Miskolczi Napló, 1904. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1904-09-01 / 198. szám

, akik ellenezni fogják a vízveze­­s­ték és csatornázás létesítését.­­ Azt a nevetséges ellenvetést már magunk is többször hallot­tuk, hogy: „Nekem nem kell a vízvezeték, mert nagyon jó víz van a hátamban.“ Mintha bizony­­ csak azért kellene a vízvezeték, hogy legyen ivóvíz? Ennél sok-­­­kal nagyobb érdekek kívánják , a mű létesítését. Ámde, most­­ nem erről kívánunk szól­ni. Másról. Nevezetesen arról, hogy a vízvezeték szűk látókör-­­­rel megáldott ellenzői, ha ki­fogynak a tárgyilagos érvekből, ami rendesen igen gyorsan szokott bekövetkez­ni, akkor felvontatják a »nagy ágyút« és kisütik, hogy a vízvezetéket azok sürgetik leghangosabban, akik nem fizetnek pótadót. A derék férfiak elfelejtik, hogy ez az ágyú éppen visszafelé sül el. Mert a dolog úgy áll, hogy a vízvezeték révén még azok is fizetnek díjat, akik semmiféle közterhet,­­ sem államit, sem városit, — soha és sehol sem fizetnek­ a katonatisztek. A víz­vezetéknél nincs kivétel, ahhoz mindenkinek fizetni kell, az államhivatalnoknak­­éppen úgy, mint az iparosnak, kereskedőnek, vagy háziúrnak. Ennélfogva éppen megfordítva áll a dolog, mint ahogy az ügy ellenzői mondják. A szerencse egyébként az, hogy akik a víz­vezetéket ellenzik, elenyésző ki­sebbségben vannak és a mű lé­tesítését egyáltalán nem akadá­lyozhatják. És az a város lakos­szeme, melylyel látni tud, álljon meg e csodásan szép tárlat előtt és élvezzen, tanuljon. Szakonként lát­hatja művészetünk fejlődését, az első tollvonástól, a mintázás, zománcozás, fametszés, rézkarcolás, festészet, ter­vezés haladását és tökéletesülését. Egy ifjú magyar nemzedék munká­ját szemlélheti, azt a munkát, mely a művészet intellectuális erejénél fogva, komolyabb biztosítékát képezi nemzetünk fönnállásának, mint a kormánynak bármi néven nevezett politikai és diplomáciai sikerei, mert állítom, hogy egy Munkácsi Mihály többet tett nemzetének, mint bár­melyik miniszterünk, a­kinek be­szédeit megtapsolta és megbanket­­tezte pártja. Itt látjuk a teremben Fekete Ber­talan miskolci lakatosunknak ková­csott sirrácsát A laikus néző elsik­­lik fölötte, a miskolczi általában meg sem nézi, pedig ez az egy­szerű rajza (szépen összeillesztett barokk és magyaros motívumú) ke­rítés, több figyelmet érdemelne. Én a kiállitásnak minden látogatóját hozzá viszem és büszkén vallom : „Ezt egy miskolczi művész-lélek MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1904. szeptember iliJS'KUlLAy lí/uT» őítipivIllUcI NAPI HÍREK. Tájékoztató. Awj. 20—szept. 11. Iparművészeti kiállí­tás a Korona szállóban. Sxept. 3. A Daláregylet hangversenye a­­ Népkerti Vigadóban. Sxept. 4. A magy. áll. alkalmazottak or­­­szágos nyugdíj­pótló egyesületének mis- [­kolczi testülete táncvigalma a népkertben. Sxept. 4. Az állandó választmány ülése. „ 5. Vármegyei közgyűlés. Okt. 1. Újságírók estélye a színházban. Október 1., 2., 3. Országos Baromfikiál­­lítás a Népszertben. A cár szive, esztendőt számít? No, mit szól ehhez ? A hadsegéd: Felségednek nagy szive van. A c­á­r : Magának pedig nagy fü­lei vannak. Látom már, hogy nem érti az egészet. Azt hiszi, hogy ez az éld katonákra vonatkozik ? De­hogy. Azokra, akik elestek. A hadsegéd: Felséged böl­csesége mérhetetlen. A cár: íme a holnapi ukáz. (Olvas): Minden orosz katona, aki a hazáért legalább egyszer meghalt, díjmentesen kapja a vitézségi nagy aranyérmet. A hadsegéd: És aki még egyszer sem halt meg? A c­á­r : Engedje meg, hogy rö­viden szarvasmarhának nevezzem. Hát milyen érdeme lehet annak a katonának, aki még meg sem halt a hazájáért? A hadsegéd: Mille pardons ! Felségednek igaza van. Erre nem is gondoltam. A cár: Van még egy ukázom. Ezt holnapután adom ki. Minden orosznak, még ha közkatona is, aki Port-Arthur védelmében elesik meg engedem, hogy két japánt vigyen magával a másvilágra. Ez már csak elég szép tőlem ? A hadsegéd (mélyen meg­hajol) : Felséged nagy Péter trón­jának legelmésebb ura.­­sle­tenek bennünket, Lichtenstein Józe­s állapotában örvendetes javulás mu­tatkozik. A Ferencz József kereske­­­delmi kórházban fekvő beteget 1 nap vizsgálta meg Barta tanár, s a sérült kar kötéseit felnyitotta és a sebeket alaposan kimosva konsta­tálta, hogy a gyógyulás processzusa kielégítőleg halad. Ezután a régi kö­téseket eltávolította és­ helyettük gipszkötést alkalmazott, ami örven­detes jele annak, hogy a kar már megmarad. — Lichtenstein József állapota iránt Király-utcai lakásán állandóan sokan érdeklődnek. — Vízvezetéki és csatornázási bi­zottság. A tegnap tartott közgyű­lésben megalakították a vízveze­téki és csatornázá­s­i nagy­bizottságot. A bizottságba a közgyű­lés 36 tagját választották be. Ezek a következők : Bartányi Gyula, Bi­zony Ákos, Blazsejovszky Fe­rencz, Csorba József, Doma István, Iona Ernő, Ferbstein József, Forster Rezső,, dr. Frankfurter Sándor, Gálffy Ig­­nácz, Gencsi Samu, Görgey László, Grünfeld Ödön, Herz Jenő, Herz Sándor, Horváth Lajos, Karsa Ber­talan, Koós Soma, dr. Kovács Jó­zsef, Kozma Elek, Krón Ignácz, Ku­­bacska István, dr. Kurcz Jakab, Lichtenstein József, dr. Markó László, Mikuleczky István, dr. Nagy Péter, Papp Lajos, Pataky Sándor, Petró József, Pfliegler Ferencz, Pick Ja­kab, Porca János, Radvány István, dr. Rácz György, dr. Sugár Ignácz, dr. Sugár Gyula, Soltész Nagy Kál­mán, Schrecker Lipót, dr. Szabó Gyula, Szlavkovszky Imre, Zelenka Pál, Ungár Mór. — Halálozás. Sztankovics György tiszatarjáni ev. ref. tanító élete 51-ik évében e hó 28-án meg­halt. Temetése a község és a kör­nyék lakosságának általános részvéte mellett e hó 29-én ment végbe. — Füri J­ános ev. ref. lelkész meg­ható beszéddel parentálta el az el­hunytat. — Uj csendőrörs. Lőrincz Antal, a miskolczi csendőrparancs­nokság századosa e hó 29-én Sajó- Szeged, Szederkény és Tiszapalkonya községekben szemlét tartott a felál­lítandó csendőrőrs helyisége tárgyá­ban. A legalkalmasabb épületeket Tisza-Palkonyán találta s igy több mint valószínű, hogy az új csendőr­őrs Tisza-Palkonyán lesz felállítva.­­ Egy nemzetközi zsebtolvaj el­­fogatása A sátoraljaújhelyi rendőr­ség egyik detektívje szombaton el­fogta Bergmann Izra­el lembergi szü­letésű 45 éves nyomdászt, aki egyike a legveszedelmesebb nemzetközi zseb­tolvajoknak. A Miskolc­­—M­e­­zőlaborcz közti vasúti vonalon napirenden volt zsebtolvajlásokat mind­ez a Bergmann követte el. Ér­dekes véletlen folytán akadtak a zsebtolvajra Felhő I­­ván sátoralja­újhelyi polgári rendőr ugyanis a vo­naton megismerkedett egy elegánsan öltözött úrral, aki biztosítási ügynök­nek adta ki magát. A két utas csak­hamar elaludt. Egyszerre a titkos­rendőr arra ébredt, hogy új isme­rőse a kabátzsebeibez­ kotorász. Felhő tovább is alvást színlelt, míg a VO­ — Jelenet. — A cár napiparancsot adott ki, mely szerint Port-Arthur között lévő összes rangfoko­zatos katonai személynek má­jus 1-től az ostrom végéig minden hónap egy szolgálati évnek számíttatik. A hadsegéd: Van egy ötle­tem, felség. A c á r : Tegye spirituszba. A hadsegéd: ? ? ? A c á r : Nincs szükségem a maga ókori ötleteire. Ellenben, ha új és eredeti ötleteket akar hallani, akkor füleljen ide. A hadsegéd: Parancsára, felség. A c­á­r­­köhögési rohamok után ostyába csavart port vesz be.) A hadsegéd: Hehehe, a port már el méltóztatott zárni felséged­nek. Most már csak Arthur van hátra. A c­á­r: Mondtam már, hogy ne szekírozzon engem prehisztorikus viccekkel . . . Olvasta a legújabb ukázomat, amely szerint minden katonának, aki Port­ Arthurnál har­col, egy perc egy órát, egy óra egy napot, egy nap egy hetet, egy hét egy hónapot és egy hónap egy kovácsolta a saját lelki örömére, mert nem is szánta a kiállításra. Úgy vettük el tőle.“ És ha már miskolczi iparosokról beszélünk, itt , kell megemlítenem Rózsa Sándor asztalost, a­kinek Pálinkás tervei­­ szerint készült magyaros hálószobája egyik kiváló munkája kiállításunk-­­ nak. A közönség szereti és kedveli,­­ hiszen jó magyar embernek lehet-e­­ kedvesebb valami, mint egy olyan i műipari tárgy, a­melyiknek anyaga,­­ munkája, rajza őszinte és a ma­­i gyár. Ugyane teremben vannak Róth­­ Miksa opaleszkáló üvegei, a­melyek­­­ről dicséretet mondani olybá tün­tetne föl engem, mintha tárcámnak­­ megírására semmi egyéb nem ve­zetne, csak az, hogy reklámra gon­­­dolva, mindent agyondicsérjek. Sok­kal magasabban áll Róth Miksa az­­ ő nagy művészetével, semhogy azt a conventionális bókokkal megilletni , merész volnék. .. E teremben van Schmidt úri szo­bája és König ebédlője. Mindkettő­t a modern ízlés tökéletes formáit .t mutatja.­­ És még annyi és annyi szebbnél­k szebb tárgy, egyenként és összesen — Személyi hir. Báró Mertens Károly lovassági tábornok, hadtest­­parancsnok, ma délben Miskolczra érkezett.­­ — Eljegyzés. Erdős Armand,­­ fővárosi hírlapíró eljegyezte Rónai­­ Ida kisasszonyt, Rónai Mór, a­­ „Független Magyarország“ hirlap­­­­kiadó vállalat igazgatójának kedves­­ leányát. — Lichtenstein József állapota. Mit­t Budapestről táviratilag értesi­alkalmasak arra, hogy ízlésünket fejleszszék, műszeretetünket erősbit­­sék és nemzeti érzésünket ébren tartsák, mert ennek a kiállításnak ez a célja, s mint ilyen, hála és ezerszeres köszönet . Felségének, az Országos Iparművészeti Múzeum­nak, az Iparművészeti Iskolának, a Magyar Iparművészeti Társulatnak és valamennyi kiállítónak, a fővárosi sajtó véleményére is támaszkodva, jogosan mondhatjuk : minden kriti­kán fölül áll és minden várakozást fölülmúl. De hála és ezerszeres kö­szönet Miskolcz város és Borsod vár­­megye lelkes közönségének is, mely Közművelődési és Múzeum Egyesü­letünk vállalkozását megértette és magáévá tette s ma ugyancsak a fővárosi sajtó véleményére is tá­maszkodva mondhatom, hogy ez a város és ez a törvényhatóság az ő eddig nem tapasztalt műértékével, méltóvá lett a második vidéki ipar­művészeti kiállítás dicsőségére. Vasárnap 730, tegnap 200 láto­gatója volt a kiállításnak, s ma, mi­kor e sorokat írom, ismét tele van a kiállítás. A­ ságának üdvére mielőbb meglesz, ügy legyen!

Next