Miskolczi Napló, 1909. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam. Miskolcz, 1909. január 1 Péntek. MISKOLCZ­I POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Amelyben: Egész évre 16 kor. XTideltre: Egész évre 20 kor. Fé! évre 8 „ Kél évre 10 „ Negyed évre 4 „ ,Negyed évre 5 „ (fives szám­ára: 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárasitónál. Főszerkesztő: J­r. HERB­ONY JÓZSEF országgyűlési képviselő. Szerkesztőség : Hunyadi-utca 2-ik szám T­ele­fon 315. 1. (2189.) szám. ..............F Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intéz­endők. Évforduló: Miskolcz dec. 31. xv. A kalendárium szerint az időszámításban forduló­ponthoz értünk. Ma éjjel 12 órakor véget ér az 1908. esztendő és kezdő­dik az 1909. év. Az események véletlenül úgy alakultak, hogy a kalendárium­ fordulóponttal min­den rendű­ és rangú politika szintén fordulóponthoz jutott. A külpolitikában általános forrongás van világszerte és bár a nagyhatalmak a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki, hogy a békét fenntartsák, nagy kérdés, hogy sikerül-e ez nekik. A kér­­d­és, amely az összes nagyhatal­makat és kishatalmakat is foglal­koztatja, Bosznia és Hercegovina annexiójának kérdése.­­ Amíg Eu­ópa diplomáciája azon fára­don­k, hogy a felmerült vitás kérdést papiroson intézze el, addig egyre szaporodnak odalent a szerb és montenegrói határon a jelek, hogy vér nélkül meg sem fog menni a dolog. Mire kitavaszodik, topogni fognak a pálcák, bömbölni fognak az ágyuk. Ezek a kilátások újévre a­­ külpolitikában. Ami a belpolitikát illeti, a helyzet nem kevésbé feszült. Az egész politikai szervezet, beleértve az összes pártokat, a legvégső határához ért egy nagy jelentő­ségű fordulópontnak. Három nagy kérdés van, a­melynek megoldása sürgős és amely bármely irányban oldatik is meg, mélyreható változást fog előidézni a politikai helyzet­ben. E három kérdés: a bank­ügy, a választói jog reformja és a katonai kérdések kapcsán a fúzió. Nem kívánunk most bármely kérdésről is hosszas fejtegeté­sekbe bocsátkozni. Csupán rámu­tatunk, hogy a régi esztendő végén és az új év küszöbén a belpolitikában is nagy és kor­szakos kérdések megoldása elé jutottunk. A nagy világpolitika és az országos politikán kívül nekünk miskolcziaknak még egy külön fordulópontról kell beszámolnunk. Miskolcz város életében a mai nappal záródik le a régi kor­szak, amely a rendezett tanácsú város nevét fogja viselni. S hol­nap kezdődik az új korszak, melynek címlapja büszkén hir­deti a következő felírást: Mis­­kolcz törvényhatósági joggal fel­ruházott város. Az uj év első napjától kezdve Miskolcz város közigazgatása uj mesgyére lép. Adja a gondvise­lés, hogy az uj korszak e szép városra nézve a felvirágzás, a haladás és a jólét korszaka le­gyen. Miskolcz városa rendelke­zik mindazon előfeltételekkel, a­melyek a haladást és a felvi­rágzást biztosítják. Csak meg kell látni az eszközöket és élni kell tudni azokkal. Az önálló új J Miskolcznak — boldog új évet ." Hol késnek a gyár­kémények? Irta: Schrecker S- Lipót. Miskolcz, d­e. 31 Motto : Az iparfejlesztést köny­­nyebb hirdetni mint meg­valósítani. A keddi közgyűlésen sok szük­séges, de talán kevésbbé szük­séges bizottságot is alakítottak. Egy iparfejlesztő bizottság meg­alakítására azonban nem is gon­doltak. Ez a mulasztás önkén­telenül is azt a meggyőződést kelti az emberben, hogy az annak idején nagy garral megindított iparfejlesztési akció, amelyben annak idején a Mikolczi Napló is lelkes részt vett, csak szal­­maláng volt. Pedig a Martin-féle tagot évekkel ezelőtt kizárólag a létesítendő ipartelepek céljaira vette a város. Miskolcz városa rendelkezik mindazon előfeltételekkel, ame­lyek a gyáripar megteremtésé­hez szükségesek. Sőt a gyárak gyümölcsöző fejlődésének bizto­síté­kai is sokkal inkább meg­vannak itt, mint az ország bár­mely más városában. Vizünk van bőven, nemkülönben szenünk. Vasútállomásunk jelentékeny for­galmi gócpont. Tőke is akad még Miskolczon olyan nagyobbszerű beruházá­sokra, amelyek kedvező gyümöl­­csöztetése kellőképen biztosítva van. H­szen pénzintézeteinkben 35 millió korona betét van 4—47* % os kamatra elhelyezve. Ám Miskolcz sajnos mindig mos­toha gyermeke volt a változó Visszamaradt karácsonyfák. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — — Mese. — Irta: Huberth János. (Karácsony után következő nap. A pác közepén nagy halomba össze­hozva együtt fekszenek visszamaradt karácsonyfák. Kemény, száraz, hideg idő. A téli, ragyogó mp bujkál a szürke felhők mögött, de nem tud egészen előbújni. Mintha könnyű fülfüggönyök úszkálnának előtte. A karácsonyfák magas, nagy halmot alkotnak. Össze-vissza fekszenek egy­más tetejébe. A fenyőhalom mellett senki, semmi. Üres a tér) Az egyik karácsonyfa (Kicsiny, vézna, fiatal fenyőcske) Jaj de fá­zom. Olyan hideg van. A másik karácsonyfa. (Nagy, gyönyörűen nőtt fiatal fenyő.) Hideg van. Húzódj közelebb hozzám. A kicsi fenyő. Igen, így jobb. De az erdőben jobb volt. Az öreg. Jobb. Az erdőben na­gyon jó volt. A kicsiny. És miért hoztak min­ket ide ? Az öreg. Mert az emberek ilyen­kor karácsonyt ünnepelnek és mink vagyunk a karácsonyfák. Csakhogy mink visszamaradtunk. Azért va­gyunk most itten halomba dobva, a piac közepén, elhagyatva, gazdátla­nul, a hideg földön. A kicsiny. Nagyon fázom . . . Az öreg. Húzódj közelebb hozzám. A kicsiny, igen. És miért marad­tünk mink vissza ? Hát jutott min­denkinek karácsonyfa ? Az öreg. Nem jutott. Soknak nem jutott. A kicsiny. Nem jutott és mink mégis visszamaradtunk ? Ez furcsa. Nekünk is jobb lett volna, ha elvisz­nek innen a piacról és azoknak is, akiknek nem jutott Hát akkor miért marad­unk mink itten ? Az öreg Nem tudom Idehoztak az erdőből, ide dobtak. Itt kell ne­künk lenni. Ezt tudom. A kicsiny. Éz mi történik azokkal a karácsonyfákkal, amiket elvittek innen. Az öreg. Azok nagy tisztes­ségbe jutnak. Meleg, fűtött szo­­bába állítják őket és kötnek rájuk aranyszálú cérnával aranyos papirosba göngyölt diót, mogyo­rót, cukrot. Azután sok babát, játékokat. És azután a széleikre piciny viaszgyertyákat tesznek és meggyújtják. Akkor jönnek a gye­rekek és bámulnak a fára, tágranyilt szemekkel és kis kezeiket széjjel tárják, mintha ölelni akarnák a fát, aztán tapsolnak, énekelnek és kö­ül­­táncolják a fát és ez olyan hogy talán még az erdőt is érdemes otthagyni miatta. A kicsiny. Ken. De itten a piacon feküdni a fagyos földön, ez nem jó. Én úgy fázom. Az öreg. Húzódj még közelebb hozzám. Egészen közel. A kicsiny. És mi letz mivelü­nk? Itt a paszta tö­dön fogunk elpusz­tulni? Az öreg. Igen. Eldobtak, elta­­postak bennünket És vége. (Egy kis koldus gyerek, rongyos ruhába, lukas cipőcsipében, kopott kalapban, dideregve, fázva jön a karácsonyfák felé A karácsonyfák előtt megáll és csodálkozva néz.) A kis karácsonyfa. (Észreveszi a koldusgyereket) Nézd, egy kis fiúcska van itt Az öreg Igen, egy kis fiú. A kicsiny. És ő is fizik. Nézd milyen vörösek a kezecskéi Az arca, — szép, ken k­akca, — szinte kékes. 50 -TC­I: ‘C3 | e a lit | N | 0» ■'IE­­ ED EK A DOt F T A ISA nyi felültük nagy áruháza összes termeik-^a leltár előtt 400 darab télikabát alkalmi árakban kerül eladásra. Cfi M en­­­* 3 ca x _ m 3 cr e tu* 90- 1 Jti

Next