Miskolczi Napló, 1914. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
XIV. évfolyam Miskolci, 1914 március 1. Vasárnap 49. (3719) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. Helybeni előfizetési Arak ! Vidékre. Egész évre 16 kor fél évre 8 „ Negyed évre 4 „ || Negyed évre 5 „ Igyee »zám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál. Egész évre 201 kor. Fél évre 10 . Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség : Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez: előfizetés, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők. Kietlen március. Mintha nem fogadnék oly repeső örömmel a tavasz, szellőjét! Mintha rosszul esne megválnunk a fagyos évszak jégkérgétől Jobban szeretnék a természet további alvását a virágnyilás kikeleténél. Okunk van erre. Szégyeljük önmagunkat a műveit nyugat előtt. Fáj arra gondolnünk, hogy a lehullott zöld lombok időnapjától mily utat tettünk a visszafejlődés sövénymezején. Az ősz kezdetén még szabad volt a sajtó, most hetek kérdése, hogy visszatérjen a cenzúra időszaka. A természet elpihenésekor még érintetlen a népesküdtszék hatásköre, márczius küszöbén a főrendi felsőház temeti már Fayer László ideálját. Úgy vagyunk, mint a nyílt tengerre tévedt kevés élelmű csónakhajós. Az is tudja: el kell pusztulnia, mégis önereje megfeszítésével igyekszik több-több napig vergődni a végtelen hullámfodrokon. Hátha jön egy szabaditó gőzös s megmenti az óceán kóborát az éhenhalástól. Mi is remegve érezzük, hogy megszámlált esztendeig az egységes Magyarország, ha alapjogai elkoboztatnak. S bár a merev erőszakkal tehetetlenek vagyunk, egyre odáztuk a szomorú javaslatok törvényerőre emelkedését. Most azonban kitűzve a záróra s a tavasz ébresztő napsugara nálunk a hanyatlás szimptómáira világíthat rá. Csoda-e, ha a keserűség uralja közéletünket. Csoda-e, ha a polgárság inkább a nyílt önkényuralmat kívánja, mint az álalkotmányi kereteknek eme rettenetes jövétnekét csoda-e, ha a munkásságban végleg lelohad a jogszabályok tisztelete, az osztálygőg mai jelenségeinek tapasztalatára? Ugyan mire hivatkozzunk a külföld gúnyja előtt? A Margitsziget ponyvaregényére, mely az erkölcstelenségnek, érdekösszetartásnak maró vádját igazolta Európaszerte? Várjon, kinek felemelő példáját állítsuk zsengeteg ivadékaink elé. Talán Ertsey Péter közgazdasági érzékét dicsérjük, vagy Tolnay Lajos eszményi világfelfogását hirdessük követésre méltónak. Rámutassunk fiaink előtt a mentelmi bizottság vészítélőcsoportjára, kik oly tiszteletreméltó lelkesedéssel tapsoltak Héderváry Lehel képviselő összevagdalásának Avagy talán a bihari úrlovas fiatalság munkaszeretetére és gazdag elméleti tapasztalataira hivatkozzunk. Eddig legalább egy eszménk volt érintetlen s ez a magyar államiság. Mióta a román komité előtt megemeltük a számbavétel kalapját, ráléptünk a nemzetiségi országszövetség kilátástalan hídjára. Nincs már annak értelme, hogy történeti levezetésekkel, tudományos tantételekkel, közjogi érvek láncsorozatával bizonyítjuk be az uralmuk törvénytelenségét és antiparlamentáris jellegét. Sajnos, nem állunk egyenlő ellenfelekkel szemben. Egy oly mindenre kapható kártya és roulette harcsor áll a bársonyszékek mögött, amellyel szemben minden normális hang célt tévesztett, minden argumentum hiábavaló. Csodálatos, hogy létezzék egy magát nemzetinek hirdető állam, melyben üldözzék a hazafit, kitúrják állásaiból a gerinces tisztviselőt, elnémítsák a hangot adó sajtót. Úgyszólván, egyedül vagyunk a világon faj rokonok és nyelvbarátok nélkül. S mi a ruhátlan koldusok aranytálcán kínáljuk legmaradandóbb közjavainkat. A tenger felé kialakulni engedünk egy önálló országot, túl a Királyhágón megvetjük a latin-oláh Dácia alapjait. Egyszóval egyetlen üldözött található saját házunk tájékán s ez a magyarság. Hja, annak ízlése undorodik a jobboldal métely-áradatától. Az fogcsikorgatva várja a választások halálangyalát. De hiába remél, ott van a zártkörű Ház előtt az Adria, az Ungara-Kroata hajósszerződése. Szédítő milliók jutnak eme társaságok páncélszekrényeibe. A burkolt okát ennek a bőkezűségnek nem nehéz kitalálni. Ki tudja, ebből az összegből mennyi jut a pártkaszsza aranyborjújának? Talán ez aranyából kész már az alap a jövő-nyár elet-halál viadalára. ■ Míg azonban ők páholyban ülnek, addig a márcziusi kikeletszélbe beleharsog a debreczeni ekrazit-bomba. A politikai merénylet világító rőzfáklyájánál győződünk meg a titkos hazaárulás helyrehozhatatlan vétkéről. Ez az ő munkájuk eredménye. A három magyar mártír, az eszét vesztett hajadon az ő üzleteik mérlegegyenlege. Kiomló, piros vérükkel fizetnek azért, mert magyarul akarták imádtatni a Mindenhatót ebben az elkárhozott országban. S most vessünk egy pillantást a vezérlő pártra. Nézzük azon hitetlen cinizmust, mellyel ezen a görög tragédia lefolyását szemlélik. Egy száraz kommünikével vélik az ügyet elintézhetőnek. Most, mikor a külföld figyelme reánk irányult, most, midőn szerte e hazában minden lélek megrettenve riad az orvtámadás hallatára, — ők nyugodtan ülnek pártkörük kártyaasztalánál. Egyszerű munkástüntetésnél lovasrendőrök sorhalmazatát, szuronyos katonák századsokaságát vetik az utcákra. A kenyérért, a demokrata Magyarországért, a népjogokért hevülőkre golyószórók leselkednek. Most? A sátán gyilokeszközével izekre szaggattatik a magyar állameszme tsarás főpapja s a szétrobbant ördögező sirba vitte nemzetiségünk apostolait — most minden néma a kormányoldalon. A sószerződések iparlovagjai most nem mozgósítják üldöző vádszerveiket . Nem kutatnak az Olt országa felé vivő nyomokon. Nekik nem szívszaggató a magyar Róma rémdrámája, nekik a csöndes paktum a só, nekik csak a jövő választás román szavazótömege jelentős. Valóban hangfogót kell tenni tollunkra, ha élni akarunk a kritika fegyverével. Mert a bírálatnak akkor van csupán létértelme, ha az osztályt ütő szó meghalgattatik, vagy nemes ellenérvekkel kiparkroztatik. De ma? Ma kitör belőled az emberi indulat, az ellenzék padsorain hivatásos katonák vonszolnak ki az ülésteremből. Ha csak kissé élesebb írásaid hangja, a királysértés új törvénye fogházba kényszerit. Önmagunk érdeke, az újságírói önérzet szinte követeli: lépjen már hatályba a némaság sajtópallosa s ne lehessen többé az igazat megirni. Hiszen oly eszményeknek vagyunk fül- és szemtanúi, melyek minden tisztességes emberben felforralják a vért, minden sima hangú hírlapot odasodornak a válogatás nélküli irásmodor hangoztatóinak nagy csoportjába. Szinte irigyeljük a kivándorló nap- WEGENER UTÓD a Fiók üzlet, Forbhid.(Párisi füző készítő mellett.) MINNICH MIKLÓS FEST, MOL, TISZTIT Miskolcz, Rákóczi utca 16. szám Tanuló fizetéssel felvétetik.