Miskolczi Napló, 1910. március (10. évfolyam, 53. szám)
1910-03-06 / 53. szám
X. évfolyam. Miskolcz, 1910. Március 6. Vasárnap 53 (2539 ) szám. POLITIKAI NAPILAP.»hdt«fl : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 Negyed évre 4 ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Vidékre :Egész évra 20 kor. Fél évre 10 Negyed évre 5 Egyed szám ára 8 fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTS JÁNOS. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 318. Telefon 114. A lap szellemi réseit illető közlemények a szerkesztőséghez előfizetéses hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők. Irta: Dr. Seredi Jenő. Miskolc, mire. 5. Valahányszor uj emberek jutnak a régiek helyett az ország élére, felújulnak a régi kívánságok. És elhangzanak az uj emberek ajkairól a régi ígéretek. „Megvizsgáljuk az ügyet. Rokonszenvezünk a dologgal. Tanulmányozni fogjuk. Mindent el fogunk követni, hogy a kívánságok lehetőleg teljesüljenek“. És így tovább. És kerül, fordul az idő kereke, az új emberek is elmennek, újabbak jönnek s a régi kívánságok rendszerint . . . kívánságok maradnak. Mert nálunk nagyon szívesek és jóindulatuak az emberek, örömmel megígérnek mindent, de az ígéret teljesítése . . . máson múlik. R nd szerint szófecsérlésen, oktalan marakodáson, cifra, de üres elvek hangoztatásán, melynek hasznát senki sem zátja. És a meddő szóharcolóban elmerülnek a legjjogosabb kívánságok, melyeknek teljesítését mindenki várja, mindenki óhajtja s mindenki hiszi, hogy ezek érvényesülése sokat lendítene az ország sorsán. Igen remények fűződnek emberemlékezet óta egészségügyünkhöz. Ezeknek a valutáját, a jogos kívánságoknak teljesítését kérik, sürgetik az illetékes tényezők évek hosszú sora óta . . . reménykedve, bizakodva. Az Országos Orvos Szövetség — ez a derék, érdemes testület — most, hogy ismét uj vezérek irányítják az ország sorsát, előhozakodott a régi kívánságokkal s több mint négyezer orvos megbízásából memorandumot adott át a miniszterelnöknek. Ebben az emlékiratban fel vannak sorolva egészségügyünknek régi keletű bajai. Nem kell azokat itt bővebben részletezni. — Meggyökeresedtek már azok a köztudatban. Mindenüt tudják, hogy noha rendezett egészségügy az alapja az ország megerősödhetésének, mégis ennek sorsa legmostohább. Csak beszélünk róla, de édes neveset teszünk érte. Sopánkodunk, megállapítjuk a bajt, de meg nem szüntetjük. Mert mindig »szenzációsabb ügy« üll le a napirendről. Olyan, melyért lehet hangos frázisokat elpuffogtatni. Harminckét esztendő múlt el, míg végre megszületett egészségügyi törvényünk reformja: az ezerkilencszáznyolc évi harmincnyolcadik törvénycikk. Nem tökéletes munka, de az ország orvosi kara hozsannával fogadta. Mert a kevés is több a semminél. S az új törvény több, igaz hogy már teljesen elviselhetetlen sérelmet orvosolt, sok baj megszüntetése iránt intézkedett. Kár, hogy nem rendezte véglegesen egészségügyi igazgatásunkat, nem államosította az egészségügyet. Hogy pedig enélkül jelentőségteljesebb eredmény nem várható, mindenkor meg lehetett állapítani. Az Országos Orvos Szövetség az új törvény keretében kérte a még mindig elintézetlen kérdések rendezését. Mert noha közeei két esztendő telt már el a törvény életbe lépése óta, az abban elhelyezett tó is parlagon hever. Ilyen a nyugdíjintézet létesítése. Az új törvény kimondja, hogy egy esztendő alatt meg kell ezt alakítani. Az egy esztendő már régen elmúlt, de a nyugdjintézetnek még nyoma sincs Persze könnyű a mentség. A keserves politikai helyzet oka mindennek. Tudjuk hogy ez öl meg minden jót, de ez még vigasztalásnak is nagyon sivár. Egészségügyünk sorsa az új törvénynyel távolról sincs biztosíta. Még ha ennek keretében minden kérdés a megoldás stádiumába jut, ha megalakulnak az új körök, ha életbe lépnek az új szabályrendeletek s az új törvény alapján fokozott szorgalommal halad is a munka, ennek csak akkor lesz számottevő eredménye, ha egészségügyi igazgatásunk teljes komplexuma a kívánalmaknak megfelelően fog újjáalakulni. Na Így és nehéz munka ez, de ettől visszariadni nem szabad. És nem lehet immár ezzel a munkával sokáig késlekedni - a. Napirendre kell tűzni a városok egészségügyének reformját is. Az Országos Orvos Szövetség érinti ezt a kérdést mész összes disz rajta, ha neki megfelel : egyszerű, ízléses. Vagy a ruhája nem tetszik ? E® a szép sötétkék delén ruha ? Igaz, hogy egyedül varrta, de jól sikerült, még az ura is megdicsérte . . . A szőke asszony ismét ránézett. Találkozott a tekintetük. Úgy néztek egymásra hosszasan, sokáig — azután egyszerre kiáltottak fel mind a ketten . . . — Margit ! — Klára! Aztán összeölelkeztek és megcsókolták egymást. — A szemedről ismertem rád Margit — a te csodaszép színedről. — Én rém tudom hogyan — talán a lelkem súgta, hogy te vagy az Klára. Édes kis Kláricám — úgy, mint régen hívtalak. S megemegatta a szőke asszony kettetis kezét. Egymás mellé ültek. A szőke Találkozás. — A „Miskolci Napló“ eredeti tárcája. — Irta : Fényi Ilonka. Két assony találkozott a vonaton. A hordár véletlenül egy kupéba vitte csomagjaikat. Az a két asszony egyszer, — kislánykorukban — lelki-testi barátnő volt. Együtt voltak az intézetben hosszú éveken át. Együtt törték a füket a nehéz számtanpéldákon, együtt írták a magyar dolgozatot , verték az öreg lehangolt zongorát a nagy tanteremben Együtt tanultak hímezni, varrni, 18 közbet szövögették gyermek lelkükkel az első hófehér álmokat: milyen lesz majd az élet odakünn a nagy világban ?... Az egyik : szőke volt, ábrándos kék szemekkel Magas, hajlékony karom alak. Végtelenül bájos arccal, a örökké mosolygó ajakkal. A másik : barna volt. Nem szép, csak a szemei voltak különösen vonzók. Nagy, melegtekintetű lelkes szemei voltak. Csupa értelem, hangtalan beszéd volt a két szeme. Szerették egymást , s örökkétartó barátságot fogadtak az elválásnál. Mert messze kerültek egymástól. Talán a tizedik vármegyébe. A szőke egy dúsgazdag mérnök egyetlen gyermeke volt ; a barna egy vidéki ügyvéd negyedik lánya. Sírtak a becsuzásnál, de aztán megvigasztalódtak , majd három év múlva fent Pesten a jogászbálon találkoznak. Csakhogy három év olyan hosszú idő. Azalatt úgy elfeledték egymást, az örökkétartó barátságot, mindent , hogy nem maradt más puszta ígéretnél. Nem is látták egymást tíz éve már. És most a véletlen összehozta őket. A véletlent egy hatalmas, napsütete artó ember képviselte, aki egy kupéba vitte csomagjukat. Nem ismerték meg egymást. A asszony elegáns, divatos szabású ruhában, nagy kalappal a fején, kíváncsian nézett az egyszerűbben ötözött barna asszonyra. Úgy találta, hogy ismerősek a szemei. O van beszédes, nagy barna szemek. O van simogató, meleg a tekintetük, mintha egyszer, régen, — valahol látott volna már egy ilyen beszédes szempárt. De hol? . . . Gondolkozott. Eb, hát ki tudná azt ? hisz olyan sok embert látott már, hát napnap mellett. Az ura keresett orvos. Aztán a társaságban ahol él. De mégis — ezt a két szemet, vagy ilyen szemeket látott már valahol... A barna asszonynak feltűnt a szőke hosszas nézése Mit nézhet annyira rajta? Talán a kalapját hobozza ? Igaz, hogy nem olyan drága, díszes kalap , egy kis virág kizárólagos elárusítása Miskolczon Reinsz Dávid bútorkereskedésében, Széchenyi-utca 88. A bútorok a gyári árjegyzék alapján adatnak el. Ügyeljünk az minden darabon látható védjegyre! Katalógus és árjegyzék ingyen és bérmentve.