Miskolczi Napló, 1913. március (13. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-01 / 50. szám

, túlságosan sok a kihágási eljárás, sok a büntetőparancs és sok a kihágási rendbír­ság. Felszólalt továbbá a polgármesteri je­lentéshez Vidács János bizottsági tag, aki a vízvezetékről és a városi lovak között fellépett influenzáról beszélt. Felszólalt még Papp Lajos bizottsági tag, aki szóvá tette, hogy az utcaszámozást feltüntető táblák már elmosódottak, a számot nem lehet látni rajtuk, ami sok visszásságra ve­zet. Dr. Nagy Ferencz polgármester az összes felszólalásokra kü­lön-külön meg­nyugtató választ adott. Hosszabb vita volt a vízvezetéki sza­bályrendelet részletes tárgyalásánál. A közgyűlés lefolyásáról szóló tudó­sítást itt közöljük. Dr. Tarnay Gyula főispán 3 órakor nyit­ja meg az ülést, ü­dvözlve a bizottság meg­jelent tagjait. A törvényhatósági utak költség­előirányzata. Dr. Kodobay Sándor főjegyző terjeszti elő a kereskedelemügyi miniszter leiratát, melyben a kereskedelmi miniszter jóváhagy­ta a városi közgyűlés által a törvényhatósági közutak 1913—1914. évi költségelőirányza­tára vonatkozólag hozott határozatot. A kereskedelemügyi miniszter ugyancsak leiratilag hagyta jóvá azon határozatot is, hogy a Baross-út kiaszfaltozása a törvény­­hatósági pénztár pótadó alapjának terhére készíttessék elő. A közgyűlés a leiratokat egyhangúlag tudomásul veszi. Az útbiztosi átalányok megállapítása. A közgyűlés ezután tudomásul veszi a kereskedelemügyi miniszter leiratát, mely az útbiztos útiátalányának, továbbá az útkapa­­rók ruhaátallányának megállapítása tárgyá­ban hozott közgyűlési határozat jóváhagyá­sát tartalmazza. A piaci és vásári szabályrendelet: Dr. Hodobay Sándor főjegyző a közgyű­lés elé terjeszti a belügyminiszternek a piaci és vásári szabályrendelet módosítása tárgyú­ MISKOLCZI NAPI­Ó Miskolcz, 1913. március 1. ban kelt leiratát, melyben az új szabályren­deletet kisebb módosítások céljából vissza­küldi a városhoz. A közgyűlés a módosítások megtétele után, jóváhagyás végett a szabályrendeletet visszaterjeszti a belügyminiszterhez. rozsdás folt, az elhanyagolt kalitka vas­rudacskáin — borította be csontos, sovány arcát. Magas alakjáról — miként a lelkéről — hiányoztak a nőies hajlású, finom vonalak. Ennek a leánynak a vőlegénye kapott egy eltévedt csókot, a mosolygós szemű, kes­­kenyszájú Tarnóczy Klárától, a­ki nem tar­tozott a szép leányok közé addig, míg meg nem szólalt. Mert, ha Klára beszélni kezdett, a szájszegleteinek vidámságot árasztó göd­rei, életkedvtől pajkos fényű szemei elsőran­gú vonzóerővé léptették elő. A csók, mely véletlenségből, tévedésből csattant el, nagy felfordulást okozott mind­kettőjük lelkében. A csendes, nyugodt fel­­színű tóhoz hasonló lelki világukban, az ér­zékiségnek véletlenül belehulló kavicsa nagy érzelmi hullámokat okozott. Egy közös ismerősük házánál megismer­kedtek s ez a körülmény, a reménytelenség­gel párosulva, a kölcsönös megtetszést és megkivánást szerelmi lánggá fújta föl. Nemsokára aztán sikerült egy zavarta­lan félórát ellopniok azoktól, a­kik minden lé­pésükre vigyáztak. A bizalmas beszélgetést Klára kezdte meg. — Még ma is pirulnom kell, ha arra gondolok, hogy szeleburdiságom­ okozta té­vedésem miatt, magát egyszer milyen bizal­mas üdvözlésben részesítettem. Csupán az vi­gasztal, hogy maga komoly, becsületes em­ber és az én tévedésem örökre a kettőnk titka marad. Legyen nyugodt. Klárika, — felelt komoly, biztató hangon Stay — és ne szé­gyenkezzen. Hiszen a maga eltévedt, tiszta csókja egy szomorú ember tévesen élt fiatal­ságának, egyetlen kellemese, finom nüan­­szírozású emléke. Mert szeretem, imádom magát, édes, — édes Klárika! Az a meleg, testvéries gyöngédség,­­ a­melyben egyszer véletlenül részem volt, okozta ezt az érzést. — Tudom, hogy nem szabadna magával így­ beszélnem. Hiszen sajnálatos körülmé­nyeim, morális kötelességemmé teszik, hogy férje legyek egy olyan nőnek, a­ki iránt még csak gyönge szimpátiát sem érzek. Bocsásson meg tehát, hogy hitvány rab­szolga létemre, nem bírtam elhal­lgatni azt, a­mit lelkem és idegeim fájó gyönyörrel, düh­vel ordítanak a fülembe. Hogy megértse, mi okozta az én nagy lelki nyomorúságomat, elmondom pár szó­val az élettörténetemet. Szegény, árva fiú létemre, a Gálos csa­lád neveltetett fel. És már diákkoromban, ön­tudatom ébredésekor megtudtam, hogy olyan fadarabhoz hasonlítok, a­melyet szép göm­­bölydedre faragnak, befestenek, színes üveg­gömbbel látnak el, csupán azért, hogy karó­nak használják, hozzá kössenek egy virágot, vagy valamely hitvány felfutó növényt. Sze­gény karó! Még az ellen sem tiltakozhat, ha dudva fonódik rá. Nem mertem társaságba járni. Mert féltem, hogy reá találok arra, a­ki az igazi, tiszta szerelmet megismerteti velem. Hiába volt minden óvakodás, Valaki jött. Eltévedt a csókja , s azóta reám nézve még súlyosabb az a bilinc­s,a­melynek egy szeme jegygyűrű alakjában gyötri az ujjamat. Két hónap múlva lesz az esküvőm. És én nem léphetek vissza. Gentleman módjára fi­zetnem kell. Noha az életem minden becsét oda kell adnom. Egyedül élő embernek születtem és az is maradok teljes életemben. Csakhogy házas­ságom súlyosbítani fogja az egyedüllét érzé­sét. Hiszen az a lelki egyedüllét a legkeser­vesebb, a­melyet az ember társaságban érez. — De én nem engedem, hogy maga a Gálos Péter jótéteménynek nevezett gazem­­­berségének az áldozata legyen. Mert igenis, a legnagyobb bűnök közé tartozik az, ha vala­kit a pár­választás jogától megfosztunk! — mondta rekedt, fojtott hangon Klára. — Én viszonzom szerelmét és ha igazán szeret, nem fog törődni Gálosékkal, a világ ítéletével, nem fogja tönkre tenni az élete­met, normális kötelességek miatt,­­ hanem visszalép és én leszek a hitvese. E szavai után otthagyta Itayt. A gyújto­gató bevégezte munkáját és eltűnt. A fiatal férfi lelke csatatérré alakult át Végre is a kötelesség és szerelem nehéz har­cában ez utóbbi lett a győztes. Egy héttel esküvője előtt tette szabaddá magát. És írásban kötelezte magát arra, hoffi részletekben, de minden rá költött pénzt visz­sza fog fizetni Gálos Péternek. Érzelmi megajándékozás esete nem for­gott fenn. E tekintetben tehát nem kellett lel­kiismeret furdalásokat éreznie. Az eljegyzés felbomlása után, a dühöng Gálos Aranka első útja Klárához vezetett. Aranka mosolygó álarcot öltve, barát­női bizalmaskodással úgy tudatta Klárát: (jól tudta, hogy ő miatta hagyta el Itay)­­ mátkaságának felbomlását, mintha az az Ita hibái miatt, a Gálos-család akaratából jó volna létre. Volt vőlegényét jellemtelennek mon­dotta. És sok hazug- a legcsekélyebb iszazsá­got is nélkülöző szavakkal hódította el ! Honvédtüzérezred Miskolczon. Uj honvédlaktanya építése. Dr. Nagy Ferencz polgármester referálja ezután a közgyűlésnek az új honvédlaktanya építésének ügyét. A város januári közgyűlése feliratot in­tézett a honvédelmi miniszterhez aziránt, hogy Miskolczra honvédtüzéreket helyezzen és az e célra szükséges laktanya építése ösz­­szekapcsoltassék az új honvédségi laktanya építésével. A honvédelmi miniszter értesítette a vá­rost, hogy a honvédtüzérezredek állomás­helyei még nincsenek megállapítva és így a­niszter ez idő szerint még nincs abban a hely­zetben, hogy határozhatott volna. A város kérelmét azonban annak idején figyelembe fogja venni. A tegnapi közgyűlésnek mutatták be a miniszteri leiratot és dr. Nagy Ferencz pol­gármester jelentette azt is, hogy személyesen is jártak a miniszternél dr. Tarnay Gyula fő­ispánnal, akinek ezúttal is köszönetet mond buzgó közbenjárásáért. A honvédelmi miniszter ezúttal is kilá­tásba helyezte, hogy honvéd-tüzérezredet he­lyez Miskolczra. Az új honvéd gyalogsági laktanya építését kívánatosnak tartja, a he­lyiségekre, amelyek a beszállásolási törvény rendelkezése alá esnek, a meghatározott té­­rítményeket fizeti, a többi helyisészekre nézve a befektetési költségek 8 százalékát fogja megadni. A közgyűlés örömmel tudomásul vette a miniszter leiratát. A Sajó téli kikötőjének kijelölése. Ezután dr. Nagy Ferencz polgármester mutatja be a közgyűlésnek a földművelésügyi miniszternek a Sajó téli kikötőjének kijelö­lése ügyében kelt leiratát. A miniszter értesíti a várost, hogy amíg a téli kikötő helye egész pontossággal kije­lölve nincs, addig e célra szánt területet ne adja el a város és ne is használja más célra. A közgyűlés a leiratot tudomásul veszi. A polgármesteri jelentés,­ Csontó Dezső városi tanácsnok olvassa fel ezután a polgármester jelentését az 1913. év január haváról. A jelentés szerint:: A tanács és polgármesteri hivatal ügy­forgalma és tevékenysége a következő volt: Hátralékban maradt 1912. december hóról 40 drb, 1913. január hóban érkezett 3233 drb, összesen 4273 drb. Ebből elinntéz­­tetett 4143, elintézetlen maradt 130. A rendőrkapitányságnál: hátralékban maradt 1912. december hótól 335 drb. 1913. januárban érkezett 2320 drb, összesen 2655 drb. Ebből elintéztetett 2339 drb, elintézet­len maradt 316. Útlevél kiadatott 6 drb. A mérnöki hivatalban: Hátrálékban maradt: 1912 december hóról 17 drb. 1913. január hóban érkezett 254 drb, összesen 217 drb. Ebből elintéztetett 251­ elintézetlen ma­radt 20 drb. A községi bíróságnál: Hátrálékban maradt 1912. deczember hóról 5 drb. 1913. január hóban érkezett 542 drb, összesen 547. Ebből elintéztetett 547. Az adóhivatalnál: hátralékban maradt 1912 deczember hóról 192 drb, 1913 január hóban érkezett 1400 drb, összesen 1592. Eb­ből elintéztetett 1496, elintézetlen maradt: 96 drb. Az anyakönyvi hivatalnál: 1913. január hó folyamán 130 születési, 19 házassági, 108 halálozási eset jegyeztetett be. Az árvaszéknél: Hátralékban maradt: 1912. évi deczember hóról 91 drb. 1913 ja­nuár hóban érkezett 608, összesen 699 drb. Ebből elintéztetett 644 drb, elintézetlen ma­radt 55 drb. Egészségügyi jelentés: I. Az általános közegészségügyi állapot kedvező volt. Fertőző megbetegedési ese­tek kis számmal léptek fel. A halálozási arány a kórházakban ápolt idegenek betu­dásával az országos átlagnak felelt meg, tisztán helybelieknél pedig 2 promillel ezen alul maradt. II. Fertőző betegedési eset észleltetett összesen 62 és pedig roncsoló toroklob és torokgyík 5, vörheny 8, kanyaró 12, hök­­burut 7, hasi hagymáz 1, járványos fültő­­mirigylob 9, trachoma 20 esetben. Ezek közül 1 hasi hagymáz és 9 tra­choma esett kórházban ápolt idegenekre vonatkozik.

Next