Miskolczi Napló, 1913. január (13. évfolyam, 2-25. szám)
1913-01-03 / 2. szám
XIII. évfolyam Miskolcz, 1913 január 3. Péntek szám MISKOLCZI NAPLÓ politikai nHFILAP ELŐFIZETÉSI ÁKfiK . Helyben: Egész évre 26 kor. Vidékre: Egész évre 20 kor. Kél évre 6 „ Kél évre 10 „ Negyed évre 4 „ 1j Negyed évre 5 „ Egyes szám ára 6 fillér. Kapható minden hirlapelárusitónál. : Felelős szerkesztő : HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefom 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 314. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Új év Miskolcz, január 2. Uj év , uj remények. A régi esztendő tele keserű csalódásokkal, eltűnt az idők végtelenségében és hátrahagyott tégernyi bajt és bánatot. Fog-e vájjon az uj év enyhületet hozni? Beteljesednek-e a remények, a melyeket a meggyötört emberség az uj évhez fűz? Vagy pedig ez az új év is csak keserű csalódásokban, baj- és bánatban lesz gazdag, mint elődje Olyan kérdések ezek, amelyekre nem , de nem is akar senki sem válaszolni, ti.itt mindenki örvend annak, hogy . .. remélhet. Aki az embereket a reménytől fosztaná meg, életüket venné el. Egyedi, a jobb jövőben vetett remény ad erőt ara, hogy a jelen keserű csapásait eívisíhessük. * Az új év szomorú, sőt kétségbeejtő közállapotokat talál ebben a szerencsétlen országban. Az év legutolsó napján, karhatalom oltalma alatt terjesztette be Lukács László a munkapárti képviselőháznak az úgynevezett választójogi reformot, ami a valóságban nem egyéb a legkörmönfontabb jogfosztásnál. Talán egyetlen egy ember él ebben az országban, aki örvend ennek a „jogkiterjesztésnek“ és ez az egy ember: gróf Tisza István. Ő örvend, de milliók és milliók lázadozva háborognak a gyalázatos merénylettel szemben, amelyet a nemzet szabad polgárai ellen elkövettek. A javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, sem nem egyenlő, sem nem általános választói jog. A korhatárt felemeli 24 évről 30-ra, a vagyoni cenzust 40 koronára, noha a régi alapon sok helyen már 7 korona is elegendő volt, külön értelmi cenzust hoz be, amit az eddigi törvény nem ismert. Hogy a kormány által elkészíttetett statisztika szerint ennek dacára 900.000-rel fog emelkedni a választók száma, mi azt elhinni hajlandók nem vagyunk s ezt az adatot önkényesnek tartjuk. Minden országnak joga volna a választóktól megkövetelni az írás és olvasás tudását, csak nekünk nem. A magyar községek egy harmadrészében nincs iskola; ahol iskola van, ott nincs tanító; ahol tanító van, ott oly rozoga az épület, hogy abban nem lehet tanítani; vagy ha lehetne is, nincs fa és szén s a tanítás szünetelni kénytelen, nehogy a gyermekek megfagyjanak, vagy megbetegedjenek. Évtizedek óta hangos a panasz e miatt, de a kormányok nem segítettek a bajon. S most tulajdonképpen a saját mulasztásukért és a saját bűnükért akar a polgárságon Lukács és Tisza megtorlást alkalmazni. Nálunk az analfabetizmus nem társadalmi betegség, nem a nemzet kultúrképtelenségének kifolyása, hanem a kormányok lelkiismeretlenségének kiáltó bizonyítéka. Addig, míg nálunk a tankötelezettség csak a papíron van meg, de ennek első felétele, az iskola és a tanító hiányzik, az írrni és olvasni tudást sem lehet a politikai jogok előfeltételéül szabni. De az a vagyoni cenzus is, amelyet az új választói törvény kontemplál, tarthatatlan. Nemcsak azért, mert Lukács László is 1910 február 27-én, amikor tehát már tagja volt a Khuen-kormánynak s amikor már elhangzott a Khuen-kormány programmja az általános egyenlő választói jogról, azt mondta: „A magam részéről nem helyeslem az adócenzushoz kötött választójogot, mégpedig főképen a magyarság szempontjából nem helyeslem. Nem szívesen beszélek erről a témáról, de mégis meg kell mondanom, hogy a magyarságnak főképp alsó rétegei a nemzetiségekkel szemben meglehetősen depossedáltak s így bármely csekély adócenzus is inkább a magyarság rovására és a nemzetiségek javára szolgál.“ A vagyoni cenzus pedig még igazságtalanabb, mint a régi volt. Végig az egész vonalon brutális jogfosztás. Itt csak egy dolog segíthet: ha a A Karolinka gyásza. — A Miskolczi Napló eredeti tárcái«. — . . . Olyan árnyékolt volt a kert, mintha sok bánatos leánynak a sóhajtásából szőtt volna feléje egy idegen kéz barna, mozgó fátyolt, melyen csak itt-ott szűrődhetett át a napsugár. Karolinka egy fehér padon ült s a violákkal beszélgetett, igazságos, mosolyogva vigasztaló kis tündéreivel. Mereven néző szemeiben könycseppek csillogtak, szerelmi bánatának meleg harmatgyöngyei. Belekiáltotta fájdalmát a bódítóan illatos csendbe s jajgatása szomorú viszhangként hullt a szivére. Zokogva sírt, mint egy gyermek, kinek játékába idegen kezek avatkoztak. Kezére hajtotta forró fejét, a fájdalom végig futott a testén, a haja kibomlott, úgy terült el a két vállán, mint valami selymes gyászfátyol. Csak egy pontra nézett, mely az út porában vibrált s tisztán látta életének múltját, jelenét. Majd sok férfi arc jelent meg előtte, mosolyogtak, csak egy nem, a poéta tövissel koszorúzott, bánatos arca ... Karolinka már nem várt sehonnan vigasztalást, mint akinek számára nincs más ére, aki boldogítsa. A fülemile hiába dalolt. A viola illatának bársonyos cirógatását s a kéklő ég szelíd mosolygását most nem érezte barátságosnak. Úgy viselkedett, mint akinek halottja van s egy szép férfi nevet sóhajtott a misztikus csendbe. . . . Mintha messze, messze fehérruhás leányok beszélgettek volna a szerelemről, lenesletszerü sóhajtások, piros vágyak és égő szenvedélyek elhaló, finom akkordjait lebbentette füléhez a nyári szellő. Ébren álmodott félig öntudatlan. Képzelete visszaszállott a múltba s látta magát, mint lepkét űző kis leányt, akiről akkor még csak az édesapja dalolgatott, akitől még messze járt a szerelem, valahol egy aranykapus kertben, az istennők szivében. Tavaszok múltak el, mindenkinek volt virága, fehér madara, miket csak abból a szempontból vett észre, hogy az ő kertjükben is feltalálhatók voltak s a fülemile bájos énekének reá nézve nem volt szerelem-hangulatot keltő ereje. E lett a tizennyolcadik esztendő , vele az első ideál, a fürge gymnazista. Virágokat ácsolgattak együtt, a szalonból lágy szonettek hangja szállt ki őket megölelni s fülükbe vágni, hogy jön az aranykapus kertből a szerelem istennője mámoros csókjaival. Ekkor barátságosan összenéztek. de a leánysziv csodálatos mozaik. Szerelem, vágy, remény, büszkeség, számítás és jóhangulat, mint külön-külön lelki motívumok váltogatják egymást benne. Kóthy Ede megnyerte ugyan a Karolinka szerelmét, de a többiek hódítatlanul maradtak. A remény, hogy jön valahonnan messziről egy másik, szebb, jobb, mesékké." koszorúzott délceg királyfim aki elviszi őt gyönyörű országba s 'Érággal behintett úton érkeznek a boldogból rákott palotába, melynek kertjén bérc a madár, álom a levegő, szerelen , dalan- Rendkívüli alkalom! Ajándéktárgyak oltsd készét’ Árverésen vett szövet és barehet maradékok, színházi sálak, hímzett sebkendrök, ridikülök nyakkendők, valamint női- és férfi fehérneműsek, mesés olcsó árban adatnak el. ZZO ZZT ERNYEILR30S olcsó áruházában, Széchenyi utca 80. szám, -101