Miskolczi Napló, 1913. szeptember (13. évfolyam, 201-224. szám)

1913-09-02 / 201. szám

Miskolcz, 1913 szeptember 2. MISKOLCZI NAPLÓ ugró stylusa is oly jó volt, hog benne az északi kerület értékes erőt fog nyerni, ha kellő trainingre tesz majd szert. A verseny részletes eredményei a kö­­vetkezők : 1. 5000 m. gyaloglás: 1. Szablyár, FTC 24 p. 572/6 mp. 2. Bajád, MTE. 3. Bihari, ESC. 2. 100 m. síkfutás: 1. Szalay, MTK 112/b mp. 2. F. NAGy, MAC. 3. Varga NSE. 3. Magasugrás: 1. Gáspár, MAC, 176 cm. 2. Vadon, MAC 170 cm. 3. Kemény, KAC, 165 cm. 4. Sulydobás: 1. Mudin I., MAC, 13 m. 50 cm. 2. Pogány, MAC 13 m. 11 cm. 3. Toldi, FTC. 12 rn. 87 cm. 5. 400 m. síkfutás: 1. Mezei, BEAC 53 mp. 2. Szerelemhegyi, MAC. 3. Déván, MAC. 6. 200 m. síkfutás. Vidékiek részére 1. előfutam: 1. bikexa, KAC. W. o. II. előfutam: 1. Varga, NSE 244/B mp. 2. Bozsik, KAC. III. előfutam: Meiszner, GyTE, 26­5 mp. 2. Berg­mann DTE. IV. előfutam: 1. Benyák, GyTE 25­0 mp. 2. Sajó, DTE. Döntő: 1. Varga, NSE 24­5 mp. 2. Meiszner, GyTE. 3. Benyák, GyTE. 7. Távolugrás: 1. Kovács BEAC 7 m. 1 cm. (országos rekord.) 2. Mezei, BEAC 6 m. 65 cm. 3. Kósa, MAC 6.51 cm. 8. 800 méteres síkfutás: 1. Matty­asovsz­­ky, BEAC 2 p. 3 mp. 2. és 3. Gálffy, MAC és Rajz, MTK holtversenyben. 9. Diszkoszvetés: 1. Újlaki, TAC 45.18 cm. 2. Nyilassy, BTC 40.93 cm. 3. Toldi, FTC 40.43 cm. 10. 300 méteres síkfutás (handikap): 1. Mezei BEAC ser. 2. Radóczy, MAC 10 és fél m. e. 3. Hollós, GyAK, 30 m. e. 11. 5000 méteres síkfutás: 1. Forgács, Beac. 4 p. 15 és mp. 2. Bukovinszky, MAC. 3. Sebő, Spak. 12. Rúdugrás: 1. Szemere, MAC. 320­­m. 2. Beregi, FTC. 300 cm. 3. Hadházi DTE. 280 m. 13. 4X100 méteres­ stafétafutás: I. elő­futam: 1. KAC. 2. MÁK. II. előfutam: 1. GyTE., 2. DTE. döntő: 1. GyTE. 48 mp. 2. KAC. 3. DTE. 14. 5000 méteres síkfutás: 1. Forgács, Beac. 17 p. 18 mp. 2. Váradi. Beac. 3. Vohla­­rik. MTE. 15. 1000 méteres síkfutás handicap: 1. Sebő, Spak, str. 2. Stefániai. Beac. 16 m. 3. Radóczy, 20 m. 16. 1000 méteres stafétafutás: 1. Beac. (Bálla, László, Mezei, Schubert). 2. MAC. (Déván, Gálffy, Nagy, dr. Szerelemhegyi). 3. FTC. (Kovács, Misángyi, Solymár, Pa­lotai). Pontverseny: 1. Beac. 44 pont. 2. MAC. 41 p. 3. FTC. 11 pont. 4. GyTE. 9 pont. Ezzel tehát a dolog a maga rendes medrébe terelődött volna és a verseny szep­tember 6-án, szombaton tartatik meg. Nézetünk szerint a leghelyesebb volna, ha egy rendező-bizottság alakulna, amely a rendezés teendőit kezébe venné és minden irányban intézkedne. A rendező­bizottság­nak még ma meg kellene alakulnia. Azt hisszük, hogy egyrészt a dologban rejlő érdekességénél fogva, amidőn a két ci­gányprímás erejének legjavát harcba viszi és művészi versenyre kel, másrészt a jótékony célra való tekintetből zsúfolva lesz a színház. A versenyre kelő prímásoknak pedig csak annyit: Fel, fel vitézek a csatára! HÍREK SZEPTEMBER 6. A cigányverseny napja. — Fel-fel vitézek a csatára. — „Adatik tudtára mindenkinek, hogy a rettenetes nagy mérkőzés Rácz Marczi és Palócz Kálmán cigányprímások között szep­tember hó 6. napján szombaton este lesz a színházban.“ Ha még dobszóval hirdetnék ki Miskol­­czon a köztudnivalókat, akkor most minden utcasarkon peregne a dob és állnának az em­bercsoportok álmélkodva és hallgatva a kis­­biró szavait: — Adatik tudtára ... Most nincs már dobszó, nincsen kisbiró, hanem mi, újságírók, mint a régi kisbirók egyenes leszármazottjai hirdetjük, hogy meg lesz a cigányverseny. A Miskolczi Napló hasábjain merült fel az eszme, hogy a nyilt térben dühöngő ci­­gánycsatának legyen az a befejezése, hogy a két harcoló fél, Palócz Kálmán és Rácz Marczi keljenek nemes versenyre, mérkőzze­nek meg a színházban a nagyközönség előt , és a befolyó jövedelem legyen utolsó fillérig az árvízkárosultaké. Az indítványt az érdekelt felek Palócz Kálmán és Rácz Marczi elfogadták. — Szeptember 1. Nyár nélkül eljutot­tunk szeptemberbe, amely egy kis változást hoz a városba. Az utcák egyszerre meg­élénkülnek, visszatértek a diákok. A köny­vesboltok kirakataiban kiabálnak a felira­tok. Itt vásárolhatók a legjobb tankönyvek, olcsón, féláron, negyedáron. Sok helyen ne­héz gondokkal kopogtatott be szeptember elseje. A szegény polgárapák homlokát gond felhőzi, a kishivatalnok reménykedve kutat emlékezetében valami jószívű gazdag nagy­bácsi után. Pénz kell! Pénz kell! Az iskolák kapui nagy csikorgással kinyíltak s a fiukat, a lányokat be kell íratni az iskolába. Már kora reggel özönlöttek a gondterhes apák, az aggódó anyák az iskolák felé — a beha­tásra. Az idén nem ismétlődtek meg azok a rettentő tolongások a polgári iskolánál sem, ahol pedig az utóbbi esztendőkben egymást törték le a szülők, az aggódó anyák ájuldoz­­tak a forró tolongásban. Talán most nincs annyi beiratkozó, mint máskor? Van. Még talán többen vannak, akiknek iskolába kel­lene járniuk. De a nyomorúság sokaknak út­jába áll. Elzárja előlük az iskola kapuját és kergeti őket a zsenge, fejlődő gyermekeket munkába, napszámos munkára. A szegény­ség betuszkolja őket a műhelybe és szen­vedő proletárokat nevel belőlük, akik egész életükön keresztül siratják, hogy nem bo­csátotta be őket az élet az iskolába. Az is­kolába, amely nélkül manapság nem boldo­gul az iparos sem.­­ Megjöttek a tartalékosok. Szomba­ton délután a miskolczi 15. tüzérezred tarta­lékosai, akik Boszniában teljesítettek nehéz szolgálatot, hazaérkeztek. Másfélórai ké­séssel robogott be a vonatjuk a pályaud­varra. A vasúti kocsikból úgy rajzottak ki a fáradt katonák, mint a méhek a kasból. A hazatérő tartalékosok fogadására megje­lent a pályaudvaron Kralicsek altábornagy, hadosztályparancsnok, valamint Holmes al­ezredes vezetésével a tüzérezred egy szá­zada az egész tisztikarral. A vonat megállá­sa után a kapitány kiszállott a kocsiból és megtette jelentését a hadosztályparancsnok­nak, aztán a hazaérkezett katonák sorakoz­tak és a katonazenekar játéka mellett be­vonultak a kaszárnyába. A laktanya udva­rán a tüzérezred parancsnoka intézett lel­kesítő beszédet a katonákhoz, akiknek mel­lére feltűzték az emlékkereszteket, ezután kilépett a sorból egy hadnagy, egy őrmes­ter és egy közlegény, akikkel a hadosztály­­parancsnok kezet fogott. — Árvízkárosultak segélyezése. Tudva­levőleg a város elhatározta, hogy az árvíz által okozott károk ügyében akciót indít. — Erre vonatkozólag illetékes helyről követ­kező értesítést vettük. A vízáradások által okozott, bejelentett, és be nem jelentett ká­rok felbecslése, valamint a segélyakció ve­zetése ügyében egy bizottság alakult. A bi­zottság elnöke Sassy Árpád tanácsos, he­lyettes polgármester. Tagjai dr. Hodobay Sándor főjegyző, Báthory István városi mérnök, Farkas János rendőrhadnagy a vá­ros részéről. Tagokat felkérettek a város részéről, mint szakértők Feldmann Mór építész az épületkárok. Csorba József és Majoros János a mezőgazdasági károk fel­becslésére. A helyszíni szemlék és becslé­sek ezen bizottság által fognak megejtetni. A városi tanács ez­után is felhívja a károsulta­kat, hogy a szenvedett károkat jelentsék be, hogy a felbecslés kellő időben történhes­sék. — A bizottság működését szerdán kez­di el a Sajó mentén. — Zsurnalisztikai hír. Dr. Gencsi Samu ügyvéd A Reggel szerkesztőségébe főszer­kesztői minőségben belépett. Dr. Gencsi Samu eddig is sok értékes dolgozattal sze­repelt a helyi hírlapirodalomban és annak idején a Miskolczi Napló is közölt tőle ,­Tol­­lagi b­irói névvel jegyzett tárcákat. Min­denesetre nyeresége a­ helyi sajtónak, hogy dr. Gencsi Samu annak egyik aktív ténye­zője lett. — Uj műkedvelő kör. Uj műkedvelő kör alakult meg szombaton Miskolczon „Pipa-asztaltársaság“ név alatt. Az uj kör különösen a zene és amatőr színjátszás mű­velését tűzte ki maga elé. Az alakuló köz­gyűlésen megválasztották elnöknek Giret Bélát, alelnöknek Jerem Józsefet, Fried­mann Ármint és Szakács Istvánt, titkárnak Réhberger Edét és háznagynak Siposs Je­nőt. A kör minden csütörtökön este 7 óra­kor összejövetelt tart, melyen vendégeket is szívesen látnak. — Éjjel a vasútnál. Mondhatnánk úgyis, hogy: az éjjeli érkezés kínszenvedései. Avagy: felebarátom, éjszaka ne jöjj Mis­­kolczra. Ismét avagy: Villamos nincs, kocsi nincs, méreg az van. Ezek a címek mind al­kalmasak lennének ennek a kis írásnak az élére, amely arról regél, hogy mi vár arra a szerencsétlen utasra, aki vasúton és éjjel ér­kezik Miskolczra. Ugyebár, álmos könyv nélkül is tudja mindenki, hogy éjjel érkezni nem kellemes. Az ember beszáll valahol a vonatba, a vonat rázza, löki, lötyögted az utast, néha gyakran, legtöbbször túlzsúfoltak a kocsik, az utas valahol be van préselve és ilyen módon megy a kéjutazás. így megy, mendegél, zakatol, amig végre éjnek éjsza­káján megérkezik a vonat Miskolczra. A sze­rencsétlen utas álmosan, fáradtan összetörve kimegy a pályaudvar elé, hogy valami alkal­matosságot keressen, amellyel bevonulhat a városba. Itt éri azután a keserves csalódás. Nincsen se villamos, se trakker. Néz, kémleli a tájat, de nem mutatkozik sehol semmi. — Tessék most ehhez hozzászámítani azt, hogy esetleg — az ilyen száraz esztendőben, mint most van, ez ugyan nem bizonyos — hogy esetleg esik az eső. A szerencsétlen utas ilyenkor nemcsak fáradt és álmos, hanem ázik és fázik is. Az itt elmondottakban nincs semmi túlzás, semmi színezés, hanem a tel­jes valóság. Tegnap például e sorok írójával történt. Az éjjeli gyorsvonattal jöttünk 1 óra harminckor, kimegyünk a pályaudvar elé, villamos nincs, a rendőr azt mondja kérdé­sünkre, hogy a személyvonat utasaival ment el túlzsúfolva. Frakker csak egy volt, ezt gyorsan lefoglaltunk és jöttünk. A többiek, férfiak és nők ott maradhattak a szabad le­vegőn. Ha például Szikszóra, Legyesbényére, vagy Szepsire érkezik az ember, bizonyos, hogy van a vasúti állomáson frakker, omni­busz, vagy ha az nincs, hát szekér. De min­denesetre van valami fuvarozási eszköz. — Csak Miskocz az a kivételes város, ahol az éjjel a vasúton érkező ember nem talál a vas­úti állomáson kocsit, amivel bejöhet. Elvégre a repülőgép, mint közlekedési eszköz nem fejlődött még annyira, hogy a vasúton érkező embereket behozza a városba. Mert úgy lát­­szik, hogy nálunk már csak a repülőgép használna. Azonban mellőzve a tréfát, az il­letékes hatóságoknak kötelességük gondos­kodni arról, hogy az itt jelzett anomália megszűnjön. — Trágár beszédek az utcán. Több ol­dalról kaptunk panaszos levelet, hogy főleg a Korona előtti bérkocsi állomáson a kocsi­sok oly hangos trágár beszédeket folytat­nak, hogy a járókelő közönség megbotrán­­kozik rajta és nőknek arcpirulás nélkül nem lehet ott menni. Súlyosbodik a baj, amidőn az ottani üzletekbe megy be hölgyvevő és behallatszik a boltba a bérkocsisok hangos trágár beszéde. Annyira mégis csak kell kulturvárosnak lennünk, hogy az utcán ilyes­mit ne tűrjü­nk. — Házilag készített leány és fiú inté­zeti fehérneműek, rendelésszerűen készített in­tézeti leányruhák óriási választékban feltűnő olcsó árban kaphatók a Rosenberg Gyula és Testvére cégnél Miskolczon. Kérjen árjegy­zéket! 3

Next