Miskolczi Napló, 1909. december (9. évfolyam, 274-298. szám)
1909-12-01 / 274. szám
csak sporadikusan kísérleteztünk, így történt, hogy időközben a főváros közönsége művészetünk dús termésének learatására már kevésnek bizonyult, viszont a vidék még máig sincs előkészítve arra, hogy közművelődési életünk a rendkívül fontos s nagy eredményekkel biztató ágát kellőképen honorálni tudná. Bizonyos, hogy ezért a vidéki közönséget nem okolhatjuk, hiszen művészetünk adminisztratiója ennek a közönségnek még arra is, hogy művészetünkkel megismerkedjék, csak elvétve adott alkalmat, a művészeti neveléssel pedig napjainkig alig törődött. Szükséges volt tehát, sőt égetően szükséges, hogy a vidéki városokban központosat művelt közönséget úgy saját érdekében — hiszen a milizlés és annak fejlesztése mindnyájunknak érdeke — de különösen a művészetünkben rejlő s kiszámíthatatlanul fontos nemzeti kincseink kihasználása és fejlesztése, valamint nemzeti ügyünkre való értékesítése érdekében akcióra megnyerjük. Ekkor kaptuk Balogh Bertalan úrtól, művészetnek lelkes irodalmi munkájától a vándorkiállítások gondolatát, mely az elérni remélt célra már már sikerre vezetőnek bizonyult. Balogh Bertalan ur művészetünk decentralizációjára vonatkozó eszméit előbb egy könyvben hozta nyilvánosságra, majd társulatunkhoz is fordult s részletes javaslatokat tett azok megvalósítására s midőn társulatunk a vándorkiállítások gondolatát elvileg elfogadta, ő teljesen önzetlenül vállalta a nagy és felelősségteljes munkát s azt 1906—1907-ben senki által nem remélt sikerrel és a legvérmesebb reményeket is messze túlhaladó eredménnyel végre is hajtotta. E nagy siker, melyért szerzőjének a művészet minden igaz barátja, de különösen társulatunk a nagyon megérdemelt elismeréssel adózott, arra indította társulatunkat, hogy Balogh Bertalan úrnak a vándorkiállításokra vonatkozó ideáját teljes egészében kipróbáljuk s hogy ezek után azt országosan szervezzük. Ezekre való figyelemmel társulatunk, mint jeleztem, elhatározta, hogy az Eger gyöngyösi 1906. évi vándorkiállítást az imént vázolt célzattal a jövő év őszén megismétli s annak igazgatására újólag Balogh Bertalan urat kéri fel. Örömmel hozzuk méltóságot nagy becsű tudomására, hogy Balogh Bertalan úr kérésünknek eleget tett s hogy igazgatói minőségében felkérésünk folytán méltóságodnál, az ügyek megbeszélése végett, a közeli napokban tiszteletét fogja tenni. Ami ezen ügyeket illeti, két irányban kérjük méltóságod jóakaratát és közbenjárását. — A kiállításoknak ugyanis teljes anyagi és erkölcsi sikerük volna kívánatos, sőt garanciákat óhajtanánk szerezni a jövőre nézve az irányban is, hogy a kiállítások rendezése úgy az adminisztráció, mint az erkölcsi siker tekintetében hosszú időre biztosíttassák, végül, hogy e kiállítások által maradandó, sőt fejlődő feltételeit szerezzük meg művészeti kultúránk haladásának. Ezekre nézve részletes kéréseink a következők : Társintézetünk, és a szintén vezetésem alatt álló Nemzeti Szalon, a maga vidéki kiállításai alkalmával azon városoktól, melyekben azokat rendezi, bizonyos összegű anyagi támogatást szokott kérni. Kétségtelenül jogosan teszi ezt, hiszen egy képzőművészeti kiállítás megjelenése a városokban reájuk nézve mindenkor megbecsülhetetlen kultúrai nyereséget jelent s e városok a maguk erejéből ily kiállítást rendezni alig volnának képesek s mindenesetre aránytalanul nagyobb költséggel."* Itt a levél részletesen felsorolja azon — leginkább természetbeni — hozzájárulást, amelyet a várostól kiván. Majd így folytatja : „Művészetünk adminisztrációja egészen napjainkig az ifjúság művészeti nevelésével alig törődött. Ma végre szőnyegen van kulturális fejlődésünk e fontos kérdése s nincs okom kételkedni abban, hogy az előbb utóbb kedvező megoldást fog nyerni. Sajnos, a legkedvezőbb megoldás sem kecsegtethet eredménynyel, ha nem gondoskodunk arról, hogy az ifjúság, mely művészeti leckékben fog részesülni, lássa is a művészetet. Magukat az iskolákat az anyagi eszközök díjján a királyi kormány belá ható időben nem lesz képes művészeti gyűjteményekkel felszerelni. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdés szerencsés megoldásában a társadalom áldozatkészségének kell megnyilatkoznia, véleményem szerint legelsősorban a városok és megyék közönségének, a kulturális és társadalmi egyesületeknek, nemkülönben — mint ez a külföldön is történik — a részvénytársasági vállalatoknak. Mily szép, mily biztató, a példaadásban, az ország összes városai és megyéi előtt mily hatásos volna, ha a vándorkiállítás városai és megyéi a jövő évre kisebb-nagyobb összeget szavaznának meg avégrről, hogy azokon a vándorkiállítás anyagából a Borsod Miskolczi Múzeum képtára gyarapítása és fejlesztése céljaira műtárgyak vásároltassanak s különösen, ha e testületek azt is kimondanák, hogy ezentúl évenként bizonyos, természetesen a jövő évi kiállítás céljaira megszavazandóéhoz képest, arányosan leszállítandó öszszeget kötnének le e célra és ezen összegek gyümölcsözőig helyeztetvén el, valahányszor a kiállítás e városokban megjelen, előreláthatólag minden negyedik évben, ismét a képtár gyarapítására fordíttatnának. Erősen hiszem, hogy a nevezett tényezők eme feluzdalásának és áldozatkészségének láttára már nemsokára az egyesek is, kik ma is keresik az alkalmat, hogy áldozatkészségüket kielégíthessék, városuk és megyéjük társadalmának eme nemes törekvéseit a maguk részéről is elősegítenék és biztosan számíthatunk arra, hogy maga a királyi kormány is támogatná azokat a szokásos állami vásárlásokból. És rövid idő alatt,alig egy emberöltő folyamán megszereznék a művészeti nevelés egyedül elképzelhető módjának, a szemléltető oktatásnak alapfeltételeit, a nyilvános gazdag gyűjteményeket. Erre a városainkban nagy vidékről összesereglett tanuló-ifjúságnak az alapos műveltség megadhatása miatt feltétlenül szüksége van, ha szüksége van a hazának is, hogy ifjúsága meszeretetben nevelkedjék és szüksége van nemzeti művészetünknek is, nehogy magas szárnyalásában a honfitársak közönye tegye szárnyaszegetté. Ilyen után a vándorkiállítás városaiban részben a meglevő képtárak rohamosan gyarapodnának, részben újak alakulnának és bizonyos, hogy példáikat az ország valamennyi nagyobb városa követvén, hazánkban a művészet fellendülésének olyan erős alapjait raknék le, melyek a magyar nemzeti művészet szinte beláthatatlan perspektíváira engednének következtetni s hazánk, mint a művészet födje a nagymúltú nemzetek kezéből már nem sok idő múltán elragadná a vezetés jogát. Kérem tehát Méltóságodat, úgy társulatnak, mint a maga nevében is, hogy eme kulturális és nemzeti fejlődésünkre egyaránt fontos ügyben közbenjárni szíveskedjék. Andrássy Gyula, elnök.“ HÍREK. — Hivatalvizsgálatok Hosszú Gyula kir. tan., pénzügyigazgató és Sulyok István pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnök a sajószentpéteri és mezőkövesdi kir. adóhivatalok ügykezelését megvizsgálták. A hivatalokban minden tekintetben rendet találtak. — A ref. felsőbb leányiskola igazgató helyettese. A ref. felsőbb leányiskola felügyelő bizottsága november hó 27 én tartott ülésében az igazgatói teendők ellátásával 1910 febr. 1-én kezdődő hatállyal az igazgatói állás betöltéséig, illetve a folyó iskolai év végéig Szombathy Kálmán rendes tanárt bizta meg. Katonai hírek- A honvédelmi miniszter rendeletével 1909 évi december hétől keezdődőleg kineveztettek tartalékos hadapródokká: Mülhofer Izidor és Bokor Dezső miskolczi 10. honvédgyalogezredbeli tartalékos haduródjelöltek. Bóm. kath segédlelkészekké : Bánkövy Kornél, Kerékgyártó Mihály és Jung Szilveszter. Görög kath. segédlelkészeké: Papp István. Ref. segédlelkészekké : J . Miklós és Sípos Kálmán Tábori rabbivá : Friedmann Ernő miskoczi 10. honvédgyalogezredbeli póttartalékosok. A szolgálati, illetve védkötelezettség tejesítése után saját kérelmükre a honvédség kötelékéből elbocsáttattak: Sztrazsek József és Krumm Rezső miskolczi 10. honvédgyalogezredbeli hadnagyok és Harmat János róm. kath. tartalékos honvéd segédlelkész. — Hat villamos ivlámpa Említettük, hogy a villamos társaság a várossal létrejött egyezmény értelmében 15 darab ivlámpát állít föl a városban. A 15 ivlámpa közül 6 darab nagy vasoszlopokra lesz elhelyezve, 9 pedig függősodronyon lesz alkalmazva Az oszlopokra elhelyezendő 6 darab ívlámpa már a legközelebbi napokban világítani fog. Az oszlopokat most állítják föl. A 6 villamos ívlámpa a következő helyekre lesz elhelyezve : a Városház téren (a hármas lámpánál); a Szemere tér sarkán; az Erzsébet tér tengelyében; az Emberpiacon; a Kubacska-ház előtt a Búza téren és a Királyhídnál. A sodronyon függő 9 ívlámpa elhelyezése azért késik még néhány hétig, mert a sodrony még nem érkezett meg. — Elhunyt 48-as honvéd. A szabadságharc még életben lévő hőseinek kevés száma ismét megfogyott Mint részvéttel értesülünk, Barczikay József 1848—49 iki szabadságharc őrmester f. hó 29-én délután 1 órakor életének 82-ik évében elhunyt Temetése dec. hó 1-én d. u. 8 órakor fog Abaujlakon a ref. egyház szertírása szerint, az abaujlaki ref. temetőben végbemenni. A halottat kiterjedt rokonság gyászolja. A Kereskedők és Gazdák Körének elnöksége a Kör céljának megfelelőleg az idén is több rendbeli szakelőadást rendez a tél folyamán Ezek elseje december hó 12-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz, amikor is dr. Szende Pál, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (Omke) főtitkára fog előadást tartani a Merkantilizmus és agrárizmust cím alatt. December hó 31 én a nagy népszerűségnek örvendő szilveszterestélyt tartjuk meg. Január 12 én pedig lesz a Kör második nagyszabású hangversenye, amelyen Gulp Julia énekel és az orosz trio hegedűs zongoraművészei játszanak. — Yvonne de Treville hangversenye. Lázas érdeklődés nyilvánul városunkban a társadalom minden rétegébe a december 12-én tartandó Treville hangverseny iránt. Mindenki kiváncsi a világhírű párisi énekművésznőt látni és hallani, mert évek hosszú sora alatt ritkán akad alkalom ily nagyszabású európai hírnevű énekesnő mesés hangjában gyönyörködni. Ahogy Yvonne da Treville a „Lakmé“ opra csengetyű áriáját énekli, az felülmúl minden elképzelhető. Szinte az angyalok karát véli hallani az elámult közönség, ez a tökéletesség, a befejezett művészet koronája. A nagy énekesnő műsorának többi számai a coloratura mesterműveiből valók és mindmegannyi drágakövek az énekművészet birodalmából. Szóval a Treville hangverseny igazán kiváló élvezetes estének ígérkezik. Az iparoktatás érdekében, addig is, míg városunkban a gép- és fémipari szakiskola megnyílik, a Kereskedelmi és Iparkamara intervenciójára Miskolczon e téren a következő tanfolyamok tartatnak iparosok részére: számtan-mértanból három havi, üzleti fogalmazásból két havi, építőipari öt havi. — Miede tanfolyamok szép számú tanulóval indultak meg. — Ezeken kívül kívül folyamatban van a kazánfűtők tanfolyama, mely karácsonyra nyer befejezést. — Január hón pedig két tanfolyam kezdődik. Egyik a lokomobil- és cséplőgép kezelők, másik a dinamogépkezelők részére. Ezek befejeztével nyílik meg a stabil gőzgépkezelőké. Az ice ■ i MISKOLCZI NAPLÓ Miskolc*, 1909. december 1. TiliDMÉIiily'floanémicsBlti m. : férfi, női KOBRÁK CIPŐGYÁR VÁCZ és gyermekcipőkben raktáron óriási választék ! Kobrák, egedüli terakata Magyar gyártmány ! Talpba vésett szabott árak. Túlfizetés kizárva az cx r**c au a