Miskolczi Napló, 1909. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
2 Városi színház, Miskolcz, Julius 31. A miskolczi nemzeti színháznak a város tulajdonába való átvétele immár közóhajt képez. A részvénytársaság alapszabályai és különösen az alapító levél határozmányai a városnak ezt a jogát biztosítják, a város azonban eddig előttünk érthetetlen okoknál fogva e jogával nem élt. úgy látszik nem ambitionálta, hogy — amint ez minden nagyobb, fejlődő városban van — ezen állandó kulturális intézmény a város tulajdonába menjen át és ez által a szinház városi jelleget nyerjen. — Évek, — sőt évtizedeken át megelégedett azzal, hogy évenként nagy összeggel szubvencionálja a színházat, de a maga ingerentiáját, a maga várományosi jogát ki nem domborította. A nemzeti színház sorsát ma is egy a törvény szerint közkereseti társaság formája szerint működő részvénytársaság intézi, amely csakis részvényeseinek tartozik felelősséggel. A városnak csupán a szubvenció megadásánál van szava, azontúl az egész kulturális intézmény nem eshetik nyilvános ellenőrzés és felelősség alá. Miskolcz városának közgyűlése már régebben elfogadott egy indítványt, mely a tanácsot bízta meg a színház ügyének, illetőleg átvételének kérdésével. Ez az indítvány azonban a mai napig sem nyert elintézést. A részvénytársaság azonban mai formájában fenn sem tartható. Alig vannak már részvényei. Egy-két év múlva már az igazgatóság és felügyelő bizottság sem kerül ki a részvényesek sorából, úgy, hogy az alapszabályok rendelkezéseit betartani sem lehet többé. Elérkezett tehát a legvégső ideje annak, hogy a miskolczi nemzeti színház sorsa megoldassák, jövőre biztosíttassék és a város jogaiba lépjen. Ezt célozza az az indítvány, melyt a városi törvényhatósági bizottság számos tagja a törvényhatósági közgyűléshez intézett a napokban, amelyet dr. Kovács József törvényhatósági bizottsági tag szerkesztett s amely szószerint ekként hangzik: Tek. Törvényhatósági Bizottság ! A miskolczi Nemzeti színház nevet viselő és a színház céljaira szolgáló, a Széchényi utca 27. sz. alatt lévő épület összes üzlethelyiségeivel és egyéb a színházhoz tartozó felszereléseivel ez idő szerint a miskolczi nemzeti színház részvénytársaság tulajdonát képezi, annak kezelése és vezetése alatt áll. Az 1857-ben Borsodmegye akkori rendeinek jóváhagyása és a m. kir. helytartó tanács engedélye alapján épült színház Miskolcz város, Borsodvármegye és az ország más helyén is lakó polgárok adományaiból, áldozatkészségéből épült fal, akik az 1847-ben kibocsájtott 350 drd. jelenleg 105 frt. értékű részvény jegyzése, illetőleg kifizetése által biztosították a miskolczi nemzeti színház felépítését. Az 1847-ben alakult részvénytársaság már akkor tudatában volt annak, hogy a nemzeti színház, mint kulturális intézmény céljaira szolgáló épület kezelése és magának a szinügynek vezetése Miskolcz városát, mint erkölcsi testületet illeti, mert az alapítók által alkotott alapszabályokban kifejezetten ki van mondva, hogy a színház épület, tehát magának a miskolczi nemzeti színháznak, mint kulturális intézménynek tulajdona Miskolcz városát illeti és a részvénytársaság köteles a város kívánságára a miskolczi nemzeti színházat ingyen a város tulajdonába bocsájtani. A részvénytársaság által 5482/k. 904. sz. alatt módosított alapszabályok második szakasza az alapítók ezen rendelkezését fantartotta és a hivatkozott alapszabályok második szakaszában kimondotta, hogy : „Ha a város minden e házon fekvő terheket átvenné és a részvényeseket kielégíteni hajlandó lenne, a színház mindennemű hozzátartozókkal együtt ingyen bocsáttatik át Miskolcz város tulajdonába oly kikötéssel azonban, hogy annak jövedelmei kizárólag csak az épület fenntartására és a helybeli magyar nemzeti színház javára fordítassanak és más egyéb célra semmi esetben sem fordíthatók , a miskolczi nemzeti kaszinó pedig — mint ez a társulat alakulásakor már kiköttetett — mindaddig, míg fennáll a közép emeletbeli ingyen szállásról biztosíttatik. A miskolczi nemzeti színház Miskolcz város jótállása mellett a Magyar Jelzálog Hitelbanktól 120.000 korona amortizácionális kölcsönt vett fel, amely a színház céljaira szolgáló épületre jelzálogként telekkönyviig be is kebeleztetett. Ezen törlesztéses kölcsönből ez idő szerint 117,466 korona 03 fillér áll fenn. A kölcsönösszegért, mint már kiemeltük, Miskolcz városa vállalt a hitelező bankkal szemben jótállást Miskolcz városa ezenkívül évenkint 8000 kor.segélyt szavazott meg a miskolczi nemzeti szinház céljaira, mely összeg a részvénytársaságnak minden évben folyósittatik és kiadatik, mely összeg fölött a részvénytársaság szabadon rendelkezik, Miskolcz városa tehát nemcsak várományosa a miskolczi nemzeti színház céljaira szolgáló épületnek, hanem ez idő szerint úgyszólván fenntartója is, mert az ingatlant terhelő jelzálogkölcsön összegéért ő vállalt jótállást, e kölcsönösszegért őt terheli az anyagi felelőség s ezenkivül évenkint még külön 8000 koronával is segélyezi a részvénytársaságot. A részvénytársaság ez idő szerint még 24 drb részvény fölött rendelkezik, bale nem értve az ez év folyamán kisorsolás alá eső 5 drb részvényt. Ha a részvénytársaság határozata alapján a részvények kisorsolását az eddigiek szerint folytatja, úgy öt év múlva a részvénytársaság egyetlen egy részvény fölött sem rendelkezik már. A most érvényben lévő 24 drb részvénynek az alapszabályokban meghatározott ár szerint összes értéke kitesz 5040 koronát, ha az összes részvényesek igényt tartanak ahhoz, hogy részvényeiket a város megváltsa, ebben az esetben 5040 korona az összeg, amelyet a város a színház átvétele ellenében megtéríteni tartozik. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! E ténybeli adatok előrebocsájtása után elsősorban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a miskolczi nemzeti színház, mint részvénytársaság tovább nem működhetik, mert a törvény rendelkezésénél fogva csak részvényesek jogosultak a részvénytársaság igazgatóságában és felügyelő bizottságában helyt foglalni, hogy így ebben a formában a miskolczi nemzeti színház intézése a törvény imperatív rendelkezése ellenére többé meg nem állhat, s így a részvénytársaság is, ha a törvény rendelkezéseit respektálni akarja, kénytelen volna egy egészen új alakulatot ölteni, ami azonban, az alapítók szellemének és intencióinak többé meg nem felelne. E formai akadálytól eltekintve azonban az évek hosszú sora alatt arról győződtünk meg, hogy a miskolczi nemzeti színházat az egyedül illetékes erkölcsi testület, Miskolcz város, — akinek egyébként tulajdonjoga a színházhoz az alapszabályokban biztosítva van, — hivatott vezetni és irányítani. Magyarország minden vidéki városában, ahol állandó színház van, az a város tulajdonát képezi, s mint a polgárok áldozatkészségéből fenntartott kulturális intézmény, a városnak, mint erkölcsi testületnek vezetése és ellenőrzése alatt áll. Maga a részvénytársasági forma nem felel meg egy kulturális intézmény szellemének, s nem alkalmas arra, hogy ilyen alakulatban teljes falősság mellett kulturális célokat szolgáljon. A részvények ma a legjobb és legbiztosabb kezekben vannak, de azok adás-vétel és öröklés tárgyát képezvén, sohasem tudhatjuk, kiknek kezébe kerülhet a részvényekkel együtt a miskolczi nemzeti színház sorsa és intézése. Az elmúlt évek tapasztalata sok esetben arról is meggyőzött bennünket, hogy a részvénytársaság intézője és a színház vezetője között előállott differenciált nemzeti színházunk vezetését nem a legjobb Nala. — A „Miskolczi Napló“ tárcája. — — Indiai mese. — Hegesrégen, mikor a világ még fiatal volt, élt Indiában egy Nala nevű rájad, ki olyan előkelő és szép volt, olyan vitéz, hogy mindenki szerette őt, az ellenségeit kivéve, akik féltek tőle. Csatában villogott a kardja, mint az üstökös az égen s minden csapása halált szórt; békében fénylő volt az arca, mint a déli nap ; szive gyönge, mint a tavasz első zöldje , amely küszöböt a lába érintett, onnan menekült a bánat s vidámságnak, békének engedett helyet. A lelke mélyét azonban Csak a Mindenható ismerte, knek az olirat előtt naponta ezer meg ezer ember torkából szállt fel az ima : „Óa, életnek és halálnak ura, tedd örökké édessé, boldoggá a mi rájánknak, Halának életét !“ Abban az időben minden dolog élt és lelke volt mindennek és még azok a dolgok is, melyek most ellenségesek vagy közömbösek az emberek iránt, szeretve fogták körül a Nala életét. A folyók özönték a mezőket, hogy megtermékenyítsék, a hideg déli és nyugati szelek s az égcsókoló felhők óvták őt a nap perzselő heve ellen ; a kanyargó folyók széles keblükön egész seregét hordták a hajóknak, hogy növeljék gazdagságát, és mikor látták, hogy ez a nagy rájak minden hírneve, jámborsága és hatalma dacára is magánosan, nőtlenül éli napjait, a szelek, a folyók s a felhők vitték nagyságának hírét hegyen völgyön át ezer mértföldekre, mígnem egy déli ország kertjéhez értek, melyben a világ legszebb királykisasszonya lakott. Hozzá hasonlót képzelni sem lehetett. Minden meg volt benne, hogy feledtesse egy királlyal azért gondjait. Szemei fekete gyöngyök voltak, szája rózsabimbó , jázmin , liliomén rózsaillattal és a homloka ragyogott, mint az esthajnali csillag. De a szive oroszlánszívű volt. Egyedül élt udvarhölgyeivel e felséges kertben, aranyos öltönyben járt s fején erdei virágokból font koronás viselt. A szél szavából, a folyók büvös dalából, a felhők szolid susogásából, amint esővé olvadva mirádnyi gyémántot szórtak a füvekre, egy napon meghallotta a Nala történetét s szivébe szerelem lopózott a vitéz nemes rájah iránt Erre a szelek és a felhők visszatértek a rájah országába, hogy elmondják az esetet. És Nala is megszerette a szép királyleányt, Nala egy ideig szeretett álmodozni új szavaiméről, az országát azonban nem hagyhatta addig, míg minden alattvalójának meg nem szerezte ezt a három dolgot: védő fődölet, hol a fejét lehajthassa, munkát, melyből megélhessen és egy hű nőnek a szerelmét. Mert a rájak, mikor uralomra lépett, az oltár előtt esküt tett, hogy előbb mindez alattvalóját boldoggá teszi s csak azután gondol a maga boldogságára. A királylány szivét pedig bánat töltötte el, amint szerelmesét kétrőlhatra, hónapról-hónapra hiába várta. Királyok jöttek messze földekről, hogy megkérjék a kezét és fenyegetőztek, hogy elutasítás esetén haddal támadják meg az országát. Tíz napi gondolkozási időt engedtek a királylánynak. Ez pedig készült a halálra, mert a Nala szerelme nélkül nem akart élni. Egy éjjel aztán Nala felment a palotája tetejére és szétnézett országa fölött ; gazdag városok, hullámzó kalászszal ékes rónák terültek el szemei előtt s népe boldogan végezte dolgát. — Most már én is felkereshetem MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1909. augusztus 1. A „MISKOLCZI HITELINTÉZET” részvénytársaság az állandó jellegű betéteket 4 VivaB kamatoztatja és esőn felül a tőkekamatadót is a sajátjából fizeti. 8