Miskolczi Napló, 1904. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1904-02-02 / 26. szám

IV. évfolyam M­ Miskolcz, 1904. február 2. Kedd. 26. (723). szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK­­ Helyben : Egész évre 12 kor. Vidékre : Egész évre 16 kor. Fél évre 6 „ Fel évre 8 „ N­gyed évre 3 . Negyed évre 4 . Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. FELELŐS SZERKESZTŐ­­ :Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ: HU­BERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ utcza 34 ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62 Telefon 62. Szünet a politikában. Miskolc, január 86. Nem lehet elvitatni Tisza Ist­vántól azon érdemet, hogy szán­dékaiból nem csinál titkot. Ter­vét eléggé nyíltan tárja föl és ennek megvan a jó oldala min­den irányban. Az ellenzék tájé­kozhatja magát, a nemzetet a titokzatosság nem izgatja, alkal­­mazkodhatik a közeli politikai eseményekhez. A nagy államfér­fiak tanítása szerint a nyíltság ugyan nem politikai erény. A legnagyobb államférfiak nem is igen gyakorolták, sőt ellenkező­leg abban gyönyörködtek, hogy minél kíváncsibbá tegyék a nem­zetet. Ez a taktika növelte nagy­ságukat. Tisza István nem kö­veti ezt az eljárást. Sajátságos, hogy erre nem is volt szüksége, ő ugyanis érthetetlen, szinte csodálatos módon már mint nagy államférfiú ült bele elég fiatalon a miniszterelnöki székbe. Úgy látszik, hogy nem szereti a sab­lont és ezért tér el az államfér­fiak szokásaitól. Csakis ennek az egyéni vonásnak tulajdoníthatjuk, hogy minden elődénél nyíltab­ban és minden rezervációtól menten szokott beszélni. Nyíltan elmondta a képviselő­házban, hogy ő komolyan gon­dol az országgyűlés fölosz­­latására és hogy már meg­nyerte ehez a tervhez a ko­rona hozzájárulását. De ebből a nyilatkozatból azért a nemzet még­sem tud meg mást, mint azt, hogy illetékes tényezők ez­zel a tervvel komolyan foglal­koznak. Ezt azonban már ezelőtt is tudta mindenki és ma sem tudja senki, hogy a közeli jövő­ben tulajdonképpen mi is fog történni. A nemzet tehát nem lett megnyugtatva, hanem ellen­kezőleg egy jó hosszú időre föl lett izgatva. Csak a képviselők­nek tett a nyilatkozat hasznos szolgálatot, ők legalább annyit tudnak, hogy mindenesetre megtehetik az előkészülete­ket a választásokra. A nem­zet csak annyit tudott meg, hogy a delegációk tárgyalásainak be­fejezése után, tehát jó négy hét múlva meg fogja tudni azt, amire már hónapok hosz­­szú sora óta hiába várja a választ. Most tehát várhat még egy darabig, izgathatja magát ameddig tetszik. Nyárai Antal. — A „MiskolciMNapló” eredeti tárcája. — —rt­. A bérletszünetes és fele­melt helyáras vendég-primadonnák egész légiója együttvéve nem fejti ki századrészét sem annak a művé­szetnek, amit N­y­á­r­a­i Antal szom­baton este a „Sabinnek“ Rettegi szerepében, a közönség leírhatatlan gyönyörűségére kifejtett. (Melles­leg és zárójelek között jegyzem meg, hogy „Cassanova“, amiben Nyárai Antal jelenlegi vendégsze­replésének sorozatát megkezdte, bérletfolyamban és leszállított he­lyárak mellett ment. Hja, a művé­szet csak zónában utazhatik. A pri­madonnáknak ellenben extra eug dukál. Ez már így van. De azért mégis a zónás­ művészet viszi előbbre a színészet ügyét és szerez neki a fényben és csillogásban pompázó üresség kontárkodásai mellett, tisz­teletet és dicsőséget.) Nyárai Antal egyéniségében a tragikum és komikum csodálatos ve­­gyüléke egyesül és képez egy töké­letes művészi egészet. Nagy szíve van és átható intelligenciája. Innen van az a szinte megdöbbentő mély­ség, amely játékában, — persze csak hozzá méltó jellem­szerepben — oly klasszikus formában nyilvánul. Nagy tévedés, vagy inkább boszantó fö­­lületesség Nyárait komikus­nak osztályozni. J e 1 1 e m s z i­­n é s­z ő, a legnagyobbak közül : való, aki a magyar színészetnek adatott. Elemében akkor van, ha nagy fel­adat megoldása előtt áll, míg ellen­­ben rajongó művészlelke lázong, ideálokért dobogó szívét keserűség tölti el, amikor értelmetlen, hülye, léleknélküli figurákat kell a nagy­érdemű publikum mulattatására, el­­komédiázni. És ennek a művészlélek­­nek — legalább a jelenben — nem adatott, hogy az őt megillető sze­repkörben működhessék. Az ugrán­dozó, nyelvöltögető, groteszk, kalim­páló taglejtésekkel olcsó hatásokra vadászó komikusok babéraira N­y­á­­r­a­i Antal nem pályázik. Ez töké­letesen idegen előtte. Ha nem, teszem azt, egy Rettegi Fridolin egyszerre lángra lobbantja művészlelkének szunnyadó tüzét. Ambíciója éledni kezd, nagy szíve megdobban és szemünk elé állít egy élő, igazi alakot, minden érzésével, külső szokásaival, rajongásával, szen­vedésével és örömével. Persze, ope­rett-figurákkal, különösen a moder­nebb fajtából, ilyesmit nem lehet megcselekedni. Ezekben annyira nincs élet, hogy még azt is kiölik, ami alakítójukban esetleg lappangana ... * Nekem úgy rémlett, hogy N­y­á­­r­a­i Antal Rettegit első­sorban ön­magának játszotta és egy kissé ... önmagát is játszotta, úgy érezte magát a szerepben, mint a nagyvá­­rosi ember, akit a véletlen a poros, füstös, fojtó levegőből a szabad ter­mészet kellő közepébe visz. Mohón szívja magába az ilyen ember az­­ ózondús, tiszta levegőt és nem is akar egyebet, csak lélekzeni . . . Ilyenformán érezhette magát Nyá­rai Antal a Rettegi szerepében. Bajos lenne részletezni a nagy­szerű alakítást, amelyet produkált. De azért még­is egy-két részletet még­is megemlítek. Amikor az első felvonásban a „Sabinnek“ kéziratát olvassa és a kezében tartott ceruzával egész oldalakat húz ki a szövegből, kitör belőle a művészember keserűsége, aki a nyomorult megélhetés miatt kénytelen helyi szerzők idétlen mű­veit magasztalni, dicsérni és előadni. ,,Mennyire sülyedtem, szól kese­rűséggel, hogy ilyeneket vagyok kénytelen előadni.“ Aztán mikor a „truppéról be­szél ! Tengernyi megalázás mar­­dosó fájdalma sir itt ki szavaiból. Ez a jelenet az, amikor a közönség kacagva sír és sírva kacag. Hanem a legnagyobb volt ott, amikor megtudja, hogy megkapja az egri színházat. Tarka levelek. — A pletyka — Apja, az mindig ismeretlen. Ha keresed, se tudsz rá akadni. Min­denki mástól hallotta. A legutolsó más valakitől, akinek a nevére nem emlékszik, vagy akit nem árulhat el, mert erre a becsületszavát adta. Szóval, a kölyök-pletykát mindenki csak ott találta valami bokor tövé­ben, többnyire az ostobaságában. A kíváncsiság megszánja, a léhaság a szekerére veszi, a gonoszság föl­biztatja, így lesz nagygyá, erőssé veszedelmessé. A kíváncsiság ajtót nyit neki és beprotezsálja minden társaságba. Mindenütt otthon van; a faluban a kút körül, a malom alatt, a ká­véházban, a klubokban, a kávézsu­­rokban. A­mi emberi gyarlóság a világon van , az neki mind készsé­ges szolgája és hive ; a hazudozás, a léhaság, az illetéktelen kíváncsi­ság, a tódító ösztön, a fecsegő haj­landóság csakúgy, mint a szigorú zárkózottság. Ami embernek szent, becses és féltett, az neki mind sza­bad jószág : karakter, tisztesség, jó­­hír, családi tűzhely. Falakat dönt le és besurran a kulcslyukon, kihallgat beszélgetése­ket, amelyek négyszem között tör­téntek és még sűrűbben olyanokat, amelyek egyáltalában nem történ­tek. Vakmerősége és gyávasága egy­aránt mérhetetlen, mert nincs em­ber elég nagy, érzés elég szent, akit és amit megtámadni, meghurcolni elég merész ne volna, de viszont nincs rá mód, hogy felelősségre le­hetne vonni, mert nincs se neve, se Sirolin A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábba­­dozóknál influenza után éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miat ___ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja ajánltatik­ a köhögést és a köpetet és megszünteti az a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegeokáit 4.— kor.-ért kaphat«. — Fi^djtmk, hogy minden üveg alanti ez­­gyel légy« ellátva: F. HOFFMAN-LA ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc­). ■

Next