Miskolczi Napló, 1913. szeptember (13. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-02 / 201. szám
Miskolcz, 1913 szeptember 2. MISKOLCZI NAPLÓ ugró stylusa is oly jó volt, hog benne az északi kerület értékes erőt fog nyerni, ha kellő trainingre tesz majd szert. A verseny részletes eredményei a következők : 1. 5000 m. gyaloglás: 1. Szablyár, FTC 24 p. 572/6 mp. 2. Bajád, MTE. 3. Bihari, ESC. 2. 100 m. síkfutás: 1. Szalay, MTK 112/b mp. 2. F. NAGy, MAC. 3. Varga NSE. 3. Magasugrás: 1. Gáspár, MAC, 176 cm. 2. Vadon, MAC 170 cm. 3. Kemény, KAC, 165 cm. 4. Sulydobás: 1. Mudin I., MAC, 13 m. 50 cm. 2. Pogány, MAC 13 m. 11 cm. 3. Toldi, FTC. 12 rn. 87 cm. 5. 400 m. síkfutás: 1. Mezei, BEAC 53 mp. 2. Szerelemhegyi, MAC. 3. Déván, MAC. 6. 200 m. síkfutás. Vidékiek részére 1. előfutam: 1. bikexa, KAC. W. o. II. előfutam: 1. Varga, NSE 244/B mp. 2. Bozsik, KAC. III. előfutam: Meiszner, GyTE, 265 mp. 2. Bergmann DTE. IV. előfutam: 1. Benyák, GyTE 250 mp. 2. Sajó, DTE. Döntő: 1. Varga, NSE 245 mp. 2. Meiszner, GyTE. 3. Benyák, GyTE. 7. Távolugrás: 1. Kovács BEAC 7 m. 1 cm. (országos rekord.) 2. Mezei, BEAC 6 m. 65 cm. 3. Kósa, MAC 6.51 cm. 8. 800 méteres síkfutás: 1. Mattyasovszky, BEAC 2 p. 3 mp. 2. és 3. Gálffy, MAC és Rajz, MTK holtversenyben. 9. Diszkoszvetés: 1. Újlaki, TAC 45.18 cm. 2. Nyilassy, BTC 40.93 cm. 3. Toldi, FTC 40.43 cm. 10. 300 méteres síkfutás (handikap): 1. Mezei BEAC ser. 2. Radóczy, MAC 10 és fél m. e. 3. Hollós, GyAK, 30 m. e. 11. 5000 méteres síkfutás: 1. Forgács, Beac. 4 p. 15 és mp. 2. Bukovinszky, MAC. 3. Sebő, Spak. 12. Rúdugrás: 1. Szemere, MAC. 320m. 2. Beregi, FTC. 300 cm. 3. Hadházi DTE. 280 m. 13. 4X100 méteres stafétafutás: I. előfutam: 1. KAC. 2. MÁK. II. előfutam: 1. GyTE., 2. DTE. döntő: 1. GyTE. 48 mp. 2. KAC. 3. DTE. 14. 5000 méteres síkfutás: 1. Forgács, Beac. 17 p. 18 mp. 2. Váradi. Beac. 3. Vohlarik. MTE. 15. 1000 méteres síkfutás handicap: 1. Sebő, Spak, str. 2. Stefániai. Beac. 16 m. 3. Radóczy, 20 m. 16. 1000 méteres stafétafutás: 1. Beac. (Bálla, László, Mezei, Schubert). 2. MAC. (Déván, Gálffy, Nagy, dr. Szerelemhegyi). 3. FTC. (Kovács, Misángyi, Solymár, Palotai). Pontverseny: 1. Beac. 44 pont. 2. MAC. 41 p. 3. FTC. 11 pont. 4. GyTE. 9 pont. Ezzel tehát a dolog a maga rendes medrébe terelődött volna és a verseny szeptember 6-án, szombaton tartatik meg. Nézetünk szerint a leghelyesebb volna, ha egy rendező-bizottság alakulna, amely a rendezés teendőit kezébe venné és minden irányban intézkedne. A rendezőbizottságnak még ma meg kellene alakulnia. Azt hisszük, hogy egyrészt a dologban rejlő érdekességénél fogva, amidőn a két cigányprímás erejének legjavát harcba viszi és művészi versenyre kel, másrészt a jótékony célra való tekintetből zsúfolva lesz a színház. A versenyre kelő prímásoknak pedig csak annyit: Fel, fel vitézek a csatára! HÍREK SZEPTEMBER 6. A cigányverseny napja. — Fel-fel vitézek a csatára. — „Adatik tudtára mindenkinek, hogy a rettenetes nagy mérkőzés Rácz Marczi és Palócz Kálmán cigányprímások között szeptember hó 6. napján szombaton este lesz a színházban.“ Ha még dobszóval hirdetnék ki Miskolczon a köztudnivalókat, akkor most minden utcasarkon peregne a dob és állnának az embercsoportok álmélkodva és hallgatva a kisbiró szavait: — Adatik tudtára ... Most nincs már dobszó, nincsen kisbiró, hanem mi, újságírók, mint a régi kisbirók egyenes leszármazottjai hirdetjük, hogy meg lesz a cigányverseny. A Miskolczi Napló hasábjain merült fel az eszme, hogy a nyilt térben dühöngő cigánycsatának legyen az a befejezése, hogy a két harcoló fél, Palócz Kálmán és Rácz Marczi keljenek nemes versenyre, mérkőzzenek meg a színházban a nagyközönség előt , és a befolyó jövedelem legyen utolsó fillérig az árvízkárosultaké. Az indítványt az érdekelt felek Palócz Kálmán és Rácz Marczi elfogadták. — Szeptember 1. Nyár nélkül eljutottunk szeptemberbe, amely egy kis változást hoz a városba. Az utcák egyszerre megélénkülnek, visszatértek a diákok. A könyvesboltok kirakataiban kiabálnak a feliratok. Itt vásárolhatók a legjobb tankönyvek, olcsón, féláron, negyedáron. Sok helyen nehéz gondokkal kopogtatott be szeptember elseje. A szegény polgárapák homlokát gond felhőzi, a kishivatalnok reménykedve kutat emlékezetében valami jószívű gazdag nagybácsi után. Pénz kell! Pénz kell! Az iskolák kapui nagy csikorgással kinyíltak s a fiukat, a lányokat be kell íratni az iskolába. Már kora reggel özönlöttek a gondterhes apák, az aggódó anyák az iskolák felé — a behatásra. Az idén nem ismétlődtek meg azok a rettentő tolongások a polgári iskolánál sem, ahol pedig az utóbbi esztendőkben egymást törték le a szülők, az aggódó anyák ájuldoztak a forró tolongásban. Talán most nincs annyi beiratkozó, mint máskor? Van. Még talán többen vannak, akiknek iskolába kellene járniuk. De a nyomorúság sokaknak útjába áll. Elzárja előlük az iskola kapuját és kergeti őket a zsenge, fejlődő gyermekeket munkába, napszámos munkára. A szegénység betuszkolja őket a műhelybe és szenvedő proletárokat nevel belőlük, akik egész életükön keresztül siratják, hogy nem bocsátotta be őket az élet az iskolába. Az iskolába, amely nélkül manapság nem boldogul az iparos sem. Megjöttek a tartalékosok. Szombaton délután a miskolczi 15. tüzérezred tartalékosai, akik Boszniában teljesítettek nehéz szolgálatot, hazaérkeztek. Másfélórai késéssel robogott be a vonatjuk a pályaudvarra. A vasúti kocsikból úgy rajzottak ki a fáradt katonák, mint a méhek a kasból. A hazatérő tartalékosok fogadására megjelent a pályaudvaron Kralicsek altábornagy, hadosztályparancsnok, valamint Holmes alezredes vezetésével a tüzérezred egy százada az egész tisztikarral. A vonat megállása után a kapitány kiszállott a kocsiból és megtette jelentését a hadosztályparancsnoknak, aztán a hazaérkezett katonák sorakoztak és a katonazenekar játéka mellett bevonultak a kaszárnyába. A laktanya udvarán a tüzérezred parancsnoka intézett lelkesítő beszédet a katonákhoz, akiknek mellére feltűzték az emlékkereszteket, ezután kilépett a sorból egy hadnagy, egy őrmester és egy közlegény, akikkel a hadosztályparancsnok kezet fogott. — Árvízkárosultak segélyezése. Tudvalevőleg a város elhatározta, hogy az árvíz által okozott károk ügyében akciót indít. — Erre vonatkozólag illetékes helyről következő értesítést vettük. A vízáradások által okozott, bejelentett, és be nem jelentett károk felbecslése, valamint a segélyakció vezetése ügyében egy bizottság alakult. A bizottság elnöke Sassy Árpád tanácsos, helyettes polgármester. Tagjai dr. Hodobay Sándor főjegyző, Báthory István városi mérnök, Farkas János rendőrhadnagy a város részéről. Tagokat felkérettek a város részéről, mint szakértők Feldmann Mór építész az épületkárok. Csorba József és Majoros János a mezőgazdasági károk felbecslésére. A helyszíni szemlék és becslések ezen bizottság által fognak megejtetni. A városi tanács ezután is felhívja a károsultakat, hogy a szenvedett károkat jelentsék be, hogy a felbecslés kellő időben történhessék. — A bizottság működését szerdán kezdi el a Sajó mentén. — Zsurnalisztikai hír. Dr. Gencsi Samu ügyvéd A Reggel szerkesztőségébe főszerkesztői minőségben belépett. Dr. Gencsi Samu eddig is sok értékes dolgozattal szerepelt a helyi hírlapirodalomban és annak idején a Miskolczi Napló is közölt tőle ,Tollagi birói névvel jegyzett tárcákat. Mindenesetre nyeresége a helyi sajtónak, hogy dr. Gencsi Samu annak egyik aktív tényezője lett. — Uj műkedvelő kör. Uj műkedvelő kör alakult meg szombaton Miskolczon „Pipa-asztaltársaság“ név alatt. Az uj kör különösen a zene és amatőr színjátszás művelését tűzte ki maga elé. Az alakuló közgyűlésen megválasztották elnöknek Giret Bélát, alelnöknek Jerem Józsefet, Friedmann Ármint és Szakács Istvánt, titkárnak Réhberger Edét és háznagynak Siposs Jenőt. A kör minden csütörtökön este 7 órakor összejövetelt tart, melyen vendégeket is szívesen látnak. — Éjjel a vasútnál. Mondhatnánk úgyis, hogy: az éjjeli érkezés kínszenvedései. Avagy: felebarátom, éjszaka ne jöjj Miskolczra. Ismét avagy: Villamos nincs, kocsi nincs, méreg az van. Ezek a címek mind alkalmasak lennének ennek a kis írásnak az élére, amely arról regél, hogy mi vár arra a szerencsétlen utasra, aki vasúton és éjjel érkezik Miskolczra. Ugyebár, álmos könyv nélkül is tudja mindenki, hogy éjjel érkezni nem kellemes. Az ember beszáll valahol a vonatba, a vonat rázza, löki, lötyögted az utast, néha gyakran, legtöbbször túlzsúfoltak a kocsik, az utas valahol be van préselve és ilyen módon megy a kéjutazás. így megy, mendegél, zakatol, amig végre éjnek éjszakáján megérkezik a vonat Miskolczra. A szerencsétlen utas álmosan, fáradtan összetörve kimegy a pályaudvar elé, hogy valami alkalmatosságot keressen, amellyel bevonulhat a városba. Itt éri azután a keserves csalódás. Nincsen se villamos, se trakker. Néz, kémleli a tájat, de nem mutatkozik sehol semmi. — Tessék most ehhez hozzászámítani azt, hogy esetleg — az ilyen száraz esztendőben, mint most van, ez ugyan nem bizonyos — hogy esetleg esik az eső. A szerencsétlen utas ilyenkor nemcsak fáradt és álmos, hanem ázik és fázik is. Az itt elmondottakban nincs semmi túlzás, semmi színezés, hanem a teljes valóság. Tegnap például e sorok írójával történt. Az éjjeli gyorsvonattal jöttünk 1 óra harminckor, kimegyünk a pályaudvar elé, villamos nincs, a rendőr azt mondja kérdésünkre, hogy a személyvonat utasaival ment el túlzsúfolva. Frakker csak egy volt, ezt gyorsan lefoglaltunk és jöttünk. A többiek, férfiak és nők ott maradhattak a szabad levegőn. Ha például Szikszóra, Legyesbényére, vagy Szepsire érkezik az ember, bizonyos, hogy van a vasúti állomáson frakker, omnibusz, vagy ha az nincs, hát szekér. De mindenesetre van valami fuvarozási eszköz. — Csak Miskocz az a kivételes város, ahol az éjjel a vasúton érkező ember nem talál a vasúti állomáson kocsit, amivel bejöhet. Elvégre a repülőgép, mint közlekedési eszköz nem fejlődött még annyira, hogy a vasúton érkező embereket behozza a városba. Mert úgy látszik, hogy nálunk már csak a repülőgép használna. Azonban mellőzve a tréfát, az illetékes hatóságoknak kötelességük gondoskodni arról, hogy az itt jelzett anomália megszűnjön. — Trágár beszédek az utcán. Több oldalról kaptunk panaszos levelet, hogy főleg a Korona előtti bérkocsi állomáson a kocsisok oly hangos trágár beszédeket folytatnak, hogy a járókelő közönség megbotránkozik rajta és nőknek arcpirulás nélkül nem lehet ott menni. Súlyosbodik a baj, amidőn az ottani üzletekbe megy be hölgyvevő és behallatszik a boltba a bérkocsisok hangos trágár beszéde. Annyira mégis csak kell kulturvárosnak lennünk, hogy az utcán ilyesmit ne tűrjünk. — Házilag készített leány és fiú intézeti fehérneműek, rendelésszerűen készített intézeti leányruhák óriási választékban feltűnő olcsó árban kaphatók a Rosenberg Gyula és Testvére cégnél Miskolczon. Kérjen árjegyzéket! 3