Miskolczi Napló, 1904. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1904-09-01 / 198. szám
, akik ellenezni fogják a vízvezesték és csatornázás létesítését. Azt a nevetséges ellenvetést már magunk is többször hallottuk, hogy: „Nekem nem kell a vízvezeték, mert nagyon jó víz van a hátamban.“ Mintha bizony csak azért kellene a vízvezeték, hogy legyen ivóvíz? Ennél sok-kal nagyobb érdekek kívánják , a mű létesítését. Ámde, most nem erről kívánunk szólni. Másról. Nevezetesen arról, hogy a vízvezeték szűk látókör-rel megáldott ellenzői, ha kifogynak a tárgyilagos érvekből, ami rendesen igen gyorsan szokott bekövetkezni, akkor felvontatják a »nagy ágyút« és kisütik, hogy a vízvezetéket azok sürgetik leghangosabban, akik nem fizetnek pótadót. A derék férfiak elfelejtik, hogy ez az ágyú éppen visszafelé sül el. Mert a dolog úgy áll, hogy a vízvezeték révén még azok is fizetnek díjat, akik semmiféle közterhet, sem államit, sem városit, — soha és sehol sem fizetnek a katonatisztek. A vízvezetéknél nincs kivétel, ahhoz mindenkinek fizetni kell, az államhivatalnoknaképpen úgy, mint az iparosnak, kereskedőnek, vagy háziúrnak. Ennélfogva éppen megfordítva áll a dolog, mint ahogy az ügy ellenzői mondják. A szerencse egyébként az, hogy akik a vízvezetéket ellenzik, elenyésző kisebbségben vannak és a mű létesítését egyáltalán nem akadályozhatják. És az a város lakosszeme, melylyel látni tud, álljon meg e csodásan szép tárlat előtt és élvezzen, tanuljon. Szakonként láthatja művészetünk fejlődését, az első tollvonástól, a mintázás, zománcozás, fametszés, rézkarcolás, festészet, tervezés haladását és tökéletesülését. Egy ifjú magyar nemzedék munkáját szemlélheti, azt a munkát, mely a művészet intellectuális erejénél fogva, komolyabb biztosítékát képezi nemzetünk fönnállásának, mint a kormánynak bármi néven nevezett politikai és diplomáciai sikerei, mert állítom, hogy egy Munkácsi Mihály többet tett nemzetének, mint bármelyik miniszterünk, akinek beszédeit megtapsolta és megbankettezte pártja. Itt látjuk a teremben Fekete Bertalan miskolci lakatosunknak kovácsott sirrácsát A laikus néző elsiklik fölötte, a miskolczi általában meg sem nézi, pedig ez az egyszerű rajza (szépen összeillesztett barokk és magyaros motívumú) kerítés, több figyelmet érdemelne. Én a kiállitásnak minden látogatóját hozzá viszem és büszkén vallom : „Ezt egy miskolczi művész-lélek MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1904. szeptember iliJS'KUlLAy lí/uT» őítipivIllUcI NAPI HÍREK. Tájékoztató. Awj. 20—szept. 11. Iparművészeti kiállítás a Korona szállóban. Sxept. 3. A Daláregylet hangversenye a Népkerti Vigadóban. Sxept. 4. A magy. áll. alkalmazottak országos nyugdíjpótló egyesületének mis- [kolczi testülete táncvigalma a népkertben. Sxept. 4. Az állandó választmány ülése. „ 5. Vármegyei közgyűlés. Okt. 1. Újságírók estélye a színházban. Október 1., 2., 3. Országos Baromfikiállítás a Népszertben. A cár szive, esztendőt számít? No, mit szól ehhez ? A hadsegéd: Felségednek nagy szive van. A cár : Magának pedig nagy fülei vannak. Látom már, hogy nem érti az egészet. Azt hiszi, hogy ez az éld katonákra vonatkozik ? Dehogy. Azokra, akik elestek. A hadsegéd: Felséged bölcsesége mérhetetlen. A cár: íme a holnapi ukáz. (Olvas): Minden orosz katona, aki a hazáért legalább egyszer meghalt, díjmentesen kapja a vitézségi nagy aranyérmet. A hadsegéd: És aki még egyszer sem halt meg? A cár : Engedje meg, hogy röviden szarvasmarhának nevezzem. Hát milyen érdeme lehet annak a katonának, aki még meg sem halt a hazájáért? A hadsegéd: Mille pardons ! Felségednek igaza van. Erre nem is gondoltam. A cár: Van még egy ukázom. Ezt holnapután adom ki. Minden orosznak, még ha közkatona is, aki Port-Arthur védelmében elesik meg engedem, hogy két japánt vigyen magával a másvilágra. Ez már csak elég szép tőlem ? A hadsegéd (mélyen meghajol) : Felséged nagy Péter trónjának legelmésebb ura.sletenek bennünket, Lichtenstein Józes állapotában örvendetes javulás mutatkozik. A Ferencz József kereskedelmi kórházban fekvő beteget 1 nap vizsgálta meg Barta tanár, s a sérült kar kötéseit felnyitotta és a sebeket alaposan kimosva konstatálta, hogy a gyógyulás processzusa kielégítőleg halad. Ezután a régi kötéseket eltávolította és helyettük gipszkötést alkalmazott, ami örvendetes jele annak, hogy a kar már megmarad. — Lichtenstein József állapota iránt Király-utcai lakásán állandóan sokan érdeklődnek. — Vízvezetéki és csatornázási bizottság. A tegnap tartott közgyűlésben megalakították a vízvezetéki és csatornázási nagybizottságot. A bizottságba a közgyűlés 36 tagját választották be. Ezek a következők : Bartányi Gyula, Bizony Ákos, Blazsejovszky Ferencz, Csorba József, Doma István, Iona Ernő, Ferbstein József, Forster Rezső,, dr. Frankfurter Sándor, Gálffy Ignácz, Gencsi Samu, Görgey László, Grünfeld Ödön, Herz Jenő, Herz Sándor, Horváth Lajos, Karsa Bertalan, Koós Soma, dr. Kovács József, Kozma Elek, Krón Ignácz, Kubacska István, dr. Kurcz Jakab, Lichtenstein József, dr. Markó László, Mikuleczky István, dr. Nagy Péter, Papp Lajos, Pataky Sándor, Petró József, Pfliegler Ferencz, Pick Jakab, Porca János, Radvány István, dr. Rácz György, dr. Sugár Ignácz, dr. Sugár Gyula, Soltész Nagy Kálmán, Schrecker Lipót, dr. Szabó Gyula, Szlavkovszky Imre, Zelenka Pál, Ungár Mór. — Halálozás. Sztankovics György tiszatarjáni ev. ref. tanító élete 51-ik évében e hó 28-án meghalt. Temetése a község és a környék lakosságának általános részvéte mellett e hó 29-én ment végbe. — Füri János ev. ref. lelkész megható beszéddel parentálta el az elhunytat. — Uj csendőrörs. Lőrincz Antal, a miskolczi csendőrparancsnokság századosa e hó 29-én Sajó- Szeged, Szederkény és Tiszapalkonya községekben szemlét tartott a felállítandó csendőrőrs helyisége tárgyában. A legalkalmasabb épületeket Tisza-Palkonyán találta s igy több mint valószínű, hogy az új csendőrőrs Tisza-Palkonyán lesz felállítva. Egy nemzetközi zsebtolvaj elfogatása A sátoraljaújhelyi rendőrség egyik detektívje szombaton elfogta Bergmann Izrael lembergi születésű 45 éves nyomdászt, aki egyike a legveszedelmesebb nemzetközi zsebtolvajoknak. A Miskolc—Mezőlaborcz közti vasúti vonalon napirenden volt zsebtolvajlásokat mindez a Bergmann követte el. Érdekes véletlen folytán akadtak a zsebtolvajra Felhő Iván sátoraljaújhelyi polgári rendőr ugyanis a vonaton megismerkedett egy elegánsan öltözött úrral, aki biztosítási ügynöknek adta ki magát. A két utas csakhamar elaludt. Egyszerre a titkosrendőr arra ébredt, hogy új ismerőse a kabátzsebeibez kotorász. Felhő tovább is alvást színlelt, míg a VO — Jelenet. — A cár napiparancsot adott ki, mely szerint Port-Arthur között lévő összes rangfokozatos katonai személynek május 1-től az ostrom végéig minden hónap egy szolgálati évnek számíttatik. A hadsegéd: Van egy ötletem, felség. A c á r : Tegye spirituszba. A hadsegéd: ? ? ? A c á r : Nincs szükségem a maga ókori ötleteire. Ellenben, ha új és eredeti ötleteket akar hallani, akkor füleljen ide. A hadsegéd: Parancsára, felség. A cárköhögési rohamok után ostyába csavart port vesz be.) A hadsegéd: Hehehe, a port már el méltóztatott zárni felségednek. Most már csak Arthur van hátra. A cár: Mondtam már, hogy ne szekírozzon engem prehisztorikus viccekkel . . . Olvasta a legújabb ukázomat, amely szerint minden katonának, aki Port Arthurnál harcol, egy perc egy órát, egy óra egy napot, egy nap egy hetet, egy hét egy hónapot és egy hónap egy kovácsolta a saját lelki örömére, mert nem is szánta a kiállításra. Úgy vettük el tőle.“ És ha már miskolczi iparosokról beszélünk, itt , kell megemlítenem Rózsa Sándor asztalost, akinek Pálinkás tervei szerint készült magyaros hálószobája egyik kiváló munkája kiállításunk- nak. A közönség szereti és kedveli, hiszen jó magyar embernek lehet-e kedvesebb valami, mint egy olyan i műipari tárgy, amelyiknek anyaga, munkája, rajza őszinte és a mai gyár. Ugyane teremben vannak Róth Miksa opaleszkáló üvegei, amelyekről dicséretet mondani olybá tüntetne föl engem, mintha tárcámnak megírására semmi egyéb nem vezetne, csak az, hogy reklámra gondolva, mindent agyondicsérjek. Sokkal magasabban áll Róth Miksa az ő nagy művészetével, semhogy azt a conventionális bókokkal megilletni , merész volnék. .. E teremben van Schmidt úri szobája és König ebédlője. Mindkettőt a modern ízlés tökéletes formáit .t mutatja. És még annyi és annyi szebbnélk szebb tárgy, egyenként és összesen — Személyi hir. Báró Mertens Károly lovassági tábornok, hadtestparancsnok, ma délben Miskolczra érkezett. — Eljegyzés. Erdős Armand, fővárosi hírlapíró eljegyezte Rónai Ida kisasszonyt, Rónai Mór, a „Független Magyarország“ hirlapkiadó vállalat igazgatójának kedves leányát. — Lichtenstein József állapota. Mitt Budapestről táviratilag értesialkalmasak arra, hogy ízlésünket fejleszszék, műszeretetünket erősbitsék és nemzeti érzésünket ébren tartsák, mert ennek a kiállításnak ez a célja, s mint ilyen, hála és ezerszeres köszönet . Felségének, az Országos Iparművészeti Múzeumnak, az Iparművészeti Iskolának, a Magyar Iparművészeti Társulatnak és valamennyi kiállítónak, a fővárosi sajtó véleményére is támaszkodva, jogosan mondhatjuk : minden kritikán fölül áll és minden várakozást fölülmúl. De hála és ezerszeres köszönet Miskolcz város és Borsod vármegye lelkes közönségének is, mely Közművelődési és Múzeum Egyesületünk vállalkozását megértette és magáévá tette s ma ugyancsak a fővárosi sajtó véleményére is támaszkodva mondhatom, hogy ez a város és ez a törvényhatóság az ő eddig nem tapasztalt műértékével, méltóvá lett a második vidéki iparművészeti kiállítás dicsőségére. Vasárnap 730, tegnap 200 látogatója volt a kiállításnak, s ma, mikor e sorokat írom, ismét tele van a kiállítás. A ságának üdvére mielőbb meglesz, ügy legyen!