Miskolczi Napló, 1910. augusztus (10. évfolyam, 181. szám)

1910-08-17 / 181. szám

X. évfolyam Miskolcz, 1916 augusztus 17. Szerda, 181 (2665.) szám. POLITIKAI NAPILAP, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Melyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Vidékre : Egész évre 20 kor. Fél évre 10 Negyed évre 5 Egy­es szám éra 1 fillér. — Kapható minden hírispilárueltónál. Felelős szerkesztő: HUBBETE JÁNOS. SserksastSség : Kiadóhivatal:­ Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon: 316. Telefon 114. A lap oxoHeml r&sxét illető fc9slom*ny«k « sserkeextdséghas . •ISfixatóaek hirdetések Ga foleaclal&ock a feladóhivatalhoz Intézendő Ipartestliletünk ju­bileuma. Irta: Wittlch Andor. Iparosnak nem sok jogcíme és oka van az ünneplésre. Az élet a sok küzködés közepette az ő részére gyüszű­vel méri a boldogságot, míg mások számára nagy kehely­et juttat az örömök­ből. Az exisztenciák halandósági táblázata az iparosság rovására szökteti fel számoszlopait. És a legtöbb fejfát ő helyezi el a rom­landóságra kárhoztatottak nagy temetőjében. Állam és társadalom az ipa­rossággal szemben talán nem áll mostohábban, mint a többi osztállyal, de bizonyos, hogy az államgazdasági és szociális tör­vényalkotások során, a társada­lom a maga osztályelhelyező munkájával még mindig nehe­zen tud megbarátkozni a kézmű­­iparos jogos és méltányos igé­nyeivel. Még mindig óriási erő­feszítésbe kerül, hogy megadas­sák az iparosnak legalább annyi, amennyit ő, mint a nemzet bol­dogulásának egyik szerény, de jelentős tényezője, joggal vár­hat, sőt követelhet. Hivatalos és nem hivatalos érdekképvi­seleteknek, vezéreknek s az ösz­­szes apparátusoknak kell meg­­mozdulniok, hogy kormánynál, törvényhozásnál vagy társadalmi intézménynél el ne sikkadjanak az iparosaspirációk, óhajok, ké­relmek. Általán, az iparos gazda­sági és társadalmi érvényesülése igen nagy részben az egyeseket magában foglaló testületeken keresztül jut — ha jut — ki­fejezésre. Csak természetes, hogy ily kedvezőtlen auspiciumok mellett a miskolczi ipartestület is szí­vesen és kötelességszerűen ra­gadja meg az alkalmat, hogy az ő 25 évi életének örömeit megossza, elibénk tárja. Erre kettős oka és jogcíme van. Az egyik az, ami minden embert kell hogy ünneplő hangulatba ringasson : az öröm létünk, fel­színen mar­adásunk, boldogulá­sunk felett. Az élet az ő arány­számait, sajnos az ember óhajá­val fordított arányban állítja össze: a küzködés, szenvedések hosszú sorozata mellett csak gyéren ragyog reánk az öröm­teli boldogság, fénye. Minden embernek joga, sőt önmaga iránti kötelessége tehát azt a kevés örömet zavartalanul, békés ünnepi kedvben élvezni. Ez az embernél a munkakedv, a tetterő fentartásának titka. És a­­ ez testületekre is , azok sem zár­kózhatnak el örömünnepek elől, hacsak nem akarják, hogy a testületi szellem lankadjon, pusztulófélben legyen. De még más ok is szól a mellett, hogy a Miskolczi Ipar­testület megállóit levett kalap­pal, egy piros betűs dátum előtt. A Miskolczi Ipartestület nem­csak él, boldogul, de felvirágzott s a haladás biztos je­lit mutat­hatja fel negyedszázados fenál­­lásának örömünnepén. Szépen mutatott rá az ő emel­kedett beszédében a jubiláris díszközgyűlés ünnepi szónoka, dr. Sugár Ignác, miként jutott el a testület az élet-halál harc keserű küzdelmeinek korából a jól megalapozott, virágzó intéz­mény örvendetes fejlődési fokára Csak néhány adat kell annak szemléltetésére, hogy a Miskolczi Ipartestület 25 esztendős törté­nelmének minden fejezetét az emelkedés, haladás eredményé­vel zárja le Szegényes, kezdet­leges viszonyok közt tengődött a testületi élet ezelőtt 25 évvel. Szűk bérhelyiségben szorongott a feladatának óriási nehézségei­vel küzködő vezetőség. Ellenté­tes áramlatok forradalmi han­gulata bénította az alkotásokra törekvők legjobb szándékát. — Iparpolitikai, szociális irányú te­vékenységről sohá szó sem le­hetett. Mert hiszen a kételke­dőket, nyugtalankodókat, rob­bantó elemeket kellett csillapí­tani, meggyőzni s a jó ügy szolgálatába állítani. Még az administráció is küzdelemteljes volt. Anyagi erők fogyatékos­sága nyűgözte le a vezérek akaraterejét. — Szóval az út, nehéz, rögös és fárasztó, a cél messzi homályos és bizony­talan volt, a Kereskedelmi és Iparkamara s a városi hatóság hathatós támogatása dacára is. Az 1885. esztendőben a testület költségvetése 1250 írt bevétellel, 1180 frt kiadással zárult. A bér­­helyiség dija 600 K volt. Mennyivel más a kép 1910- ben, 26 évvel később! A testü­let ma már saját épületének dísztermében fogadhatta az ün­nepségére jövőket, abban az épü­letben, melyben összes intézmé­nyei helyet foglalnak. A költ­ségvetés ma hétszerte nagyobb arányokat mutat: 14678 K be­vétellel szemben 14431 K áll. Azóta nagy alkotásokat is ho­zott létre az ipartestület s általa az áldozatkész miskolczi iparos­ság. Utasszállót létesített kar­társak elszállásolására. Életbe léptette munkásközvetítőjét. Élet­re hívta az ifjúsági egyletet az iparosifjúság komoly irányú szó­rakoztatása s társadalmi műve­lése céljából. Temetkezési és segélyegyletet hozott össze. Sors­­sújtotta iparosok elhelyezéséről gondoskodott iparos menházá­­ban. És végül az össziparosságot erőteljes társadalmi egyesületbe, az Iparoskörbe tömörítette. E kiragadott néhány példa ékesen szóló bizonyítéka a Mis­kolczi Ipartestület életképessé­gének, fejlődésre alkalmatos vol­tának. A testület bölcs vezér­kari megnyugvással tekinthet vissza a befutott, dicsőséges útra. Alkotói — a testületet életre hívó 11 iparos — jóleső önérzettel láthatja elvei, törek­vései diadalát. Az elismerés zászlaját hajtsuk meg testületünk előtt. Miskolcz város iparosságának érdekei felett ma olyan ipartestület őrködik, mely nyugodt lelkiismerettel, a híven teljesített kötelesség tuda­tával, összerejében való teljes bizakodással nézhet a jövőbe. Az idők változhatnak. Jöhet más irány, jó vagy rossz, tör­vényhozásban, kormányban. For­dulhat a társadalom hangulata, kedve így vagy úgy. Egy bizonyos: hogy a Miskolczi Ipar­testület élt, fentartotta magát, boldogult s haladt 25 éven át nem ennek vagy annak a tör­vényhozási, kormányzati vagy szociális irányzatnak segítségé­vel, de élt s fejlődött önerejéből, azért, mert a kézműipar tudott s akart élni s Isten segítségével a jövőben is fog. Ünneplőt és szemlélőt egy­aránt át kell, hogy hasson ez a hangulat: az erővel teljes előre­­törtetés, emelő hangulata. Iparos­ságunk boldogulása egyszersmind e város, e haza boldogulása, annak ereje, ennek élete s fej­lődésének biztos záloga. Ipar­testületünk örömet hirdető csa­ládi ünnepsége e gondolatokat váltja ki mindazokban, kik a testület ünnepében a miskolczi iparosság legutóbbi negyedszá­zados új és szép korszakának nevezetes zárókövét látják. És ezzel a lélekemelő, kellemes tu­dattal távoztunk az ipartestület házából. Abból a házból, melyen elég sűrűn lenget fekete lobo­gót a szél s melyen ma, igaz örömünkre, nehezen elért, ma­radandó boldogságot hirdetett büszke trikolorunk dicsőséges szine ! Felillanttatatlan , elegáns kényelmes és tartós cipők csakis a mely kizárólag­­ Hochhäuser fiánál ! Ideig „SÓLYOM CZIPŐK' «»•vendetők bt. Ideiglenes áruház Miskolcz, Széchenyi­ utca 60. a Forgóhid mellett. Üzlet áthelyezés miatt Nagy Occasio vásár! Bámulatos olcsó árak! Női és férfi cipők már _ ... _ _ _ _______ _ 5 K 50 f.-től. Gyermekek részére minden szín és formában egész vagy fél­cipők_ _ _ _ _ ___________________________8K. Tennis cipők antilop vászon és zsenro bőrből _ _ _ _ 8, 4, 6 K.-ig. Siessünk a hallatlan olcsó és jó árakról meggyőződni, mig a készlet tart. Tenth a chare ügyelni !

Next