Miskolczi Napló, 1912. december (12. évfolyam, 274-298. szám)
1912-12-01 / 274. szám
is cégnél a nagy karácsonyi ocassio ...— megkezdődött Több ezer méterranda selyem ... I K 90 f. Több ezer tucat férfi- és gyermek zsebkendő Több ezer méter női ruhakelme stb. Mélyen leszállított árban! Összes maradékok fél árban! POLITIKAI IMPILHP SzerkeHídség: Riadóhívsz&l: Hunyadi-utea 2-ik szám. Hunyadi-utaa 2-ik szám, Telefon 315. Telefoni 114. A tap axaHeml r*«z*t Hete közlemények a »arkaaztSaAghaz alMzatAaak htreatazsk Az felxzAlaiázok a kiadóhivatalhoz IntAzandSk. ELŐ FIL ÉTÉRI ÁRAK: Helyben Egésy évre 16 tor. Vidékre: Sgées évre 80 kor. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „ Negyed évre S „ Egyes számára 0 fillér. — Kapható minden kapelaruskénál. Felelős szerkesztő HUBERTH JÁNOS. Miskolcz, nov. 30-A haza veszélyben van — s Andrássy nem siet tércet-fejet hajtani a törvénytelenség előtt A haza veszélyben van — s Andrássy nem boldog, hogy a hadsereg mögött elégedetlen nemzet áll. A haza veszélyben van — s Andrássy nem kiáltja, hogy: éljen Tisza! éljen Lukács! éljen Pavlik! Valóban: ez az Andrássy hazaáruló. De azt nem mondják, hogy: a haza veszélyben van — s Tisza István siet Aradra, még egyet rúgni az alkotmányon, parlamenten és ellenzéken. Azt nem mondják, hogy: a haza veszélyben van s a munkapárt siet beválasztani a házszabály-bizottságba a pártatlan házelnökséget. Azt nem mondják, hogy: a haza veszélyben van, s a kormány szuronyok mögül készül választójogot reformálni s a munkapárt nem átallja nem tudjuk hányadszor megcsinálni az alibi-komédiát, hogy beghillányizza a meggyalázott parlamentbe. Ha ez a hazafiság, akkor csakugyan: Andrássy áruló. * Mi pedig azt mondjuk, mekkora veszélyben van a haza: nekünk nem mondják meg, már csak azért sem, mert nekik sem kötik az orrára. Az ő tisztjük: Maul hann und weiter dienen. De valami veszélyben nyilván van a haza — s ha igen, micsoda cinizmus, micsoda megfeledkezés, micsoda érzéketlenség a hazafi legelemibb kötelességei iránt: ezt a veszedelmet is pártcélokra hasznosítani, s arra venni előlegbe vért és könnyet, melynek hullása elköövetkőzhetik, hogy a bitorlás bélyegét akarják vele lemosni hatalmukról! Védjük Andrássyt a nevetséges vádak ellen, melyeket nem is hazanézve vetnek el' n-', hanem Bécsbe kacsingatva, hogy ott beárulják?! Micsoda élhetetlenség! Hát ki idézzék meg Bécset, kérdezzék meg, éppen most, a főgenerálisokat, hogy e mostani percekben is mindegy-e s már csak az óvalkodás előzetes intézkedései közepett is mindegy lehet-e, elégedett nép áll-e a hadsereg, elégedett országrészek állanak-e a csapatok mögött? S ha e tekintetben nem megnyugtató a helyzetünk, nem kötelessége-e a hazafinak erre rámutatnia, még mielőt késő? Igen, ha ez a javíthatatlan, vagy csak hosszú évek rendjén javítható foglalkozása volna hadi ellátottságunknak, akkor a hazafinak hallgatnia kéne, nehogy ő tőle tudja meg az idegen, amit magától talán nem tudna. De mikor megforditja, a külső világ egyebet sem tesz, minthogy megszólja és gúnyolja belső állapotainkat s ezek miatt fitymálja valóságos erőnket is, és mikor ez a fogyatkozás olyan, hogy negyvennyolc óra alatt segíteni lehet rajta: nem kötelessége-e a hazafinak erre rámutatni, s ami józanságot és lelkiismeretet a lelkiismeretlenség gyakorlása még meghagyott a mámorosokban: an .apellálni, hogy a tizenkettedik órában térjen kötelessége tudatára! Micsoda képmutatás, micsoda elvakartság, micsoda utánunk az özönvizes kapkodás! Nemcsak jóvá nem tenni, a haza egy súlyos helyzete közepett, amit e búza ellen vétettek s a mivel erejét bontják s fiait egymástól elszakítják — de még tetézni is az őrületeket újabb őrületekkel, e türhetetlenségeket újabb tűrhetetlenségekkel s ,i rombolásukat újabb rombolásokkal, aztán pedig azt kiáltani: Mindezt fogadjátok el, mindebbe nyugodjatok bele, mindezekre ne legyen feleletetek, mindehhez még járuljatok is hozzá, mert a haza veszélyben van, s ilyenkor minden magyarnak egymás mellett a helye! Valóban, ez több mint Mohács, ez már Lengyelországi Mit képzelnek ezek az urak? Hogyan fogják fel, ha nem minden szavuk komédia, az ellenzék kötelességét? Megbocsátani, lenyelni mindent, amit ő ellene tettek el tudunk helyzeteket képzelni, melybe, ez a kötelessége lehet az ellenzéknek. Ez nem akkor s nem úgy, hogy ezzel szentesítsen mindent, amit a nemzet ellen tettek és segítsen uralmon tartani mindent, a mi a nemzetet bizonytalanságban tartja. Féllépések, félelhatározások ... gunyo z útról. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — A csúnya, ködös idő, meg már elvette a kedvemet attól, hogy az utczákat rajjam s a korzót nézzem (6—7 óra tájban este) s e helyett bejövök ide az irószobába s megpróbálom, hogyan tudnék számot adni eddigi benyomásaimról. E fölött gondolkodva látom, hogy az nem is olyan könnyű mesterség. Rengeteg az anyag, sokan, sokat és jól írtak Már Wienről, meg a többi városokról, mi lenne tehát érdekes, amihez nem lehet mindig hozzájutni s amit az olvasó nem ismer úgy, vagy ami őt érdekli. ____. Talán nem lesz érdektelen, ha beszámolok a zenei téren szerzett egyes tapasztalataimról és az így szerzett benyomásokról. Eddig szerzett tapasztalataim révén azt a megnyugvást szereztem, hogy ha Wienben, Münchenben a legnagyobb mértékben virágzó is a zenei kultúra, éppen nem szükséges pironkodnunk nekünk magyaroknak sem. Rövid időközökben a budapesti, wieni és a müncheni operában hallgattam előadásokat s mondhatom, alig tudnék a három közül választani, melyik volt a három közül a legszebb. Budapesten a „Királyfi és Királyleány“-t, Wienben Creneliusnak „Bagdadi borbélyá“-t, és Strausz Oszkár balettjét, a „Braganti hercegnő“-t,Münchenben pedig Strausz Richárd „Rózsalovag“-ját adták. Budapesten a gyönyörű hanganyag, (ami Sándor Erzsinknek nem tudom, hol akad párja!), Wienben a zenekar, Münchenben az eleven összjáték, a gyönyörű rendezés ragadták meg főleg a figyelmemet. Érdekes, hogy szombaton, 23-án este a Tonhalle-ban egy öreg bácsi mellett ültem, akivel beszédbe elegyedtünk s aki dicsekedve emlegette, hogy most egy kitűnő érdekes nőjük van Budapestről. Érdeklődtem, ki az és megtudtam, hogy Vasquezné grófnő. A müncheniek, úgy látszik, nem túlkövetelők. Ha már színházról van szó, megemlítem, — minket, miskolcziakat is érdekel, — hogy Lengyel Menyhért és Bíró Lajos színműve, a Cárné 84-edszer ment szombaton a müncheni u. n. Kamaraszínházában . Ez bizony jobban megismerteti a magyar nevet és kultúrát, mint mindenféle diplomáciai utánjárás. Különben Budapestnek úgy látszik, kezd jó hire terjedni a külföldön. Ezt meg így tudtammeg. Egy borbélyüzletben, ahová betértem, a nyájas és igazán szolgálatkész Figaró rögtön mosolyogva kérdezi: „Ugye, Uraságod magyar?“ „Persze, hogy az vagyok“, „Nem Budapestről?“, „Nem, Miskolczról, egy másik szép magyar városból. Talán ismeri Budapestet?“ „Nem, de nagyon szeretném megismerni, mert az üzletben nagyon sok előkelő úriember jár. (tényleg fényes üzlet), akik már megfordultak az egész világon és nagyon soktól hallottam már, hogy csak három igazán eleven.