Miskolczi Napló, 1912. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-01 / 222. szám

mar-3. az iparos osztály, de az egész társa­­dalom szeretete és érdeklődése által, a mis­­kolczi fémipari szakiskola egyik legvirág­­zóbb ily Intézete lesz hazánknak és különö­sen ez országrésznek, amelyen Miskolcz a legerősebb, legfejlődőbb város és a­mely­i­nek jelentősége ez iskolánk révén is ki fog domborodni. A szerény, csendes iskolai működés megindulása tehát nagy napja a helyi tár­sadalomnak, a miskolczi törekvő iparos­ságnak és érdeme azon intézményeknek és férfiaknak, amelyeknek és akiknek munkája és áldozatkészsége lehetővé tette a város első ipariskolájának megnyitását. A p­o­rro­gV­erit­ik a az összes gyártmányon legjobbja Hétfői krónika, Miskolcz, szept. 30. A szomszéd Szabolcsban, melynek tradíciói még a vezérek korába nyúlnak vissza, tegnap lélekemelő, országos jelentő­ségű ünnepség folyt le: a város főterén, a tiszta és rendezett Nyíregyháza legszebb helyén leplezték le Kossuth Lajos szobrát. Ez a név: Kossuth Lajos, annyi és oly in­tenzív fényt jelent, mely elhomályosít min­den pártpolitikát s úgy is van, hogy ahol széles ez országban Kossuth Lajos nevét hallják, ott mélységes belső ,és őszinte hó­dolat két kivétel nélkül m mindenkiben. Egy jellemző tünet mégis idekívánkozik a pa­pírra. Jellemző, hogy az a vármegye, mely Szabolcs vezérben látja ősapját, mely az ország legősibb családjainak bölcsője és­ az agarászatnak leghíresebb vadászterülete, az a vármegye tegnap hangos és egyértel­mű, felemelő ünnepséggel járult a magyar demokrácia történelmének legexponáltabb alakja, Kossuth Lajos szobra alá, ahol lerakták koszorúikat. Többek között a Kossuth-család nevében Kossuth Ferenc is letőtte koszorúját.H­ét nap délelőtt meglehetősen szűk érdeklőd­­­ keretében értekezlet volt a városházi, egy tüdőbeteg-gondozó inté­zet létesü­l " iránt. A „Tuberkulózis ellen védekező i­s kolczi egyesület" meg is alakult és az, elnöklő polgármester kife­jezte abbeli biztos reményét, hogy az érdeklődés az agitáció folytán melegebbé válik. Bizonyos, hogy szebb és gyakor­latibb cél kevés van ebben az országban, mint a tuberkulózis terjedésének meggát­­lása, annál inkább, mert épen nálunk fészkel a nyomornak és tisztátalanságnak az a mértéke, melyben vidáman terjed a tüdővész bacillusa. Az is bizonyos, hogy az ilyen betegség terjedésének meggátlása a legevidensebb állami feladatok közé tartozik, de — hiába — az állam meg úgy véli, hogy ez társadalmi uton viendő keresztül. Itt hasztalan minden ellenvéle­mény, számolnunk kell az adott helyzet­tel még akkor is, ha ez a helyzet nem igazságos. Az adott helyzetben tényleg nem marad más hátra, mint az, hogy a társadalom vegye kezébe az ügyet, mert úgy sehogy sem lehet, hogy semmit se tegyünk a legveszedelmesebb betegség terjedése ellen. Ezért kell felhívnunk a közönség érdeklődését ama figyelemre­méltó agitációra, mely tegnap indult ki a városháza terméből és mely a társadalom minden rétegére apellálva — hisszük — eredményes is lesz az egész vonalon. * Ma délután volt a főjegyző-választó közgyűlés és egy pályázó lévén, szavazás nem volt, hanem dr. Hodobay Sándort közfelkiáltással választották meg főjegyzővé. Aki ismeri dr. Hodobay Sándort és ed­digi működését, azt teljesen megnyugtatja ez a választás. Dr. Hodobay Sándor eddig is a városnál működött, mint árvaszéki ülnök és nehéz, fontos ügykörét a leg­­kifogástalanabbul, a közérdek szigorú figyelembevételével, mindenki igaz meg­elégedésére töltötte be. — Dr. Hodobay Sándor rokonszenves egyénisége, széles látóköre és ügybuzgósága arra enged kö­vetkeztetni, hogy új állásában, a város egyik legfontosabb állásában is teljesen megfelel majd jelentős hivatásának. Bridge (a szavába vág): Kóstold meg ... kiváncsi vagyok a véleményedre! Max (megizleli s úgy érzi, mintha tüzes vassal égetnék a szájpadlását ... elfúlva): Óh! ... Bridge (aki nem tekintett rá): Ugy­e, pompás? Max (ámulva tekint rá, nem tudva, gú­­nyolódik-e, vagy csakugyan azt hiszi, hogy valami felséges italt tálaltatott elébe s mi­kor Bridge elégedett, ragyogó arczát látja, meggyőződött az utóbbiról, nemi mer el­lenkezni és kényszeredett arczfintorral erő­siti) : Igazán ... pompás ... sohasem ittam finomabbat ... milyen illat és micsoda iz ... Bridge: Ugy­e? Max: Soha! ... de bocsáss meg, hogy sietnem kell, mert az irodámba le kell men­nem ... ha nem esnék túlságosan nehezedre és olyan szives volnál ... Bridge: Még egy pohárral? Max: Nem, nem, köszönöm! Bridge: Talá nem jó? Max: De igen, felséges, de mondtam, nem szoktam meg az alkoholt. De ... ha olyan jó volnál és megtennéd ... Bridge (meglepve szaglássza kirschel teletöltött poharát, amelynek nem érzi ren­des aromáját): Lám? Max: És kölcsönöznél .. Bridge (aki rá sem hallgat s közelebbről szemlélte az üveget): Ah, de ez (ordít): Melánie ... Melánie ... Max: Ó, nem sok időre, egy kis össze­get ... Bridge (a belépő cselédhez): Háromszo­ros marha! Nem tudja kinyitni a szemét! Tudja, mit adott ide inni ... faszeszt ... marha! (Pillantása hirtelen a szerencsétlen kuzinjára esik, aki érthető aggodalommal a gyomrát tapogatja): És ez a másik ... ez a teknősbéka, aki egy szót sem szól! S aki ezt a disznóságot nyugodtan felhajtja, mintha tejet inna! Max (alázatosan): Ó, kedves kuzin, miattam ne aggódj! Bridge: Ne aggódjam? És ha nem lát­tam volna meg idejekorán? ha én is ittam volna belőle? , ah, most már értem, miért dicsérted ennyire! Hogy én is igyam be­lőle ... azt remélted, hogy majd megárt ... hogy talán bele is halhatok és örökölhetsz utánam! Max (bután): Én? Bridge: Nos, kicsikém, örülök, hogy va­ló­színedben kiismertelek. S én még segí­teni akartalak ... Max (boldog reménnyel): Igazán? Ó, kedves jó kuzin. Esküszöm ... Bridge (szélesre tárja az ajtót): De most már szó sincs róla! a h­­alászolgája, barátocskám, fel is út, le is út! S tudod, fö­lösleges is visszajönnöd, most, hogy már ismerlek . . Nem fogadok olyan embereket, akik a mérgezésemre törekszenek!!! Pierre Bulrant: Nagy őszivásár!­­" Szeptember 23-tól Nagy őszivásár! a budapesti CSIPKEÁRUHÁZ fióküzletében ruhadísz újdonságok, bársonyom, sálak, keztglik, harisnyák, lálekmelegítők. Feltűnő arak. TELEFON 546. Francia, angol divatlapok MISKOLCZI NAPLÓ Miskolc«, 1912 október 1. Megalakutf a tuberkulózis ellen védekező miskolczi egyesület. Értekezlet a városházán. — Saját tudósítónktól. — Miskolc«, szept. 30. Tegnap, vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Nagy Ferencz polgármester elnöklésével ér­tekezlet volt a városháza nagy tanácstermé­ben. Az értekezlet, — mely iránt csekély ér­deklődés mutatkozott, — kimondta a „Tu­berkolózis Ellen Védekező Miskolczi Egye­sület“ megalakulását. Ennek az egyesületnek célja a tuber­kolózis, különösen a tüdővész terjedését cél­szerű intézkedések által gátolni, a szegény tuberkulótikus betegeket anyagi segélyben részesíteni, hozzátartozóikat a fertőzéstől lehetőleg megóvni, e végből gondozó inté­zeteket (dispensaire) létesíteni és fenntar­tani, esetleg gyógyítható szegénysorsú tu­­berkulótikus betegek számára szanatóriumot létesíteni. Különösen súlyt helyez az egyesület a gyermekeknek tuberkulótikus fertőzéstől való megóvására s ezt a czélt üdülőtelepek, erdei iskolák létesítése, gyermekotthonok és kórházak felállítása, vagy segélyezése útján törekszik elérni. Amint ebből is látható, ez az egyesület a társadalmi jólét legértékesebb és legfonto­sabb szükségletét célozza s igy megérdemli a legszélesebb körök támogatását. Az értekezletről az alábbi tudósításban számolunk be: Dr. Nagy Ferenc polgármester meg­nyitja az értekezletet, üdvözli a megjelentet

Next