Miskolczi Napló, 1913. április (13. évfolyam, 74-99. szám)

1913-04-01 / 74. szám

XIII. évfolyam Miskolcz, 1913 április 1. Kedd 74. 13441.) szám előfizetési Árak : Helyben: Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 Egyes szám ára 6 fillér.­­ Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Kiadóhivatal. Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez , előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézésnek. HétfőI krónika. Miskolcz, március 31. Belső politikai életünkben teljes szél­csend uralkodik. Azonban tagadhatatlan, hogy valami készül, valami változás, mely a végleges rend megteremtésére irányul. Százféle szimptómából is következtethe­tünk ennek a változásnak a közeli bekö­vetkeztére. A külpolitikai helyzet elérkezett a döntő stádiumába.­­ A megrázó balkáni tragédiának utolsó felvonása játszódik most le és hamarosan legördül a függöny a véres eseményekre. A török fátum be­teljesedett, hiábavaló volt a rettenetes arányú vér- és erő­pazarlás. Hihető most már, hogy hamarosan befejeződnek a Balkánon az ellenségeske­dések és ezt a reményt csak megerősíti az az akció, melyre az összes nagyhatal­mak vállalkoztak.­­ Valamennyi hatalom ugyanis közbelép a balkáni szövetségesek kormányainál és a portánál is, hogy az egész vonalon szüntessék be a hadi mű­veleteket és a hatalmak békefeltételei alap­ján azonnal kezdjék meg a formális béke­tárgyalásokat. Nagy a valószínűsége an­nak, hogy a nagyhatalmak egyöntetű, erélyes akciója sikert fog aratni. A nagyhatalmak egyöntetű eljárása amellett bizonyít, hogy közöttük az ér­dekellentétek teljesen elsimultak és Albá­niára vonatkozólag is békésen meg­egyeztek. Ezek a szimptómák kétségbevonha­­tatlanul amellett szólnak, hogy a balkáni béke rövidesen bekövetkezik és a nagy­hatalmak között fenyegető ellentétek is kiegyenlítést nyertek. A külpolitikában tehát elérkeztünk a béke küszöbéhez. Most már csak az a kérdés, vájjon eljutunk-e a békéhez a bel­politikában is? Az ország közönsége már valósággal sóvárog a béke és a nyugalom után, mely számára a normális viszonyo­kat, a gazdasági élet fellendítését és a zaklatás nélküli megélhetést jelenti. Végső ideje már, hogy kormányzó férfiaink oda hassanak, hogy véget vessenek a borzal­mas gazdasági krízisnek. Ne csak Albánia gazdasági fellendí­tésével törődjenek, hanem legalább egy kevéssé a mienkkel is. Városi közgyűlés. Miskolcz thjf. város törvényhatósági bizottsága ma délután 3 órakor tartotta rendes közgyűlését a városi székház nagytermében. A közgyűlés lefo­lyásáról szóló részletes tudósítást lapunk legközelebbi számában közöljük. Az öreg hivatalnok ült és figyelt a feje fölött elhangzó lépésekre. Harminc évi szol­gálat után, tekintettel megrongált egészsé­gére, egy kis szobát bocsájtottak rendelke­zésére. Ez a kis helyiség véletlenül a pincé­ben volt és az öreg feje fölött hallotta örökö­sen a lépéseket. Úgy érezte, mintha elevenen temették volna el. Nyugalom és egyedüllét, alacsony tető, két rideg fal, rácsos ablak és vasajtó, amely a lépcsőházat elzárta, — ezek vették körül. Valami könnyű munkát adtak neki, hogy az unalom ne gyötörje. De az öreg úr nem tudott dolgozni. A szeme a rossz vilá­gítástól felmondta a szolgálatot. A levegő kevés volt. És azután a lépések! Sohasem bántotta a zaj. Még ünnep előtt való estén sem, amikor a hivatalban lázas munka folyt, élénk beszéd kíséretében. Akár­hogyan csapták az ajtót, a székeket, a köny­veket, sohasem volt ideges. És most, életé­nek utolsó szakában, remegett minden lépés­től. Minden lépésnél, amely hallható volt fe­lette, összerázkódott és visszatartott lélek­­zettel üldözte a lépés eredetét és a célját. A­mióta a pincében van, azóta a lépéseknek más jelentőséget tulajdonít. Eddig nem sokat törődött velük és egészen tárgyilagosan ítélte meg őket, mint lármás, de az üzlethez szük­séges eszközt, mint például a telefont, de most értelmet, egyéniséget talált bennük és éppen úgy hatottak reája, mintha beszédet hallana. A lépésben látta az arcmozdulatot, a tekintetes rosszakaratú megjegyzéseket, a titokzatos sugdolódzást. Mint ellenség, úgy léptek fel ellene és jókat mulattak a használ­hatatlan, letett hivatalnokon. Megnyomta valaki az ajtókilincset? Az öreg reszkető kezekkel kapott a toll után. Fent nyilt az ajtó azután becsapódott. Megint megtréfálták! Az eltávozó, köny­­nyű, játszi léptek a gyakornokéi voltak. Azé a könnyelmű kutyáé, aki csak uj táncokat tudott, az asszonyoknak udvarolt és minden­kitől kölcsön kért. És akinek olyan kitűnő utánzóképessége van, hogy minden alkalma — A „Miskolczi Napló“ tárcája. — A lépések s­ zottat kicsúfol, amiért nagyokat nevetnek rajta. Egyáltalán ezek a fiatalok és moder­nek, akiknek a jó isten csak gólyamese, az élet gyermekjáték, az öregség, a specialitás­­nak az a neme, amelyen mulatni kell! Ezek a nagyszájú nyitók, akik hozzáértően beszélnek a politikáról, de két számot nem adnak össze helyesen. Egy másik lépés. Ruganyos, öntudatos, félelmetes lépés. Ettől függ a szerencse, vagy a szerencsétlenség. Az előmenetel, vagy a­­maradás. Az új főnök! Az öreg ember önkénytelenül arra gon­dol, amit akkor mondtak neki, amikor hu­szonötéves jubileuma alkalmából átnyújtot­ták neki az aranyórát: — No, öreg barátunk, reméljük, hogy hamarosan a jól kiérdemelt nyugalomba vo­nul.­­ és nyugalom? De miből éljen? Nyug­díj nem létezik. A szemüvege nedves lesz. Elmondhatat­lan keserűség kínozza. Egész életén nem vol­tak ilyen átkozott gondolatai, mint idelent. Mig fenn volt, a napi munka, a napi érdek­lődés és beszéd elterelték a figyelmét fájdal-VCR.CI, 5UIldl^Clll vuh A­rfo ------------- ----­ Vezekényi Vilmos 49- “■B,a,M csemege-, fűszer-, bor-, magvak-, finom festékek és anyagáru ÜZlQTQt márcz. hó 31-én a volt FŰRÉSZ FERENC féle modernül átalakító« helyiség- . . . . . , ... de („Korona“-szállod­a és „Pannónia“-szállodik kütéll) »wnenyi-U- » W­aia nellOZI Bt A Miskolczi Sport-Egyesület — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, március 31 Szombaton, márczius hó 29-én tartotta V. évi rendes közgyűlését a Miskolczi Sport­ Egyesület, dr. Szentpáli István országgyűlési képviselő, egyesületi elnök elnöklésével. Ezt felemlítvén, nem folytathatjuk tudósításunkat anélkül, hogy őszinte elismeréssel ne adóz­zunk dr. Szentpáli Istvánnak azért a meleg szeretetért, melyet városunk közönsége iránt tanúsít és a­melylyel a sportélet fellendítése és megalakulása óta a Miskolczi Sport Egye­sület iránt mindenkor viseltetett, minek leg­utóbb is azzal adta tanujelét, hogy úgyszól­ván, egyenesen a közgyűlésre utazott le Bu­dapestről. Csoda-e ezek után, ha az egyesü­let elnökségének minden egyes tagja és az egyesület választmánya át van hatva az ügy­szeretettől, látván, hogy milyen szívvel, lé­lekkel vezeti az egyesületet a haladás útján? Megnyitó beszédében a sportüzés számos előnyeiről, annak társadalmi életünkre gya­korolt befolyásáról szólván, példának hozza fel a fővárost, a­hol — úgymond — valóság­gal lüktet a sportélet és mondhatni, az egész társadalom a sport hatása alatt áll. Reméli, hogy a megkezdett uton való továbbhaladás nálunk sem fog elmaradni és az egyesület ál­tal ez idő szerint intenzívebben kultivált sportok akkor, ha a tennisz-pályáknak tízre

Next