Miskolczi Napló, 1912. december (12. évfolyam, 274-298. szám)
1912-12-01 / 274. szám
Miskolcz, 1912 december I. MISKOLCZI NAPLÓ merem az egységárakat. Egyébiránt hivatkozhatom az 1909. évben hivatalom felügyelete és műszaki vezetése mellett foganatositott diósgyőri m. kir. vas- és acélgyári uj munkásgyarmat 50 kat. holdnyi területének alagcsövezésére, mely 12 koronába került, tehát hát. holdanként csak 240 koronába. A föld vételára a tiszai pályaudvar környékén 1907. évben holdanként 1000 korona volt, ma már 2000 korona azon a vidéken, ez utóbbit véve alapul a terület vételára lett volna 2000 X46 ,93,500 korona, berendezés 56,100 korona. Összesen 149.600 korona vagyis kereken 150 ezer korona. Ezzel szemben a wilmersdorfi berendezés körülbelül 180 ezer korona összeget igényelt. De menjünk tovább. Bizonyítom, hogy a mezőgazdasági hasznosító rendszernél ezen befektetett tőke hasznot hajtó, mert mintegy 6 százalékot kamatoz, míg a wilmersdorfi semmit sem jövedelmez. Kérdés már most, ha egyik rendszer sem válik be, mi marad utánuk? A wilmersdorfi permetező rendszernél egy adag keserű emlék, egy csomó beépített pénz (180 ezer korona), míg a mezőgazdasági talajszűrési rendszernél megmarad az alagcsövezett terület teljes értékében, mely terület egy fejlődő város mellett mindig értékesíthető. Ez utóbbi rendszer tehát jobb, megfelelőbb és olcsóbb és nemhogy 400 ezer koronába került volna, hanem tulajdonképen semmibe, mert a kiadás, mint befektetett tőke kamatozott volna és jelentékeny mellékjövedelemhez juttatta volna a város közönségét s mindez a wilmersdorfi rendszerről a legjobb akarat mellett sem állítható. A vízvezetéki főnyomó cső mentén a talajvíz lecsapolása. A vízműigazgató előadásában reámutatott arra, hogy a Q.Tapolczai források és a Dudujka között a csövek fektetésénél annyi talajvíz szakadt fel, hogy azt centrifugál szivattyúval sem lehetett eltávolítani. Mennyi fakadt volna még fel — mondja az előadó — ha a munkagödör az alagcsövezés miatt 40 centiméterrel mélyebbre ásatott volna? És hogy ez esetben mennyit kellett volna szivattyúzni ! Hát tisztelt uraim, semmit sem kellett volna szivattyúzni sem a vízvezetéki cső, sem pedig az alagcső lefektetésénél, mert a felfakadó talajvizek általános esésben gravitációsan folytak volna el azon elvezető alagcső, vagy nyílt árokban, mely a Hejő malomárkát syphonszerüleg keresztezve a Hejő patak medrébe illetve a hejőcsabai felső malom árapasztó csatornájába csapolta volna le a vizet, megjegyezvén, hogy ez a meder kellő eséssel és megfelelő befogadó képességgel bír. Erről ennyit, mert állításomat hiteles műszaki adatokkal támogatom. Nemhogy többe került volna tehát a szivattyúzás, hanem semmibe és 5—6 ezer koronát lehetett volna megtakarítani. A munkagödröket sem kellett volna 40 centiméterrel mélyíteni, hanem csak 15—20 centiméterrel, az alagcső átmérőjének megfelelően és nem a vízvezetéki vascső alatt, hanem mellette biztonságból mindkettő oldalon. Vízműigazgató előadása szerint az adatok nem állottak rendelkezésére. Erre az a feleletem, hogy ezen felmérési adatok a kultúrmérnökségnél már 12 év óta rendelkezésére állanak és megkeresésre bármikor átadhattuk volna azokat. Tegyük fel, hogy csakugyan nem lettek volna adatok. Ezen esetben pár kilométer lejtmérést kellett volna csak foganatosítani, de nem visszautasítani a kultúrmérnökség által idejekorán előterjesztett adatokat azzal, hogy a lecsapolás nem foganatosítható. Állítom újólag, hogy ez keresztül vihető és azt hiszem, hogy egy év alatt ez meg is fog történni, mert ennek meg kell történnie, de most már 10.000 korona befektetés terheli a munkáltató várost. Előadó szerint 28.000 korona költséget igényelt volna a lecsapolás. Ez egy számadat, mely semmivel sincs igazolva, a valóság az, hogy most utólag is csak 10.000 koronára van szükség, kellő időben pedig 5 ezer korona is elegendő lett volna és az is gyümölcsöző befektetés — mint az első fejezetben előadottak — mert a talaj lecsapolásával annak bel- és forgalmi értéke növekedik és a lecsapolt talaj mezőgazdaságilag intenzív módon kihasználható, míg ez idő szerint ez a talaj értéktelen, hasznavehetlen, vadvizes és mocsaras ingatlan. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a lecsapolás nemcsak alagcsövezéssel, hanem nyílt árokkal is elérhető s valószínűleg most már ez a megoldás fog kivitelre kerülni és hogy magát a főcsövet nem kellett volna végig általános esésben fektetni, mert a tapolczai vadászlak melletti , domb maga lecsapolásra nem szorul, mert ott a vízvezeték főcsöve sem fekszik talajvízben. A csövek megrepedése és a csőtömites meglazulása ki van zárva, — jelentette ki kategorikusan előadó. Ez egy egyenes kijelentés, de semmivel sincs igazolva. Bár így lenne, de sajnos, úgy Budapesten, mint más városokban sok szomorú példa az ellenkezőjét igazolja és a valószínűség az, hogy vízvezetéki csőrepedés és csőtömítés lazulás, — sajnos, — bárhol előfordulhat, — igyekezzünk tehát az esetleges fertőzött vizet lecsapolás által a vízvezetéki főcsőtől távol tartani. Állítom és bizonyítani képes vagyok, hogy a lecsapolás körülbelül a csőfektetéskor szükségessé váltott szivattyúzás költségéből — 5—6 ezer koronából — kikerült volna, de hogy most utólag 5 korona többlet költség fog felmerülni, — az minden kétségen felül áll és hogy a lecsapolásra szükség van, az elvitázhatatlan, pikos buldoggarc, beretvált, mogorva nézésű. Mikor valamelyik zenésznek beintett, olyan tekintettel bökött feléje a taktusverő pálcával, mintha menten keresztül akarná döfni. A műve különben igen értékes. Legsikerültebb talán az I. tétele. Másnap azután a polgári dal- és zeneegylet hangversenyét hallgattam meg. Az énekkar is, a zenekar is mind polgáremberekből (kereskedők, iparosok stb.) kerül ki s milyen erők vannak közöttük: az énekkar hozzávetőleges számításom szerint 100—120 énekesből állott, a zenekarban pedig mindenféle fonó, fúvó, ütőhangszer képviselve van s körülbelül 60—70 tagból ált. _ Nagyon értékes műsoruk volt. Cornelius „Cid“ nyitányával kezdette meg a zenekar, majd férfikar, tenor szóló, zongorakisérettel, tenor szóló és férfikar orgonakisérettel, végül férfikar és zenekar együttes következett. Különösen szépen működött a férfikar. Gyönyörű hanganyag különösen a tenor. A basszus aránylag egy kissé gyönge, nem oly érces. Precízen, zenei finomságokkal telve énekelték a karokat. Meglátszik rajtuk a rendszeres gyakorlás, oly könnyedén tudnak bánni a hangjukkal. A bajor különben kedélyes amúgy is és szeret dalolni. Akárhány embert hallottam az utcán magában dúdolgatni. A felszolgáló leány kiszolgálás közben dalolgat halkan, a gyerekek az utcán egész kedélyesen fújták a nótájukat. A zenekar, főleg a fúvós, már gyöngébb volt. Itt-ott bizony beleilletlenkedett egyegy hamis hang az együttesbe s a harmónia nem volt mindig tiszta, egészben véve azonban igen érdemes dolgot produkált. — Uram Istenem, fogunk-e valamikor a mi polgárainkból ilyen zenekart összeállítani tudni? Vasárnap még a „Theatiner kirche“-ben hallgattam végig egy zenés misét a legelőkelőbb művészek és művésznők közreműködésével. Szt. Ceciliának, a zenészek védőszentjének tiszteletére volt a mise, amelyet minden évben megtartanak s ez alkalommal minden kiválóbb művész és művésznő kötelességének tartja a közreműködést. Ezt pedig egy foltozó szabótól tudtam meg, akihez betértem a kabátomra akasztót varratni. Mig elkészült a munka, diskurzusba eredtünk s olyan jó bajor kedélyességgel kikérdezett. Mikor megtudta, hogy zenész volnék, ő maga figyelmeztetett, hallgassam meg a zenés misét, ő ott olyan egyházfi-féle s amint kedélyesen megjegyezte, a templomban még nem kell a Vergnügungssteuer-t (élvezeti adót) fizetni. Úgy látszik, a jó bajorok sem szeretnek adót fizetni. A maga nemében páratlan zenei élvezetben volt részem s hálás vagyok a jó szabó iránt, hogy figyelmeztetett. Ami zenei tanulmányaim tulajdonképeni tárgyát illeti, az kissé unalmasabb lenne már a nagyközönségre. De itt is feszülődött már eddig bizonyos tapasztalat, mely általánosságban a közönséget is érdekelheti. De erről talán máskor. Szent-Gály Gyula. 3 Egyéb észrevételek. Előadásában nem terjeszkedett ki a vízműigazgató a Pecze és Szinva keresztezésekre, nem említette fel azt sem, hogy a vízvezetéki csöveket egyes szakaszokon célszerűbb lett volna állandó esésben, vagy emelkedésben elhelyezni, — beszélt ellenben a szolgálati medence elrendezéséről és annak mikénti szellőztetéséről, végül arról, hogy állott víz a medencében nem keletkezhet. Ezen utóbbiakat tagadom, vagyis azt állítom, hogy az eredeti tervben lefektetett szolgálati medencében a vízcirculáció tökéletesebb lett volna, a szellőztetés pedig összehasonlíthatlanul jobb. Mindezeket egybefoglalva, a szennyvíztisztítás kérdését kikapcsolva, mert — miután ezen berendezés készen van — azon már változtatni nem lehet — indokolt észrevételeimet a következőkben van szerencsém röviden összefoglalva előterjeszteni, szem előtt tartásával annak, hogy kijelentéseimet műszaki adatokkal és hozzáértők kedvező véleményével vagyok képes támogatni. Észrevételek a miskolczi vízvezetékhez. 1. A vízvezetéki főnyomócső kezdő szakasza Görömböly—Tapolcza fürdő és a Dudujka puszta között a Hejő vízfolyás árterében és talajvizes, mocsaras földben az út szélén van lefektetve 200 méter mélyen, 2000— 2500 méter hosszban. Kívánatos és szükséges ezen talajvizet lecsapolni, hogy a vascső száraz talajban feküdjék, mert: 1. olcsóbb a lecsapolt területen a csőfektetés, nem kell a vizet a munkagödörből kiszivattyúzni ; 2. száraz talajban könnyebb a csövek kezelése, illetve javítása, vagy kicserélése; 3. könnyebb az ellenőrzés; 4. száraz talaj hordképesebb, mint a ned Megnyílt Feuerstein Aladár ujonnan berendezett, a legdivatosabb és legfinomabb szövet, selyem, vászon és fehérneművel ellátott áruháza Széchenyi u. 68. sz. alatt, a Vezekényi-féle fűszerüzlettel szemben. Kérve a nagyérdemű közönséget hogy eddigi szives bizalmukkal továbbra is megtisztelni szíveskedjenek. _ _ _ _ _ Maradok kiváló tisztelettel: rQUQI’SlQlVl AldCflfsl’a