Miskolczi Napló, 1904. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1904-04-01 / 75. szám

1V. évfolyam. Miskolc, 1904. április 1. Péntek. 75. (772.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : FELELŐS SZERKESZTŐ: Szerkesztőség: Kiadóhivatal : Helyben: Egész évre 12 kor. Vidékre: Egész évre 16 kor. Fél évre 6 „­­ Fél évre 8 „­­ Negyed évre 3 „ ; Negyed évre 4 „ Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. [ HUBERTH JÁNOS Telefon 114. Dr. KOVÁCS JÓZSEF. SZERKESZTŐ: Városház tér 7-ik szám. Hunyadi­ utcza 2-ik szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetések, hirde­tések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Bevásárlási telep BÉCS, BERLIN. ---.............— a Sd Cj SS, GG QB ~ ss­ta — M £ W 21 ! Sül­t» • *3 Van szerencsém a t. hölgyközönséget értesíteni, hogy meglepő szép — Kiváló tisztelettel tavaszi feltiltók vannak nálam raktáron és amennyiben raktáramat rt „ ! 1 — A n tetemesen megnagyobbítottam, azon helyzetben vagyok, hogy a legele- X fl 1 T 7 R | Jl [1 / 5 A­gánsabb dolgokat oly jutányosan számítom, hogy általános lesz a nézet, jól V|ll IfcWI UUkUU vásárolni csakis a SPITZER-czégnél lehet. — Tessék meggyőződni ! Széchenyi­ u. 41. Máhr-féle ház. —...vi.L.ifjA.-a--------- A tavaszi női felöltő újdonságok megérkeztek. ■■■-- ======= Hamis világ. Miskolcz, ápril 1. Vidéki ember, ha a főváros­ban megfordul, megrettenve látja, hogy mily kolosszális méreteket ölt az általános hamisítás.— Általános mondom, mert a fő­városban hamisítanak mindent: a politikai elvektől és az újpesti hatostól kezdve (a kettő körül­belül egy érték) a­­ a te­hénig. A derék, jámbor tölgyes jószág helyét elfoglalja valami budakeszi sváb asszony vagy ilyen-olyan huncut pesti keres­kedő, akik keményítőből, meg lisztből kavart fehér kotyvalé­­kot mérnek tej gyanánt. S ha­misítják a lisztet, keményítővel és gipszszel­; a bort spirituszszal; a spirituszt vízzel; a pálinkát méreggel; a paprikát téglapor­ral; a cukrot, Isten tudja mivel; a bőrt­é­lével, a milyen akad minden háznál. Kenyérfeélből ké­szítéstek kávét és koromból ci­kóriát. A vaj lehet margarin s ha tejfölt veszel, sohasem le­hetsz bizonyos arról, hogy fenékig azt találod a bögrében. Zöm­ér-­­dek a hamis cégér, a mely mást mutat és mást tartalmaz. A kris­tály, a melyet a fülekben tün­dökölni látsz, s a nagy szó, a melyet nagy szájból hallasz, nem mindig gyémánt, gyakran üveg. Hamisítva van a gazdagság és a szegénység egyaránt; a gazdag nem gazdag s a szegény nem szegény. Szin, látszat, érdek és hamisság lehet az egyik és lehet a másik. A jótékonyság sem mindig az, a­minek adja magát, valamint hogy a váltó sem felel meg mindig azoknak a neveknek, a­kik rajta aláírva vannak. Hamisságok világa ez kérem, a­melyek ellen védekezni fölötte bonyodalmas föladat. Hogy a virslit hamisítják: régi sors s nem új panasz. Emlékezetes az az adoma, a mely Deákról és a hentesmesterről szól. Deák Fe­­rencz megmentette a lóvasut ke­rekei alól a hentes leánykáját s a derék mester ezért hálából azt a tanácsot adta a haza bölcsé­nek, hogy ne egyék nyáron sza­­faládét. A köznép humora rég­óta azt tartja, hogy voltaképpen csak az Úristennek volna sza­bad virslit ennie, mert csak ő tudhatja, mi van benne. De mégis, szinte szentimen­tálisan kérdem: hát nincsen elég ló a világon? Hát már a virsli­gyártás terén is elértéktelenítik a nemes paripát? Hát a gebe már semmire se jó ? Hát a sza­lámi már nem lódul többé? Persze, persze, a virslit készí­tik pacalból, a pacalt madzag­ból, a madzagot kákabélből, a káka belét bikanyálból s nincs vége-hossza a hamisítások so­rozatának. De ennek a fele sem tréfa. A hamisítások mi­n­d­e­n­k­i­t­ érde­kelnek, de az élelmi czikkek te­rén főképp a szegény néposztá­lyokat sújtják, a­melyek nehezen megkeresett filléreikért silány, táplálékra értéktelen, rossz és hiányos élelmet kapnak. Ezt föl­­háborító belketlenség a szegény emberrel szemben, a­kinek élete csupa küzdés­, csupa fáradalom. Kazai Mór, swibbwhihm, Miskolcz, márczius 31. Gyászkeresztbe került dr. Kasai Mór neve . . . Pedig arra készültünk, hogy ünneplő cikk élére írjuk az ő áldott nevét... Kegyetlen, szivet mardosó sors jutott szegény, korán elhunyt, talpig, derék barátunk osztály­részéül. Halála olyan körülmé­nyek között következett be, hogy a nemes szivü, tevékeny életű, az emberszeretet magasztos esz­méiért rajongó férfiú hirtelen elvesztése fölötti fájdalom meg­sokszorozódik. Alig néhány napja, hogy a hivatalos lap közölte, hogy a király dr. Kasai Mór városi or­vost, érdemei jutalmául, a koro­nás arany érdemkereszttel tün­tette ki. Általános, igaz és őszinte öröm keletkezett erre a hítre városunkban. Seregestől siettek a kollegák, jóbarátok, tisztelők, hogy a kitüntetett férfinak meg­szorítsák kezét, amelylyel földi életében oly temérdek jót tett.. Egyletek, társulatok ünnepelték a nemes férfit, aki az ő jósá­gos, derűs,­­szelíd modorában igyekezett elhárítani az ün­neplést. Egyszerre az öröm, a meg­elégedés, a ragyogó derű kellő közepén súlyos betegség rohanja meg és a legönfeláldozóbb, leg­­odaadóbb ápolás, az orvosi tu­domány minden eszközének fel­­használása daczára néhány nap­­ alatt sírba viszi. ... A király által adományo­zott koronás arany érdemkereszt pedig ott fekszik még a polgár­­mester asztalán és akinek a mel­lére, — méltó disz gyanánt — szánva volt, annak nem adatott meg az, hogy az érdemkeresz­tet csak meg is lássa. Az eseményeknek ez a tra­gikus találkozása fokozza a gyászt, a fájdalmat, amelyet dr. Kasai Mór elvesztése fö­lött mi és a város lakossága érez. Dr. Kasai Mór halála min­denkép veszteség. Olyan férfiú volt ő, aki életét a közügy szol­gálatának szánta. Boldog volt, ha másokért, a közért, ha min­denkiért dolgozhatott, de sze­rette is mindenki. És most, hogy elhunyt, mindenki veszteséget érez és részt kér abból a mér­hetetlen gyászból, amely özve­gyét, dr. Kasai Mórnét érte. Egymásután, külön-külön gyász­lapon jelentik az őket ért vesz­teséget a Miskolczi Önkéntes Tűzoltó­ Egylet, a Borsodi Or­vos-Gyógyszerész Egylet, a Miskolcsi Kerületi Betegse­­gélyző Pénztár. De számos egyéb közintéz­mény is hű és buzgó munkáját­ veszti dr. Kasai Mórban. * Itt említjü meg, hogy a ki­rályi kitüntetés alkalmából dél­­kés barátok mozgalmat indítot­tak a végből, hogy dr. Kazai Mór tiszteletére nagyszabású bankett rendeztessék. A baráti szeretet e szép nyil­­vánulását a sors, kegyetlen vég­zésével, megakasztotta. A kegyeletnek szép és méltó jele lenne immár, ha a ban­kettre egybegyűlt pénzt humá­nus célra fordítanák. Önként kí­nálkozik erre az elhunytnak leg­kedvesebb és legszebb alkotása a Mentő Egyesület. A pénzt „dr. Kasai Mór alap1” czímén lehetne kezelni és abból egy-egy mentőt megjutalmazni.

Next