Miskolczi Napló, 1913. augusztus (13. évfolyam, 176-200. szám)

1913-08-01 / 176. szám

i a vizet. Egy ilyen bihari választás a leghangosabb agitáció az általános és titkos választói jog mellett. Minél több ilyen választást csinálnak, annál erősebb,, annál mélyebb, annál égetőbb a szükségérzete egy komoly választójogi reformnak, amely a nemzet széles rétegeit beleviszi az alkotmány sáncaiba, biztosítja a választások tisztaságát, az agitáció szabadságát, a nemzeti akarat becsületes megnyilatkozását. A többség maga teszi azt, hogy a választópolgár helyzete tűrhetetlenné válik, hogy a választói jog a mai választásra nézve csak gyűlöletes teher, mert nem egyéb, mint a zaklatásoknak, kísértéseknek és erkölcsi züllésnek a forrása, így teszik meg a mai választóközönséget a becsületes választójogi reform leglelkesebb harcosaivá. Tisztelettel értesítem a t. háztulajdonos urakat és úrnőket, hogy vízvezeték és csatornázási vállalatom irodáját saját házamba, Szemere utca 15. szám alátt helyeztem át, ahol állandóan ezen vállalathoz szükséges összes anyagok és berendezési tárgyak raktáron tartatnak. Mintaraktáramban a ------------------------rubltol a legfényesebb berendezési tárgyak megtekinthetők, miáltal alkalma van. megrendelőimnek mindent természetben látni és kiválasztani. Becses pártfogásukat kérve, vagyok kiváló tisztelettel Weitzenhoffer Bertalan. :ii: A nemesen lelkes lelked, amely sehol nem lelte rajongó párját, a csak téged önzetlenül imádó leány szívét. Kerülgettük egymást és az időcske múlott. Hajamba fehérséget, arcodra redőket lopott. Nyugodtak, öregek lettünk mindketten. Karslbadba járunk. És valljuk be, nagyon is barommód élünk. Akkor régen, lelkünket ápolták, finomították, csiszolták, a szellemünket fejlesztették, modorunkban faragtak, csendesítettek... A sok mohóságot belénk fojtották, a sok falánkságot szabályozták. Most, — most a testet művelik ki tudományos alapon. — Édességet elvonnak és enni sokat adnak.— Tolnák a betegekbe a rengeteg ételt, italt, szerelmet, szórakozást. Most dúlásig. Akkor semmit. Még a nyers sóskát is kilopták markomból. Most markolhatom az életet, a gyönyört, a mámort, a sóskát. De nem kell semmi! Semmi!! Még a te mámorba omlasztó csókod sem Napsugárkám! Talán, — talán, ha itt volnál, a Kaiserpark fenyvesei közt azdalognál, kultúrának, öltözékeknek, gazdaságnak fényesssége kápráztatna zene, miliő hangulatba ringatna, akkor talán kitelnék egy rövidke pásztorórára az élet boldóságából. Egy órára! Föltéve, ha nagyon kihúznád, nagyon kicsipném magam, illúziót keltve. És akkor Istenem egészen fiatal időtől kijutott volna lelkes szerelem egy hosszú életre. Zúgnak az autók, robognak a kocsik. — Telisden-teli virággal, élettel, ifjú boldogsággal. Szeretnek, örülnek. Mosolyokban, kacajban, szempárokban, rózsákban, sétákban szereln.! Szerelem! Néha jövő élet boldogságának bő ígéretét látom derék ifjú szép szemében, amint máris családi alázatossággal cipel boát, csipkét, gondot. De látom egy-egy hitvány ajándék ígéretét is kéjes szemekben. Ez nem szép, de igaz Karlsbadon. Otthon a garason ül. Itt a cifra ruhásra még ő is ráaggat még egy fénylő kölöncöt, hogy tovább ragyogjon másnak... Még látod megmaradt annyi energia, ami visszahozza régi idők édes emlékének melegét. E mellett melegszem. Míg te tova ragyogsz ott, ahol még napsugarasabb mosolyokban, tekintetekben fürdik meg tekinteted, lelked. Emlékszel e versre? Most ránk illik: Aki az élet fájdalmát megtanulta, A sorsát a múltban elmerülni látta ; Nincsen annak vágya, nincsen annak álma, Szétfoszlik léte az egész nagy világba. Magánosan belevész a lelke, szive Elvész, mint a fényes gyöngy a mély tengerben Hullámzik, zajlik, tüzel rajta az élet És megtalálja a küzdésben a szépet. Tébolydás borzalmak Miskolcz, július 31. Nincs már nap, amely meg ne hozná a maga külön tébolydás rém esetét. Hogy csak a legeslegutóbbiakat említsük: a Lipótmezőn az ápolók agyonrugdalták Grünwald Józsefet, a nagyváradi közkórház elmebetegosztályán gyanús körülmények közt halt meg az ápolónők keze alatt Szelei Mari, a kolozsvári intézetben E. Erzsi ápolt egy egészséges gyermeket szült, — tetszik tovább? Van egy egész nagy bokrétára való. Az itt felsorolt esetek csupán a köztudomásúvá váltak közül valók. De csak sejt-l hetni, tudni nem lehet, mi minden történik a komor falak mögött. Az ápolók állatias durívaságáról hallani néha-néha, de hamar el-tussolják a dolgot. A doktor urak sem min- dig glasszékettyűs kézzel bánnak a szegény tébolyultakkal, akik azonfelül nem is mindig tébolyodottak, legalább a magánintézetekben nem azok. De, ismételjük, ezek csak egyes esetek. A legtöbbről soha sem értesül a nyilvánosság. Az ápolók brutalitásának egyszerű az oka: az állami elmegyógyító intézetekben olyan szégyenletesen csekély a fizetésük, hogy tanult és jóravaló ápoló nem igen szegődik oda, mert mint gőzfürdői masszőr sokkal jobban megél. — Aki pedig ápolónak odakerül, az napszámos, facér pincér, vagy kocsis. — Az állami intézetekben természetszerűleg nincs borravaló az ápolónak, mint a magánintézetekben, ahol mégis tehetősebb betegeket ápolnak, tehát az állami tébolydában az ápoló egy szikrányit sem törődik a beteggel: nincs, ami megszelidítené kissé durva bánásmódját. Meg aztán sok is a dolga. — A tébolydák túlzsúfoltak, a földön, a folyosókon fekszenek a betegek és ez az oka annak, hogy annyi ön- és közvesze- delmes őrült szaladgál szabadon. Ha tébolydákat építenének kaszárnyák és Dreadnoughtok helyett és ha emberségesen fizetnék az ápolókat, nem volna annyi tébolydai borzalom. A magán-elmegyógyintézetekben már másképp áll a dolog. Ott a tulajdonos érdeke, hogy mentői több betege legyen és mentői tovább maradjanak nála. Ezért az ápolókat jobban is fizeti. No meg aztán az az unokaöccs, aki örökhagyó nagybátyját magánintézetben ápoltatja, gondoskodik róla, hogy az ápolónak borravaló jusson. S innen van, hogy aránylag sokkal könnyebb állami tébolydából szabadulni, — ha van rá ok — mint magánintézetből. Az emberek szórakoznak, flörtölnek és politizálnak és nem gondolnak rá, hogy ők is odakerülhetnek még a párnázott cellába ... BIKSZAD-GYOGYFÜRDŐ MU II IIIPIII III j«Mi—g—■1MBB Elő- és utóévadban az állandó tartózkodásnál a szoba áraknál 30 százalék engedmény. Szatmármegyében. Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványvíz fürdők. Szénsavas fürdő. Hidegvíz gyógyintézet. Dr. Bailingféle Inhalátus. 160 kényelmesen berendezett szoba. Vízvezeték, icetilen világítás. Vasúti állomás, posta, távírda. Telefon. Gyógytár helyben. Prospektust. Ivóvízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság. MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1913 augusztus 1. HÍREK, TÁJÉKOZTATÓ: A Borsod-Miskolczi Múzeum vasárnaponként d. e. 10—12-ig, d. u. 2—5-ig díjtalanul megtekinthető. Enver bey. Enver bey: ez a napóleoni ambíciójú kalandor katona annyi balsiker után végre megint ünnepelt hős. Most, hogy védtelen városokba kellett és lehetett bevonulni, egyszerre visszanyerte az eredeti szerepét és színházat játszik. Kirkilisszében virágesőt szórattat maga elé és egy mohamedán virágvasárnapot rendez. Nem veszi észre ez a hiú színész, hogy ez komikus és nem katonához méltó dolog, mikor egy négy oldalról szorongatott, végleg kimerült haldokló hős házába beront valaki, hogy megkoszorúztassa magát. Kirkilissze történelmi név lett, de nem az Enver bey bevonulása révén, hanem a bolgár hősök emlékezetes diadaláért, amellyel az európai török uralom százados romlása után pontot tettek. — Enver bey elkésett. Akkor vitézkedett volna, mikor még Drinápoly alatt bömböltek a bolgár ágyuk. Akkor Enver bey igen gyönge legénynek bizonyult, de most, hogy a bolgárok ki se lőtték puskájukból a golyót Enver bey lovas csapatára, most ízléstelen komédia a virágzápor. — Ha Enverbey nem volna vidéki primadonna, akkor emlékeznék, hogy milyen megbecsüléssel bántak a bolgárok Sukri pasával s nem felejtené el, hogy ez a virágesős és félholdas ünnep csak pünkösdi királyság, mert Európa mégse fogja Bulgáriát szétdarabolni és Törökországot nem engedi az Enos-Midiai vonalon át, mert se joga, se ereje nem volt visszaverni a bolgár vérrel megvett Drinápolyt. Orozva visszaszökni az elhagyott városokba nem vicc s ha még ott maradhatnának is Enverbey katonái, akkor sem hősi cselekedet a virágzáporos ünnepeltetése a félholdnak, melyet visszaloptak Drinápoly tornyaira. Ez a török nekirugaszkodás mutatja, hogy most se jött meg a józan eszük a züllő törököknek s ahelyett, hogy megmaradt keleti nagy országukban új rendet és új világot próbálnának csinálni, Enverbey után indulnak és színházat játszanak, ami egy ember hiúságának ma kedves lehet, de sem nem okos, sem nem hasznos a jövendő Törökország szempontjából. Európa mégis csak örül, hogy egyszer már leszorultak a Balkánról keleti fatalizmusokkal s kulturaellenes lomhaságukkal s dacára a kirkilisszei virágesőnek, mégse maradhatnak ott, ahonnan kiverték őket s ahová most visszalopták magukat. — Tanügyi áthelyezés. A miniszter Berényi Lázár homonnai áll. polgári fiúiskolai tanítót Miskolczra helyezte át.