mint az idei, szerencsétlen körülmé­nyek között évtizedekre vissza­vetheti Magyarországot. Töreked­jenek tehát intéző köreink min­den erejükből, egyértelműen arra, hogy a békés munkálkodás és Éjjeli zene — .4 Miskolcit Napló“ eredeti ára. — Irta: Hubert János. — Szedjétek össze számai­tokat, morék és sérték ! ! — kiáltotta Szedressy Déneszolga­­biró az öt tagú czigánybaiak. — Igenis, nácseságos ni És mentek ki a korotót, zi­mankóé éjbe. Elől a főbitalban fütyörészve, nyomában cigány, kabát alá rejtett hangszeer. A kis városkában nyugalom,­­ volt. Az oszlopos bejáratú is épület előtt egy éjjeli őr szendél édes álomban. — Talán sejtettegy a rendnek legfőbb őre, a játébiró ébren van, s így ő nyűgöt alha­­tik. Mindennek daczára a 6. egy pár közigazgatási műfogádol éb­eztette a jámbor éjjeli ő eme no­talos ténykedés után itatta útját. Kiérve a templom­térre, állott az expeditio a járási úr háza előtt. A főbiró háttal a falnak dőlt, czigarettára gyújtott, a czigányok pedig előszedték hangszereiket, s az éj méla csöndjében, károm sötétség­ben fölzendült egy bús magyar nóta. A hegedű sirt, zokogott, s ha erő­sebb lendületet talált venni, nyomban odaszólt a főbíró: — Lassabban! A széltől gyöngén suhogtatott je­genyék fölségesen kontráztak a barna fiuknak, egyébként pedig cs­ind volt, mély, nagy csönd, amilyen csek kis mezővároskában lehet, s amilyenről fővárosi embernek fogalma sincs. Egyszerre kocsirobaj zavarta meg az idillikus nyugalmat; egy hintó robogott végig az utczán s egyene­sen annak a háznak tartott, mely előtt a főbiró czigányaival tanyázott. A fogat ott meg is állott. Libériás inas ugrott le a bakról és gyors lépésekkel a ház kapuja felé indult. Ekkor azonban előlépett a főszolgabíró és feltartóztatta az inast, ki rögtön lekapta sapká­ját és hajadonfővel tett valami je­lentést. II. Benn a házban látszólag mindenki aludt. Az ablakok sötétek maradtak és semmi nesz sem hallatszott. Pe­dig a ház ura, Dr. Ács József, me­gyei járásorvos, ébren volt s nagy bosszúsággal töltötte el őt az éjjeli „csendháboritás“, melyet nyilván nem az ő tiszteletére rendeztek. Akinek az szólott, az békésen, éde­sen aludt puha párnái között, így gondolta legalább a jámboran hivő és ravaszságokban teljesen járatlan orvos úr. Azonban nagy lett volna az ő ijedelme, ha véletlenségből odatéved avatott keze felesége szive tájékára. A tudós doktor rögtön ve­szedelmes szívdobogást állapított volna meg. A fiatal, szép asszonyka hosszú selyem pillái be voltak zárva, de szivének heves, lázas dobogása két­séget kizáró módon meghazudtolta a lecsukott szempillákat. Ébren volt teljesen, hallotta és hallgatta a ze­nét, mely lágyan hatolt be hálószo­bájába, körülcsiklandozta a rózsás fülecskéit, megdobogtatta szivét, szép fejében pedig felröppentett egy gon­dolatot, melytől . . . vágyva félt — s mely után félve vágyott ... És röpült a gondolat, mint kalitkájából kiszabadult erdei madár, hol lassan, himbálózva, hol sebesen rohanva, valami szépnek, gyönyörűnek sejtett . . . ismeretlen tájak felé . . . Az orvos úr pedig eközben mind­jobban bosszankodott az éjjeli csend­­háborítás fölött, de bölcs önuralom­mal fékezte nagy haragját, mert nem közönséges éleslátással meg­­sejti, hogy a csendháborító talán maga a főszolgabíró, akivel pedig tanácsos a járási orvosnak jó vi­szonyban lenni. Ámbár, ami sok, az sok. No de most még nem volt . . . sok . . . Ilyen gondolatmenet vezette a doktor urat ismét Morfeus karjaiba, azonban még alig szendergett el, amidőn nagy zajjal bejött a fogya­ sSzenzcziós olcsóság Férfi öltöny minden nagyságban Férfi téli kabát „ „ Szőrmével bélelt Micado .. .. Városi bunda.......................... 10 frt. 12 „ 14 „ 35 „ A P 1 MiDden ,iarab «SSt, e,aP»,etb5i ké­ggraftf­ajtór és­­Társánál DYn­snolczon, “*2-t szült, megtekinthető vás nélkül is

Next