Miskolczi Napló, 1913. október (13. évfolyam, 225-243. szám)
1913-10-01 / 225. szám
XIII. évfolyam Miskolcz, 1913 október 1. Szerda 225. *8692. szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI Arak : Vidékre : Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Helyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. vg A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: előfizetéses" hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Társadalmi szálon. — Eszmecsere. — Irtam: dr. Végh Árpád. Miskolcz, szeptember 30-Olvastam acikket társadalmi állapotainkról. Imn kissé másként látom ezt a dolgot. Én kiindulok abból, hogy a társadalom mindenkire nézve azon viszonyokból áll, melyekben minden egyessel szemben állok. A teljesen zárkózott ember nem érintkezik és nincs viszonyban senkivel. Az ilyen társadalmon kívüli lény. Ha nem is absolut értelemben, de vannak ilyenféle emberek is. Ezektől kezdődik a fokozat. Tudniillik mentős több emberrel tart fenn valaki viszonyt, az illető annál társadalmiasabb lesz. Olyan embereket is ismerünk, akik mindenkinek barátai. Miután pedig az, hogy ki minő viszonyban kíván és tud lenni másokkal, egészen egyéni dolog, ebből világos, hogy a társadalmiasság tekintetében az embereknek, a két véglet között oly skálája keletkezik, hogy nem lesz két ember, akiknek viszonyai csak megközelítőleg egyeznének. És ha egy városban nincsen egy uniformirozó intézet, nincs hangadó, irányadó testület, amelynek véleményét kötelezőnek kellene tekinteni, annak következménye az olyan társadalmi állapot, mint a miskolczi, ahol nincsen semmi kötelező szabály, ahol mindenki azt teheti, amit akar. Csak ily állapot mellett lehetséges az a durvaság, amelyről most városunkban sok szó esik, mert a megtorlástól nem kell tartani, mert mindenki úgy tesz, amint akar. Én nem tartom, hogy az emberekben nincsenek nemesbikűsági és finomultsági, udvariassági tulajdonságok. Mi hiányzik tehát? Az uniformirozó intézet hiányzik, amely szükség esetén egyes kérdésekben a közmeggyőződést kötelező erővel kijelentse, amelynek közvéleménye irányadónak tekintendő mindenki részéről, aki egyáltalán a felszín levegőjét akarja szűrni. Vannak kaszinóink, köreink, egyleteink, melyek azonban éppen a szétforgácsolódást szolgálják, a korszerűségek bűvhelyei, nincsen azonban egy uralkodó egyetemes egyletünk oly imponáló tekintéllyel, amely elől senkinem térhetne ki és ahol általánosan kötelező erejű közmeggyőződés kialakulhatna. Egy olyan klubházat értek, amelyben minden igényt kielégítünk, amelyet ennélfogva mindenki mindennap lekeres, ahol aztán a társadalmi viszonyok tisztázódnak és bizonyos fokig uniformirozódnak. Megfelelő terrénum hiányában lehetséges az az eset, hogy van ember, akivel 10 év óta nem vagyok képes tisztázni a viszonyomat. A társadalmi szalon erre nem állt más. Annak hatása és eredménye nem lehet általános érvényű, midőm még a különszerű társasköröké sem az, a faclyekbe leginkább épen az általánosabb verjtenény elől bújnak az emberek. A nagy vágyódásunkat egy készséges klub intézmény megvalósitására fzárditsuk. Csináljuk meg a modern kaszt.._^, mertcsakis ez által tudjuk intézményesen megszüntetni azt a társadalmi bizonytalanságot, amelyben mindnyájan leledzünk a legkisebbtől a legnagyobbig. Tisztelt Gencsi Samu barátom! Haladjunk ebben együtt és toborozzunk híveket. A politika, a szocialisták és a sajtó oly könnyen nem zökkent ki egy egészségesen megszervezett társadalmat a rendes kerékvágásból. Mi ma a cselekvőség irányítója? A tömeg véleménye. Az pedig tudományos vizsgálódás alapján megállapított társadalmi igazság, hogy a nagy tömeg véleménye igen alacsonyfokú, aminthogy egyáltalán a tömeg kulturális nívója alacsony. Minden tömegvélemény alacsonyabb, mint a tömeget alkotó tagoké, tehát a kaszinói vélemény sem abszolút értékű, de a finnyássági fokozat a tömegvéleménynyel szemben, amely éppen nem kényes, sőt a durvaság felel meg ízlésének, a minélfogva gondoskodni kellene egy magasabb értékmérő és értékszabályozó intézményről. Gyerünk tehát egy lépéssel előre, haladjunk. Induljunk már! TÁJÉKOZTATÓ: A Borsod-Miskolczi Múzeum vasárnaponként d. e. 10—12-ig, d. u. 2—5-ig díjtalanul megtekinthető. A városok kongresszusa. Sok szó, kevés cselekedet. Miskolcz, szept. 30. A magyar városok kongresszusi munkái a gyűltek össze Nagyváradon. Az utakat és módokat fogják megvitatni, amelyek a modern civilizáció területén a magas kulturális fejlettséghez és az általános szociális jóléthez vezetnek. Szép és lelkesítő látvány a kb. másfélszáz magyar várost képviselő tömeg a nemes feladat buzgalmában. Igen és kedves olvasmány lesz ezen a héten az újságok sok szép cikke a városokuván részben udvariasságból, részben esszuson, leginkább azonban a bankette szerzendő tapasztalatok alapján. Ismét hallani és olvasni fogjuk, hogy a városok a kultúra gerincei. Hogy ők tartják kezükben a haza sorsát. Hogy ők az alkotmány támaszai és talpkövei. Hogy övéké a hatalom és a dicsőség mindaddig, míg egyszer a vármegyék nem kongresszusoznak, vagy a tűzoltók, vagy az önálló magyar szabók, mert akkor azok lesznek a gerincek, a talpkövek, a támaszok, meg a satöbbik. Az ország összes polgármestereire és főjegyzőire mondjuk, eszünk ágában sincs a csúfolódás. Tudjuk és átérezzük a városok kulturális és gazdasági szerepének fontosságát. Tudjuk, hogy habár változott viszonyok közt s egy katasztrofális gazdasági év nyomása alatt, de ma is csak a városok azok az erek, melyeken keresztül a nemzeti szorgalom és munka lüktet. Némely országok szociológusai már kiadhatták a jelszót: viszsza a faluba!— mi még csak most érünk ahhoz a határhoz, melyen túl a városok igazi jelentősége kezdődik. Tisztában vagyunk vele, hogy a városok azok az archimedesi pontok, melyekbe fogódzva kell kivetni megrozsdásodott sarkaiból a magyar glóbust és kiegyenesíteni ekliptikája ferdeségeit. Érezzük az idejét annak, hogy erélyesen hozzá kell látni a decentralizálás munkájához s véget vetni a rövidlátó majomszeretet gazdálkodásának, amely minden jót és szépet Budapestre aggat. Holott az lenne a természetes állapot, hogy a főváros a kultúra és közgazdaság artériáin át a vidékből táplálkozzék. Érezzük, hogy szégyelni kell azoknak a koroknak a bűneit, melyek teljesen elhanyagolták a vidéket, meghagyták sarában, porában s nem kapcsolták ahhoz a gépezethez, amely lassan bár, de biztosan kiemelte Budapestet az iszaptalajból, melynek majd a fenekéig sülyedt már. Tudjuk mindezeket, hisszük, hogy mindezek el is fognak következni, azonban az eljövendő nagy változásokban kevés része lesz a városi kongresszusoknak. A kongreszszusok dacára történnek azok meg, ha az idejük elérkezik. Gerhardt a KOBRÁK cipők talpba vésett árait 10,20,30 és 50 Val olcsóbban árusítja.■■■■ Miskolcz ■■■■ Széchenyi u. 14.