Miskolczi Napló, 1904. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1904-02-02 / 26. szám
IV. évfolyam M Miskolcz, 1904. február 2. Kedd. 26. (723). szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Helyben : Egész évre 12 kor. Vidékre : Egész évre 16 kor. Fél évre 6 „ Fel évre 8 „ Ngyed évre 3 . Negyed évre 4 . Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. FELELŐS SZERKESZTŐ :Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi utcza 34 ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62 Telefon 62. Szünet a politikában. Miskolc, január 86. Nem lehet elvitatni Tisza Istvántól azon érdemet, hogy szándékaiból nem csinál titkot. Tervét eléggé nyíltan tárja föl és ennek megvan a jó oldala minden irányban. Az ellenzék tájékozhatja magát, a nemzetet a titokzatosság nem izgatja, alkalmazkodhatik a közeli politikai eseményekhez. A nagy államférfiak tanítása szerint a nyíltság ugyan nem politikai erény. A legnagyobb államférfiak nem is igen gyakorolták, sőt ellenkezőleg abban gyönyörködtek, hogy minél kíváncsibbá tegyék a nemzetet. Ez a taktika növelte nagyságukat. Tisza István nem követi ezt az eljárást. Sajátságos, hogy erre nem is volt szüksége, ő ugyanis érthetetlen, szinte csodálatos módon már mint nagy államférfiú ült bele elég fiatalon a miniszterelnöki székbe. Úgy látszik, hogy nem szereti a sablont és ezért tér el az államférfiak szokásaitól. Csakis ennek az egyéni vonásnak tulajdoníthatjuk, hogy minden elődénél nyíltabban és minden rezervációtól menten szokott beszélni. Nyíltan elmondta a képviselőházban, hogy ő komolyan gondol az országgyűlés föloszlatására és hogy már megnyerte ehez a tervhez a korona hozzájárulását. De ebből a nyilatkozatból azért a nemzet mégsem tud meg mást, mint azt, hogy illetékes tényezők ezzel a tervvel komolyan foglalkoznak. Ezt azonban már ezelőtt is tudta mindenki és ma sem tudja senki, hogy a közeli jövőben tulajdonképpen mi is fog történni. A nemzet tehát nem lett megnyugtatva, hanem ellenkezőleg egy jó hosszú időre föl lett izgatva. Csak a képviselőknek tett a nyilatkozat hasznos szolgálatot, ők legalább annyit tudnak, hogy mindenesetre megtehetik az előkészületeket a választásokra. A nemzet csak annyit tudott meg, hogy a delegációk tárgyalásainak befejezése után, tehát jó négy hét múlva meg fogja tudni azt, amire már hónapok hoszszú sora óta hiába várja a választ. Most tehát várhat még egy darabig, izgathatja magát ameddig tetszik. Nyárai Antal. — A „MiskolciMNapló” eredeti tárcája. — —rt. A bérletszünetes és felemelt helyáras vendég-primadonnák egész légiója együttvéve nem fejti ki századrészét sem annak a művészetnek, amit Nyárai Antal szombaton este a „Sabinnek“ Rettegi szerepében, a közönség leírhatatlan gyönyörűségére kifejtett. (Mellesleg és zárójelek között jegyzem meg, hogy „Cassanova“, amiben Nyárai Antal jelenlegi vendégszereplésének sorozatát megkezdte, bérletfolyamban és leszállított helyárak mellett ment. Hja, a művészet csak zónában utazhatik. A primadonnáknak ellenben extra eug dukál. Ez már így van. De azért mégis a zónás művészet viszi előbbre a színészet ügyét és szerez neki a fényben és csillogásban pompázó üresség kontárkodásai mellett, tiszteletet és dicsőséget.) Nyárai Antal egyéniségében a tragikum és komikum csodálatos vegyüléke egyesül és képez egy tökéletes művészi egészet. Nagy szíve van és átható intelligenciája. Innen van az a szinte megdöbbentő mélység, amely játékában, — persze csak hozzá méltó jellemszerepben — oly klasszikus formában nyilvánul. Nagy tévedés, vagy inkább boszantó fölületesség Nyárait komikusnak osztályozni. J e 1 1 e m s z in é sz ő, a legnagyobbak közül : való, aki a magyar színészetnek adatott. Elemében akkor van, ha nagy feladat megoldása előtt áll, míg ellenben rajongó művészlelke lázong, ideálokért dobogó szívét keserűség tölti el, amikor értelmetlen, hülye, léleknélküli figurákat kell a nagyérdemű publikum mulattatására, elkomédiázni. És ennek a művészléleknek — legalább a jelenben — nem adatott, hogy az őt megillető szerepkörben működhessék. Az ugrándozó, nyelvöltögető, groteszk, kalimpáló taglejtésekkel olcsó hatásokra vadászó komikusok babéraira Nyárai Antal nem pályázik. Ez tökéletesen idegen előtte. Ha nem, teszem azt, egy Rettegi Fridolin egyszerre lángra lobbantja művészlelkének szunnyadó tüzét. Ambíciója éledni kezd, nagy szíve megdobban és szemünk elé állít egy élő, igazi alakot, minden érzésével, külső szokásaival, rajongásával, szenvedésével és örömével. Persze, operett-figurákkal, különösen a modernebb fajtából, ilyesmit nem lehet megcselekedni. Ezekben annyira nincs élet, hogy még azt is kiölik, ami alakítójukban esetleg lappangana ... * Nekem úgy rémlett, hogy Nyárai Antal Rettegit elsősorban önmagának játszotta és egy kissé ... önmagát is játszotta, úgy érezte magát a szerepben, mint a nagyvárosi ember, akit a véletlen a poros, füstös, fojtó levegőből a szabad természet kellő közepébe visz. Mohón szívja magába az ilyen ember az ózondús, tiszta levegőt és nem is akar egyebet, csak lélekzeni . . . Ilyenformán érezhette magát Nyárai Antal a Rettegi szerepében. Bajos lenne részletezni a nagyszerű alakítást, amelyet produkált. De azért mégis egy-két részletet mégis megemlítek. Amikor az első felvonásban a „Sabinnek“ kéziratát olvassa és a kezében tartott ceruzával egész oldalakat húz ki a szövegből, kitör belőle a művészember keserűsége, aki a nyomorult megélhetés miatt kénytelen helyi szerzők idétlen műveit magasztalni, dicsérni és előadni. ,,Mennyire sülyedtem, szól keserűséggel, hogy ilyeneket vagyok kénytelen előadni.“ Aztán mikor a „truppéról beszél ! Tengernyi megalázás mardosó fájdalma sir itt ki szavaiból. Ez a jelenet az, amikor a közönség kacagva sír és sírva kacag. Hanem a legnagyobb volt ott, amikor megtudja, hogy megkapja az egri színházat. Tarka levelek. — A pletyka — Apja, az mindig ismeretlen. Ha keresed, se tudsz rá akadni. Mindenki mástól hallotta. A legutolsó más valakitől, akinek a nevére nem emlékszik, vagy akit nem árulhat el, mert erre a becsületszavát adta. Szóval, a kölyök-pletykát mindenki csak ott találta valami bokor tövében, többnyire az ostobaságában. A kíváncsiság megszánja, a léhaság a szekerére veszi, a gonoszság fölbiztatja, így lesz nagygyá, erőssé veszedelmessé. A kíváncsiság ajtót nyit neki és beprotezsálja minden társaságba. Mindenütt otthon van; a faluban a kút körül, a malom alatt, a kávéházban, a klubokban, a kávézsurokban. Ami emberi gyarlóság a világon van , az neki mind készséges szolgája és hive ; a hazudozás, a léhaság, az illetéktelen kíváncsiság, a tódító ösztön, a fecsegő hajlandóság csakúgy, mint a szigorú zárkózottság. Ami embernek szent, becses és féltett, az neki mind szabad jószág : karakter, tisztesség, jóhír, családi tűzhely. Falakat dönt le és besurran a kulcslyukon, kihallgat beszélgetéseket, amelyek négyszem között történtek és még sűrűbben olyanokat, amelyek egyáltalában nem történtek. Vakmerősége és gyávasága egyaránt mérhetetlen, mert nincs ember elég nagy, érzés elég szent, akit és amit megtámadni, meghurcolni elég merész ne volna, de viszont nincs rá mód, hogy felelősségre lehetne vonni, mert nincs se neve, se Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miat ___ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja ajánltatik a köhögést és a köpetet és megszünteti az a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegeokáit 4.— kor.-ért kaphat«. — Fi^djtmk, hogy minden üveg alanti ezgyel légy« ellátva: F. HOFFMAN-LA ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc). ■